Tehát, akinek van két hete a Loire tágabban értelmezett völgyére, annak íme az aktuális kastély-kínálat:
Amboise • Angers • Azay-le-Rideau • Blois • La Bourdaisière • Chambord • Chaumont • Chenonceau • Châteaudun • Cheverny • Langeais • Loches • Menars • Montreuil-Bellay • Montsoreau • Plessis-Bourré • Le Rivau • Saumur • Sully • Talcy • Troussay • Ussé • Valençay • Villandry
Chenonceau Franciaország egyik leggyakrabban látogatott kastélya, és okkal: megépítése óta nagyon sok királyi kegyencnő nagyon sok aranyat ölt bele ebbe a csodaszép kiskastélyba, és egyértelmű, hogy lakóinak (akik elég gyakran változtak) szívük csücske volt a legutolsó szögletig. A Mediciek is laktak itt, szóval a királyi vérvonal közvetlenül is tetten érhető a falak között...
A szobákat a hosszú galérián kívül mind gondosan berendezték, és ahol lehetett, az eredeti bútorzatot illetve azoknak mását állították ki, a szobák különböző díszítéseit, festését és berendezését egy-egy híres hajdani lakójának szenteltek. A kis kápolna és Louise of Lorraine gyászpompájú, utalásokkal és szimbólumokkal teli fekete, emeleti szobája a legmaradandóbb látvány, illetve Catherine de Medici illő pompájával aranyozott hatalmas hálószobája a földszinten. Ez itt II. Henrik szíve hölgyéé, Diane de Poitiers-é:
A házban minden helyiségben hatalmas, mesterien kötött-elrendezett, óriási virágcsokrok vannak elhelyezve, és nem idegenkednek használni mindenféle elképesztő hozzávalókat is, mint pl. fokhagyma, de volt Protea-csokor is, és azt hiszem, ezeket legalább hetente cserélik, mert mindenütt frissnek tűntek a bokréták...
Ezen kívül élmény lemenni a konyhaszintre, ahol óriási konyha és előkészítő helyiségek találhatók amellett, hogy itt lejárat nyílik a folyóra is, amin keresztül szállították az udvartartás elllátsára szolgáló élelmet is, és itt, az egyik csapóajtón keresztül ment az árufeltöltés is...
A tároló felső polcoknak kifejezetten örültem, mert kísértetiesen hasonlított a zebegényi konyhánk egyszerű de hatékony dizájnjára: nem kell ajtókat nyitogatni, egy mozdulattal leemelhető a mozsár, a tál vagy ami éppen kell a polcról:
Odakint döglesztő hőség volt, délidő, rekkenő nyári kánikula, úgyhogy az irdatlan méretű parkban való hosszadalmas őgyelgésről szó sem lehetett. A kastély egyik felét is éppen tatarozták, a nyomorult állványzat miatt nem sok látszott a folyóparti oldalából. A helyreállított rózsakert viszont, ami a folyó szintje felett alig két méterrel található, igencsak szépséges: egy halom Fairy, fára oltott és sima alkotja a kertet, a homogén rózsaszín némi vörössel lazítva remekül illik a palota fehér mészköveihez. Chenonceau hölgyeiről rózsát is neveztek el, ez a Zebegényi kertben is nyíló Les Dames de Chenonceau...
A park többi részéből csak az istállókat és a kiszolgáló épületeket néztük meg, és az is bőven elég volt abban a melegben, majd találtunk egy pázsitot locsoló berendezést, amit működés közben kissé igénybe vettünk pár percre, majd csuromvizesen átadtuk a helyünket a következő adag felfrissülni vágyónak... :D
Történelmi áttekintő a wikin: Chateau de Chenonceau
Képtár: ahogy mi láttuk :)
Chenonceau Franciaország egyik leggyakrabban látogatott kastélya, és okkal: megépítése óta nagyon sok királyi kegyencnő nagyon sok aranyat ölt bele ebbe a csodaszép kiskastélyba, és egyértelmű, hogy lakóinak (akik elég gyakran változtak) szívük csücske volt a legutolsó szögletig. A Mediciek is laktak itt, szóval a királyi vérvonal közvetlenül is tetten érhető a falak között...
A szobákat a hosszú galérián kívül mind gondosan berendezték, és ahol lehetett, az eredeti bútorzatot illetve azoknak mását állították ki, a szobák különböző díszítéseit, festését és berendezését egy-egy híres hajdani lakójának szenteltek. A kis kápolna és Louise of Lorraine gyászpompájú, utalásokkal és szimbólumokkal teli fekete, emeleti szobája a legmaradandóbb látvány, illetve Catherine de Medici illő pompájával aranyozott hatalmas hálószobája a földszinten. Ez itt II. Henrik szíve hölgyéé, Diane de Poitiers-é:
A házban minden helyiségben hatalmas, mesterien kötött-elrendezett, óriási virágcsokrok vannak elhelyezve, és nem idegenkednek használni mindenféle elképesztő hozzávalókat is, mint pl. fokhagyma, de volt Protea-csokor is, és azt hiszem, ezeket legalább hetente cserélik, mert mindenütt frissnek tűntek a bokréták...
Ezen kívül élmény lemenni a konyhaszintre, ahol óriási konyha és előkészítő helyiségek találhatók amellett, hogy itt lejárat nyílik a folyóra is, amin keresztül szállították az udvartartás elllátsára szolgáló élelmet is, és itt, az egyik csapóajtón keresztül ment az árufeltöltés is...
A tároló felső polcoknak kifejezetten örültem, mert kísértetiesen hasonlított a zebegényi konyhánk egyszerű de hatékony dizájnjára: nem kell ajtókat nyitogatni, egy mozdulattal leemelhető a mozsár, a tál vagy ami éppen kell a polcról:
Odakint döglesztő hőség volt, délidő, rekkenő nyári kánikula, úgyhogy az irdatlan méretű parkban való hosszadalmas őgyelgésről szó sem lehetett. A kastély egyik felét is éppen tatarozták, a nyomorult állványzat miatt nem sok látszott a folyóparti oldalából. A helyreállított rózsakert viszont, ami a folyó szintje felett alig két méterrel található, igencsak szépséges: egy halom Fairy, fára oltott és sima alkotja a kertet, a homogén rózsaszín némi vörössel lazítva remekül illik a palota fehér mészköveihez. Chenonceau hölgyeiről rózsát is neveztek el, ez a Zebegényi kertben is nyíló Les Dames de Chenonceau...
A park többi részéből csak az istállókat és a kiszolgáló épületeket néztük meg, és az is bőven elég volt abban a melegben, majd találtunk egy pázsitot locsoló berendezést, amit működés közben kissé igénybe vettünk pár percre, majd csuromvizesen átadtuk a helyünket a következő adag felfrissülni vágyónak... :D
Történelmi áttekintő a wikin: Chateau de Chenonceau
Képtár: ahogy mi láttuk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése