Lapozó

Néha sajnálom, hogy a nyomtatott sajtó kora véget ért. Ez a virtuális világ két évtized alatt nem csak hogy az emberek alapvető szokásait formálta át, de ezen keresztül úgy átrendezte az írott médiát is, hogy azóta sem tudnak a kiadók a sokktól magukhoz térni, és évről évre egyre kevesebben teregetik ki maguk elé reggeli közben-után a Times lepedőnyi példányát...

Pedig én szerettem a nyomdai ólom szagát, a zizegő susogását a lapozott papírnak, és amíg lehet, ellenállok a Kindle-nek is, hiába egy egész könyvtárat helyettesít, mert mi van akkor, ha beüt az apokalipszis és nem lesz többé miről feltölteni? Akkor maradnak a régi jó könyvek, amennyiben nem emészti el őket az elmúlás...

Ja, és hogy miről jutott mindez eszembe: igényes kerti lapozó, ami nem csak iPad-re jó, de nyomtatott verzióban is létezik oldschool papírmániásoknak: Leaf Magazine

Maci, szürkével

Ismétlődő csendélet a nappaliban, ilyenkor mondom mindig, hogy ne ébresszük fel az alvó oroszlánt...

Őszbe csavarodott...

November közepe van, és most már tényleg tempósan potyognak a levelek - itt, északon legalábbis már érződik, hogy készülődik a tél. Taknyos-nedves őszi ködök kaparásznak, de ezt a páradús, alattomos hideget megszokni nem lehet, és létfontosságú rétegesen öltözni ellene, mert könnyedén kihűl itt az ember fél óra alatt, ha nem vigyáz. Nappal néha égetni kell a villanyt is, mert alkonyati derengés van csak odakint, bár a sarkkörtől azért ennél mintha egy kicsikét messzebb lennénk...

Pipacsok

Ma van az Emlékezés Napja (Remembrance Day, Armistice Day), amikor szinte mindenki egy szimbolikus, papírból-műanyagból kivágott pipacsot visel kitűzőként, az első világháború veteránjainak és halottainak emlékére.

A jelkép Flandriából ered, ahol az egykor volt harcmezők és katonai temetők sírjai között vöröslő pipacsmezők nőnek, egyébként szépen jelképezik az értelmetlenül kiontott vért is... A hozzá való vers: John McCrae: In Flanders Fields

Tizenegyesek

2011. év 11. hó 11-e, 11 óra 11 perc 11 másodperc!

Bonfire Night

Egész este hallgattuk a tűzijátékok meg a petárdázás zaját, mintha egy kissé megkésett augusztus 20-án lennénk, csak az idő sokkal zegernyésebb... Egy Guy Fawkes nevű egyén volt olyan kedves, és megpróbálta a levegőbe repíteni a Parlamentet - mintegy négyszáz évvel ezelőtt, 1605-ben.

Szerencsére terve meghiúsult, őt hóhérkézre adták, de ennek emlékére divatba jött a fickót szimbolizáló szalmabábu égetése és persze a tűz melegénél való puffogtatás és a petárdázás az elmaradt nagyszabású csinnadratta emlékére - így Angliában minden évben lehet pótolni a hajcihőt a megfelelő mennyiségű látványos, ám kevésbé ártalmas robbanóanyag családi körű robbantgatásával... :P