Pierre

Azt hiszem, menthetetlenül beleszerettem Monsieur Ronsard-ba... Na, nem a névadóba, hanem a róla elnevezett, habkönnyű fehér-rózsaszín sziromgyűjteménybe, aminél én életemben szebbet még nem láttam. Franciául követ (is) jelent és ilyen környezetbe is került: kövek közé... A kemény, időtlen kő és a múló virágözön édes kettősét egyszerűen nem tudom megunni:

Ha ez némileg túlzásnak hangzana, csak rá kell nézni: finoman, mondhatni rafináltan keveredik benne a fehér, a zöld és a pink, és mindig csak pont annyi, hogy ne érezze az ember már-már giccsbe hajlónak ezt a csodát...

Árvácskák

Nem tudom miért, de a csokros, apró virágú árvácskák mint mellőzött, sanyarú sorsú mostohagyerekek bújnak meg a háttérben, míg a nagy fejű testvérei, a közterek és magánkertek tavaszi fő ágyásdíszei tündökölnek úton-útfélen.