Burg Eltz

Németország bővelkedik gyönyörűbbnél gyönyörűbb kastélyokban, de Eltz váráról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Az erdős hegyvonulatok közé zárt keskeny völgy közepén trónoló sziklaszirtből kinőtt, XII. századi lakóvár-erődítmény, ami a mai napig az alapító család egyik ágának kezében van.

Schloss Mespelbrunn

Gondosan rejtőzködő ékszerdoboz-kiskastély került utunkba, és még a szokásos nyomtávról sem kellett drasztikus kitérőt tenni, a hármas úttól szinte kőhajításnyira, egy keskeny szurdokvölgyben épült Mespelbrunn kastélya. A 600 éves évforduló emlékére bronztáblát akasztottak a kapu elé, de ezt már csak a szabadtéri színpad és a valószínűtlenül, már-már a hdr-ek világát idéző képeslap-beállítás után láttuk csak meg.

Lohr am Main

A pályáról Würzburg felé tértünk le egy kis vidéki levegőt szívni és igen meglepődtem, amikor keresztülvágtunk a Majna-parti nagyvároson, mert kb. olyan, amilyennek Budapestet mindig is látni szerettem volna: nem túlzsúfolt, kellemesen hegyes-völgyes panorámájú, remekbe szabott folyóparttal, itt-ott beépítetlennek hagyva, teret engedve a természetnek... Az emberléptékű, századforduló tájékán felfuttatott város a még élhető kategória, gyorsan fel is vettem az alaposabban megnézendők listájára.

Nem álltunk meg, a mai napra egy másik Majna-parti település lett megcélozva, a nagyságrendekkel kisebb - és jóval korábbi századok hangulatát őrző - Lohr am Main.

Saarschleife

A luxemburgi fanyalgás után inkább kanyargást iktattunk be a napirendünkbe, és még mielőtt a nap lebukott volna a horizonton, rohamléptekkel elértük a Saar-kanyart, ahol a folyó egy egész hegyet kerül meg:

Stolberg (Harz)

Úgy látszik Stolberget elsőre mindig csak alkonyat felé láthatok, ebbe már bele kell nyugodnom. Viszont ezzel a vaktában kiválasztott úticéllal is belenyúltam a tutiba, a Harz-hegységben található Stolberg ugyanis egy patakvölgyben elnyúló kis városka, csupa-csupa régi favázas házikóval, ameddig csak a szem ellát!

Hückeswagen

Útban Stolbergből Stolbergbe, kikapcsolódásképpen tettem egy kis kitérőt, és engedtem egy középkori óvárost jelző barna tábla csábításának. Ezekben a táblákban még egyszer sem csalódtam. Ezúttal egy palával burkolt régi városközpontot láthattam.

Stolberg (Rheinland) újra

A Rajna-mento Stolberget ugyan már megnéztem a múltkor, de már erősen esteledett és még ott helyben el is határoztam, hogy ide visszajövk egyszer fényes nappal is. Így is tettem, és érdemes is volt!

Egy kurva belga rendőr lenyúlja 100 euróját

Mozgalmas napok álltak mögöttem. Tegnap még Magyarországon tárgyaltam új munkákról, aztán késő estig autókáztam Ausztria hegyein keresztül, ahogy Szombathelytől tartottam toronyiránt Linz felé. Ezt a képet csak Ágicza sokkolására készítettem, a menőkén látható kanyargós úton csak száraz sóréteg volt, de ennek a havas buszmegállónak jobban megvolt az a hangulata, amit az ember egy januári hegyvidéki autósútról elképzel.

Stolberg (Rheinland)

Estefelé megálltam tankolni Aachen mellett, és olyan városkát láttam, ahová feltétlenül visszajövök még egyszer Ágiczával is. Stolbergből kettő is van Németországban, a Rajna mentén (itt voltam) és a Harz-hegységben is van egy. Elég későn értem oda, a vár már be volt zárva és eléggé fogyóban voltak a fények, de azért lefényképeztem, amit lehetett.

Lupburg - Parsberg

Ahogy elhagytam Regensburgot, nem sokkal utána feltűnt egy barna tábla, aminek már szintén szerettem volna utánajárni. Lupburg kis falu egy domb tetején, és őszintén szólva nem fogott meg annyira, mint más hasonló régi települések, talán mert nem is volt olyan tipikus óváros jellege.

Prichsenstadt

A hármas úton Németországon át éppen elégszer volt alkalmunk a barna táblát látni: Romantische Prichsenstadt, majd felsóhajtani, hogy ezt is meg kellene már valamikor nézni... Az időpont éppen megfelelt most egy gyors városnézéshez, így hirtelen ötlettől vezérelve letértünk a megfelelő leágazásnál, és már a komótosan feltápászkodó nap is éppen besütött a városkapun, amikor megérkeztünk.

Andrasz

Nincs egyszerű dolguk a különféle külhoni versenyzőknek és versenyszervezőknek, ha hangosan fel kell olvasni a nevemet.

A magyarok még csak-csak, nekik legfeljebb a kettős vezetéknév lehet zavaró, páran csak az egyik felét használták, de kiejteni természetesen mindenki ki tudta.

A németeknek még egész jól ment, az Andrásból persze 'Andreas' lett, mert olyan név van náluk is. A Fekete-Móró sem okozott nekik igazi gondot.

Lengyelországban az okozott némi kavarodást, hogy az 's' és az 'sz' pont fordítva van, mint nálunk. Ott is Andrasz vagy Andreasz voltam sokáig, míg nem Andreas barátom kitalálta, hogy lengyel helyesírás szerint kell írni, 'Andrasz' lettem, amint mindenki gyönyörű, kemény s-sel ejtett onnantól.

Angliában a vezetéknevemmel meg sem próbálkoznak, Andras úgyis csak egy van a több ezer angol FT-lövő között, hát ezt használják hivatalosan is, pl. a csapatbeosztásnál, John Smith and Andras, lane 5, stb. A kiejtést illetően két iskola létezik. Akik csak felszínesebben ismernek, azoknak kiejtve Andrasz vagy Andreasz vagyok. Néhányan tudják, hogy a végén kemény s-t kell mondani, és úgy is mondják, de a kezdő A-betűvel gondban vannak, mert ilyen nincs az angolban, valami A és O közöttit tudnak mondani helyette, vagy rövid Á lesz belőle. Ilyenkor egyébként mindig azzal vigasztalom magam, hogy nekik meg ott van az a francos 'th' hangjuk, azt meg én nem tudom rendesen kimondani, hát legalább most revansot vehettem rajtuk.

Elgondolkodtam, nem lehetne-e valami olyan módon leírni a nevemet, hogy ha azt egy született angol olvassa és a szokásos angol szabályok szerint ejti ki, akkor nagyjából a helyes kiejtést adja. Mondjuk, ha a lengyel minta szellemét adaptálva, 'Andrash'-nak írnám? A kutatások még folynak...

Biebertal - Freudenberg

Mivel éppen utaztunk vissza Magyarországra, tettünk egy kis kitérőt és személyesen vittem nekik vissza a különféle elrontott és tévedésből nekem kiküldött távcsöveiket. Biebertal egy kis városka Frankfurttól északra, csodaszép őszi tájakon át értünk oda.

Freudenberg

Útban hazafelé már kezdtem nagyon egy irányba nézni, meg kellett állnom egy kis pihenőre. Szeretem ezeket a barna táblákat, ahol mindig kiírják, ha van valami látnivaló a közelben. És éppen volt is, Freudenberg egy kis városka Köln és Giessen között, tele girbe-gurba fachwerk szerkezetű házakkal. Máig sem tudom, hogy ezeket direkt építették ilyen összevissza álló gerendákkal, vagy megrogyott az évszázadok során és úgy hagyták. Mindenesetre, nagyon tetszik, olyan kis mesebeli, hobbitos dolog ez is, mint a kerek ablak egy kőházon...

Észak-Rajna-Vesztfáliai OB, Dorsten

12-14. hely - 25/50 pont - 65,8% (max. 38)
Találati arány: Álló 17% / Térdelő 33% / Ülő 58%

A dorsteni pálya sosem volt a szívem csücske, de ma különösen kiszúrt velem. Erős szél fújt egész nap, és nagyon hiányzott a német lövők kiváló helyismerete, hogy melyik sarokban kavarog a szél, hol alig érezhető az erdőben, hol fordul meg ilyesmik.

Ágicza a jó kis CZ-vel versenyzett, az én régi Simmons távcsövemmel. 25 méterre tökéletes megoldás, könnyű és finom.

Gyakorlás a belövőpályán. Ágicza olyan szép kecsesen lövi mindig az állókat, míg én csak amolyan szürkemedve módjára.

Egy lőállás, beépített stopperrel az időméréshez

A trófeák, nekem sajnos nem jutott belőlük, életem legszarabb eredményét lőttem ma, fogalmam sem volt, mit hová vitt el a szél, teljesen reménytelen volt.

Ágicza viszont a II. helyen végzett, és az első helyről is csak egyetlen ponttal maradt le!

Most láthattuk először közelebbről az új Hämmerli AR20-as puskát, különlegessége a dupla reduktor, a második már egy sokkal egyenletesebb nyomású levegővel dolgozik. Az egész puska nekem nem tetszett annyira, kicsit igénytelen kialakítású, és elég nagyot rúg az ütőműve.

A Schmidt&Bender távcsövön persze itt is feltűnt a szokásos eltolható skála, a hőmérsékleti mozgások miatt használják

Elég rossz kedvem volt, csak kiültünk a Lippe folyócska partjára és a kacsákat néztük. Még egy éjszakát itt töltöttünk Essenben, holnap még Dortmundba is megyünk, aztán vissza Magyarországra.

Észak-Rajna-Vesztfáliai OB, Dorsten, 0.nap

Szokás szerint előző nap megkaptuk a futóvadlövő pályát egy kis belövésre és gyakorlásra. A három közeli lőlapra inkább Ágicza gyakorolt, mivel ő a 7,5 J-os kategóriában csak 25 méterig lő, én ezekre inkább csak állókat és térdelőket lőttem, mert az én puskámmal 25 méteren tíz ülve leadott lövés egyetlen, centi körüli lyukat tágítgat csak itt-ott. De 45 méteren is szép szórást lőttem, 2-3 centi közöttieket, és 60 lövésből egyetlen egy sem ment ki a 4 centis körből, a széléhez közel is csak 5-6 darab ment.

Passau - Hallstatt

Passauban újra sétálgattunk még a kis utcákon, még mindig nagyon tetszik ez a város.

És persze, a girbe-gurba kis utcák, a kapuk előtti, egy-egy cserépből álló mini 'kertek' is régi ismerőseink voltak.

Franconia Open, Ebern

Sajnos, amitől tartottunk, bekövetkezett: reggel is szemerkélt az eső, és ez a nap folyamán csak súlyosbodott. Az ég teljesen szürke, felhős, minden szürke és nyomott. Az viszont egyértelmű volt, hogy érdemes volt este átrakni a 10-15 fokos skálát a parallaxkerékre, mert egész nap 12-13 fok között maradt a hőmérséklet.

Reggel jó sokáig lőttem a belövőpályán. Vicces, hogy egyedül az én puskám esett át a fegyverkontrollon, aztán kezdett rázendíteni az eső és inkább bevitték a műszert. A többieket akár mind ki is zárhatták volna, ha igazán szigorúan vesszük a szabályokat...

Franconia Open, Ebern, 0. nap

Forradalmi tettként, határozott követelésemnek eleget téve, ezúttal már most este összepakoltunk minden ruhát és csomagot, hogy holnap reggel valóban időben el tudjunk indulni. Nagyon rutinosan indultunk tehát útnak, és viszonylag eseménytelen út után (főként az angliai út blogját írtam a notebookon) délutánra meg is érkeztünk az eberni lőtérre.

Ott a jól ismert standard belövőpálya fogadott, ez a kép a legelső, ami mindig eszembe jut, ha Ebern nevét hallom. Nem sokan voltak a németek, Gerhard, Timo, később jött Frank és még egy páran. Meséltek nekünk a dél-afrikai VB-ről, egyrészt igen durva célok voltak (30 méteren 13 mm-es álló), másrészt olyan viharos szél fújt, hogy 10-20 centit is mellé kellett tartaniuk a célnak. Nem is lőttek túl jó eredményeket, harmincvalahány pontokkal zártak minden napot.

A Kis Piros Bombázó a múltkori kiépítésében szerepelt most is. Egy 15-20 fok közötti parallaxfelirattal hoztam el otthonról, és ezen a napos délutánon ez pont jó is volt, de hoztam feliratot 10-15 fokra is.

Hameln

Talán már túlságosan is nagyváros a mi szemünkkel, de azért a Grimm-testvérek által is feldolgozott legenda kedvéért mégis ellátogattuk Hamelnbe. A patkányok szerencsére már régen eltűntek, és nem csak a furulyáját fújó ördöngös vándor jóvoltából, hanem a modern kor beköszöntével javuló higiéniai viszonyok miatt is... :)