Load up on guns and bring your friends

A vidéki Anglia

Mivel itt már erősen tavaszodik, és egy-egy gyümölcsfa már régóta virágban áll, a nárciszok is bontogatják a szirmaikat, ezért kicsit eltöprengtem azon, hogy akik Angliát választották otthonuknak, azok ebből a nagyváros forgatagában vajon mennyit érzékelhetnek... Őszintén szólva, nemigen vinne rá a lélek, hogy a nyüzsiben kelljen élnem, ahol még az évszakok változását is egy-egy pillanatra láthatom csak. Itt, Szőttesföld kellős közepén meg csak kinézek az ablakon és elém tárul az, amiért a leginkább szeretek itt lenni...

A mai linkajánlóhoz három, a témakörhöz szorosan kapcsolódó oldalt hoztam.

Guns'n'Roses

Az úton hazafelé Ágicza egyszer csak megjegyezte, hogy a 'Guns'n'Roses' ugyan egy rockbanda neve, de voltaképpen lehetne a blogunk extrém tömör tartalmi összefoglalása is, ha jobban belegondolunk.

Hát, jobban belegondoltam, és az is lett, ld. balra fent.

Came(llias) - back with a vengeance :)

Angolul tudóktól elnézést az inadekvát szóviccért, de valami ilyesmiről fog szólni a poszt... :)

Tavalyelőtt (döbbenetes leírni, olyan tűéles és friss az emlék, mintha tegnap lett volna), szóval amikor még Shropshire-ben múlattuk az időt, Bridgnorth-ban az egyik áruházlánc polcain noname kaméliákra lettem figyelmes, amik kis képecskékkel felcetlizve kellették magukat két-három ágacskával, itteni pénztárcákhoz mérten igen jutányos áron. Választottam egy életerős, szépséges példányt a szomszédasszonynak, mert ilyet Mo-n nemigen kap, és úgy gondoltam, magamnak majd ráér, az az összeg akkoriban másra jobban kellett...

A virtualitás diszkrét bája

Szeretem szemmel tartani, más kollégáknál milyen is a virtuális valóság. Azt már elég régóta látom, hogy a legjobb megoldás még mindig egy játékkonzolra fejlesztett virtuális 3D progi lenne, valami olyan végeredménnyel, amit a Cryengine v. a Speedtree tud, de egy 3D StudioMax és VRay kombó sem lenne rossz, és megint lehetne tanulni valami újat... :D

Az egyik magazin weboldalán ráakadtam egy kurzus-hirdetésre, méghozzá a googlesketchup-hoz, hát ránéztem, miket is tudnak és ki is tartja az igen borsos árú tanfolyamot. Elég disszonáns, amit a Sketchup Picasa-oldalán és amit Luciano-nál a portfolióban a Masterclass alatt láttam, a mai poszt illusztrációi tőle vannak: http://www.lucianogiubbilei.com/

Tél apó karma

A tél amilyen gyorsan jött, szerencsére olyan hamar el is tűnt, látszik, hogy senki nem akarta marasztalni... Mivel itt, Angliában ez már a harmadik, délen extra hidegeket ÉS az egész országban 5 cm-nél több havat hozó tél, a kertbarátok lassacskán kezdenek rádöbbenni, hogy a klímaváltozás őket is érzékenyebben érinti, mint azt szerették volna. Hiába a Golf-áramlat, egy-egy sarkvidéki levegőt hozó fronttal úgy látszik, már ez az óceáni klíma sem bír el.

Két fél

Azon morfondíroztam, miért is jó, ha két, homlokegyenest ellenkező tevékenységgel szeret két ember egymás mellett szöszölni. Az egymást kiegészítő rendszer működőképességének egyik frappáns bizonyítéka a csirke-alkatrészek kölcsönösen előnyös elosztása mellett a lövedékes dobozként már kiszolgált, de magtárolóként új életre kelt dobozkák egyre gyarapodó száma:

Légi-jó

Tavalyelőtt, amikor a Ryanair kivonult Mo-ról és a nagyon kényelmes East Midlands-i (B'ham melletti) reptér helyett lehetett Manchesterbe v Lutonba buszozni-vezetni, azt nagyon-nagyon utáltuk. Nem mindegy, hogy hajnalban kelsz, két-négy órát utazol, plusz busz és/vagy benzinköltség, mire egyáltalán beérsz valamelyik terminálba... Most viszont 45 perc autópályán (M1), sőt, ha netán az ország másik szegletébe vet minket a sors, akkor előfordulhat, hogy még kevesebb is, ugyanis:

"a Ryanair március végétől öt desztinációból - Bristol, Dublin, Birmingham, London (Stansted) és Bologna - índít újra járatokat." (napi.hu)

Na jó, az olaszokhoz tényleg nem költözünk, de ezt már az urammal alaposan megbeszéltük. :P

Gyűlöli a hülyéknek való dolgokat

Újabb bizonyíték a népesség hanyatló intelligenciájára a 'threaded commenting' intézménye. Aki nem tudná, ez azt jelenti, hogy egy-egy kommentre írott válaszkommenteket alá gyűjti, nem pedig időrendben mutatja az összeset. A dolog remekül működik is, amíg a kommentek száma nem lépi túl az egy tucatot, utána azonban - különösen egy pörgős vita esetén - halálosan idegesítő lesz, hogy mind a 220 kommentet át kell nyálazni azért az 5 újért, amit azóta írtak, mert 5 helyen vannak szanaszét. Ez nyilván azon a szellemi fogyatékosok kedvéért készült, akik nem képesek követni egy több szálon futó beszélgetést, mert még sosem olvastak internetes fórumot.

Lapozó

Néha sajnálom, hogy a nyomtatott sajtó kora véget ért. Ez a virtuális világ két évtized alatt nem csak hogy az emberek alapvető szokásait formálta át, de ezen keresztül úgy átrendezte az írott médiát is, hogy azóta sem tudnak a kiadók a sokktól magukhoz térni, és évről évre egyre kevesebben teregetik ki maguk elé reggeli közben-után a Times lepedőnyi példányát...

Pedig én szerettem a nyomdai ólom szagát, a zizegő susogását a lapozott papírnak, és amíg lehet, ellenállok a Kindle-nek is, hiába egy egész könyvtárat helyettesít, mert mi van akkor, ha beüt az apokalipszis és nem lesz többé miről feltölteni? Akkor maradnak a régi jó könyvek, amennyiben nem emészti el őket az elmúlás...

Ja, és hogy miről jutott mindez eszembe: igényes kerti lapozó, ami nem csak iPad-re jó, de nyomtatott verzióban is létezik oldschool papírmániásoknak: Leaf Magazine

Megy

Egyedül is megy a kétezer kilométer. Ausztriában az egyik pálya menti parkolóban, Bécs alatt kellett kicsit összeszedni magamat, de megvolt ez is, a kompon egy, a brüsszeli gyűrű alatt másfél óra bóbiskolással. Tapasztalatszerzésnek sem utolsó: tudni, mennyit bír az ember.

Az ágy kőkemény, a levegő jéghideg, a meleg vizes palackok viszont segítenek. Ilyenkor a csukott szemek mögött még mindig szalad az út és zúg a motor, ringatózik a tollpaplan...