2009. november 30., hétfő

Irány Cornwall!

Tony írta a hét elején, hogy december 13-án szeretettel várnak a Winter League következő versenyére a Cross Guns klubban. Előtte pénteken Phillel lőhetek megint a Furnace Mill-nél és persze a szokásos Millride-i klubnapon is, tehát szinte megismételnénk a múltkori három napot (remélem, a viharos szelet azért nem). Rá egy héttel vasárnap pedig a North Pertherwin FTC-nél lesz karácsonyi lövészet, előtte szombaton pedig az East Devon FTC-nél egy 40 lövéses BFTA-verseny.

Ágicza természetesen összekombinálta ezeket az információkat és a végén kisült, hogy nekünk feltétlenül el kell mennünk Cornwall-ba és megnézni ott mindenféle szép helyeket, meg persze híres kerteket is.

2009. november 26., csütörtök

Szállások

Az egyszeri utazó sincs könnyebb helyzetben, mint a kiadó lakást kereső: a fogadók és a B&B-k napi 50-90 fontos rátájukkal két fő/szobánként nem a szűk költségvetésű utazókra vannak tervezve, és pláne nem a kispénzű, hátizsákos turistákra. Alapos, több órás netes kereséssel sem lehet ~50-55 font alatt szobát találni két főre, bármilyen lepukkant helyet is nézünk ki, úgyhogy ésszerű lecsapni az első, nem túl drága helyre, időt és energiát spórolunk meg vele és így is sanszos, hogy egy jó helyet sikerül kifogni, nekünk legalábbis elég ritkán kellett igénytelen B&B-vel beérnünk eddigi utazásaink során. Ha nem a legalsó ársávban kell keresgélni, akkor időben jó előre tervezve 60 fonttól már nagyon jó helyeket lehet elcsípni. Több napra általában kapható némi kedvezmény, de ezt kerek perec kérni kell, mint ami alapból jár, különben meg sem említik. A teljes körű angol reggeli viszont alapból jár a szobához, amit érdemes kipróbálni, ha egész napos kutyagolást tervez az ember, ugyanis egy-egy ilyen lakoma után késő délutánig lehet bírni a gyűrődést... Ez a téma viszont külön posztot érdemel, elég tartalmas, nem csak az összetevői miatt. ;)

2009. november 24., kedd

Mit együnk reggelire?

A tradícionális angol reggeli (traditional English breakfast) alkotóelemei a következők:

Előételnek tejben vagy joghurtban müzli (cereals) egy nagy tállal, vállalkozó szelleműeknek és oldszkúl anglománoknak esetleg zabkása (porridge) és narancslekváros (marmelade) vajas pirítós. Az angol kenyér sajnos szinte mindig a négyszögletes, puha, könnyű, szerencsés esetben magokkal sütött, előre csomagolt és szeletelt bolti vekni (loaf), úri helyen ehetünk esetleg spéci, helyben sütött vajas croissant-t, esetleg ciabattát is.

Főételként rendkívül ízletes, otthonihoz nem fogható, vékonyra szeletelt, sült sertéslapocka vagy hátszín, ami közel sem = bacon, talán a hentesnél kapható nyers füstölt combhoz hasonlítható. Emellé jön a tükörtojás, pirított gombafejek, sült paradicsom, kolbászkák (ami kábé egy ízetlen debreceni), fél konzervnyi paradicsommártásban főtt bab, vajas pirítós, amennyi belefér, narancslé, tea, kávé. Mindez egy rendkívül laktató és ínycsiklandó elegyet alkot, és a babtól sem kell megijedni, nem puffaszt, viszont némi csilivel még finomabbá tehető.

Aki innentől éhen marad, mert kontinentális reggelit kért, az magára vessen, télen meg nagyon is tudja az ember értékelni a meleg kaját a hasában, amivel elindul a nap, igaz, kicsit lassabban, mint szokott. Ha viszont nem egész napos fizikai munka vagy télen odakint mászkálás a program, akkor ezt a menüpontot nagyon sürgősen el kell felejteni, mert heti 2 plusz kiló garantáltan tartós hízás a jutalma az óvatlanul mindezt bekebelezőknek...

2009. november 14., szombat

Lakásbérlet

Az átlag lakásbérlés pikantériája a következő: egy külföldi albérlő nevére íratni közüzemi számlát csak akkor szokás, ha az a teljes ingatlant bérli, és még így is kellemes kis cécó a főbérlő részéről. Ámde: ha nincs a lakhellyel együtt járó közüzemi számla, akkor a nem állampolgár nem sétálhat be csak úgy a bankba és nem nyithat bankszámlát. Ám ha nincs bankszámlaszáma és alapból nem milliomos, nem fog találni albérletet, mert az ingatlanirodák bizonyítékot kérnek először a számlavezető banktól, mennyire hitelképes az egységalapú felhasználó. Ha ezt nem tudják kideríteni, akkor fél évi lakbért kell lerakni előre, egy összegben, ami önmagában is egy kisebbfajta vagyon. Kör bezárult, kijárat nyilván csak a kiskapun át vezet: ismerősnél, vagy olyan szállásadónál szálláslehetőséget keresni, ahol nem létfeltétel a bankszámla megléte.

Nagy-Britanniában egyébként a lakásbérlet havi díjai is hajmeresztőek: 350 fontnál kezdődik egy szoba-konyha, ami egy icipici házacskánál is már 500 font/hónapra rúg. A pcm rövidítés a hirdetéseknél a per calendar month-t, a naptári hónapot jelöli. Erre jönnek rá a szokásos díjak, a havi fogyasztás és a council tax, ami minden településen más és más, de kb. 100-150 font között szokott változni, így együtt 600 alatt nagyon kevesen ússzák meg a bruttó havi bérleti díjat. A saját otthon pedig olyannyira nem éri meg, hogy circa 1000(!) havi bérleti díjból lehetne a bérelt házat - vagy hasonló színvonalú otthont megvenni, tehát egy bizonyos kor felett teljesen értelmetlen beruházás, mert fenn is kell tartani és a helyi adókat (council tax) éppúgy fizetni kell. Kivétel természetesen, ha befektetés céljára már meglevő ingatlant ad ki az ember...

A council tax sávos alapon működik, és nem csak az ingatlan méretét, hanem a besorolását, korát és földrajzi elhelyezkedését is figyelembe veszi. Így ha valaki egy grade II. listed building (vagyis műemléki) épületben van szerencséje tartósabban tanyát verni, annak bizony jóval mélyebben kell a zsebébe nyúlnia.

Albérlet és saját tulajdonú otthon keresésére még mindig a legjobb oldalnak a rightmove bizonyult, ahol nem csak régiók szerint, de most már saját magunk által rajzolt terület alapján is lehet házakat vadászni: Rightmove

Vasnyúl Kupa záró forduló, Dabas

Dabason már sokszor voltam versenyen, főleg az első időkben, de akkor egy erdős részen lőttünk, a koronglőtéren a mai volt a második versenyem. Az év elején elég gyengén szerepeltem itt, éppen csak sikerült megnyernem egy szétlövés után. Pont akkor voltam lelkileg a mélyponton, nem igazán láttam perspektívát a hazai lövészetben. Az a csoda, hogy még úgy is első lettem. Ma viszont úgy mentem oda, mint a nyáron a bodajki versenyre, a harcra és a győzelemre felkészülten.

A vicc az, hogy a Vasnyúl Kupát eredetileg nem is akartam végiglőni, de mivel az első Magyar Kupa és az Országos Bajnokság eredménye egyben a Vasnyúl Kupa fordulóiba is beleszámított, mégis volt már két első helyem az öt fordulóból. Gondoltam, akkor már meglövöm a harmadikat is, van még egy kevés hely a fegyverszekrény tetején...

2009. november 7., szombat

Magyar Kupa és Turul Kupa záró forduló, Tatabánya

Érdekes volt ennyi idő után újra Magyarországon lőni. Ági nem jött, egyedül utaztam a jól ismert tatabányai úton, és kb. egy órával a kezdet előtt már ott voltam.


Különösebb ováció persze nem fogadott, de azért sokan odajöttek és kérdezgettek, 'hát téged is lehet látni errefelé'-ztek, ahogy azt ilyenkor szokás. Próbáltam elfogulatlanul átgondolni, mi is az, amit nem szeretek a magyar versenyekben, de ez nem a társaság, legalább is nem az IRL megjelenése. A webes fórumokon viszont már kicsit durvább a hangulat. De élőben mindenki jó fej.

2009. november 4., szerda

Csokorra valók

Olyan ritkán kötök csokrot a kert virágaiból és nagyon nem szoktam vázába sem tenni a virágokból, kivételt talán a konyhai sziget közepén levő kis váza képez, amiben néha található ezmegaz, ami véletlenül letörik a kertben, az ne vesszen kárba.


Néha persze egy-két rövid szárú rózsa is letörik oda, mintegy véletlenszerűen, de a mai nap kivételt tettem. Most, hogy az idő hidegre fordultával inkább bent mint kint töltöm el az időt, a vázába is kívánkozott pár szépség - amíg még van miből válogatni... A terasz asztala fényviszonyok és háttér szempontjából is jó választás, de ide csak szárított cucc kerül, mert a meglepetésszerű harapós fagyok ilyenkor már szétrepeszthetik a kint maradó vázát....

2009. november 2., hétfő

A Harriers messzemenő következményei

Vezettünk egész éjjel, aztán valahol Németországban egy parkolóban aludtunk pár órát, majd mentünk tovább. Ismét csak megálltunk az ausztriai Ennsben egy jó ebédre. Utána, mivel nem akartunk magyar autópálya-matricát váltani, Sopron felé mentünk haza. A forintunk már nagyon fogytán volt, ezért még az osztrák oldalon csordultig teletöltöttem a tankot. Meglepően felfrissített ez az ebéd és az az egy óra ücsörgés, utána már vígan elvezettem hazáig, és éjjelre haza is érkeztünk.

Út közben felvetettem Áginak, hogy talán mégis csak meg kellene fogadni Tony korábbi tanácsát, és ha szerinte az én fejlődésemhez nem hiányzik más, mint fél év angliai gyakorlás, akkor akár ide is költözhetnénk Angliába.

Eleinte úgyis csak a hazai munkáinkat rajzolnánk meg ott kint élve, de közben is már kint laknánk, keresnénk helyi munkákat, és szép lassan áttelepülnénk oda. A házunk árából ott évekig megélnénk, de az csak a vésztartalék lenne, mert keresnénk azért ott is, az adóterhelés ráadásul fele sincs az itthoninak, már csak azért is megérné. Aztán esetleg megpróbálkozhatnánk Tiffany-üvegek készítésével is, abba én is besegíthetek, ha kell és valami webáruházon át bérelt üzlet nélkül is árulhatnánk őket. Házat viszont nem vennénk, okosabb az árát a bankban tartani és bérelni, ráadásul úgy sokkal mobilabbak is lehetnénk, bármikor elköltözhetünk másik munka után, szebb vidékre vagy egy jobb FT-klub kedvéért.

Azt hiszem, Ági kicsit meg is lepődött a javaslatomon, mert neki ugyan a kedvére való lenne egy ilyen kitelepülés, de eszébe sem jutott magától előhozakodni vele. Szerintem én valahogy úgyis megélek bárhol, viszont itt hetente lőhetek olyan ellenfelekkel, mint Magyarországon évente párszor, a hangulatról és a lövésztársak barátságosságáról nem is beszélve.

Hazaérve megnéztem a WL3 eredményeket a neten, 65 versenyző indult végül és az előkelő 15-19. helyen végeztem. A vicces az lenne, ha sikerülne az összesítésben is benne lennem az első 15-ben, mert akkor talán a csapatban is mehetnék a régiók közötti bajnokságra. Nem biztos, mert nem tudom, mennyire csak angoloknak szól ez, de szerintem ha olyan eredményt lövök, meg már angliai lakos is leszek netán, akkor miért ne vennének be a csapatba?

Nézegettem a 'Tales of Winter' blogot, ez a Téli Liga kommentáló fóruma, főként Millride-i lövők bejegyzéseivel. Mint blog, röviden beszámol a versenyekről, de a mostaniról speciel csak annyi volt, hogy nem volt ott a szerző, de állítólag nagyon fújt a szél. A lényeg azonban úgyis a kommentekben van, kicsit visszaolvastam és találtam rám vonatkozóakat is. Valaki írta, hogy az a magyar, aki náluk lőtt, árulja a BBS-en az Anschütz 9002-esét és az S&B ismerős volt neki. Jon írta erre, hogy az a magyar András volt, egy komolyan módosított P70FT-vel. Mesélt az S&B-ről, hogy nem rossz távcső az, de ő mondta a német konstruktőröknek, hogy az optika lehetne sokkal jobb is, a mechanika viszont olyan, ami tőlük el is várható. Arról a vélekedésről, miszerint az S&B a legjobb távcső, csak annyit szólt, hogy ő két típust is ismer, ami megveri bármilyen fényviszonyok között, és csak 40 mm-es frontlencséjük van. És a lényeg a hőmérsékletre való érzékenység, amivel persze együtt lehet élni, de a magyarnál látott széria modellen (valamiért még mindig azt hiszi, hogy ez már az) is 45 fokos feliratok vannak ennek megfelelően. És persze, Jon rögtön megírta, hogy azt hallotta a Cross Guns klubnál jártában, hogy jön a magar kolléga. És mivel kíváncsi fajta és jó kapcsolatai vannak, rögtön kinyomozta, hogy ugyanaz, aki Weston Parkban is lőtt P70-nel és S&B-vel, és aki jó cimbora.

Aztán néztem a hétvégéről szólókat is. Baltipal írta, hogy megvolt az edzés a Millride-nál, Magyarország legjobbjával. Jon írta, hogy na ugye, hogy ő jön ide, és hogy mit tanultunk ma? Hozd el az asszonyt és majd ő kirakja a célokat a belövéshez :-) Ian is megszólalt, mint csapattárs, és ez esett a legjobban: 'András velem lőtt ma, top shooter, mindketten csak kettőt hibáztunk, öröm volt találkozni egy külföldi Millride-ival.' Aztán sajnálkoztak azon, hogy éppen ilyen időt kellett kifognunk, de hát erről szól az FT - másrészről viszont, legalább az egyik legprofibb lövőtől leshettem el a fogásokat.

2009. november 1., vasárnap

MFTA Winter League 3, Harriers

Összecsomagoltunk és elhagytuk a szállásunkat. Az eső rendületlenül esett, és még akkor is petyergett az égből, mikor megérkeztünk a Harriers lőterére, de már a vége felé tartott. Volt viszont olyan szél, hogy csak néztem, 40 méteren is több mildot rátartás kellett neki! Philnek visszaadtam a párnáját és egy egyesületi kölcsönpárnával lőttem a mai napon. Még szemerkélő esőben lőttem be, a fent említett szélben ráadásul. A célok távolságát nem tudtam, fehér műanyag lapokra voltak kiragasztva a lőlapok, amiket elvitt a szél, az üres lapra lőttem szórásképet. Mikor már kitapasztaltam a rátartást, akkor egészen jó lett, de durván rá kellett tenni. Közben megérkezett az Osborne család is, a szülők már régi ismerősök a Weston Parkból. James, az egykori világbajnok jó fej, mosolygós srác, egy AirArms puskával és egy fix nagyítású Leupold távcsővel. Nálam pár évvel fiatalabb, de már 20 éve lő FT-t! Amíg én belőttem, ő is lőtt kettőt, majd meglőtte a sziluetteket is (18-at szedett le a 20-ból!).


A verseny úgy működött, hogy kora reggel óta érkeztek a versenyzők, és érkezési sorrendben kezdtek el lőni, mindenki az 1-es pályánál kezdte és a 15-ösön fejezte be. Ma reggel nem sokan voltak a rossz idő miatt, de ahogy elállt az eső, még jó páran érkeztek. Mi is beálltunk James-szel a sorba, és hamarosan már lőhettünk.