Erre a versenyre könnyen találtunk szállást: a szervező, Robert egyik barátja (szintén lövész) a közelben lakik és meghívott magához. Már nagyon lelkes, 'egy NAGY ÜVEG żubrówkával' (spéci lengyel vodkaféle) vár minket. Ahogy elnézem, nagyon lelkes, örömlövészkedő társaság van arrafelé. Ma délután építik a pályákat és lehet belőni is, felkínáltam a segítségünket és a távmérőt is, ha kell. Volt egy olyan érzésem, hogy ez inkább örömlövészet lesz, mint vérre menő meccs, de talán nem is akkora baj ez. Robert aláírásában az áll, hogy népszerűsítsük a sziluettlövészetet, erre rá is kérdeztem, és valóban :-) Azt nem tudni, ezen a versenyen lesz-e sziluett, az állatkáimat mindenesetre felkínáltam, ha szükség lenne rájuk.
Szinte percre pontosan délután négyre értünk oda, amikorra Roberttel megbeszéltük, hogy kezdik a pályaépítést. A kőbánya pont olyan volt, mint amilyennek a fotók alapján elképzeltem, talán csak kicsit kisebb átmérőjű, viszont nagyobb magasságokkal-mélységekkel. Már csak ezért a látványért is érdemes volt eljönni. A kő itt vöröses, innen is kapta a nevét, mégpedig mészkőszerű törmelékeket fog össze valami vöröses puhább kőzet.