2007. december 31., hétfő

Évértékelés - 2007

Ez az év sem telt el hiába. Szép csendesen éldegéltünk Zebegényben, és meglehetősen komolyan belevetettem magam a lövészetbe, mégpedig több ágába is egyszerre:

Légpisztollyal csak itthon lődöztem a magam szórakozására, a nyáron beszereztem két professzionális Steyr légpisztolyt, személyesen hoztam el őket az ausztriai gyárból. Ez volt első nagyobb szabású külföldi utunk is, amit később még elég sok követett, míg végül elértünk Szőttesföldre is. Érdekes, hogy a légpisztollyal kezdődött az egész lövészkarrierem, és idén indultam több versenyen is, de csak átlagos eredménnyel és egyre unalmasabbnak találtam a 60 lövéses versenyeket és inkább csak pihenésképpen lőttem vele a kertben, sziluett célokra.

2007. november 26., hétfő

Élet a víz alatt

Ha netán van ismerősünk (sógor jött, látott és kattintgatott, örök hála érte! :D), akinek nem gond a víz alatti fényképezés, akkor használjuk ki az alkalmat, mert szinte páratlan képet lehet nyerni ilyenkor a víz alatti világ életéről...


Igaz, ilyen zegernyében a halak már odalent lebegnek és túl sok aktivitást ne is várjunk tőlük, de a vízinövények még így is mutatósak, ilyen perspektívából úgysem sokszor látjuk őket:


Amúgy körülbelül egy ennyire benövényesített tótól lehet elvárni a hibátlan működést, ám kezdésnek elég néhány növényke, a többit ők megoldják: a vízinövények a legigénytelenebb és legbrutálisabban szaporodó társaság rögtön a gyomok után, például egy év alatt egy tő átokhínár (találó a magyar neve) képes az egész tavat elfoglalni... És utána már csak gyomlálni kell őket. :P

2007. október 31., szerda

Francia rózsák

Most inkább csak a szimpla fajtákról szólok, úgyis mindenki a teltekért és a teákért rajong, pedig ezek a kis tünemények igen előkelő helyet is elfoglalhatnának a kertben - ha adnánk nekik egy kis esélyt a 'puccos dámák' mellett...


2007. október 2., kedd

Zsömle

Az úgy volt, hogy nem is péksüteményért mentem Marosra, hanem gyümölcsökért és némi növényekért, de úgy adódott, hogy a kezembe nyomtak egy tenyérnyi Zsömlegombócot. Nem azt a félszáraz, vörös-barnára égetett fajtát, hanem olyan gusztusosan cirmos darabot, amelyik ott ül az ember tenyerén és pékárut meghazudtoló hangerővel dorombol és megpróbál úgy játszani, hogy egy tapodtat ne mozduljon az ember kezéből... Ellenállhatatlan darab. :D

2007. szeptember 28., péntek

Iskola

Fura dolog megint iskolapadba ülni, de szilárdan tartja magát az elhatározás, hogy tovább nem halogathatom: most van félév eleje, és nekem ha törik, ha szakad, kerttervezést kell tanulnom.

Bő egy hét utánajárás után kiválasztottam az egyetlen élhető opcióként a pesti intézményt, ahol államilag elismert képzés megy levelező tagozaton, még kibírható áron és időtartamban. Kaptam magamat és ellátogattam hozzájuk előzetes terepszemlére. A leendő tanárunk a beszélgetés alkalmával megnyugtatott, hogy ahhoz, amire nekem kell a jogosultság, ezzel az iskolatípussal és végzettséggel a kerttervezési szakmában el fogok tudni boldogulni, és nekem csupán ennyi kell: az állami, pecsétes papír ahhoz az ismerethalmazhoz, amit amúgy is össze fogok szedni magamtól, plusz az a gyakorlati tudás, ami az itteni oktatóknak a kisujjukban van. Ha a következő pár év alatt minden jól megy, akkor nyertem... Egy új szakmát is. :D

Mostantól a hétvégék előreláthatólag sűrűek lesznek, na de valamit valamiért... A versenynaptárral lesz némi átfedés, úgyhogy valamit erre is ki kell majd találni, mert egy fenékkel ugye csak egy lovon lehet rendesen nyargalászni... És akkor inkább az órák, mint a versenyek. Majd meglátjuk.

2007. augusztus 30., csütörtök

Az egyetlen

Ha csupán egyetlenegy fotót őrizhetnék meg a kertről a virtuális emlékkönyvemben, akkor azt hiszem, ez lenne az....


Eső után közvetlenül mentem ki, míg a tépázott, szürke felhők szüntelen kergették egymást. Egy, már majdnem napfényes pillanatra volt csak szükség. Számomra ennyi a nyár és a kert esszenciája.*


*Update: azóta sem változatnék rajta: ez a kép lett a kerttervezési oldalam nyitó fotója. Mert megérdemli.

2007. augusztus 29., szerda

Trainspotting :)

Igaz, hogy ez a fajta némileg helyhez kötött, de így se' füstje', se zaja, de még sínjei sincsenek... :P Igaz, századvégi hangulata sem, így nem is tudom, miért kapta a nevét. Legalább az ember kedvére találgathat, míg fotózza: