2009. december 31., csütörtök

Évértékelés - 2009

Ez az év is sikeres volt, a fegyverszekrény tetején pedig egyre csak gyűlnek a kupák. Ági trófeái a szomszédos hifi tetején állnak szépen, ízlésesen elrendezve. Az enyémek a szekrényen összezsúfolva. Ha újat hozok haza, az egész serleg-seregletet tolom beljebb annyival, hogy egy helyet még kiszorítsak neki valahol.

Fordul a kocka

Nagyot fordult a világ tavaly év vége óta. Soha nem gondoltam volna, hogy innen valaha is elköltözünk és hogy egyáltalán nem az én unszolásomra kerekedünk fel végre világot látni és utazunk ki Angliába - utóbbi miatt már legalább három éve rágom az uram fülét, de ő céltalan kirándulásokra nem hajlandó egy fillért sem áldozni. Ha most a lövészet kellett hozzá, hát akkor ez kellett hozzá, semmi nincsen ok nélkül. Konkrétan nem érdekel a miért, csak a hogyan és a mikor... :D

Ami eldöntetett: nem tökölünk, (igaz, sosem szoktunk: mert amit az uram a fejébe vesz, az úgy is lesz), hanem pakolunk és megyünk, ahogyan azt Enns-ben végigbeszéltük egy finom ebéd közben, mint komoly lehetőséget a váltásra. Úgy legyen.

2009. december 21., hétfő

Margate - Dover

A hostelt üzemeltető néniről reggel kiderült, hogy magyar ő is, csak ide házasodott. A kontinensen nagy havazás van, a Csalagút teljesen leállt, és Londonig tart a kamionok sora, szóval érdekes lesz hazajutni. Felhívta a doveri kikötőt, hogy mi a helyzet. Nincs gond, járnak a kompok, de ajánlott korábban odaérni, mert mindenütt torlódások vannak. Javasolta azt is, hogy legközelebb próbáljuk meg a Transeurope kompot, az Oostendéből megy Margate-be, és ugyan drágább és hosszabb az út, de lehet rendesen aludni a kompon, és az autós út is rövidebb lesz vele.

A mai napot informálódásra szántuk, elmentünk Margate-ben a helyi HMRC-székházba. Láthatóan nem szokás itt bejelentés nélkül menni tárgyalni, nekünk sem örültek túlságosan, de azért adtak egy cetlit egy halom telefonszámmal és elmondták, hogy a legfontosabb bejelentkezni a National Insurance alá, aztán lehet bármilyen munkát vagy gazdasági tevékenységet folytatni. A kocsiból fel is hívtuk a JobcentrePlus-t és egyeztettünk egy interjút, január első hetére kaptunk időpontot. Ezeket a házakat a parkolóból fotóztam, az enyhe klímán gátlástalanul raknak vízszintes vápákat a tetőkre, hiszen soha nem áll meg benne a hó.

2009. december 20., vasárnap

Christmas Shoot, Maxworthy Farm

Ma nagyszerű, hangulatos versenyt lőttünk Cornwallban, a Maxworthy Farmon. Ez a karácsonyi lövészet, azaz Christmas Shoot elég kötetlen verseny volt, itt is mindenki érkezési sorrendben lőtt, a regisztráció egy darab vonalas papíron volt, nem vesződtek az üres külsőségekkel.

A belövőpálya pici volt, de legalább egy irányban a verseny pályáival, és nem is lőttem túl sokat, minden rendben volt. A közelebbi madársziluett volt még említésre méltó, 15 méter körül alig egy centis lyuk volt csak rajta.


Egy Dale nevű fickóval és a kisfiával lőttem együtt. Kissé gyakorlatlanul, de lelkesen lőttek mindketten. A pályák egy ösvény mentén voltak kirakva, elszórt fák között, elég sűrűn egymás mellett.

Tintagel

A név az Artúr-legendákból lehet ismerős, ugyanis a hozzáértők és laikusok valami miatt ide teszik Camelot várának a helyét. És valóban, a tengerpart töredezett, sziklás peremén állt itt valaha egy vár, valamikor nagyon régen, a normann idők előtt, ám mostanra ez már csak egy halom kő egy igen látványos partszakaszon. Ha valaki a legenda kedvéért kíván ide elzarándokolni, ám tegye, de ne várjon túl sokat a helytől, mert sok-sok mászkálás jut csak osztályrészéül a parkolási díj és a belépőjegy fejében.


Aki viszont a bájos kis falucskára kíváncsi, az leteszi az autót valami kevésbé nyilvánvaló helyen, mint a tengerparti kiépített parkoló, és elmegy megnézni Anglia talán legöregebb postahivatalát, aminek az oldalában egy kis parasztkert is található, valamint végigsétál a főutcán és beül egy isteni ebédre a helyi pubba, a King Arthur-ba, amit meleg szívvel merünk ajánlani...


Fotóalbum: Tintagel

2009. december 19., szombat

Mevagissey - Cornwalli tájak

Mevagissey-ből főként a hajnali kikötő c. képet sikerült megragadnunk, mivel egész nap távol voltunk.


Azért elképzeltem, milyen lehetne egy olyan helyen élni, ahol a nappali hatalmas bay-window ablaka valóban egy öbölre néz:

The Eden Project

Kevesen tudják róla, hogy tudományos kísérletsorozat helyszínéül épült eredetileg a két, gigantikus méretű bióma (biome = biodome rövidítése) a felhagyott kőfejtő legalján, egy elhagyott, kíváncsi szemektől védett kráterben. Grimshaw Architects műve szerkezetileg egy ultrakönnyű (22-24kg/m3) rácsos vázszerkezet, ami vert vályogfalra támaszkodik. A rácsra speciális fóliából készült háromrétegű párnaszerkezetet helyeztek, a fólia pedig biológiailag lebomló. Mindkét bióma egy-egy nagy és két oldalról hozzákapcsolódó, két kisebb félgömbből áll.


Szakemberek azt próbálták lemodellezni vele, hogy lehet egy zárt ökoszisztémát létrehozni, ha valamilyen vegyi vagy akármilyen más típusú katasztrófa beütne, és el kellene szigetelnünk magunkat a külvilágtól, akkor egy ekkora élettér vajon elegendő-e lenne az önfenntartásra, és vajon fenntartható lenne-e benne az egyensúly... Sajnos nem, úgyhogy igyekezzen mindenki vigyázni a maga módján erre a zöld golyóbisra meg a légkörére, és ne eregessen freonos hajtógázakat meg mindenféle csúnyaságokat a levegőbe, ha nem muszáj, mert ha ez így halad tovább, nézni fogunk, mint a vett malac, ugyanis az Eden Project eredeti célja megbukott, így megnyitották a nagyközönség előtt, mint látványosságot...


Edzés az East Devon klubnál

Mevagissey-ből megint csak a hajnali kikötőt láttuk, de ezúttal már lőni mentünk. Az East Devon klub volt a célpont, az ottani FT-klubban lőttünk egy edzőmeccset.

Amint kiderült, sajnos ez a verseny tényleg meglehetősen zártkörű lett, a közelgő karácsony miatt mindenki inkább vásárolni ment, Chris és a felesége voltak csak kint, meg egy-két hunteres lövő a belövőpályán. Chris a Schmidt&Bendert látva jelképes leborulással tisztelgett az ipar eme remeke előtt, amúgy hamarosan neki is lesz majd egy ilyen távcsöve.


Rengeteg cél és tábla volt kirakva, de én kitettem a saját lőlapjaimat és azokra gyakoroltam, hogy majd hazahozhassam a lőlapokat. Nagyon hideg volt, 1-2 fok körül kezdtem a belövést és a végére sem ment 3-4 fok fölé. Amint kiderült, a puska pontos, csak nekem kell vele jól lőnöm.

2009. december 18., péntek

St. Michael's Mount - Mousehole - St. Ives

Reggel lefényképezhettem napfényben is a Mevagissey-i kikötőt. Kellett is, mert mára egész napos sétát terveztünk be, megint sötétben fogunk hazaérni. A ház tulajdonosa, aki a földszinten lakik, reggeli közben hosszasan elbeszélgetett Ágival, úgy kellett noszogatni a végén, hogy azért nézzünk már meg valamit Cornwallból is...

Ma tehát körbejártuk kicsit Cornwallt, egészen a csücsökig. Marazion városával kezdtük, itt található a St. Michael's Mount kolostorerőd. Ennek különlegessége, hogy apálykor kikövezett út vezet oda, de dagálykor rendes sziget lesz belőle.

2009. december 17., csütörtök

Polperro

Polperro egy pici kis halászfalu, de egyike Cornwall legszebbjeinek. Egy szűk, kanyargós völgyben felszik, a meredek domboldalakra épültek a pici kis házak, a falu weboldala szerint egy ékkő az egész - és valóban.

A faluba nem is lehetett kocsival behajtani, a szélén kellett leparkolni a nagy turistaparkolóban és gyalog jártuk végig, egészen a tengerig. Rögtön az elején egy ilyen kis fogadóval indított a látvány:


A szűk kis utcákon néha csak ekkora 'kertre' tellett a lakóknak, de sok helyen láttunk ilyen kis minikerteket.

Út a sziget csücske felé

Kora hajnalban indultunk el, hogy minél több időnk legyen a mai városnézésekre. Éppen csak pirkadt.


Indulásra készen a ház előtt. Tényleg elég egy ekkora kis ház is.

2009. december 16., szerda

Szálláskeresés

Karennel, a házigazdánk lányával még hétfőn beszéltünk a hosszabb távú elképzeléseinkről. Így vagy úgy, de a szállást megoldja, ha náluk nincs éppen hely, akkor rokon/barát szállásadónál. A másik fontos kérdésünk, a bejelentés is megoldható, de erről részletesebben nem beszéltünk.

Utána Bridgnorthban jártunk informálódni az angliai betelepülés hátterét illetően. A Citizens Advice Bureau-nál kezdtük, de itt voltaképpen csak azt tudtuk meg, amit a neten már kinyomoztunk az elmúlt hetekben: hogy EU-állampolgárként könnyen ide települhetünk és idővel kaphatunk állampolgárságot is, a munkavállaláshoz pedig nem kell különösebb engedély. Voltunk egy könyvelő cégnél is. Ági már az ajtóban belekezdett a mondókájába, így elég szerencsétlen pozícióból tárgyaltunk, de annyit azért megtudtunk, hogy ilyen kis vállalkozásra felesleges céget alapítani, a könyvelő inkább self-employment-et javasol, ez nagyjából az egyéni vállalkozónak felel meg. Utána ingatlanirodákat jártunk végig és kiadó házak infóit gyűjtöttük be. Itt nem titkolóznak annyira, mint Magyarországon, egész kis prospektusokat nyomtatnak az aktuális kínálatról. 3-400 fonttól már vannak házikók, és még 100-150 fontot kell rászámolni a rezsire és a helyi adóra.

Napsütés és szuicid fácán

Ma viszont már gyönyörű napos idő volt, kint fotóztam megint a teraszon. Itt látszik, milyen pici ez a ház, de végül is nem is kellene nagyobb.


A napsütötte tájról csak a birkák hiányoztak, mert egyébként mindenfelé tele vannak birkákkal a domboldalak.

2009. december 15., kedd

Borongós idő, derűs hírek

Ma egész nap csak pihentünk, amúgy is borongós, randa idő volt. Ilyen a kilátás a teraszunkról:


Ez kicsit távolabb, a környező dombokkal. Ezzel a kis házzal, ahol most lakunk, és ezzel a kilátással én akár ki is egyeznék...

2009. december 13., vasárnap

MFTA Winter League 6, Cross Guns

A mai verseny, a Téli Liga 6. fordulója nem is volt túl messze tőlünk, a Cross Guns klub lőtere inkább söréteseknek van kiépítve, és csak hétvégén van lövészet, de az erdőszélen van egy kis hely a légpuskásoknak is.

A belövőpálya a nyílt mezőn volt, a versenypályáknak háttal. Mivel végig erdős terepnek tűnt, csak az egyik árnyékolót raktam fel a távcsőre. Nem sokat puttyogtam, de rendben is volt minden, és közben Tony bemutatott a csapattársamnak: Luke szintén a legjobb lövők egyike.


A Steyr-ről tegnap este teljesen leszereltem a válltámaszt, most már nem olyan hosszú Áginak a tusa, de csak a csupasz platninak támaszkodik a válla. A puska csak nagyjából volt belőve, de Ági leellenőrizte James kottáját (5 yardonként adta meg a clickeket, és még a 8 yardot), és nagyjából jónak találta, többet nem is filózott rajta.

2009. december 12., szombat

Edzés a Millride FTC-nél

Megírtam az új telefonszámunkat az angol lövész kollégáknak, némi büszkeséggel újságoltam el, hogy nekünk most már ilyenünk is van. Millride felé menet még beugrottunk Kevinékhez, mert James végül is neki adta oda a puskáját, amivel Ágicza lő majd. Kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz majd neki kényelmes a jobbos tusa, de egész jól elboldogult vele, átfogta a markolatot és amiket hibázott, azokért is inkább a szelet okolta.


Már harmadik alkalommal lövünk itt a Millride-nál, nagyon barátságos klub és szívesen látnak, jó társaság és jól kiépített gyakrolópálya van itt.

2009. december 11., péntek

Edzés a Furnace Mill-nél

Délelőtt már Kidderminsterben voltunk, és vettünk egy helyi mobiltelefont (T-Mobile) és egy internetes USB-sticket, három havi előfizetéssel. Utána, mint a múltkor is, Furnace Millben gyakoroltunk Phillel. Ez volt az új tusa első igazi bevetése, Phil meg is nézte alaposan.


A rögtönzött belövésem eredménye: végül is 55 yardon mind belül maradt a 40-es körön, de elrántottam több irányba is. Mondjuk, a belövőállás sem volt túl kényelmes, meg siettem is, de ez bizony nem életem legszebb szórásképe volt... Mindegy, a jót is meg kell szokni.

Mérföldkövek I.

Telefon, internet

Besétáltunk a kisváros főterén levő egyik mobilszolgáltató üzletébe, és hosszas tanakodás után kiválasztottunk egy pay as you go (kb. előre fizetős) csomagot, ami tartalmaz egy ultravékony telefont, ami férfikézben nem csak hogy elvész, de a kezelőgombjai is használhatatlanul kicsik, japán kezekbe tervezettek, valamint egy drót nélküli internethez való, ún. stick-et. Az eladó szerint feltöltéshez (top up) be kell jönni egy-egy boltba, valamint kérésünk ellenére egy biztosítási összeggel is megterhelte a vételárat. Tájékoztatása szerint a content lock, azaz a 18-as karikás tartalomkorlátozás a játék- és a pornóoldalakat érinti. Miután ezzel az infóhalmazzal és a telefonos köcöllékkel hazaballagtunk a szállásunkra, s a telefon akkut felraktuk formázni, még nem sejtettük, hogy a java még csak most kezdődik...

2009. december 10., csütörtök

Átrohantunk Európán

Persze, megint csak hiába mondtam Áginak, hogy össze kellene pakolni, tegnap dél felé indultunk csak el. Komáromnál volt egy kis gond, le volt zárva a Duna-híd felhajtója, felirat persze sehol. Meg kellett kerülnünk egy félszigetet, mire valahogy felvergődtünk a hídra. Aztán, érdekes módon, a menőke hirtelen egy órával több időt mutatott a hátra lévő útra, innentől az egész utunk az idővel való küzdelem jegyében telt, megszakítás nélkül rohanva nyomtuk le az egészet, csak tankolni álltunk meg. A kompot azért elértük, mert a menőke egészen a part széléig számolta az időt, de a becsekkolási pontot már negyed órával előbb elértük, végül még várnunk is kellett.

2009. december 3., csütörtök

Tusa-átalakítás

Már napokkal korábban szétszedtem a piros tusát és akkurátusan elcsomagoltam minden hozzávalót: csavarok, alkatrészek, régi markolatok a próbához stb. A puska jelenleg a szürke tusában van az új gombócmarkolattal együtt, viszem azt is.


És ma végre eljött a nagy nap, a puskatus átalakítása. Négy óra felé már ott voltam Lacinál, és - gondolva a sok érdekes műveletre - volt nálam fényképezőgép is. Bemelegítésként a válltámaszt szereltem össze, ahhoz csak csavarkulcs kellett. A tusavég majdani fél centis eltolása után ez az íves darab hozza vissza a szimmetriasíkba a válltámaszt. A MEC-sín természetesen több magasságban is rögzíthető rajta, viszont elfordítani nem lehet, fix furatok vannak a csavaroknak. Esetleg, ha új, szögben álló furatokat készítenénk, de erre szerintem nem lesz szükség.