Loubressac

A Lot, a Dordogne és a Garrone folyók völgyeiben ugyanúgy, mint Aveyronban lépten-nyomon a 100 legszebb falu egyikékbe lehet botlani, de legalábbis történelmi falucskákba és kisvárosokba, amik lelkiismeretesen ki is vannak táblázva. Amikor az ember áll az útjelzőtábla előtt és négy irányba is mehetne, mert mind felé egy-egy látványosság várja, akkor a bőség zavara és a frusztráció elegye kavarog bennem, hogy ezekből most választani kell, mert mindre akkor sem lenne időnk, ha még egy napot ezen a környéken maradnánk...

Úgyhogy mentünk is tovább a kitűzött cél felé, és az orrom nem csalt meg most sem: amit a weben kinéztem az újabb 100 legszebb... közül, az a valóságban is bőven megérdemli a kitüntető címet.

Larroque

Amint a neve is jelzi, egy újabb, szikla alá települt falucska került az utunkba, igaz, ezúttal csak véletlenül. :D Tavaly La Roque-ot néztük meg, itt viszont újítottak a sziklás néven, talán mert egybeírva már kevesebben használják... :D Az útról olyan ígéretes látvány volt a kis falu, hogy megálltunk fotózni itt is: a hegyoldalba vezető utcácskáknak volt némi Zebegény-jellege, amire a lepukkant vagy még nem felújított porták rá is segítettek.

Saint-Cirq-Lapopie

Ha középkori városkának az etalon Conques, akkor Saint-Cirq-Lapopie igencsak közelíti a számomra felettébb kívánatosnak mondható elhelyezkedést és utcaképet. A már jó pár évszázada lakott település legmagasabb pontja mintegy 100 méterrel magasodik a Lot folyó fölé, és mivel megint ugyanabban a régióban találjuk magunkat, mint tavaly (hiába, csak nem bírok tőle elszakadni), nem csoda, hogy Rocamadour a szomszédban van. És persze, hogy ez a helység is a Compostelába vezető úton tartózkodik, úgyhogy jövőre már beterveztem szomszédjait, Cabrerets-t és Cahors-t, mint megnézendő helyeket...

Ha nem lennének a turisták kb 300%-kal többen, mint a kis falucska teljes befogadóképessége kávéházakkal és éttermekkel együtt, akkor lehet, hogy még élvezni is tudnám a látványt, mert az igencsak ütős. A falu egyike a 100 legszebbnek, bár szerintem bőven benne van az első 10-ben is. Hozzávetőleges terepadatok:  100 méter, teljes hossz kb. 1000 méter, átlagos utcaszélesség 1,5 méter, ereszmagasság két emelettel számolva max. 4,5 méter. A tömör gyönyör lentről, a vízimalomtól indul és legfelül, kanyargós, keskeny utcácskák és sikátorok szövétnekén át a sziklaormon végződik, ahol hajdan az erődítmény állt - ma turisták serege és kőhalom.

Castelnau de Montmiral

Jöttünk, láttunk, visszamennénk! Konkrétan és átvitt értelemben egyaránt, bár Montmirail hercegének középkori kastélyát a Beynac-i személyesítette meg, a név hasonlósága mégis azonnal erre a falucskára terelte a gyanút... Sebaj, jövőre az eredetit is megnézzük. :D

Kastélyt Montmiralban ugyan nem találtunk, de még ha a film nincs is, akkor is megnéztük volna ezt az édes kis bastide-ot, vagyis erődítmény-városkát, ami egy sziklaplató tetejére épült. Természetesen a mostani méreteiben csak a falu megnevezésre tarthat számot, de egyike a 100 legszebbnek, és ezért is vagyunk itt.

Andorra

A nagyhercegségre már majdnem leszállt az est, mikor megpillantottuk a határátkelőt, ránk meg az ideg, amikor megpillantottuk a legelső benzinkút árait... Mintha két évet zuhantunk volna vissza az időben, ilyen olcsón benzint Európában másutt tankolni nem lehet, úgyhogy aki a Pireneusokban errefelé jár, annak erősen javallott csontüres tankkal érkezni.

Át a Pireneusokon II.

A Pireneusok szinte csak kacskaringókból áll, legalábbis útilag. Ha egyetlen jelzővel kellene leírnom az úti élményeket, akkor a folyamatos kanyargás lenne rá a legmegfelelőbb. Szorosokat, gyors vizű hegyi patakokat kerülgetünk még nagyon sokáig, délidőben meg is állunk az egyik hídja alatt, ahol kemping és turisták is vannak, a ciánkék víz nagyon hívogató.

Át a Pireneusokon I.

Nem, nem keresztben, hanem hosszában, vagyis messze nem úgy, mint normálisék, de élvezzük nagyon! :D

Reggelre kelve egy hosszú, vadregényes, több száz méter mély szakadék mellett ébredünk, és nagyon örülök, hogy az éjszaka egy szemvillanás alatt eltelik ilyenkor, amikor úton vagyunk. Soha nem tudjuk kiszámítani, hol mennyi időt időzünk vagy a következő célpontot milyen úton közelítjük meg, úgyhogy számunkra ilyenkor a legideálisabb megoldás a félnomád életmód: szállást és vetett ágyat utoljára Baszkföldön láttunk...