2008. május 23., péntek

Félidő

Megvoltak a félévzáróink, az első felén akkor túl is lennék az iskolának... Nehéz volt, de nem teljesíthetetlen, és aki kiszóródott, az okkal morzsolódott most le, és ha a következő év is így fog menni, akkor az nagyon gyorsan el fog múlni, úgyhogy innen már csak előre visz az út... Az első metszési gyakorlaton kiderült, hogy úgy csinálom, mintha már sok éve ezt nyomnám, nem győztem szabadkozni, hogy én lennék a legboldogabb, ha a  kertemben már lennének végre olyan méretű cserjék, amiket metszhetnék!

Egy-két hétvége óhatatlanul kimaradt, de úgy tűnik, jelentős hátrányt nem szenvedtem emiatt, pedig nagyon paráztam, hogy egy-egy gyakorlatra vagy tanulmányi útra nem tudok a többiekkel tartani a lövészet miatt. Persze, olyan is volt, hogy az uram lerakott a gyakorlat helyszínén, ő meg ment a közelben rendezett versenyre, én meg az órák végeztével előbb-utóbb hazavergődtem valahogy a váltott lovakon tömegközlekedési eszközökön...

Ettől függetlenül élmény volt - eddig, és ha tehetném, még jó pár évig koptatnék mindenféle iskolapadokat; fene egye meg, még mindig szeretek tanulni...