Egy kurva belga rendőr lenyúlja 100 euróját

Mozgalmas napok álltak mögöttem. Tegnap még Magyarországon tárgyaltam új munkákról, aztán késő estig autókáztam Ausztria hegyein keresztül, ahogy Szombathelytől tartottam toronyiránt Linz felé. Ezt a képet csak Ágicza sokkolására készítettem, a menőkén látható kanyargós úton csak száraz sóréteg volt, de ennek a havas buszmegállónak jobban megvolt az a hangulata, amit az ember egy januári hegyvidéki autósútról elképzel.

Az Alpokon át

Arsieroból indulva még egy ideig a minden négyzetcentiméteren megművelt, kisebb-nagyobb egybefüggő hegyoldali ültetvények között, gyümölcsösök és szőlősök sora mellett kaptattunk fel az egyre magasabb és persze egyre kopárabb hegyeken gondosan megépített, hajtűkanyarokkal bőven megtűzdelt szerpentineken. Egy idő után elmaradtak a megművelt parcellák és a fenyőerdők vették át a helyüket.

Duna-kanyargás

A Duna Bécs-Linz-Passau szakaszát nem érdemes kihagyni annak, akinek útközben van egy kis ideje világot látni sógoréknál. Pont a folyó mellett visz az út nagyon sokáig, és a hegyek közé ékelődött kék szalagot követve az ember annyi Dunakanyart lát, amennyit csak nem szégyell.

Hallstatt

Az osztrák Tóvidéken az első barangolásunk során kimaradt ez a gyöngyszem - most végre pótoltuk. Talán az ország legszebb települése ez, mélyen beágyazva az Alpok egy hóolvadékkal sok tízezer év leforgása alatt feltöltött völgyébe, ahol mintha egy évszázada megállt volna az idő. Festeni sem lehetne szebbet, mint ez a kis falu a tóban tükröződő házikókkal és a feléjük tornyosuló hegyvonulattal. Nem csoda, hogy a kínaiak is egy az egyben lekoppintották maguknak...

Passau - Hallstatt

Passauban újra sétálgattunk még a kis utcákon, még mindig nagyon tetszik ez a város.

És persze, a girbe-gurba kis utcák, a kapuk előtti, egy-egy cserépből álló mini 'kertek' is régi ismerőseink voltak.

Passau - Linz

Tegnap késő este értünk Passauba, de mivel több száz kilométerrel nyugatabbra vagyunk, üdítően későn sötétedik errefelé. A fogadó teraszáról ilyen kilátás nyílt:

Ez a szállás is kényelmes és rokonszenves volt, szerintem legközelebb is itt kellene majd megszállnunk. A fogadó egy kis folyó, az Ilz partján volt, de a városban összesen három folyó megy át, a Duna és az Inn is itt találkozik egymással.

Dachstein, Jégbarlang

Nagyon jól aludtam, és azt hiszem, bevált Ági ötlete ezzel a nyaralós utazással. Kicsit féltem, hogy csak kifáradok tőle a verseny előtt, de épp ellenkezőleg működött, a korai kelések hiánya és a kis lazítás inkább csak megfelelő hangulatba hoz a verseny előtt. Még az sem baj, hogy egy nappal kevesebbet gyakorolhattam, úgysem most kell megtanulni lőni, fontosabb a jó lelkiállapot.

Úgyhogy megtettük még egyszer a tegnapi utat, a tavak mellett végig rejtelmes köd gomolygott, de érdekes módon, csak a tóparti hegyek oldalában, se lejjebb, se feljebb. Obertraunba időben érkeztünk, és az első libegő már vitt is minket a dachsteini barlangokhoz. Már út közben is gyönyörű volt a kilátás, de a barlangok bejáratáig volt még egy fél órás séta, a hegyoldalból is remek kilátás nyílt. Itt, mivel már a fizetős területen voltunk, nagyvonalúak voltak a szervezők, a kiállított nagy körbeforgatható távcsőhöz nem kellett pénzt bedobni, és az egyik hegyi út mellett kis alumínium dobozkában volt egy rendes binokulár is, amivel nézelődhettünk. Három barlang van itt egyébként, az Óriás Jégbarlang, a Mammutbarlang (ez a legnagyobb, de csak cseppkövek vannak benne), és a kisebb Koppenbrüller-barlang a hegy lábánál. A legérdekesebbnek a jégbarlang ígérkezett, ezért ezt választottuk.

Mondsee, csigafutam

Reggel 8-9 felé indultunk csak el, de nem is siettünk annyira. Szobnál még vettünk izzókat a reflektorba a kiégett helyére, ott helyben ki is cseréltük, és kényelmes tempóban, kora délutánra értünk el Sankt Lorenzbe, Mondsee mellett. Érdekes, hogy két éve majd meghaltunk egy 600 km-es úttól, most meg egymagam levezettem az egészet és még csak el sem fáradtam igazán. Megszoktuk, azt hiszem.

A ház, ahol laktunk, távol volt a városkától és minden mástól is, viszont az autópálya ott húzódott mellette. De a házigazda hölgy megnyugtatott, hogy jól szigetelnek az ablakok. Ezen kívül, ajánlott egy éttermet is a közelben, ahol nagyon jó a konyha. A kilátás nagyon rendben volt, hatalmas hegyek, alpesi rét, minden.

Rosenheim - Salzburg

Reggelinél megtudtuk a házigazda bácsikától, hogy az a sok kupa és zászló az ivóban az ő asztaltársaságuk gyűjteménye, fociztak ugyanis. Serleg '32-ből, egyesületi zászlók, fém és porcelán kupák, igazán impozáns gyűjtemény volt. Szegényeket, tegnap reggel az őrületbe kergettük, mert senki sem oda ült, ahol szombaton reggelizett, ezért aztán hiába készítette oda mindenkinek a megfelelő teát vagy kávét, át kellett pakolni az egészet.

Ybbs

Plusz célpontként - mert sosem elég alapon, meg ha már itt vagyunk, ne hagyjuk ki ezt a közeli Dunakanyart sem, gondoltam én a térképre, majd az úton magasodó, látványosságot jelző barna táblára bökve. Majd jól pofára is estem, mert a kanyar az korrektül megvan, a kartográfusok nem tévedtek, csak éppen egy deka hegy, de még egy árva domb sem magasodik itt, és a folyó mintha csak heccből tenne itt egy huszáros kanyart...

Enns

Már jócskán delet kongattak, amikor éhesen és kifáradva Enns-be értünk. A nyár itt tombolt ezerrel, nem úgy, mint a Tóvidéken, és a magas hegyek és a hűsítő tavak hiánya miatt még én is szenvedtem a hőségtől. Megpróbálkoztunk először egy nagyobb adag fagylalttal, amivel a város árnyékban levő utcáit sikerült is hellyel-közzel végigjárni, de a főtér egy az egyben kifogott rajtunk a hatalmas tornyával.

A tekintélyes méretű, az utolsó cm2-ig díszburkolt placcon egyetlen árnyat adó fát sem ültettek, mert hogy klasszikus városmag, meg az autentikus utcakép, meg persze a piactér, meg minden.

Steyr

Ha már ilyen professzionális csúzlikat neveztek el róla, kötelességünknek éreztük ellátogatni a névadó városba és ennél jobb ötletünk nem is lehetett volna! :D Középkori városmag, két folyó, erődítmény, ami csak kell, megtalálható itt. Igaz, megpróbáltunk a jól körvonalazható belvároshoz a lehető legközelebb megállni, így nem kellett a köré épült modern részek miatt sopánkodni sem. Azt hiszem, ha választani lehetne, egy ilyesmi város a több száz éves, gyönyörűen konzervált épületeivel és hangulatával éppen megfelelne hosszabb távon is. :P

Először a katedrálist vettük szemügyre a nagyon helyes kis udvarával, ahol a fedett lépcső valami egészen régi, meghatározhatatlan korú emlékeket ébreszt, és az egyik kedvenc építészeti megoldásom amúgy is. Ráadásul legalább száz éves, éppen virágzó hársfák borították illatfelhőbe a templom környékét, tökéletes ódon hangulata van a helynek.

Seewalchen és Attersee

Korán reggel indultunk és a lassan kibontakozó, opálos napsütés már Seewalchenben, a tóparton ért minket.

A városra nem is áldoztunk időt, inkább a vízparton sétálgattunk és mindenféle kacsákat próbáltunk magunkhoz édesgetni, míg mások a köreiket úszták a tóban, én meg próbáltam nem vacogva gondolni arra, milyen irgalmatlan hideg is lehet ilyenkor ez a víz - a színéből ítélve legalábbis tíz fok környékére saccoltam így, nyáron is.

St. Gilgen

Visszafelé a szállásunkra tartva még beugrottunk ebbe a faluba is, a Wolfgangsee észak-nyugati csücskében. A falu semmi olyan extrát nem kínál, mint az előző párja, 'csak' egy szépen rendben tartott üdülőfalu a szokott osztrák pedantéria minden árulkodó jelével.

St. Wolfgang

A következő tóparti célpontunk a Wolfgangsee partján fekszik, és éppen eleredt az eső, amikor ideértünk, parkolót csak a település legszélén találtunk, és azt is csak hatalmas szerencsével. Mivel a falut átszelő fő közlekedési útvonalat az igen erős forgalom miatt lépésben kellett végignézni és közben az utcácskákba is be lehetett kukucskálni, a végére érve már tudtuk, hogy maximálisan megéri kivárni és ezt a kis kellemetlenséget benyelni...

Bad Ischl

A Monarchia egyik legfelkapottabb üdülő- és fürdővárosa nem véletlenül még ma is az egykori hírnevéből él: itt kézzel fogható a történelem, a századelő köszön vissza az utcákról, a paloták ablakaiból és az egész város építészetén örökre nyomott hagyott az a pompa és jólét, amit a boldog békeidők számára hoztak.

Gmunden

A Tóvidék legnagyobb települése a Traunsee partján fekszik, a belvárosa a szokásos századfordulós látvány, de a Tópart... Ezért jöttünk. :D A parton kis park évszázados faritkaságokkal, virágzó zöld virágú tulipánfa, matuzsálemi tölgyek, páfrányfenyő, és sok-sok sudárzsálya, és egy bányásztörpe a legnagyobb hegyikristállyal, amit a hegy gyomrában valaha is találtak:

A tópart csöppet sem Balaton-fíling, amiért nagyon is hálás vagyok az ittenieknek, valahogy nincsen benne semmi, ami arra emlékeztetne lépten-nyomon, hogy ez a hely a turistákra van szakosodva. Egy csónakkölcsönző azért akad itt is meg kávéház, az előbbire szavazunk kipróbálásilag, majd legfeljebb a hűs habok ébresztenek fel a capuccino helyett, ha vészhelyzet adódna...

Vöcklabruck

Felső-Ausztriában járva ez a kisváros volt barangolásaink kiindulópontja, és a címben említett híddal szembeni fogadó ablakából csekkoltuk minden reggel az aznapi időjárást. A folyó túloldalán fel lehetett tankolni isteni péksütikkel és ilyen indítás után már bírtuk az egész napos mászkálást.

Eperszezonban érkeztünk, így belepottyantunk a hétvégi eperfesztivál kellős közepébe is, ahol minden a bogyósról szólt, a tortáktól a palántákig, nyersen és szárítva, dísznek és nyomtatásban, mindenütt eper eper hátán... Nem volt ellenünkre a dolog. :D

Ausztria

Ha már mindenképpen egy vérprofi légpisztoly kellett a versenyzéshez, illő, hogy azt egyenesen a gyárból szerezze be az uram, ahol a legjobbak közül választhatja ki az igazán neki valót. Kaptuk hát magunkat, és egy szép nyári reggelen elindultunk Felső-Ausztriába.

A Wiener Wald után nem sokkal letértünk az autópályáról egy kicsit csavarogni a falvak közé, jó kis hegyes-völgyes vidék ez már. Még mindig meglep, mennyivel gondozottabbak itt a porták, mennyivel jobban karban van tartva minden, és hogy az általános igény- és az ezzel járó jóléti szint mennyire más utcaképet enged az itt lakóknak.

Heiligenkreuz például a pálya mellett nem sokkal fekvő kis kegyhely, akár a határ túloldalán is lehetne, annyira ismerős látvány: