Rock bottom

Ennél lejjebb szerintem már nincsen... :-/ Ma déli helyzetkép és igen, Celsiusban értendők és igen, ÉK-i a viharos szél:

Míg a Kárpát-medencében sorra dőlnek meg az évszázados melegrekordok és harminc pluszban piheg mindenki, itt még mindig megy a fűtés és akinek nem feltétlenül muszáj, az ki se dugja az orrát az otthonából. Százharminc éves csapadékrekordok dőlnek meg, mintegy harmadával-felével több esővel és hol másutt a legtöbbel, mint Sheffield környékén... BBC-összefoglaló itt: százalékos összehasonlításokban.

A víz ömlik, az égi csaptelepeket még mindig szerelik, de valahol csúnyán eltörhetett a főnyomócső. Az évszak-aktualizálásba is ezidáig felderítetlen bug csúszott, hogy november végét mutat az ónszürke ég, szóval jöhetnének már végre azok a karbantartók és a rendszerga(rá)zda, mert lenne mit helyrehozniuk...

Az idei áprilisból már csak egy nap maradt, a következő 24 órát már fél lábon is kibírjuk.

Időjárási áttekintő

Két hónapja szinte folyamatosan 5-8-12 fok között mozog a hőmérséklet és kezd a hócipőm tele lenni a folyamatos széllel, a kisebb-nagyobb mértékben szinte állandóan a képembe és az ablaknak csapó esővel és a soha el nem jövő tavaszi, balzsamos idő ígéretével. Aki nem a fővárosban akarja megvetni a lábát, hát az kösse fel alaposan a gatyáját, mert itt, Angliában a széldzseki és a meleg hacuka szeptember végétől május közepéig szériatartozék lesz...

És hogy ne csak légből kapott, érzésekre alapuló és némiképp túlzó károgásnak tűnjön mindez, a viszonyítás kedvéért hoztam egy kis összesítőt a következő néhány nap időjárás-előrejelzéséből, hátha a számok és a piktogramok reálisabb képet mutatnak.

Majdnem látja fentről a házikóját

Életem második repülése is kalandos volt, mivel a rendeléskor elgépeltem a nevemet, és komolyan aggódtam, nem lesz-e ebből gond a beszálláskor. Bár az egész csak fellépés kérdése, hiszen valamikor régen a velencei vaporettóra is simán felmentem egy névjegykártyával, a lényeg ugyanis a felmutatás magabiztossága. Meg aztán, a jegyem amúgy rendben volt, szóval feljutottam a gépre.

Kamélia a télikertben

Behoztam a télikertbe, hogy mindig láthassam a virágait, és egyet sem dobott el sem költözéskor, sem a klíma ilyetén változásával. Stramm kis jószág! Amíg picike volt a bokor, a virágai is sokkal nagyobbak voltak, de ezt betudom a tápozásnak; most több virágra jutott ugyanannyi anyag, amiből gazdálkodhat. Így is 9-10 cm körüliek a virágok:

Tavaszi virágok

Tegnap végre be tudtam fejezni a cserepek helyrepakolását, az udvar máris kezd rendezettebb képet mutatni, és az eső sem ömlött a nyakamba minden fél órában... :D Kiválogattam, miket ültetek be a helyükre, a kert elég nagy hozzá, és szüksége is van némi tlc-re. Egyre több szín van a dézsakertben, szépen nekiindultak a juharok, de erről már érik egy átfogóbb poszt is, ízelítőnek álljon itt az Acer pseudoplatanus 'Esk Sunset':

Még mindig az egyik legszebb, még mindig az egyik leglassabban növő, és még mindig féltem, hogy egyszer valami ráesik és az oltásnál tőből fog kitörni, annyira nem akar még mindig megvastagodni a törzse a fél méteres kis tüneménynek... Kényes egy jószág, de a látvány ilyenkor, tavasszal mindent megér.*

Turistaként jár-kel Zebegényben

Most, hogy már annyi felé jártunk Európában, és hogy már jó ideje csak látogatóba ugrottunk haza, érdekes volt olyan szemmel bejárni Zebegényt, mintha csak turista lennék. Voltaképpen az is voltam, egy másfél hetes mininyaraláson. Örömmel mondhatom, hogy még így is szépnek és érdekesnek találtam, élmény volt végignézni és állta a versenyt sok szép angol, francia faluval. Azt hiszem, jól választottunk kilenc évvel ezelőtt, életünknek egy nagyon szép és izgalmas szakasza volt Zebegény.

Nem tűnt ám el, csak félig celeb lett

Szerencsésen megérkeztem Magyarországra, ezúttal megnéztem a Rajna-menti Stolberget nappali fényben is, majd lendületből a Harz-hegységben található másik Stolberget is. Azt már alkonyat tájban, de ugyanolyan szép, szóval oda is lesz még egy utunk. Aztán Csehországon át jöttem haza (Karlovy Vary, Plzen, pár kisebb falucska megtekintésével).

Viszont az egyik fogam már egész hazafelé úton fájdogált, aztán ahogy itthon a fogorvos hozzányúlt, bedagadt az egész képem. Olyan lettem, mint azok a kacsacsőrű emlős celebkurvák, akikkel a tévében riogatják a rossz gyerekeket, csak nekem megállt a szilikonozottság-imitáció a szám felezővonalánál, attól lefelé minden normális, szóval még celebnek sem mehetek el így.

Beszélni így is alig tudok, egy elhagyatott barlangba húzódtam a Zebegény körüli erdők sötét mélyén, holdvilágos éjszakákon messzire hallik fájdalmas üvöltésem és az erdő vadjai rettegve kerülik el még a környéket is. Igyekszem nem kerülni emberek elé, ezt csak a napi 1-2 tárgyalás és fogorvosi látogatás idejére szakítom meg. Nehéz a félcelebek élete!