Csinka

Bementünk Vácra, a menhelyre, kutyát nézni. Aki még nem járt ilyen helyen, annak legalább egyszer javaslom, mert utána az életben többet nem akarna majd tenyésztőtől drága pénzen pedigrés ebet venni, ha ezeken a szerencsétleneken is lehet segíteni...

Ybbs

Plusz célpontként - mert sosem elég alapon, meg ha már itt vagyunk, ne hagyjuk ki ezt a közeli Dunakanyart sem, gondoltam én a térképre, majd az úton magasodó, látványosságot jelző barna táblára bökve. Majd jól pofára is estem, mert a kanyar az korrektül megvan, a kartográfusok nem tévedtek, csak éppen egy deka hegy, de még egy árva domb sem magasodik itt, és a folyó mintha csak heccből tenne itt egy huszáros kanyart...

Enns

Már jócskán delet kongattak, amikor éhesen és kifáradva Enns-be értünk. A nyár itt tombolt ezerrel, nem úgy, mint a Tóvidéken, és a magas hegyek és a hűsítő tavak hiánya miatt még én is szenvedtem a hőségtől. Megpróbálkoztunk először egy nagyobb adag fagylalttal, amivel a város árnyékban levő utcáit sikerült is hellyel-közzel végigjárni, de a főtér egy az egyben kifogott rajtunk a hatalmas tornyával.

A tekintélyes méretű, az utolsó cm2-ig díszburkolt placcon egyetlen árnyat adó fát sem ültettek, mert hogy klasszikus városmag, meg az autentikus utcakép, meg persze a piactér, meg minden.

Steyr

Ha már ilyen professzionális csúzlikat neveztek el róla, kötelességünknek éreztük ellátogatni a névadó városba és ennél jobb ötletünk nem is lehetett volna! :D Középkori városmag, két folyó, erődítmény, ami csak kell, megtalálható itt. Igaz, megpróbáltunk a jól körvonalazható belvároshoz a lehető legközelebb megállni, így nem kellett a köré épült modern részek miatt sopánkodni sem. Azt hiszem, ha választani lehetne, egy ilyesmi város a több száz éves, gyönyörűen konzervált épületeivel és hangulatával éppen megfelelne hosszabb távon is. :P

Először a katedrálist vettük szemügyre a nagyon helyes kis udvarával, ahol a fedett lépcső valami egészen régi, meghatározhatatlan korú emlékeket ébreszt, és az egyik kedvenc építészeti megoldásom amúgy is. Ráadásul legalább száz éves, éppen virágzó hársfák borították illatfelhőbe a templom környékét, tökéletes ódon hangulata van a helynek.

Seewalchen és Attersee

Korán reggel indultunk és a lassan kibontakozó, opálos napsütés már Seewalchenben, a tóparton ért minket.

A városra nem is áldoztunk időt, inkább a vízparton sétálgattunk és mindenféle kacsákat próbáltunk magunkhoz édesgetni, míg mások a köreiket úszták a tóban, én meg próbáltam nem vacogva gondolni arra, milyen irgalmatlan hideg is lehet ilyenkor ez a víz - a színéből ítélve legalábbis tíz fok környékére saccoltam így, nyáron is.

St. Gilgen

Visszafelé a szállásunkra tartva még beugrottunk ebbe a faluba is, a Wolfgangsee észak-nyugati csücskében. A falu semmi olyan extrát nem kínál, mint az előző párja, 'csak' egy szépen rendben tartott üdülőfalu a szokott osztrák pedantéria minden árulkodó jelével.

St. Wolfgang

A következő tóparti célpontunk a Wolfgangsee partján fekszik, és éppen eleredt az eső, amikor ideértünk, parkolót csak a település legszélén találtunk, és azt is csak hatalmas szerencsével. Mivel a falut átszelő fő közlekedési útvonalat az igen erős forgalom miatt lépésben kellett végignézni és közben az utcácskákba is be lehetett kukucskálni, a végére érve már tudtuk, hogy maximálisan megéri kivárni és ezt a kis kellemetlenséget benyelni...

Bad Ischl

A Monarchia egyik legfelkapottabb üdülő- és fürdővárosa nem véletlenül még ma is az egykori hírnevéből él: itt kézzel fogható a történelem, a századelő köszön vissza az utcákról, a paloták ablakaiból és az egész város építészetén örökre nyomott hagyott az a pompa és jólét, amit a boldog békeidők számára hoztak.

Gmunden

A Tóvidék legnagyobb települése a Traunsee partján fekszik, a belvárosa a szokásos századfordulós látvány, de a Tópart... Ezért jöttünk. :D A parton kis park évszázados faritkaságokkal, virágzó zöld virágú tulipánfa, matuzsálemi tölgyek, páfrányfenyő, és sok-sok sudárzsálya, és egy bányásztörpe a legnagyobb hegyikristállyal, amit a hegy gyomrában valaha is találtak:

A tópart csöppet sem Balaton-fíling, amiért nagyon is hálás vagyok az ittenieknek, valahogy nincsen benne semmi, ami arra emlékeztetne lépten-nyomon, hogy ez a hely a turistákra van szakosodva. Egy csónakkölcsönző azért akad itt is meg kávéház, az előbbire szavazunk kipróbálásilag, majd legfeljebb a hűs habok ébresztenek fel a capuccino helyett, ha vészhelyzet adódna...

Vöcklabruck

Felső-Ausztriában járva ez a kisváros volt barangolásaink kiindulópontja, és a címben említett híddal szembeni fogadó ablakából csekkoltuk minden reggel az aznapi időjárást. A folyó túloldalán fel lehetett tankolni isteni péksütikkel és ilyen indítás után már bírtuk az egész napos mászkálást.

Eperszezonban érkeztünk, így belepottyantunk a hétvégi eperfesztivál kellős közepébe is, ahol minden a bogyósról szólt, a tortáktól a palántákig, nyersen és szárítva, dísznek és nyomtatásban, mindenütt eper eper hátán... Nem volt ellenünkre a dolog. :D

Ausztria

Ha már mindenképpen egy vérprofi légpisztoly kellett a versenyzéshez, illő, hogy azt egyenesen a gyárból szerezze be az uram, ahol a legjobbak közül választhatja ki az igazán neki valót. Kaptuk hát magunkat, és egy szép nyári reggelen elindultunk Felső-Ausztriába.

A Wiener Wald után nem sokkal letértünk az autópályáról egy kicsit csavarogni a falvak közé, jó kis hegyes-völgyes vidék ez már. Még mindig meglep, mennyivel gondozottabbak itt a porták, mennyivel jobban karban van tartva minden, és hogy az általános igény- és az ezzel járó jóléti szint mennyire más utcaképet enged az itt lakóknak.

Heiligenkreuz például a pálya mellett nem sokkal fekvő kis kegyhely, akár a határ túloldalán is lehetne, annyira ismerős látvány: