Lengyel Kupa, Siepraw

Összetörten ébredtünk a nyikorgó, hepehupás ágyban. Megreggeliztünk (ez volt a szálló legjobb szolgáltatása) és mentünk a verseny helyszínére. Sajnos, az út le volt zárva, így a puskát kirakni sem volt lehetőségünk, összepakoltunk hát mindent a versenyzői parkolóban és gyalog mentünk végig a mező mellett, míg el nem értünk a verseny helyszínére.

A belövőpályán próbáltam nagyon figyelni és egészen rendesen a helyükre mentek a találatok. Csak reméltem, hogy nem azért, mert ösztönösen ráemeltem már mindenre... A hunteres lövők mind fekve lőttek be, én pedig elhatároztam, hogy ezentúl minden versenyre elviszem a bipodot, mert a Bajor OB-n is milyen jó lett volna arról belőni a lövészdobozzal való szerencsétlenkedés helyett, és most sem ártott volna. De ez sajnos mindig csak a következő verseny helyszínén jut az eszembe.

Lengyel Kupa, Siepraw, 0.nap

Mivel csak kicsivel Krakkó alatt lesz a verseny, 380 km körül volt az út. Végig én vezettem, és az egyetlen esemény az volt, hogy Szlovákiában bemértek a rendőrök 66 km-rel a lakott terület után prérin, ám még a táblán belül. Ági beszélt a fickóval angolul, mutatta a menőkén a 60-as limitet (még régi térkép volt benne), vágta az ártatlan képet és végül lyukat beszélt a hasába: a jogsielvétel és 30-50 eurós büntetés helyett szóbeli figyelmeztetéssel tovább mehettünk :-)

Kora délután érkeztünk meg a verseny helyszínére. A légifotó alapján bementem egészen a szervezői parkolóig, pár autó állt ott. Folyt a pályaépítés, a csapat másik fele az asztaloknál ült és beszélgetett. Néhányan rögtön fel is ismertek, csokival kínáltak és angolul beszélgettünk velük. Nagyon szép környéken lesz a verseny, kis tavak is vannak, ezek felett kell átlőni.

Készülődés Siepraw-ba

A hétvégén lesz a Lengyel Kupa következő fordulója, amire Radek meghívott még a múltkor. A legutóbbi botrányos Magyar Kupa forduló után úgy döntöttem, hogy egy ideig takarékra teszem a hazai szereplésemet és körülnézek lengyel földön.

Nagy nehezen sikerült szállást foglalnunk. A Ski Hotel, amit Radek ajánlott, sajnos kiesett, mert nem beszéltek sem angolul, sem németül. Az interneten kerestem Krakkó környéki szállásokat és végül tizenpár kilométerre, Glogoców-ban találtam egyet, ahol tudtak angolul és volt is szabad szobájuk. Nem is drágán, 120 zloty kettőnknek egy éjszaka.

Utána alaposabban végignéztem a lengyel verseny weboldalát, és a háttérképből valamennyire látható, milyen lesz a helyszín. Alapvetően sík, ritkásan fás terep. Találtam róla egy légifotót is, amin a legaggasztóbb az, hogy a versenyzők parkolója jóval távolabb van a pályáktól, és gyalog kell cipelni a puskát odáig. A pályák egy szanaszét ágazó út mentén vannak, félig erdős, félig nyitott részen.

Kerti örömök

Néha le sem merek lépni a nyugati teraszról, mert akkor garantáltan egy-két órát kint szöszmötölök a kertben... Bár megfogadtam, hogy szigorúan ágyásról ágyásra haladok, hogy valami látszatja is legyen a munkámnak, de azért mindig akad itt is, ott is egy-egy oda nem való gaz eltávolítása, és olyankor óhatatlanul ott ragadok...

Ez a szélmalomharc gyomolás ebben a talajban leginkább a Nagyapó & a répa c. tanmesére hasonlít azzal a különbséggel, hogy én egyedül küzdök vele és a végén még csak meg sem ehető a kirángatott végeredmény! =8O

Irány Lengyelország!

Megnéztem a Gúgliban, milyen messze lennének a különféle külföldi versenyek. Az angliai Weston Park 1960 km-re van tőlünk, az olaszországi Párma 1070-re, a spanyol Zumarraga pedig 2410 km. Írtam a spanyoloknak, mert az is érdekes versenynek ígérkezik, bár elég közel van időben, kicsit neccesnek tűnik. Rögtön válaszoltak, segítenek szállást keresni, ha repülővel megyünk, elhoznak a repülőtérről, stb. Náluk 24,2 J a határ, ezért külön van egy 'International 16J' kategória a külföldieknek. A célok nem olyan vészesek, 9-50 m között vannak, max. 3 db 15 mm-es 20 méterig, max. 6 25/32 mm-es 32 méterig, max. 20% előírt testhelyzetű, de ezek csak 40-esek lehetnek.

Írtam viszont Radeknek, egyrészt külön is invitáltam a magyar OB-re (csináltam neki topikot is a lengyel fórumon), és mellesleg érdeklődtem, hogy nincs-e nemzetközi versenyük mostanában Lengyelországban. Írt is még aznap, hogy ő is gondolt már erre, és például július 27-én lenne egy Lengyel Kupa fordulójuk, meg lesz egy augusztus közepén is, amikre szeretettel várnak.

Ez a mostani tökéletes lenne, van addig még egy hónap. És ez csak 350 km, Krakkó mellett lenne, ideális. Az olasz verseny is ezen a hétvégén lenne, de az ahogy látom, van minden hónapban, nem lehet akkora verseny, inkább Radekkel harcolok. Radek is válaszolt, többek között, hogy hiába számít két kupaeredménynek a morskói két napom eredménye, a kupát csak a PFTA tagjai nyerhetik meg :-) Neki jó dolga van, mert van náluk 5-10 dobogóképes lövő.

Elgondolkodtam azon, hogy milyen versenyekre kellene elmennem. Itthon már hiányzik az igazi kihívás, ezért járok inkább külföldre. A spanyolok lelkesen írtak, Jesús még fotót is küldött magáról, hogy könnyebben el tudjam képzelni magamnak a kommunikációhoz. De sajnos a spanyol openről le kell mondanom, egyszerűen nem lenne elég időm befejezni a sürgős munkákat, elég pénzt szerezni az útra és rendesen felkészülni a versenyre. Erőltetni meg semmi értelme nem lenne.

Te & Én

... Forever, Eternity, Emotion, Passion, Romance ... Akár egy szirupos szerelmi történet is kezdődhetne így - de nem kezdődik. Legalábbis nem itt, nem most - és legfőképpen nem így! :D Viszont azt hiszem, az idei növényvadászat után méltán kiérdemeltem a Plantaholica incurabilis var. peregrinans nevet, na de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe... :))

Passau - Linz

Tegnap késő este értünk Passauba, de mivel több száz kilométerrel nyugatabbra vagyunk, üdítően későn sötétedik errefelé. A fogadó teraszáról ilyen kilátás nyílt:

Ez a szállás is kényelmes és rokonszenves volt, szerintem legközelebb is itt kellene majd megszállnunk. A fogadó egy kis folyó, az Ilz partján volt, de a városban összesen három folyó megy át, a Duna és az Inn is itt találkozik egymással.