2012. január 31., kedd

Winchester

Csaptunk egy görbe napot és leugrottunk a déli partvidékre, melegedni... Illetve a melegből itt sem sok maradt, a beköszöntött hidegfront itt is éreztette a hatását, de itt messze nem olyan csontig hatoló, mint fent, északon.


A városka Anglia egykori fővárosa, ehhez mért mennyiségű ódon épülettel a belvárosban, bő egy órányi útra Londontól.

2012. január 28., szombat

Upper Hambleton

Éreztem azért, hogy lassan már ideje lenne hazaérni, ma már harmadik napja vagyok úton. De ahogy a menőkében terveztem a hazautat (kis kerülőkkel, hogy mégse csak a pályán döngessek végig), egyszerűen nem lehetett kihagyni egy olyan falucskát, ami egy nagy víztározó közepébe benyúló szigeten van, csak egy keskeny földnyelv köti össze a parttal. Ezeket a borostyánnal befuttatott fákat elnézve már tudtam, honnan jött a Gyűrűk Urában az entek ötlete.

Burghley Park

Hatalmas birtok közepén található a Burghley House, Anglia legnagyobb Erzsébet-korabeli kastélya. Az épület majd csak tavasszal nyit ki, de a park és a kert most is megtekinthető, tájékoztattak a táblák. A birtok térképén rögtön felfigyeltem egy kis 'szobákra' osztott kertre, ami a Meglepetések Kertje nevet viselte.

Stamford

Később megint kiderült az idő, és ebből már tudtam, hogy megint le kell térni a pályáról, mert ismét látnivaló lesz. Ennyit tesz, ha az ember felismeri az isteni útmutatásokat. És nem is csalódtam, bár a Burghley House felé indultam, az útba eső Stamford városát kár lett volna kihagyni.

Folksworth - Morborne - Haddon

Nem kétséges, hogy valamiféle mennyei sugallat vezérelte lépteimet Stiltonba: éppen akkor sütött ki a nap, mikor a templom mellett mentem el, és itt tudtam meg, hogy melyik három szomszédos település templomát érdemes még megnézni. És ezekről még egy nyomorult barna tábla sincs kint, annyira nem országos hírűek. A legizgalmasabb dolog így, helyiek ajánlása alapján menni egyik látnivalótól a másikig. A három falucska pont útba is esett, Folksworth volt az első a sorban.

Stilton

Hajnalban aludtam pár órát egy parkolóban, amíg a hideg tova nem kergetett. Nem az M1-en mentem észak-északnyugat felé, hanem eggyel korábban elhagytam a körgyűrűt és az A1-en mentem északra, Peterborough irányába. Errefelé elég lapos a táj, és túl sok barna táblát sem láttam, de Peterborough előtt nem sokkal valamiért úgy éreztem, hogy most érdemes lesz letérni a pályáról és kalandozni egy kicsit.

Stilton egy kis városka, még barna tábla sem jelzi, pedig ez az Anglia-szerte híres Stilton Cheese, a kék márványozású sajt otthona. A főutcán először is a fogadó, a Bell Inn tűnt fel, cégérét hatalmas három dimenziós szerkezet tartotta, a legnagyobb cégértartó konzol, amit valaha láttam.

2012. január 27., péntek

Egy kurva belga rendőr lenyúlja 100 euróját

Mozgalmas napok álltak mögöttem. Tegnap még Magyarországon tárgyaltam új munkákról, aztán késő estig autókáztam Ausztria hegyein keresztül, ahogy Szombathelytől tartottam toronyiránt Linz felé. Ezt a képet csak Ágicza sokkolására készítettem, a menőkén látható kanyargós úton csak száraz sóréteg volt, de ennek a havas buszmegállónak jobban megvolt az a hangulata, amit az ember egy januári hegyvidéki autósútról elképzel.

Stolberg (Rheinland)

Estefelé megálltam tankolni Aachen mellett, és olyan városkát láttam, ahová feltétlenül visszajövök még egyszer Ágiczával is. Stolbergből kettő is van Németországban, a Rajna mentén (itt voltam) és a Harz-hegységben is van egy. Elég későn értem oda, a vár már be volt zárva és eléggé fogyóban voltak a fények, de azért lefényképeztem, amit lehetett.

Hóvirágok, sövény és zöld

Égetnek itt is a szomszédban, a csípős füst gomolyog, a szél viszi a mezőn, át a tar ágak-bogak között. A háttérben látható, hogy a vegyes sövényeket, ha megöregszenek, milyen technikával ifjítják meg: a földhöz közel bevágják a törzset, majd 45°-ban lehúzzák a régi ágakat, hogy a cserjesor újra be tudjon sűrűsödni.


Linkajánló

Amikor a műszaki rajz nem száraz technikai adatok halmaza, hanem a virágokból egy röntgenkép pontosságával ábrázolt műalkotás lesz: ‘Inorganic Flora’

Tradícionális kínai tusrajzokat imitáló tájképek a fotós szemével, mely csupán azt szemlélteti, a régi mesterek semmilyen szépítő eszközt nem vetettek be a tökéletes remekmű létrehozásához: Don Hong-Oai munkáiból

A fickó a világot járja és közben kertekbe épít mindenféle mozaikokat: Jeffrey Bale

És hogy hol tart a modern tájépítészet a világban? Itt: Land8Lounge

Lupburg - Parsberg

Ahogy elhagytam Regensburgot, nem sokkal utána feltűnt egy barna tábla, aminek már szintén szerettem volna utánajárni. Lupburg kis falu egy domb tetején, és őszintén szólva nem fogott meg annyira, mint más hasonló régi települések, talán mert nem is volt olyan tipikus óváros jellege.

2012. január 24., kedd

Meg szeretné venni a Dőry-kastélyt

Még annak idején, mikor először jártam Zebegényben, már akkor is feltűnt a Dőry-kastély. El is határoztam, hogy ha majd egyszer milliomos leszek, megveszem és az milyen jó lesz. Van még pár tervem egy esetleges főnyeremény elköltésének témájában, de ez az idea már egy évtizede foglalkoztat, tekinthetjük fixa ideának is.


Na de majd térjünk vissza erre 10-15 év múlva, ha akkor már én leszek a tulajdonosa, ne mondhassa senki, hogy nem szóltam előre.

Légi-jó

Tavalyelőtt, amikor a Ryanair kivonult Mo-ról és a nagyon kényelmes East Midlands-i (B'ham melletti) reptér helyett lehetett Manchesterbe v Lutonba buszozni-vezetni, azt nagyon-nagyon utáltuk. Nem mindegy, hogy hajnalban kelsz, két-négy órát utazol, plusz busz és/vagy benzinköltség, mire egyáltalán beérsz valamelyik terminálba... Most viszont 45 perc autópályán (M1), sőt, ha netán az ország másik szegletébe vet minket a sors, akkor előfordulhat, hogy még kevesebb is, ugyanis:

"a Ryanair március végétől öt desztinációból - Bristol, Dublin, Birmingham, London (Stansted) és Bologna - índít újra járatokat." (napi.hu)

Na jó, az olaszokhoz tényleg nem költözünk, de ezt már az urammal alaposan megbeszéltük. :P

Nagymaros

Amíg a Clio műszakiztatására vártam, Nagymaroson próbáltam meg elütni az időt. Mellesleg, Clióka igencsak kitett magáért, utoljára júniusban mentem vele, azóta ott állt az udvaron, és mégis beindult magától, nem kellett bikázni vagy akkut tölteni! Arra gondoltam, végigjárom olyan szemmel, mintha egy ismeretlen európai városka lenne, hogy mi szépet látok így benne. Persze, nem volt könnyű, hiszen pontosan tudtam, merre mi van, de azért mégis.

2012. január 23., hétfő

Két évszak között

Bimbóban a hóvirágok, hajnalban zuhogó eső, egész nap vakító verőfény. A tomboló szél végigsöpör a zöld valószínűtlen árnyalataiban játszó tájon, ilyenkor az esőcseppek vízszintesen csapódnak az ablaküveghez.


Tavasz van, a tavalyi almák elszórtan hevernek a kopaszon nyújtózó ágak alatt, éppen karnyújtásnyira, a kőfalon túl. Pica pica, egy, kettő, fél tucat, terülj asztalkám, reggelente lakmároznak. Peckesen lépegetnek: corvidok, okosak, és tudják is magukról. Szeretem őket.


A szomszédban a motoros fűrész szombat óta serénykedik: az égbe nyúló erdei fenyő-csoportnak már nem lesz itt több tavasz. A ház, ami fölé hajoltak, nem kér többé a társaságukból. Tüzifának tán még jók lesznek.

Az égből tekint le Szőttesföldre

Érdekes, hogy bár az elmúlt években körbeutaztuk Európát, repülőgépen még soha nem ültem. Nem csak mostanában, de egész életemben nem. Ágicza bezzeg ide-oda repdesett, de én szigorúan maradtam a földön. Nem valamiféle félelemből, soha nem voltak ilyen paráim, de a puska biztonságos szállítása miatt eleve elvetettem a légiközlekedést. Ahogy ott dobálják a csomagokat, annak nem tenném ki az én drágaszágomat... Most viszont úgy alakult, hogy haza kellett utaznom és visszafelé magammal hozni Cliókát, így adott volt a repülés.


Már napok óta pakolgattam a szükséges holmikat, gondosan ügyelve, hogy 10 kiló alatt maradjon a poggyász, vettem egy olyan kistáskát, ami megfelel minden légitársaság előírásainak és nem túl nehéz. Reggel Ágicza kivitt a nottinghami pályaudvarra, ahonnan gyorsbusszal mentem tovább a Luton repülőtérre, a kora délutáni géphez. Hát mit mondjak, félelmetes élmény volt! A gyorsulás az ülésbe préselt, és amikor a kerekek elszakadtak a földtől, bizony elfehéredő ujjakkal kapaszkodtam az ülés szélébe, körülöttem remegett és zörgött minden, komolyan már halálfélelmem volt...

2012. január 22., vasárnap

Market Bosworth

Mai körutam utolsó állomása Market Bosworth volt, ez egy kis városka a híres Bosworth-i csatamező szomszédságában. Nemrég volt a csata 500 éves évfordulója, és ennek emlékére a főtér házain címerpajzsokat helyeztek el.

Stoke Golding

Stoke Golding közelében láttam, hogy áll néhány autó az út szélén, rutinosan én is megálltam megnézni, mit néznek. Egy csatorna kanyargott a közelben és lakóhajók horgonyoztak hosszú sorban. A parkolóhoz legközelebbi részen pedig a turisták által elkapatott vízimadarak koldultak arcátlan módon élelmet.

Caldecote

Ide igazából nem is akartam menni, de le volt zárva az út és első próbálkozásképpen ebbe a kis zsákfaluba vitt el a menőke. Olyan kis falu, hogy rajta sincs a térképen. Az út inkább csak gyalogút volt a falu vége után és vissza kellett fordulnom, de legalább ezt is megnéztem magamnak.

Nuneaton

Coventry környékén volt a versenyünk, hazafelé igyekeztem ismét csak kisebb városokon-falvakon át menni. Nuneaton nem is annyira kis város, de ahogy áthaladtam rajta, sorban tűntek fel fotózásra érdemes épületek, hát megálltam és körbesétáltam egy darabon.

MFTA Winter League 7, Greyhound

15-18. hely - 17/30 pont - 85% (max. 20)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 50% / Ülő 58%
Sziluett: 2. hely (14/20 pont)
Újdonság a puskán: kiszedtem a hézagolást a távcső alól

Hihetetlenül szeles versenyünk volt ma. Ezt az is mutatja, hogy 20 ponttal már meg lehetett nyerni, 2/3-os találati aránnyal... Az első 6 célon csak két találatom volt, ebből kétszer még a platnit sem találtam el.

2012. január 17., kedd

A tavasz ígérete

Hiába ébredtünk az elmúlt néhány reggelen vastag dérrétegre, a mostanában nyíló virágok mintha feltöltötték volna magukat fagyállóval:


És nem csak az erikák, a télijázmin meg a bangiták vannak már hetek óta virágban, de a viszonylag enyhe tél a tavalyról ittmaradtaknak is kedvez.

2012. január 15., vasárnap

NEFTA Winter League 7, Redfearns

6-11. hely - 28/30 pont - 93,3% (max. 30)
Találati arány: Álló 75% / Térdelő 100% / Ülő 96%
Újdonság a puskán: visszaraktam a gyári billentyűt

Jó kis verseny volt, de a szép időre való tekintettel másoknak is nagyon jól ment. Látható, hogy a két hiba már csak éppen, hogy elég volt az első 10-be jutáshoz. Az egyiket rögtön a legelső célon szereztem, a másodikat pedig az egyik álló célon. Utána már hiába lőttem meg 20 célt hibátlanul, az már csak a gyakorlás kedvéért ment...

2012. január 14., szombat

Szótlan szombat



Lassacskán tizenöt éve hallgatom. És még most is mond valami újat...

2012. január 13., péntek

Gyűlöli a hülyéknek való dolgokat

Újabb bizonyíték a népesség hanyatló intelligenciájára a 'threaded commenting' intézménye. Aki nem tudná, ez azt jelenti, hogy egy-egy kommentre írott válaszkommenteket alá gyűjti, nem pedig időrendben mutatja az összeset. A dolog remekül működik is, amíg a kommentek száma nem lépi túl az egy tucatot, utána azonban - különösen egy pörgős vita esetén - halálosan idegesítő lesz, hogy mind a 220 kommentet át kell nyálazni azért az 5 újért, amit azóta írtak, mert 5 helyen vannak szanaszét. Ez nyilván azon a szellemi fogyatékosok kedvéért készült, akik nem képesek követni egy több szálon futó beszélgetést, mert még sosem olvastak internetes fórumot.

Leszüreteli a születésnapi ajándékait

Kitaláltam, hogy mégis csak lelődözöm azokat a lufikat, ha már egy hónapon át ezt a gondolatot dédelgettem magamban... Kivittük őket a kert végébe, felaggattuk a fára és a kerítésre, de próbálkoztunk tradicionális célkihelyezéssel is. A képen Mrs. Fekete-Moro, szül. Tell Vilma látható. A felvétel készítése során egyetlen feleség sem sérült meg.

2012. január 8., vasárnap

MFTA Winter League 6, Dowry Hill

10-14. hely - 27/30 pont - 93,1% (max. 29)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 96%
Újdonság a puskán: két gumigyűrűvel megtoldott négyszögletes billentyű

Hetek óta nem lőttem egyáltalán, erre a versenyre is mindenféle előkészület nélkül mentem el. Nem ment rosszul, de a Dowry Hill az a hely, ahol tavaly és tavaly előtt is ugyanez történt: nem lőttem rosszat, de éppen csak egy kicsivel rosszabbat, mint vártam.

2012. január 4., szerda

A rózsa neve

Nem Umberto Eco - glossza következik, hanem a szó szorosan vett értelmében a cím körül akarok most futni pár kört. Mivel olyan természetesen röpködnek a különböző szakfórumokon a legújabb kori és a történelmi rózsák nevei, hogy úgy éreztem, illene némelyiknek végre közelebbről is megismerkedni a névadójával... A sort persze lehetne a végtelenségig folytatni, most csak azoknak kerestem utána, akik először eszembe jutottak és hazájukon kívül talán nem annyira ismertek.

Harry Wheatcroft: brit rózsatermesztő, az ő nevéhez fűződik a Peace és a Queen Elizabeth Rose Angliába hozatala. Nottingham déli részén ma is üzemelő kertészetét jelenleg a Notcutts, a szigetek egyik legnagyobb kertészeti áruházlánca üzemelteti. A rózsa pont olyan színpompás, mint amennyire feltűnő jelenség a névadója volt akkoriban (1972):

2012. január 2., hétfő

Megversenyezteti a légitársaságokat

Pár napja szépen kinéztem magamnak, hogyan fogok hazarepülni, mert hogy haza kell repülnöm ügyeket intézni. Két légitársaság jöhet szóba, a Jet2 Manchesterből és a Wizzair London-Lutonból. Az East Midlands repülőtér itt van egy köpésnyire, de onnan már egy éve nem megy gép Budapestre. Maradt hát ez a két másik, hol ezzel, hol azzal repült Ági, amikor kellett, egyik sem nőtt igazán a szívünkhöz. További trükknek ott van még, hogy Manchester egy jó másfél órás út a Peak-en átvágva, míg Lutonba még jóval több, de lehet menni gyorsbusszal Nottinghamből is.

Milltown

A hely a nevét valószínűleg még a tavaly télen meglátogatott malomról kaphatta, de itt szerencsére nem város-léptékkel kell szembenézni... Mivel az új év ilyen szikrázóan szép, már reggeltől százágra sütő nappal köszöntött ránk, felkerekedtünk közvetlen környezetünket jobban szemügyre venni.


Két dombbal arrébb, mintegy két mérföldre van tőlünk légvonalban Milltown, egy laza házcsoport a Szőttes kellős közepén, hegy-völgy-dimb-domb és zöld, ameddig a szem ellát...