A következő címkéjű bejegyzések mutatása: English Heritage. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: English Heritage. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 3., szombat

Hardwick Old Hall

Hardwick Hall nem egy, hanem két épület, egyik a National Trust, a másik az English Heritage kezelésében. E néven eredetileg a Hardwick Old Hall futott, aminek közvetlen szomszédságába építette a kor egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb nagyasszonya, Bess of Hardwick ezt a csodás kiskastélyt. Anglia talán legszebb Erzsébet-kori ékszerdoboza körülbelül hat mérföldre fekszik tőlünk, szinte közvetlenül a M1-es autópálya mellett, így nem csoda, hogy bő másfél év kellett ahhoz, hogy rászánjuk magunkat a meglátogatására. :D


2010. november 13., szombat

Wightwick Manor

Ez a manor főként azért különleges, mert fél évig laktunk ott a szomszédságában, hetente autóztunk el előtte az edzésekre menet, de valahogy sosem néztük meg. Mint ahogy zebegényi templomot sem: ott van mindig, akármikor megnézhetjük, majd legközelebb :-) De most egy versenyre utazva megint Wolverhampton felé vezetett az utam és csak azért is meglátogattam.


A manor egy porcelángyártással és -festéssel foglalkozó család birtokában volt. Ennek fényében nem meglepő, hogy a tulajdonos testvérpár által feleségül vett hölgyek - szintén testvérek - családneve Paint.

2010. október 10., vasárnap

East Riddlesden Hall

Versenyről hazafelé tartva beugrottunk az éppen még nyitva tartó udvarházba, szétnézni, ami barátságos méreteinél és nagy csónakázótavánál fogva igencsak tetszetősen és hívogatóan nézett ki az útról.


Lehet benne valami, hogy a szellemes helyek így kelletik magukat, ugyanis ez a ház is tele van kísértetekkel, amint a helyiek elmondása szerint meglehetősen sokfélék és egy-egy közülük igen excentrikusan tud viselkedni: egyik szoba lakója például nem tűr meg az ágyán semmilyen holmit, a másikban kopogószellem lakik, a ház előtt néha feltűnik egy ott megölt reneszánsz hölgy, a tóparton pedig egy belefulladt kisfiú is rendszeresen visszajáró 'vendég'...

2010. július 10., szombat

Moseley Old Hall

A klubhoz vezető körforgalom utáni dűlőút visz ehhez a kúriához, amit már egy fél évvel ezelőtt kinéztem magamnak, de csak most sikerült meglátogatni. A klasszikus téglaépület a katolikusok üldöztetése alatt búvóhelyként is funkcionált, erről néhány Priest-hole is tanúskodik itt-ott elszórva egy-egy szinten. A belépőjeggyel együtt diszkont áron lehet megnézni a Wightwick Manor-t is bizonyos napokon, úgyhogy eggyel több indok, hogy végre a másik utunkba eső látványosságot is sorra kerítsük végre!



2010. május 11., kedd

Kenilworth Castle

Kenilworth Castle a kastély nevét viselő település szélén helyezkedik el, és háttérként már Középfölde dimbes-dombos, smaragdzöld vidéke szolgál a Midlands egyik legnagyobb kastély-komplexumának. Sajnos csak romjaiban maradt az utókorra, pedig I. Erzsébet szeretőjének a legnagyobb szabású palotája újjáépítve még jobban szemet gyönyörködtetőbbek lennének, de ezt valamiért - vagy finanszírozási okokból, vagy egyéb miatt nem akarják az English Heritage-nél... A legépebben megmaradt épület és körítése:



2010. április 7., szerda

Rufford Old Hall

A hétvégi verseny végére még beterveztünk egy környékbeli nevezetességet, és ez a legközelebb eső National Trust-os objektum a fenti kis középkori udvarház volt. Great Dixterben és Stokesay Castle-ben már kaptunk ízelítőt a teljes fa tetőszerkezet szépségeiből, és itt is hasonlókban volt részünk. A ház belülről is teljesen be van rendezve, a legnagyobb, legtágasabb tér a legidősebb épületrész, a nagyterem, a maga két emeletes, teljes fafödémes, csipkézett mivoltában, itt még Shakespeare idejében ideiglenes színházként is használták a tereket.

2009. december 20., vasárnap

Tintagel

A név az Artúr-legendákból lehet ismerős, ugyanis a hozzáértők és laikusok valami miatt ide teszik Camelot várának a helyét. És valóban, a tengerpart töredezett, sziklás peremén állt itt valaha egy vár, valamikor nagyon régen, a normann idők előtt, ám mostanra ez már csak egy halom kő egy igen látványos partszakaszon. Ha valaki a legenda kedvéért kíván ide elzarándokolni, ám tegye, de ne várjon túl sokat a helytől, mert sok-sok mászkálás jut csak osztályrészéül a parkolási díj és a belépőjegy fejében.


Aki viszont a bájos kis falucskára kíváncsi, az leteszi az autót valami kevésbé nyilvánvaló helyen, mint a tengerparti kiépített parkoló, és elmegy megnézni Anglia talán legöregebb postahivatalát, aminek az oldalában egy kis parasztkert is található, valamint végigsétál a főutcán és beül egy isteni ebédre a helyi pubba, a King Arthur-ba, amit meleg szívvel merünk ajánlani...


Fotóalbum: Tintagel