A tél nyomait eltüntetendő, nagytakarítást tartottam a kertben. Fél év alatt az őszi, hasonló akció dacára is tekintélyes mennyiségű elszáradt kóró, letarolt lomb és fűféle maradt, ami mostanra már mindennek nevezhető, de dekoratívnak aligha... :P
A gyomok is elképesztő tempóban nőnek, és mivel egy ekkora kertnél az ember nem mérlegel, hogy mi az organikus megoldás, különben beleőrül a fenntartási munkálatokba, hanem fogja magát és az akut helyeket végigspricceli gyomirtóval töltött flaskával. Bármilyen, glifozát tartalmú lötty megfelel erre a célra, valamint flakonnak egy alblakmosó spriccflaska is bőven megteszi, igen precízen lehet vele célba találni, ami egy sűrűbb ültetésnél nem hátrány.
Amíg az ágyást kezeltem le, azon gondolkodtam, vajon megéri-e annak a pár frissen kikelt évelőnek az életén átgázolni, amit véletlenül elér a permet - vagy szívni, mint a torkosborz a mechanikus (gyökér-beszakadás esetén tehát abszolúte felesleges) gyomlálással. Rá kellett jönnöm az idők folyamán, hogy ennyire azért nem érek rá, sem idegileg, sem konkrétan erre a sziszifuszi munkára, ha van hatékony alternatíva.
Azóta, mióta vegyszerrel gyomlálok, ez a munka is a töredéke azokon a helyeken, ahol már egyszer bevetésre került a spriccflaska, de még mindig újabb és újabb gyomgenerációk kelnek ki a meleg előrehaladtával, tehát nyárig ez állandó, nem elhanyagolható programpont az évelőágyás fenntartásában.
