2008. december 31., szerda

Évértékelés - 2008

Jól sejtettem tavaly ilyenkor, ez az év a magyarországi sikerek éve volt. Egy kis összefoglaló a 2008-as évemről: 34 verseny, 55 versenyszám - 37 aranyérem, 10 ezüst, 1 bronz - mind a 4 kupasorozat bajnoki kupája (maximális pontszámmal), 1 országos bajnoki kupa. És egy első hely a német nyílt bajnokságon.

2008. december 17., szerda

Nem legenda!!!

Sokszor hallottam már olyat lövőktől, hogy 'ennek a puskának olyan jó a szórása, hogy a 3 lövéses lyukban fennakad a lövedék'.

Nem lehetetlen a dolog, mivel egyrészt a még ki nem lőtt lövedék szoknyája mindig nagyobb pár századdal, mint ami a csőből kijön (a csőben picit összenyomódik), másrészt a célokhoz egy speciális papírt használnak, ami inkább törik, mint szakad, de a félgömbfejű lövedékek csak részben szakítanak rajta lyukat, a szélét csak kicsit behajtják. De hogy mégsem csak legenda, azt ma egyértelműen bebizonyítottam:


A képen 5 lövés látható a lőlap közepén, a legbelső kis kör átmérője 5,5 mm. És az 5 lövéses lyukon valóban fennakad a lövedék! Ami külön finomság a dologban, az az, hogy az ilyen szórásokat jellemzően satuból szokták lőni, hogy csak a puskacső és lövedék hibája mutatkozzon meg, ne kerüljön bele még a lövőé is. Én viszont normál FT-ülésből lőttem ezt, 11 méteres távolságon. Az öt lövésből csak egy ment kicsit jobbra, a másik négy gyakorlatilag ugyanazon a lyukon ment át.

2008. november 18., kedd

Krizantémok

Nem is tudom, mit csinálnék nélkülük késő ősszel... Ha egy komoly mínuszokkal teli éjjel nem viszi le őket idejekorán -illetve sikerül egy-két réteg mezőgazdasági fátyolfóliával megóvnom őket-, akkor még ilyen későn is díszítik az egyre kopárabb kertet.


2008. október 24., péntek

Túl kajla

Kajlának úgy tűnik, végleg nyoma veszett. Miután kétszer is elakadtam miatta és mindkétszer teherautó húzott ki a kátyús útról, igen szorult helyekről, úgy döntöttem, hogy két hét elteltével van jobb dolgom is, mint minden nap 20-30 km-t autókázni és rekedtre ordibálni a tüdőmet Nagymarostól Kóspallagig, életveszélyes hegyoldali, vagy dágványos isten háta mögötti utcákban megfordulni, kievickélni innen-onnan, de most már nem keresem tovább, elég volt. Kutyából van, ha itt nem volt jó neki, akkor találjon jobbat.

Egyszer a Vízműnél fogadták be néhány napra Nagymaroson, majd néhány héttel később felszállt a Szobra tartó vonatra és a végállomáson leszállva egy álló napot csavargott a városban. Akkor jó ötletnek tűnt, hogy nem a Pestre tartó oldal peronját érte el, és legalább sikerült hazahoznom...

Utána mindkét jómadárral a főúton találkoztunk szembe, ahogy az út szélén poroszkáltak teljes egyetértésben, mint a jól nevelt turisták. Máskor a kóspallagi úton tették tiszteletüket, de a hétvégi kiruccanás után a talpaikat kezelni kellett, mert annyit mászkáltak, hogy felsebezte őket az út... A csoda az volt, hogy egyáltalán megtaláltuk őket. Csinka hazajött. Ő nem.

2008. október 15., szerda

Zen kert

És nem sziklakert. Nehéz elhinni a képeket látva, hogy ebből valaha is egy valódi kőkert lesz, de az alapanyaga igenis ott van már, csak még nagyítóval kell nézni! :D


Tehát a project a következő: szeretnék az előkert déli oldalán levő mintegy 200 m2-ből kőkertet varázsolni, ami a japánkerteknek egyik fajtája, és elég kötött a formavilága. Kellenek hozzá sziklák, lehetőleg jó nagyok - ez itt szumma 20 tonna, bedolgozva, az alsó harmada a föld alatt, ahogy azt kell.

2008. október 5., vasárnap

Fűfélék szezonja

A kert már erőteljesen őszi színekben játszik, és ilyenkor jön el a fűfélék időszaka: az egyre sárguló-vörösödő-barnuló tájban egy-egy nagy csomó díszfű kitesz magáért, és nem csak az ágyásokat telíti, hanem ha elég száraz és meleg volt a nyár, bugákat-kalászokat is hajlandó hozni.


A kis tó partján egyértelműen a Miscanthusok a sztárok (a japán juharok után közvetlenül, persze :D). Jobb oldalon a sárgatarka zsinegfű (Spartina pectinata 'Aureovariegata') foglal el egyre több helyet. A vastag, dárda-szerű, már-már bambusz-felmenőket sejtető gyökérzete, új hajtásai és terjedési sebessége óvatosságra int - nem szeretném, ha a fóliába is belekóstolna...

2008. október 1., szerda

Színtan

Színtani ismereteket teszteltem a gyakorlatban. Az alapkérdés rózsás fórumon merült fel, és arra kerestem a választ, mennyire lehet egy bugyirózsaszín rózsa mellé sárgát rakni...


Egy Graham Thomas rózsával a kezemben végigballagtam hát a kert még virágzó évelői között és elég sok mindenhez odapróbáltam a rózsát, melyikkel milyen az összkép, hogy melyik színhez mennyire lehet egy ennyire pasztell, puha sárgát illeszteni.

2008. szeptember 28., vasárnap

2008. szeptember 22., hétfő

Rosenheim - Salzburg

Reggelinél megtudtuk a házigazda bácsikától, hogy az a sok kupa és zászló az ivóban az ő asztaltársaságuk gyűjteménye, fociztak ugyanis. Serleg '32-ből, egyesületi zászlók, fém és porcelán kupák, igazán impozáns gyűjtemény volt. Szegényeket, tegnap reggel az őrületbe kergettük, mert senki sem oda ült, ahol szombaton reggelizett, ezért aztán hiába készítette oda mindenkinek a megfelelő teát vagy kávét, át kellett pakolni az egészet.

2008. szeptember 21., vasárnap

Ebern

A többi lövész kolléga már indult is haza Magyarországra, érzékeny búcsút vettünk hát tőlük és visszaindultunk mi is a szállásunkra, aztán sétára indultunk a városban.


Első utunk természetesen a vurstliba vezetett, és hogy, hogy nem, éppen a céllövölde előtt vitt el utunk. Jaj, de rég lőttem már, sóhajtottam fel, pedig igazából csak a tudományos kíváncsiság vezérelt. Tegnap többen állították ugyanis, hogy biztosan jól elállított és elgörbített csövű puskák vannak itt, megnyomott lövedékekkel és minden mással, ami csak csökkentheti a találat esélyét.

Wanderpokal, Ebern, 2. nap

Ma reggel is ugyanolyan borult, felhős idő volt, de most szemerkélt is az eső. Bíztunk benne, hogy majd eláll, de helyette hol alig, hol nagyon esett. A verseny nagy részét esőben lőttük meg. Ma a BDS (ez a német sportlövő szövetség) Vándorkupájáért folyt a harc. Nagy meglepetésünkre egyetlen kupa volt csak, ugyanis ezt a versenyt minden kategória együtt lövi! Kérdeztem a németeket, hogy hát mégis, ezt most akkor így hogy?!? Megnyugtattak, hogy az erős és a gyenge pályákat kompjúterrel tervezték meg úgy, hogy azonos legyen a célok számított nehézsége. Úgyhogy nyugodjunk meg, a PCP lőhet együtt az OPEN-nel, fele akkora erőhöz fele akkorák a távok, tiszta sor. A rugós kategóriák néhány plusz pontot kapnak, így jön össze a csapatok eredménye, és a legtöbb pontot lövő három fős csapat viszi el egy évre a kupát. Páran már hazamentek, akik csak az egyéni versenyre jöttek el. Fecóék és mi Ágiczával még maradtunk, várt ránk a csapatverseny. Klasse 3-ban indultunk, Fecó és Ági a szokásos puskájukkal, én az öreg Walther LGR-rel, rajta büszkén feketéllett az asszonytól nagy nehezen visszazsákmányolt Nikko Diamond távcsövem :-)


Én azt hiszem, ez a 'holnap természetesen átrendezzük a célokat' mondat is csak olyasmi, amivel a naiv külföldieket szédítik a német szervezők. Még annyi fáradságot sem vettek, mint Dorstenben, ahol legalább egy-két 'álló' és 'térdelő' táblát átrugdostak egy másik pályára. Egy az egyben a tegnapi pályát lőttük, bár nekem ez is új volt, hiszen tegnap az erős puskás változatában lőttem.

2008. szeptember 20., szombat

Bayerncup, Ebern, 1. nap

A takarónk félelmetesen tömött pehelypaplan volt, de reggelre szívesen elcseréltem volna egy fele oly vastag, ám hosszabb és szélesebb takaróra. Hajnali 3-4 felé már felébredtünk és csak forgolódtunk reggelig, alig vártam már az ébresztőóra megváltó csipogását.

Miután kis csapatunk megreggelizett, kimentünk a lőtérre. Elsőként érkeztünk, csak az a két német család volt ott, akik lakóbusszal járják a versenyhelyszíneket és eleve ott éjszakáztak a lőtéren. Leültünk belőni, egyúttal megkértem Fecót és a két Dávidot, hogy ugyan próbáljanak már meg ők is leadni 5 db egybeszakadó lövést 25 méteren, gyenge puskákkal. Mondanom sem kell, hogy mindegyiküknek sikerült.

2008. szeptember 19., péntek

Bayerncup - Wanderpokal, Ebern, 0. nap

Miután szokásos, alig egy órás késedelemmel a tervezett időpont után már el is indultunk, már csak 8 óra és 830 km állt előttünk. Az utazás meghitt, családias hangulatban telt el (de ezzel a legtöbb FT-versenyző így van cirka 10 év házasság után). Jól is haladtunk, csak a vége felé, Erlangen táján keveredtünk dugóba, így végül is a tervezett 3 óra helyett csak fél öt felé értünk Ebernbe. Egyből a lőtérre mentünk, ugyanis Ágicza puskájára két napja tettük fel a távcsövet, és az otthoni belövések elég felemás eredményeket mutattak, és ennek sürgősen a végére kellett járnunk.


A lőtér Eberntől 4-5 km-re, az erdő közepén található. Tulajdonképpen egy volt katonai lőtér, több 300 méteres pályával egymás mellett. Egy pár helyiséges épület, nagy parkoló, és körben az erdő. Az egész lőtér egy hegyoldalba épült, így a másnapi verseny során volt alkalmunk felfelé és lefelé is lőni. Az egyik 300 méteres pályán már készen állt a belövőpálya is, 10-50 m között 5 méterenként raktak ki nagy bádog golyófogókat, és rajtuk a helyi egyesületnél rendszeresített belövőlapokat. Ezeken kétféle cél volt: koncentrikus körök 40-30-25-20-15 mm átmérővel (de ezúttal leragasztva egy 20 mm-es színes koronggal), ill. 15 mm-es kis körök. Ez utóbbiak közepére már előre odanyomtattak 2-3 találatot is, hogy legyen, ami középre vonzza az ember szemét.

2008. szeptember 16., kedd

Eső után


Egy kiadós zápor után mentem ki fotózni, és amilyen malacom volt, a nap is megpróbált valamennyire sütni hozzá... Aztán feladta. :D

2008. augusztus 15., péntek

Vissza a természetbe

... de csak óvatosan!!!! A kertben idén nyáron megpróbáltam szabadjára engedni a nagybetűs Természetet, hogy nőjön mindenki kedvére úgy, ahogy akar, amennyi helyet kiverekszik magának, annyi fényt kap alapon...


2008. augusztus 8., péntek

Változatok fehérre

Sokan csak ágyástöltelékként használják a fehér színű virágokat, viszont egy színben tartott, csak fehér ágyásnál elegánsabb dolgot nemigen tudok elképzelni. Lássuk csak, mivel lenne érdemes megtölteni:



2008. június 24., kedd

Linderhof

Még szerencse, hogy a két kastély elérhető távolságban fekszik egymástól, bár azért hiába igyekeztünk, már csak a kastély kertjét találtuk itt nyitva. Így is érdemes volt viszont ide is eljönni, a hegyek közé beágyazott kis ékszerdoboz mini-Versailles-t látni.


Neuschwanstein

Újhattyúkő az egyik legismertebb és ezért legzsúfoltabb turistalátványosság az Alpokban, ám mégis megéri megnézni, mert valóban nem könnyen felejthető a látvány. Már az odavezető út sem piskóta, de a parkoló mérete az igazi elrettentő, mert az már számunkra előrevetíti, mennyi turistára lehet számítani adott helyen.


A Rajnától az Alpokig

Reggelre kelve folytattuk utunkat a folyó mentén, és még egy ideig a parti úton haladtunk, aztán lassacskán átértünk az Alpok egyre magasabb csúcsai közé, hiszen tó- és kastélynézés lett betervezve erre a napra, csak egy kicsit magasabb tengerszint feletti magasságban. :)


2008. június 23., hétfő

Lorelei

Szépen csorogtunk lefelé a folyó mentén kiépített, tipikusan ráérős turistáknak való kétsávos úton, amit kb. 3-4 kilométerenként szakítanak meg a panorámát megcsodálni szándékozók örömére a kis, két-három autót befogadó parkolókkal.


Braubach am Rhein

Egy kedves kisváros (vagy inkább méretére nézve falu) a Rajna-mentén a hegyoldalba kapaszkodva, a hegyében az itt szokásos egy darab, égre törő bástyákkal kiemelt várral. Az objektum már sajnos bezárt, mire végeztünk a településsel, de azért a lényeg, a körpanoráma miatt mégis jó volt felmászni ide, a kilátóként is funkcionáló hegytetőre:


Koblenz

A Rajna és a Mosel összefolyásánál található ez a városka, ahol olyan jól sikerült parkolót találni, hogy fél órát bolyongtunk, mire végre visszajutottunk a folyópartról a város közepébe. Egyszóval, ez is a számunkra túlméretes települések közé tartozik, de azért a folyópartok miatt megérte a macerát.


A kölni Dóm

A parfümök névadó városában talán Európa legszebb gótikus katedrálisa előtt álltunk egy forgalmas, turistáktól nyüzsgő város legközepén. A pályaudvaron átkelve közelítettük meg az objektumot, ami azért is jó iránynak bizonyult, mert a csupa üveg, ultramodern, fehér vasszerkezetek által szinte csipke-könnyedségű ultramodern dizájnt bátran össze lehetett vetni az előző kor remekművével. Nem vagyok nagy rajongója a mai kor középület-tervezési produktumainak, de azt meg kell hagyni, ennek a pályaudvarnak stílusa van.


A Dómot viszont semmi nem képes elhalványítani sem látványban, sem dizájnban: egyszerűen tökéletes az égbe szökő tornyaival, a szemnek szinte követhetetlen cizelláltságával, és még a rárakódott mocsoktól is csak patinát kapott, nem kopottságot. Szerencsére azért ezt a mészkő-csipketömeget is rendszeresen csutakolják, mint a Parlamentet, és az egyik oldalon a szokásos komplett állványzatot tudtuk csak szemügyre venni.

2008. június 22., vasárnap

Nyílt Német OB, Dorsten, 2. nap

Ez a nap is jól kezdődött, az órát tévedésből 3/4 7-re húztam fel 3/4 6 helyett. De negyed hétkor felébredtem azzal a rossz érzéssel, hogy valami gáz van, úgyhogy még éppen időben leértünk a reggelihez, és volt időnk belőni is. A puska mit sem változott egy nap alatt, az 50 méteres célokra lődöztem szórásképet, meg a 30 méteres lengő célokra plinkelgettem. Érdekes, hogy délután az LGR viszont nagyon mást lőtt, mint tegnap, minden távon egységesen 8 klikkel hordott alá, talán a távcső állítódott el a kofferben.


Az előző naphoz képest sokkal viharosabb volt a szél, de legalább a pálya ismerős volt, mert hogy ugyanazt lőttük ma is. A tegnap beharangozott nagy átrendezés abból állt, hogy a 'standing' és 'kneeling' táblákat áthelyezték a két leggenyóbb pályára, de egyébként minden maradt a régiben.

2008. június 21., szombat

Nyílt Német OB, Dorsten, 1. nap

Túl vagyunk az első napon, szép idő volt, napsütés és bárányfelhők, de szél is akadt jócskán. Nem volt túl könnyű, de azért eltaláltunk néhány vasvadat. Nem tudom, mi az igazság a célok állandóságát illetően, Gyuláék láttak pár németet, akik mérés nélkül tekerték be a távcsövüket lövés előtt, ők már feltehetőleg lőttek itt korábban is :-) De azért jókat lőttünk mi is.


Az én csapatomban egy német volt, Michael, akinek itt lőtt ma a felesége és a két fia is. Az összes családtag felismerhető sajátos lövési stílusukról, ugyanis szembe ülnek a céllal és az összezárt térdükre tették a puskát. A másik társunk egy orosz volt, Dimitrij. Mindketten Steyr puskával lőttek. Ahogy elnéztük a belövésnél a népet, főként Steyr és Walther puskák vannak, de egyre több a Feinwerkbau is.

2008. június 20., péntek

Nyílt Német OB, Dorsten, 0. nap

Már 11 felé járt, mire előtámolyogtunk a szobánkból. Kiderült, hogy reggelit csak 10-ig adnak, de csalódott arcunkat látva mégis intézkedtek, megterítettek nekünk egy asztalt és bőséges reggelit kaptunk.


A hotel étterme egész hangulatos volt, és - ahogy a falon tábla hirdette büszkén - 1995-ben szerepelt az Ínyenc Lexikonban is.

2008. június 19., csütörtök

Dorsten, hajrá németek!

Nyílt Német FT Bajnokság, Dorsten, Németország

Ezúttal a Dorstenben megrendezett Nyílt Német FT Bajnokságra mentünk, ami egyben a németek Országos Bajnoksága is. Úgy döntöttem, hogy két kategóriában is indulok, az erős és a gyenge puskások között is. Ez lehetséges volt, mivel az egyiket délelőtt lőtték, a másikat délután. Ági csak 7,5 J-ban indult, lévén csak ez az egy puskája.

A kora reggeli indulásból szokás szerint nem lett semmi... Mikor felhívtam Zemen Józsit, hogy na, elindultunk Zebegényből, ők már a határ felé tartottak. Komáromban megkötöttük az utasbiztosítást, de hogy minek, mikor éppen a puskákat nem vállalták, csak a többi apróságot, mint poggyász és az élet.

Az út merőben eseménytelen volt, autópályákon száguldottunk, lenyomtam 700 km-t, miközben Ági édesdeden aludt, majd ő vezetett 550-et, miközben én elfehéredett ujjakkal kapaszkodtam az ülés szélébe. Láttunk szép szélerőműveket, ezen kívül Ausztria és Németország azon keskeny szeletét, amely a Dorsten felé vivő autópályák két oldalán terül el. Az út vége felé már szakadt az eső, de bíztunk benne, hogy a verseny azért nem ilyen lesz.


Jó tempóban haladtunk, de csak este lett, mire megérkeztünk. Már nem tudom pontosan, hogy mikor, de a németek 2-0-ra vezettek a portugálok ellen (ez volt az első dolog, amit megemlített a szálló főnöke). A szálloda a város szélén van, a verseny helyszínétől pár km-re. Megérkezett a többi magyar lövő is, de jobbára meccset néztek, mi viszont eldőltünk aludni. Tekintettel a német győzelemre, egész este durrogtak, kurjongattak és dudáltak a népek az ablak alatt, de ez sem tudott zavarni a jól megérdemelt pihenésben.

Haus Berken - a vendégfogadó, ahol megszálltunk

2008. június 12., csütörtök

Édenkert

Ha nem hangzana nagyon fellengzősen, akkor Eden-kertnek nevezném a rózsalugas környékét... ;)


Alapból nem vagyok romantikus típus. Ami viszont szép, azt kivétel nélkül elfogadom, legyen az rózsaszín tütü, pomponos tűsarkú vagy csak egy habos-babos rokokó fehér-arany lányszoba. Ilyen képek merülnek fel bennem, amikor a Ronsard lugasra nézek, és valahogy nem kínoz a gondolat, hogy ez már túl sok a jóból...

2008. június 2., hétfő

Nyári színes


Nyár eleji ágyás hozzávalók: Digitalis, Salvia 'Mainacht', Salvia 'Tricolor', háttérben Aquilegia, Linum prenne és még bimbós Lavandula angustifolia

2008. május 23., péntek

Félidő

Megvoltak a félévzáróink, az első felén akkor túl is lennék az iskolának... Nehéz volt, de nem teljesíthetetlen, és aki kiszóródott, az okkal morzsolódott most le, és ha a következő év is így fog menni, akkor az nagyon gyorsan el fog múlni, úgyhogy innen már csak előre visz az út... Az első metszési gyakorlaton kiderült, hogy úgy csinálom, mintha már sok éve ezt nyomnám, nem győztem szabadkozni, hogy én lennék a legboldogabb, ha a  kertemben már lennének végre olyan méretű cserjék, amiket metszhetnék!

Egy-két hétvége óhatatlanul kimaradt, de úgy tűnik, jelentős hátrányt nem szenvedtem emiatt, pedig nagyon paráztam, hogy egy-egy gyakorlatra vagy tanulmányi útra nem tudok a többiekkel tartani a lövészet miatt. Persze, olyan is volt, hogy az uram lerakott a gyakorlat helyszínén, ő meg ment a közelben rendezett versenyre, én meg az órák végeztével előbb-utóbb hazavergődtem valahogy a váltott lovakon tömegközlekedési eszközökön...

Ettől függetlenül élmény volt - eddig, és ha tehetném, még jó pár évig koptatnék mindenféle iskolapadokat; fene egye meg, még mindig szeretek tanulni...

2008. április 20., vasárnap

Faházak tömkelege...

Még egy közös reggeli a csapattársakkal, aztán indultunk hazafelé. Most már igazán ráértünk, úgyhogy annyira kis falvakon át mentünk, hogy az egyiknek a végén majdnem ott ragadtunk a sárban egy erdészeti úton. Kerültünk egyet Zakopane felé, aztán szépen hazaértünk.

2008. április 19., szombat

Nemzetközi FT Verseny, Morsko, 2. nap

A mai nap esővel indult, és úgy is folytatódott... Csak ültünk a reggelinél és bámultunk kifelé szomorú arccal, az eső pedig rendületlenül esett, és masszív szürke volt az ég mindenütt. Azért kimentünk Ágiczával belőni, de a pályán még két lengyel volt rajtunk kívül, a többiek vagy korábban végeztek, vagy az esőre való tekintettel elbliccelték a belövést.

A csapatok a tegnapiak voltak, csak most a másik pályákon lőttünk. Ahogy néztem, a zöld és sárga színnel jelzett pályák nagyjából egyforma nehezek voltak, csak ma reggel a szél fújt, aztán az elállt, amikor esni kezdett. Azt hittük, ennél már nem lehet rosszabb, de aztán egyszerre esett és fújt. Ebben az volt a jó, hogy a végén már örülni tudtunk annak is, amikor már csak szél volt. Az eső ellen úgy védtük a pontozólapokat, hogy kapott minden csapat egy kis átlátszó műanyag lapot is, amit a papírok fölé szorítottunk a mappába, és ez hatékonyan működött.

Még egy érdekességet tapasztaltam, a figyelmeztetés rendszerét. Valaki egy sziklának támasztotta a puskáját, és észrevette egy arra cirkáló versenybíró. Nagy betűkkel ráírta az értékelőlapjára a bűnét, és - ahogy kérdésemre elmagyarázta - ez azt jelentette, hogy a következő hasonlóért már kizárják a versenyből. Ami azt illeti, ilyen figyelmeztetést könnyű volt beszerezni, valaki a csapatunkban például a töltőkaput nem nyitotta fel az SB távcsővel felszerelt Feinwerkbauján, és a zord bíró máris felrótta lapjára a vészjósló ZAMEK szót...

2008. április 18., péntek

Nemzetközi FT Verseny, Morsko, 1. nap

Ágicza kicsit morcos volt, mert hiába a közeli verseny, ma is 6 körül keltünk. Hétkor volt reggeli a szállóban, addigra már minden cucc a kocsiban volt bepakolva. Teljes csapatlétszámmal megreggeliztünk, svédasztal volt minden földi jóval. Józsiék kicsit feszültnek tűntek, Ágicza viszont az esélytelenek nyugalmával itta a kávéját.

Nem is volt olyan sok időnk a belövőpályán, rövid ellenőrző lövések és egy kis gyakorlás, aztán már menni is kellett a csapatbeosztásra. A kempingben volt egy újabb reggeli, ami jól is esett a lövöldözés után, és közben szép lassan megtudtuk a beosztást is. A hangsúly a 'lassan' szón van, órákig tartott, mire mehettünk lőni. Idén úgy oldották meg a versenyt, hogy két pályát építettek 50-50 céllal, holnap mindenki a másikat lövi, mint amit ma meglőtt. A Hunter FT-s versenyzőknek nem volt külön pálya, hanem egy-egy lőállásban sokszor három cél volt, és a feketére festett csak FT, a sárgára festett csak HFT, a félig fekete félig sárga pedig közös cél volt mindkét versenyszámnak.

2008. április 17., csütörtök

Nemzetközi FT Verseny, Morsko, 0. nap

Minden év tavaszán megrendezik azt a két napos nemzetközi FT és HFT versenyt, egy nagy hegy körül épített, mozgalmas pályákkal. Tavaly nem mentem el, mert nem volt még megfelelő puskám, de idén már érdemes volt elmenni.

Még tegnap beprogramoztam az útirányt a menőkébe, és érdekes módon csak 7 óra körüli menetidőt írt ki, bár a már ott járt lövésztársaink szerint van az 9-10 óra is. Felkeltünk, ahogy tudtunk, összepakoltunk és útra keltünk. A határátkelőhelyek kihaltak voltak, így nem volt alkalmam megmutatni a tegnap frissen megkapott Európai Fegyvertartási Engedélyemet. Egyébként, jobban belegondolva, nem is kellett volna: Magyarországon érvényes a rendes barna könyv, Szlovákiában és Lengyelországban pedig a 15 J-os légpuska szabadon tartható.

Az autópályákat nem szeretem, kis falvakon át mentünk, hogy legalább ennyit lássunk az országokból, amiken átutaztunk. Szlovákia északi felén nagyon aranyos kis gerendaházakat láttunk, sokkal hangulatosabbak, mint a minket elárasztó finn gerendaházak. Lengyelországban változott a stílus, több szintes tetőtérrel, minden oromfalon kis előtetőkkel igen karakteres házak sorakoztak a falvakban, kő alappal és fa szerkezettel. Azonban az igazán érdekes az volt, hogy az új építésű házak is ezt a stílust követték, és azok is ugyanolyan hangulatosak voltak. Annyira jól eltalált, otthonos volt ez a fajta házikó, hogy még hullámpalával fedve is jól mutatott!

2008. április 14., hétfő

Kockás

A kockásliliom (Fritillaria meleagris) hazánkban is megtalálható, láprétek védett növénye. Fehér verzióban is létezik, de a mintázat alig észrevehető, szerintem markánsan kockás az igazi.


Évekkel ezelőtt próbáltam a gyepben megtartani, nem ment. A fűnyíróra hamarabb szükség van, mint hogy a Fritillariák kinyíljanak. Nem bolygatott ágyásban, még ki nem hajtott cserjék alatt van a legjobb helyen, ahol évek múlnak anélkül, hogy bárki is háborgatná a hagymákat.

2008. február 23., szombat

Lótusz II.

10 nap elteltével a hatás drámai: nem csak hogy az első pár levelek a felszínen vannak, de a gyökerek is megjelentek!


Ilyenkor kell őket nagyon óvatosan földbe ültetni, hogy a gyökreek még csak véletlenül se sérüljenek meg és ugyanolyan melegben maradjon a növény, mint volt. Ez a kulcs a túléléshez.


Amint odakint is meleg nyár lesz, mehetnek majd a sekély, kézmeleg vízbe, lubickolni. Télire a gyöktörzsét kell nagyon-nagyon védeni, hogy ne kapjon fagyot, egyébként télálló (lenne), mint bármelyik tündérrózsa. Elterjedésének egyetlen gátját abban látom, hogy a sekély, feltöltődő, gyorsan melegedő vizeket szereti, és ezek kontinentális klímán helyből befagynak.


Ha valaki szeret léktartó elektromos kütyükkel vacakolni, az jó eséllyel indul, ha a lótuszok fölé pozícionálja azt. Teletetni egyébként egy éppen nem fagyos garázs vagy télikert is megfelel, benti szobai körülmények között rendre elpusztul.

2008. február 13., szerda

Lótusz I.

Hogy valamiképpen elüssem az időt tavaszig, lereszeltem a lótuszmagokat. Aki már próbálkozott a lótusz (Nelumbo nucifera) csíráztatásával, csak az tudja, hogy mibe vágtam újból* a fejszémet ráspolyt...



2008. január 31., csütörtök

FWB P70 FT - Egy új korszak kezdete

Nagy nap volt a mai: hosszas egyeztetések után sikerült összehoznom egy találkozót P. Lacival, és átvettem a még tavaly megrendelt Feinwerkbau P70 FT-t, ami egyike a világ legjobb FT-légpuskáinak!!! Jellemző az egyre elkurvuló világra, hogy nem rendes fegyverkofferben adták, hanem csak hungarocell-hullámpapír csomagolásban. De megvolt mindene, a tartálya fel is volt fújva, ott volt a jegyzőkönyv a 10 teszt lövésről.


Este a kis kronival csináltam pár gyors mérést, hogy mégis, mit tud a puska. JSB Heavyvel 209,9 m/s (14,8 J), Exact 226,4 (13,9), Baracudával 209,4 (15,1). A gyár valamiért csak 25 méteren tesztelte a szórását, de azért ez sem rossz. És a lényeg, hogy kimondottan szép szórásút választottak ki nekem: