Útközben

Majdnem két napot utazni, azt megelőzően négyet pakolással és dobozolással eltölteni nem éppen leányálom, de ezzel is megvolnánk... A növények ugyan megsínylették a 110-es menetszelet a kiszakadt ponyvával, tehát kis híján idegrohamot kapok, amikor két nap szumma egy óra alvással súlyosbított állapotban meglátom őket, amint lepakolják a szállítmányt, de a lényeg, hogy élnek, és talán rámegy az egész szezon, hogy rendbe jöjjenek, de itt vannak velünk újra. :)

Most már valóban elindult valami, fut az ekhós, illetve esetünkben ponyvás szekér a célja felé, át a jól megszokott európai főútvonalon, és kisebb-nagyobb bakikkal bár, de célhoz érünk. Bár nem direkt, de láttam a Csalagút bejáratát is, valamint beszélgettem belga rendőrökkel, autópálya-felügyelőkkel, németül kérek kávét és franciául benzint meg baguette-et, miközben az egyetlen iható verziót, az espressót szürcsölgetve azon meditálok, hogy idegennyelvében él a kozmopolita ember...

Aki először vág neki az útnak, annak pár jótanács: legalább 100 szavas szókészletet halmozzon fel németül-angolul, mert adódhat probléma, ha nem tud legalább kézzel-lábbal egy idegen nyelven.

Tankolni német nyelvterületen nem a pálya mellett, hanem azt elhagyva, az első faluban kell, nyitvatartási időben. Estétől reggelig csak a pálya mellett van nyitva tartó kút, a többi helyen kártya, amit vagy elfogad adott állomás, vagy nem.

Belgáknál 3-4 éjjeli kút van az egész etapon, tehát érdemes megjegyezni, hol lehet benzinhez jutni. Tankolás esténként: kártyával a helyszínen; a kút mellett közvetlenül található készülék egy magasabb összeget zárol a számláról, aminek fejében tele lehet tölteni a tankot, majd a tényleges fogyasztást visszaszámolja, így csak a megfelelő mennyiségért kell fizetni. A személyes, készpénzes fizetés a következőképpen megy: a shopban _előre_ kell fizetni, a szükséges benzinmennyiséget megsaccolva, majd tankolás után újra becaplatva elkérni az esetleges visszajárót.

Franciaországban Mission Impossible éjjel tankolni, a kompállomás előtt van csak személyzet a kútnál, másutt sehol, ott kp-ban és kártyával is elfogadják, de egy zárva tartó kúton csak az olajtársaság saját kártyájával vagy francia dombornyomott hitelkártyával tölthető tele a tank, mással kár is próbálkozni...

Az átlagsebességre is érdemes odafigyelni, mert 90-96 km/h között adja a legjobb fogyasztást, így akár egy tanknyi is megspórolható a komótos tempóval.

Valamint ha az embernek van egy kevés szabadideje, és nem csak átvágtatni akar Európán, akkor érdemes Ausztriában nem a fizetős autópályát, hanem a Duna mellett kanyargó főutat választani, ahol annyi Dunakanyart láthat, amennyit csak akar, ráadásul egy rakáson. Ezek után Passauba beérve, a belváros megtekintését nem elmulasztva lehet kicsit csemegézni a Németországban kirakott barna turisztikai táblák kínálatából: nekünk még egyik megnézni való látványosság, falucska, óváros, kegyhely, templom vagy kolostor sem okozott csalódást.

Városbéli puhányok, nyavalyások

Angliában leesett a hó! Ami nagy dolog, mert évente csak pár napig esik, akkor is csak pár centi, most meg olyan takaros hómennyiség leesett, ami évtizedekkel ezelőtt volt utoljára, sokan még életükben nem láttak ott ehhez hasonlót. Jon írt, hogy szerinte lehet, hogy elhalasztják a Dowry Hill-i versenyt. Megkérdeztem Tonytól, szerinte ez a szervezőkön múlik, még nem tudni semmi biztosat.

Mindegy, a kompjegy már meg volt véve, a szállásunkon vártak, hát útnak indultunk. Az aggodalmaskodásról már rég leszoktunk mindketten (kivéve Ágiczát). Először Dunaharaszti felé mentünk, átvettük az irataink fordítását, majd Budaörsön váltottam egy kis fontot, aztán rohantunk a komphoz, szokás szerint. Még az osztrák határig tudtam netezni és írtam mindenkinek, akit el tudtam érni (Tony, James, Jon) és keményen lobbiztunk a hétvégi verseny megtartása érdekében, de úgy tűnik, nem lesz belőle semmi, elhalasztják a hó miatt, mert nem lehet megközelíteni a parkolót.

Minket nem zavart a hó, Clióka remekül tapad az úthoz a téli gumijaival, meg tudom is kezelni az ilyen helyzeteket, de Angliában elég két centi hó és megáll az élet, mert a nyári gumijaikkal egyszerűen tehetetlenek. Visszaemlékeztem, milyen méltóságteljesen és megállíthatatlanul csúszott velünk a kocsi hosszú métereket, mikor tavaly télen nyári gumikkal mentünk Tatabányára a friss havon és hát igen...