A kőművesek (rém)álma...

A vízszintesre, függőlegesre és a derékszögekre egyaránt fittyet hányva, a fizika törvényeit tökéletesen semmibe véve álldogál Little Moreton Hall immár ötszáz éve és köszöni, jól van. Falai vészesen dülöngélnek, egymást tartva állnak és dacolnak az évszázadok viharaival, egyik emelet kikönyököl a másikból, míg a long gallery, azaz a hosszú beltéri sétaterem (angliai időjárás, ugye...) a ház legfelső emeletén épp, hogy beugrik, mindenféle tekintet nélkül a tartószerkezet-nélküliségére. Építészeknek és statikusoknak komoly ínyencfalat ez a Cheshire-i házikó. Amikor a National Trust gondozásába került a 30-as évek elején, az állagfelméréskor a szakemberek bátran kijelenthették, hogy ez a ház az orruk előtt tulajdonképpen nem is állhatna a lábán...

Lichfield Cathedral

A Selby-i esetből tanulva a mostani templom-látogatás előtt merő óvatosságból kikerestem a nyitva tartási időt, nehogy megint belefussak a vasárnap reggeli mise kellős közepébe... Helyette kaptam sokkal meredekebbet, de ne szaladjunk ennyire előre.

Mostanában ritka madár a verőfényes napsütés, örültem is nagyon, hogy ilyen gyönyörűséges idővel ajándékoztak meg minket a fentiek, mert egész napos programot terveztem mára is, úgysem jártunk még eleget a Midlandsben. :P Jókor reggel lepakoltam a lövészt angliai karrierje legelső állomásán egy, némi nosztalgiázással átszőtt versenyre, én meg mentem tovább gyanútlanul Lichfieldbe, katedrálist nézni.

York Minster

York Minster a hivatalos neve a yorki katedrálisnak, amit kívülről már egyszer megszemlélhettünk, sőt, egy fél percre a zárt üvegajtókon át még be is pillanthattunk a múltkor, csak hogy tudjuk, mit hagyunk ki. Most viszont még nyitva tartott a jeles épület, és sajnos ez is belépőjegyes, bármennyire is rühelljük az ilyet, ráadásul egy kegytárgyas-szuvenírbolttal megfejelve a mellékhajóból nyíló ajtón túl. Már eleve, hogy isten házába pénzt szedni* és azt megokolni azzal, hogy napi(!) 200.000 angol fontba fáj a restauráció és az egész komplexum fenntartása, az enyhén szólva nevetséges, még akkor is, ha az információt táblán tolják az ember elébe a pénztárnál, mintegy magyarázkodásként. De persze a gyakorló hívőknek ez biztosan nem fekszi meg a gyomrát...

* Máté 21/12-13. "És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.")

Nyilván a szakmai kíváncsiság győz, az épületben a legnagyobb koncentrációban jelen levő ferde szemű turistákat persze ez a belépősdi nem zavarja annyira, mint minket, nekik 'csak' egy megnézni való látványosság ez a templom. Persze, aki csak egy imára ugrana be, annak nem kell leszurkolni a kombinálható belépőjegyeket, amiknek egyetlen előnye, hogy egy egész évre érvényesek, amit nagyon is ki fogunk mi használni, ha legközelebb is erre lesz dolgunk.

Treasurer's House, York

A kincstárnok háza a York Minster lábánál, a Chapter House felé eső oldalon fekszik és ha nem lenne kitáblázva, hát az ember meg sem találná. 2000 éves római útra építették rá az épületet, minek következményeképpen a pincében légiós osztagok szellemei időnként átmasírozhatnak az ott-tartózkodókon, mint ahogy egy gyanútlan vízvezeték-szerelővel anno ez meg is esett...

York - újratöltve :)

Csak nem tudunk elszakadni a jó öreg Yorktól... :)) Biz' isten, ha nem lenne olyan hideg errefelé (áprilisban még itt-ott hó van) és a téli hónapokban a napsütéses órák száma nem lenne olyan botrányosan kevés (31), lehet, még szorgalmaznám is a költözést. Verseny után beirányoztuk New York névadóját - szegény Amsterdamot anno jól lemosta a porondról - bár az új szépsége poros nyomába sem érhet az óhaza ezen gyöngyszemének. Na de ne csapongjak itt, inkább vágjunk bele a város közepébe. :P)

Mivel kicsivel dél után már ideértünk, így teljes zsúfoltságában találtuk a belvárost, és a megfelelő parkolóház megtalálása is komoly feladatnak tűnt. Azt már tudtuk, hogy mint turisták által megszállt övezet, komolyan zsebbe markoló lesz ez a nap, ha tisztességesen végig akarjuk nézni legalább a felét annak, amit összeszedtem a város szépségei közül, de az egész délutánra szóló 10 fontos parkolójegy még így is enyhe túlzásnak tűnt elsőre.

Selby Abbey

Reggeli bemelegítésnek szántam ezt az aprócska katedrálist, de úgy esett, hogy a napunkat is itt zártuk, lévén éppen a hazafelé tartó út kellős közepén helyezkedik el Selby. A helység a katedrális nevét viseli, és egy teljesen átlagos kisváros, aminek a főterén magasodik a majd' ezer éves épület. Itt először volt a templom és utána épült köré a település. Alapítása 1069-re tehető: Auxerre-i Benedek volt az, aki francia földről képes volt egy látomás kedvéért Észak-Angliába zarándokolni, hogy a folyón ringó három hattyút meglátva pont ott, az Ouse mellett kezdje valóra váltani a látomást...

Wollaton Hall and Deer Park

Nottingham délnyugati sarkába ágyazódva található ez a nagyszabású park és palota, ahova a hét ágra sütő nap kicsalogatott minket. Ha nagyon bulváros címet akartam volna adni, akkor valami ilyesmit választanék: A Wayne-villa rejtelmei vagy: Batman lakhelye!! :P

Már a parkolóban kiderült, hogy jókor vagyunk jó helyen, mert valaki olyan jó fej volt, hogy a parkolójegyét, amin még bő két órányi ott-tölthető idő maradt, gondosan visszarakta a jegykiadó nyílásba, mi pedig újrahasznosítottuk ;). A palotáig egy, a vége felé erősen lejtős domboldalon kell felkaptatni és közelebbről már látszik, az épület nem kevés hasonlóságot mutat Hardwick Hall-lal, csak az üveg-fal arány itt inkább a falak javára billenti a mérleg nyelvét.