Utrecht

A hollandoknak megvan az az idegesítő szokása, hogy a turistáknak nem könnyítik meg az életét, ha azok netán várost néznének, és le szeretnének parkolni. Utrecht belvárosában áll egy gyönyörűséges gótikus templom, aminek a kertes kerengőjét meg szerettem volna látogatni, így megpróbáltuk szombat déltájban a lehetetlent: leparkolni. Az egy dolog, hogy a város legbelseje csak gyalogos és biciklis-forgalomnak enged szabad bejárást, de hogy egy rohadt parkolóautomata ne legyen, ami elfogadna hitelkártyán kívül kp-t is... Közröhej, mert talán mindegyik turistának van olyan kártyája, amivel parkolhatnak, őszintén szólva nagyon felhúztam magamat rajta.

András meg, mint szorult helyzetekben a nem éppen szokásos megoldások kitalálója azt javasolta, hogy menjek csak, nézzek körül, ő addig ad egyet a tudatos környezetvédelemnek, és addig egyesben cirkál a környéken, mintegy autós városnézés gyanánt. Így is valószínűleg kevesebbet pöfög el üzemanyagban, mint a parkolójegy ára, úgyhogy fogtam magamat, és mentem várost nézni. A főtéren éppen egy esküvő előkészületei zajlottak, mintegy három tonnányi kerékpár parkolt a kijelölt parkolóban, és láttam egy rozsdamentes acél, nyitott illemhelyet is, szigorúan csak fiúknak. A lefelé csavarodó spirál pont úgy volt kialakítva, hogy minimális anyaggal a már megfelelő diszkréció biztosítva legyen, csak éppen hangelnyelőt nem szereltek be a helyre. A csajok meg így jártak, tanultak volna meg állva pisilni...

Boskoop

A holland növényes fellegvár, Boskoop tulajdonképpen egy csatornák által szépen felszabdalt kisváros, aminek a határán ott állnak a növénytermesztők parcellái, akiknek az öntözővíz ott van a mindig a kezük ügyében... Ilyen környezeti feltételek mellé még képzeljünk hozzá egy igen enyhe telű éghajlatot, és máris nyilvánvalóvá válik, miért kell egy-két év, míg a holland import növények hajlandóak Mo-i talajokban gyökeret verni.