2008. szeptember 28., vasárnap

2008. szeptember 22., hétfő

Rosenheim - Salzburg

Reggelinél megtudtuk a házigazda bácsikától, hogy az a sok kupa és zászló az ivóban az ő asztaltársaságuk gyűjteménye, fociztak ugyanis. Serleg '32-ből, egyesületi zászlók, fém és porcelán kupák, igazán impozáns gyűjtemény volt. Szegényeket, tegnap reggel az őrületbe kergettük, mert senki sem oda ült, ahol szombaton reggelizett, ezért aztán hiába készítette oda mindenkinek a megfelelő teát vagy kávét, át kellett pakolni az egészet.

2008. szeptember 21., vasárnap

Ebern

A többi lövész kolléga már indult is haza Magyarországra, érzékeny búcsút vettünk hát tőlük és visszaindultunk mi is a szállásunkra, aztán sétára indultunk a városban.


Első utunk természetesen a vurstliba vezetett, és hogy, hogy nem, éppen a céllövölde előtt vitt el utunk. Jaj, de rég lőttem már, sóhajtottam fel, pedig igazából csak a tudományos kíváncsiság vezérelt. Tegnap többen állították ugyanis, hogy biztosan jól elállított és elgörbített csövű puskák vannak itt, megnyomott lövedékekkel és minden mással, ami csak csökkentheti a találat esélyét.

Wanderpokal, Ebern, 2. nap

Ma reggel is ugyanolyan borult, felhős idő volt, de most szemerkélt is az eső. Bíztunk benne, hogy majd eláll, de helyette hol alig, hol nagyon esett. A verseny nagy részét esőben lőttük meg. Ma a BDS (ez a német sportlövő szövetség) Vándorkupájáért folyt a harc. Nagy meglepetésünkre egyetlen kupa volt csak, ugyanis ezt a versenyt minden kategória együtt lövi! Kérdeztem a németeket, hogy hát mégis, ezt most akkor így hogy?!? Megnyugtattak, hogy az erős és a gyenge pályákat kompjúterrel tervezték meg úgy, hogy azonos legyen a célok számított nehézsége. Úgyhogy nyugodjunk meg, a PCP lőhet együtt az OPEN-nel, fele akkora erőhöz fele akkorák a távok, tiszta sor. A rugós kategóriák néhány plusz pontot kapnak, így jön össze a csapatok eredménye, és a legtöbb pontot lövő három fős csapat viszi el egy évre a kupát. Páran már hazamentek, akik csak az egyéni versenyre jöttek el. Fecóék és mi Ágiczával még maradtunk, várt ránk a csapatverseny. Klasse 3-ban indultunk, Fecó és Ági a szokásos puskájukkal, én az öreg Walther LGR-rel, rajta büszkén feketéllett az asszonytól nagy nehezen visszazsákmányolt Nikko Diamond távcsövem :-)


Én azt hiszem, ez a 'holnap természetesen átrendezzük a célokat' mondat is csak olyasmi, amivel a naiv külföldieket szédítik a német szervezők. Még annyi fáradságot sem vettek, mint Dorstenben, ahol legalább egy-két 'álló' és 'térdelő' táblát átrugdostak egy másik pályára. Egy az egyben a tegnapi pályát lőttük, bár nekem ez is új volt, hiszen tegnap az erős puskás változatában lőttem.

2008. szeptember 20., szombat

Bayerncup, Ebern, 1. nap

A takarónk félelmetesen tömött pehelypaplan volt, de reggelre szívesen elcseréltem volna egy fele oly vastag, ám hosszabb és szélesebb takaróra. Hajnali 3-4 felé már felébredtünk és csak forgolódtunk reggelig, alig vártam már az ébresztőóra megváltó csipogását.

Miután kis csapatunk megreggelizett, kimentünk a lőtérre. Elsőként érkeztünk, csak az a két német család volt ott, akik lakóbusszal járják a versenyhelyszíneket és eleve ott éjszakáztak a lőtéren. Leültünk belőni, egyúttal megkértem Fecót és a két Dávidot, hogy ugyan próbáljanak már meg ők is leadni 5 db egybeszakadó lövést 25 méteren, gyenge puskákkal. Mondanom sem kell, hogy mindegyiküknek sikerült.

2008. szeptember 19., péntek

Bayerncup - Wanderpokal, Ebern, 0. nap

Miután szokásos, alig egy órás késedelemmel a tervezett időpont után már el is indultunk, már csak 8 óra és 830 km állt előttünk. Az utazás meghitt, családias hangulatban telt el (de ezzel a legtöbb FT-versenyző így van cirka 10 év házasság után). Jól is haladtunk, csak a vége felé, Erlangen táján keveredtünk dugóba, így végül is a tervezett 3 óra helyett csak fél öt felé értünk Ebernbe. Egyből a lőtérre mentünk, ugyanis Ágicza puskájára két napja tettük fel a távcsövet, és az otthoni belövések elég felemás eredményeket mutattak, és ennek sürgősen a végére kellett járnunk.


A lőtér Eberntől 4-5 km-re, az erdő közepén található. Tulajdonképpen egy volt katonai lőtér, több 300 méteres pályával egymás mellett. Egy pár helyiséges épület, nagy parkoló, és körben az erdő. Az egész lőtér egy hegyoldalba épült, így a másnapi verseny során volt alkalmunk felfelé és lefelé is lőni. Az egyik 300 méteres pályán már készen állt a belövőpálya is, 10-50 m között 5 méterenként raktak ki nagy bádog golyófogókat, és rajtuk a helyi egyesületnél rendszeresített belövőlapokat. Ezeken kétféle cél volt: koncentrikus körök 40-30-25-20-15 mm átmérővel (de ezúttal leragasztva egy 20 mm-es színes koronggal), ill. 15 mm-es kis körök. Ez utóbbiak közepére már előre odanyomtattak 2-3 találatot is, hogy legyen, ami középre vonzza az ember szemét.

2008. szeptember 16., kedd

Eső után


Egy kiadós zápor után mentem ki fotózni, és amilyen malacom volt, a nap is megpróbált valamennyire sütni hozzá... Aztán feladta. :D