Batyuba szedte...

"...rongyait a nyár" Ez is eljött. Egy hete ősz van, hivatalosan vagy leginkább hivatlanul, de bekopogtatott, mint a nem várt ismerős vagy a besurranó tolvaj. Nem iskolakezdés formájában jött, 'csak' felébredve más lett a levegő illata, íze és a nap ereje, rövidülnek a nappalok és szemmel láthatóan nyúlnak az esték. A kertet szó szerint ellepték a pókok, hatalmas hálókba akadok lépten-nyomon. Az előkertben magányosan álldogáló Araucaria minden ágát felhasználták már, minden szóba jöhető helyen háló feszül a merev, tüskés ágak között úgy, hogy minden emeletre legalább fél tucat jut.

Csodaszámba ment ez az egy hetes folyamatos (!) napfény, némi kárpótlásért a semmilyen nyárért. Ez viszont már az őszi meleg, ami reggel még csípős hideg, ám déltől késő délutánig a nap rendületlenül süt: az a simogató, érlelő és éltető napfény... Ilyenkor kell feltöltődni, mert nagyon nagy szükség lesz rá: két délután is kint süttettem a hasamat a kavicsokon, mint a gyíkok (itt hírmondóban sem látni belőlük) és nem gondoltam volna, hogy egyszer, valaha is jól fog az ilyesmi esni.

Hortenziák II.

Szinte noszogattak ezek a szépségek, hogy külön csokorba szedjem őket, mert az elmúlt pár hét kirándulásain volt szerencsém kicsit közelebbről is szemügyre venni az itteni hortenzia-kínálatot, és... Nagyon örültem annak, amit láttam. :))

Hodnet Hall

Mintegy öt percnyi autóút vitt a következő célponthoz, a György-korabeli palota körül elterülő angolparkhoz. Elszoktam már ezektől a méretektől, és itt nem keveset lehetett sétálni, így hiába gyülekeztek fenyegető, ólomszürke fellegek az égen, úgy döntöttem, hogy nem fog esni, és igazam is lett!

A verőfényt és a csodás, meleg időt egy-egy felleg zavarta csak ezután, minek következtében tán először hasznát láttam a kerti kávézónak... Nos, ha valaki kávét élvezeti okokból iszik, az NE Angliában próbálkozzon vele. Viszont ha a híg felmosólé-lötty, ami a német verziónál is tán még rosszabb, szigorúan csak folyadék-, esetleg koffein-beviteli vagy frissítő célokat szolgál, és az íze mindegy, akkor bátran lehet kávét kérni... :P

Wollerton Old Hall

Shropshire egyik legszebb kertje, évelő-paradicsom, a szobákra osztott kertstílus egyik legjobb példáját látni az ódon udvarház (sajnos nem látogatható) körül elterülő 4 acre-ön, ráadásul az idei év talán legmelegebb napját sikerült kifogni kertnézésre, aminek sejteni, mennyire örültem... :D Ez az a kert, ahol a lehető legkevesebb négyzetméterbe a legtöbb növényt és látnivalót sikerült bezsúfolni, mindezt úgy, hogy egyáltalán nem tűnik kényszeresnek a dolog.

A formális és az informális kertecskék mellett található még terebélyes fák alatt elnyúló árnyékkert, egy kis tavacskás tisztás, veteményes, üvegház, sőt, növényeket is árulnak, és hogy teljes legyen a kép, az egyik gazdasági épületből pedig szokás szerint kis teraszos kávézót alakítottak ki.

Hortenziák

Ideje van...:

A You&Me széria cserépben tartva szigorúan évente átültetendő. Az idei szezon arra fog rámenni, hogy viszanyerjék régi fényüket - hogy ez a példány virágzik, az maga a csoda...

A következő egy szimpla 'paraszthorteniza' viszont az extrém hidegeken kívül kb. mindent túlél, és meg sem látszik rajta a ridegtartás. :D Elsőként színesedik a nagyok közül és a legellenállóbbak egyike:

Téltűrő hortenziák

Avagy: van-e élet a macrophyllákon túl?

Amint a következő összeállítás mutatja, igen, úgyhogy azoknak sem kell elkenődnie és hortenzia nélkül tengetnie sanyarú életét, akinek kertjében a nagy, gömbvirágú (mophead) és a kevésbé ismert tányéros (lacecap) virágzatú kerti hortenzia netán évről évre tőből hajt csak. Hogy miért baj ez? Akik tapasztalták már a jelenséget, tudják, hogy a macrophyllák az esetek 95%-ban az előző éves vesszőkön hozzák csak a virágaikat és elenyésző mennyiségben az azévi, friss hajtásokon. Így, ha a tél letarolja a bokrot, az ugyan lelkiismeretesen kihajt, csak éppen virágot nem látunk rajta, vagy csak alig. Ennek megelőzésére lehet őket csüdig takarni mulccsal, a még hajlítható ágakat e takaró alá vonni, majd egy kartondobozzal letakarni az egészet. Ha azonban nem akarunk a teleltetési előkészületekkel vesződni és egész télen azon idegeskedni, vajon túlélik-e a mínusz húsz fokokat, akkor válasszunk inkább mást.

Gerberoy

Picardiában mindössze két falu képviselteti magát a 100 legszebb... között, az idei francia körutunk utolsó állomása, Gerberoy mellett Parfondeval a másik.

Pontrieux

A mai napot ebben a kisvárosban zártuk, ami két minőségjelző táblával is büszkélkedhet: virágos város és karakteres kisváros, és egyikre sem cáfol rá. Összességében nagyon homogén, 18-19. századi a városmag, amit egy kisebb folyócska kanyarogva szel át, és ahol egy motoros sétahajó segítségével a vízről is lehet a látványosságokat szemlélni.

Portmeirion

Mióta Angliában vagyunk, meg szeretném nézni ezt az építészeti ínyencfalatot. Amíg Shropshire-ben laktunk, relatíve közel(ebb) Wales északi csücskéhez, addig alkalom nem adódott, most meg, miután pár száz km-rel északabbra vagyunk, egy komplett hétvégi walesi utat rászerveztünk az éppen aktuális versenyre. Bodnant Garden-t értelemszerűen kihagytam az útból, mivel a rhododendronok már lefutottak, és egy ekkora birtokra egy egész délutánt kell számolni alsó hangon, annyira pedig nem lett volna időnk, így azt tartalékolom máskorra, ugyanúgy, mint Anglesey szigetének többi sarkát és a közelben levő mintegy fél tucat walesi várat...

Ahogy az előző posztban írtam, rezgett a léc és éppen, hogy csak odaértünk 5 után, így örültünk, hogy egyáltalán bejutottunk...

Trebah Garden

Második cornwalli utunkat végre sikerült a nyár közepére időzíteni - legalábbis naptárilag. Az más kérdés, hogy esőkabátban és polár-kardigánban vacogtuk és áztuk végig az egész hétvégét, de ez mit sem von le az élményből... :D

Polperro

Polperro egy pici kis halászfalu, de egyike Cornwall legszebbjeinek. Egy szűk, kanyargós völgyben felszik, a meredek domboldalakra épültek a pici kis házak, a falu weboldala szerint egy ékkő az egész - és valóban.

A faluba nem is lehetett kocsival behajtani, a szélén kellett leparkolni a nagy turistaparkolóban és gyalog jártuk végig, egészen a tengerig. Rögtön az elején egy ilyen kis fogadóval indított a látvány:

A szűk kis utcákon néha csak ekkora 'kertre' tellett a lakóknak, de sok helyen láttunk ilyen kis minikerteket.

Te & Én

... Forever, Eternity, Emotion, Passion, Romance ... Akár egy szirupos szerelmi történet is kezdődhetne így - de nem kezdődik. Legalábbis nem itt, nem most - és legfőképpen nem így! :D Viszont azt hiszem, az idei növényvadászat után méltán kiérdemeltem a Plantaholica incurabilis var. peregrinans nevet, na de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe... :))