Ingatlanhelyzet Angliában

Kastély a világ végén vagy londoni egyszoba-összkomfort? Az ár ugyanaz, havi 2500 fontért mindkettő bérelhető... A Daily Mail cikkét mindenképpen érdemes elolvasni: itt.

A metropolisz elszállt ingatlanáraihoz az embernek a szemét (na meg a pénztárcáját) is hozzá kell szoktatni, főleg, hogy mindez vidéken a töredékéért elérhető. A munkalehetőségek viszont sokakat a fővároshoz kötnek, így a fentebb linkelt Northumberland-i kiskastélyhoz sem könnyű megfelelő bérlőt találni, ráadásul az épület fenntartási költségei (pl. fűtés: június közepe van, esténként még temperálni kell a házat) is kb. egy-két ezerre rúgnak, nem mellékesen egy ilyen kégli helyi ingatlanadója (council tax) még pár ezerrel dobja meg a fizetendőket - havonta. A gondolattal viszont nem rossz eljátszani.

A brit ingatlanbiznisz másik anomáliája az ingatlanosok egyre pimaszabb lenyúlása. Néhány évvel ezelőtt még meg lehetett úszni fizetőképességi vizsgálat nélkül, ma már ingatlanirodán keresztül intézett bérlésnél mindenhol bekérik a vizsgálathoz szükséges adatokat, és ezzel a monopóliummal alaposan vissza is élnek. Hogyan is működik ez?

A kőművesek (rém)álma...

A vízszintesre, függőlegesre és a derékszögekre egyaránt fittyet hányva, a fizika törvényeit tökéletesen semmibe véve álldogál Little Moreton Hall immár ötszáz éve és köszöni, jól van. Falai vészesen dülöngélnek, egymást tartva állnak és dacolnak az évszázadok viharaival, egyik emelet kikönyököl a másikból, míg a long gallery, azaz a hosszú beltéri sétaterem (angliai időjárás, ugye...) a ház legfelső emeletén épp, hogy beugrik, mindenféle tekintet nélkül a tartószerkezet-nélküliségére. Építészeknek és statikusoknak komoly ínyencfalat ez a Cheshire-i házikó. Amikor a National Trust gondozásába került a 30-as évek elején, az állagfelméréskor a szakemberek bátran kijelenthették, hogy ez a ház az orruk előtt tulajdonképpen nem is állhatna a lábán...

Treasurer's House, York

A kincstárnok háza a York Minster lábánál, a Chapter House felé eső oldalon fekszik és ha nem lenne kitáblázva, hát az ember meg sem találná. 2000 éves római útra építették rá az épületet, minek következményeképpen a pincében légiós osztagok szellemei időnként átmasírozhatnak az ott-tartózkodókon, mint ahogy egy gyanútlan vízvezeték-szerelővel anno ez meg is esett...

Whitby Abbey

Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt amikor tengerpart közelébe jutunk, mindig van a zsebemben egy B-terv, másik útvonallal egy esetlegesen hirtelen fellépő rossz idő esetére. Mára azonban a vizes útvonalhoz asszisztált minden körülmény, hát neki is vágtunk a tengerhez vezető útnak. Staithes-ben kötelező parkolási díjat kellett volna leszurkolni az önkormányzati kijelölt parkolóban még a legrövidebb ott-tartózkodáshoz is, és hiába tudtam, hogy a falucska lehetetlen fekvése miatt (olyan, mint Polperro) a régi negyedbe csak a helyieket engedik le négy keréken, mégis inkább úgy döntöttünk, kihagyjuk Cook kapitány szülőfaluját, ami egyébként sem a déli halászfalvak báját hozza. Itt érdemesebb még a falu előtt lekanyarodni az útról, mert ha csak átnézeti kép kell, azt az előző sziklaoromról kapjuk meg a legjobban: Staithes

Mi viszont mentünk tovább két öböllel arrébb, Whitbybe, hogy legalább azt meg tudjuk rendesen nézni az ősz beköszöntével egyre rövidebbre szabott világosságban. Első pontként a még nyitva tartó Whitby Abbey-t vettük célba.

Sulgrave Manor

A szűkre szabott kertnézős nap kárpótlásaként hazafelé tartva útba ejtettük George Washington felmenőinek családi birtokát. A Tudor-korabeli udvarház -vagy legalábbis amennyi megmaradt belőle - egy kies kis mezőn álldogál, az évszázadok során mindenki toldott hozzá ezt-azt, a jelenkor egy komplett fogadószárnyat például, és szerencsére nem a főépülethez kapcsolódva. Mivel a hely félig amerikai, félig brit pénzből épül-szépül, ezért nem Trust-os, hanem független hely, de a túravezetés és a hely szelleme ugyanaz.

Az udvarház főépületéből a központi szárny maradt az utókorra, valaha a ház tengelyéből indulva mindkét oldalon sorakoztak a helyiségek, mára a bejárat melletti két közvetlen helyiség, ebből az egyik a nagyterem - ami nem is olyan nagy - maradt meg. Érdemes az ablakban lógó családi címert komolyabban szemügyre venni - a vörös vérpatakot és a katonai elkötelezettséget szimbolizáló csillagokat és csíkokat (stars and stripes)... Éééérdekes, ugye? :P

Hardwick Hall

Az 'igazi' Hardwick Hall, Elizabeth Shrewsbury büszkesége, négy, pénzügyileg igen előnyösen megkötött (érdek)házasságának gyümölcse, negyedik férje halála után felszabaduló tőkéjének befektetése a Szőttesre tekint le a maga gigantikus méretű ablakaival, ami nem csak hogy napjainkban, de Erzsébet-korabeli építészeti mércékkel mérve pláne szenzációszámba ment. Egy akkori mondás szerint több az ablak a házon, mint a fal, és ez nagyon is ül:

Hardwick Old Hall

Hardwick Hall nem egy, hanem két épület, egyik a National Trust, a másik az English Heritage kezelésében. E néven eredetileg a Hardwick Old Hall futott, aminek közvetlen szomszédságába építette a kor egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb nagyasszonya, Bess of Hardwick ezt a csodás kiskastélyt. Anglia talán legszebb Erzsébet-kori ékszerdoboza körülbelül hat mérföldre fekszik tőlünk, szinte közvetlenül a M1-es autópálya mellett, így nem csoda, hogy bő másfél év kellett ahhoz, hogy rászánjuk magunkat a meglátogatására. :D

Wightwick Manor

Ez a manor főként azért különleges, mert fél évig laktunk ott a szomszédságában, hetente autóztunk el előtte az edzésekre menet, de valahogy sosem néztük meg. Mint ahogy zebegényi templomot sem: ott van mindig, akármikor megnézhetjük, majd legközelebb :-) De most egy versenyre utazva megint Wolverhampton felé vezetett az utam és csak azért is meglátogattam.

A manor egy porcelángyártással és -festéssel foglalkozó család birtokában volt. Ennek fényében nem meglepő, hogy a tulajdonos testvérpár által feleségül vett hölgyek - szintén testvérek - családneve Paint.

East Riddlesden Hall

Versenyről hazafelé tartva beugrottunk az éppen még nyitva tartó udvarházba, szétnézni, ami barátságos méreteinél és nagy csónakázótavánál fogva igencsak tetszetősen és hívogatóan nézett ki az útról.

Lehet benne valami, hogy a szellemes helyek így kelletik magukat, ugyanis ez a ház is tele van kísértetekkel, amint a helyiek elmondása szerint meglehetősen sokfélék és egy-egy közülük igen excentrikusan tud viselkedni: egyik szoba lakója például nem tűr meg az ágyán semmilyen holmit, a másikban kopogószellem lakik, a ház előtt néha feltűnik egy ott megölt reneszánsz hölgy, a tóparton pedig egy belefulladt kisfiú is rendszeresen visszajáró 'vendég'...

Moseley Old Hall

A klubhoz vezető körforgalom utáni dűlőút visz ehhez a kúriához, amit már egy fél évvel ezelőtt kinéztem magamnak, de csak most sikerült meglátogatni. A klasszikus téglaépület a katolikusok üldöztetése alatt búvóhelyként is funkcionált, erről néhány Priest-hole is tanúskodik itt-ott elszórva egy-egy szinten. A belépőjeggyel együtt diszkont áron lehet megnézni a Wightwick Manor-t is bizonyos napokon, úgyhogy eggyel több indok, hogy végre a másik utunkba eső látványosságot is sorra kerítsük végre!

Rufford Old Hall

A hétvégi verseny végére még beterveztünk egy környékbeli nevezetességet, és ez a legközelebb eső National Trust-os objektum a fenti kis középkori udvarház volt. Great Dixterben és Stokesay Castle-ben már kaptunk ízelítőt a teljes fa tetőszerkezet szépségeiből, és itt is hasonlókban volt részünk. A ház belülről is teljesen be van rendezve, a legnagyobb, legtágasabb tér a legidősebb épületrész, a nagyterem, a maga két emeletes, teljes fafödémes, csipkézett mivoltában, itt még Shakespeare idejében ideiglenes színházként is használták a tereket.

Broadway Tower

A faluhoz ugyan nincsen sok köze, amiről ez a torony a nevét kapta, cserébe viszont nem is lehet egykönnyen megtalálni, ugyanis egy alig látható tábla jelzi csak Broadway előtt néhány mérfölddel a lekanyarodást. Mindegy, azért megtaláljuk a dombtetőn mintegy négy emeletnyi magasságba szökő hajdani privát obszervatóriumot, amit tehetős arisztokrata család excentrikus nőtagja használt és sok éjszakát kémlelték itt az eget az udvari csillagászával... Khm. :P

Stokesay Castle

Ha az előbb szereplő vidéki kúriára azt mondtam, hogy teljesen átlagos, akkor a most következő kiskastély a szöges ellentéte az előző formás, kellemes és kuckós kis lakhelynek.

Stokesay Castle-t az 1200-as évek elején kezdték el építeni, és mint a korban divatosan, gótikus stílusban készült az erődítmény, majd a hozzátapasztott lakótoronnyal és vizesárokkal, majd bástyával együtt kisebbfajta várrá nőtte ki magát. A középkorban megtoldották egy kapusházzal, majd a vérzivataros idők elvonultával enyészetnek indult a hajdanvolt lovagvár. Amint az szokás ebben az országban, ha megtehetik, nem hagynak semmilyen történelmi értéket veszni hagyni, így ezt az erődöt is restaurátorok vették kezelésbe, és az English Heritage-nek köszönhetően a folyamat a mai napig tart.