Palántaszezon V.

Idényzáró képes beszámoló következik az Első Angliai Palántaszezon tapasztalatairól, eredményeiről - és a nótórius paradicsomok végnapjairól... :P

Az Euonymus 'Harlequin' mellett már lassan elnyílik a Nerine 'Alba', de távolról a fehér kecskerágó még mindig olyan, mintha a hófehér lomb egy masszív virágtömeg lenne...

Paradicsomi állapotok :)

Az úgy volt, hogy még március közepén elvetettem a kis koktélparadicsomokat a nappali ablakában, amik rekordidő alatt lelkiismeretesen ki is keltek. Amikor már nagyon szorosan álltak egymás mellett és Nyafika is megcsócsálta őket, széttűzdeltem és valamikor április közepén kipakoltam őket az udvar legnaposabb sarkába. Aztán jöttek az ilyenkor már sosem látott talaj menti fagyok... túlélték.

Nőttek-nődögéltek tovább a bokrocskák, erősödtek, szépültek, majd kinőtték a cserepüket, így átültettem őket június elején, hátha végre termőre tudom őket fordítani... Amikor még július elején sem láttam rajtuk egy árva szál bogyókezdeményt sem, elkezdtem azon merengeni, hogy vajon jó ötlet volt-e egyáltalán kiengedni őket a rideg valóságba, és nem kellett volna-e őket mégis a télikertben elszállásolni egész szezonra, mint ahogy az itteni épeszű helyiek csinálják... Mivel a télikert összes létező párkányát akkor már az új palánták hada foglalta el, ezért maradtak kint a paradicsomok az udvaron, és locsoltam-tápoztam őket tovább, rendületlenül. Hibátlan, dús lombsátor, termés nuku. Így jött el a spanyol utazás is, az uram még alaposan belocsolta a cserepeseimet indulás előtt, majd a fentikere bízva a szerencsének ajánlottam a teljes növénykészletemet.

Hazaérkeztünkkor a paradicsombokrok kissé kiszáradva, egy-egy levél elsárgulva várt, de ott díszlettek rajtuk a várva várt fürtöcskék, igaz, még zölden, de már kivehetően bogyóformában! Ennyit a távollétem növényekre gyakorolt hatásairól és az uram locsolási technikájáról... :D

Palántaszezon IV.

Az egynyáriak és a díszlen már odakint virágzik nagy cserepekben, s az újabb, júniusi adagból lassacskán a vetőtálcákból átkerülnek a kis palántázócserepekbe a kikelt és egyre cseperedő magonckák.

Egy Amsonia már kint van, most kel a második, és szinte hihetetlen nézni, amint egy elvágott kis gallyacska-szerű mag végéből előbukkan az életerős, hófehér gyökér... A Romneya égetésből a tucat magból három palánta lett, ami kezdésnek nem is olyan tragikus eredmény.

Palántaszezon III.

Egyszerűen imádom a választékot, ami egy-egy kertcentrumban található. Nem csak a növények minősége kimagasló, de az eleddig csak a nyálcsorgatás kategóriájába tartozó, savanyú talajt igénylő növények mellett most már szabad az út a z7-z8-as szépségek előtt is. Utóbbival ugyan még mindig vannak fenntartásaim, a cserepes lét következményeként azért ezek között a nyalánkságok között úgy döntöttem, csak módjával fogok csemegézni, emlékezve a kipurcant háromszínű Hebe-re és az Alstroemeriákra...

Palántaszezon II.

Az itteni palántázás csöppet sem ugyanolyan, mint a markánsan hideg-meleg, kontinentális éghajlaton megszokott. Először is: a viszonylag enyhe teleknek, illetve a korábban beköszöntő fagymentes időszakoknak hála kb. egy hónappal korábban lehet mindent indítani úgy, hogy rendelkezésre áll egy hidegház, üvegház vagy 'coldframe', vagyis egy házhoz toldott, pár téglányi magas, ferde üveggel fedett kis védett palántázóhely. Jelen esetben a télikertre éa a fürdőszobaablakra osztottam ezt a nemes szerepet, így már javában virágzanak a paradicsomjaim is - bár a termésnek még halvány nyomát sem láttam, de maguk a tövek gyönyörű, zömök, robosztus, életerős darabok. Némi aggodalomra az ad okot, hogy mások teljes szezon alatt az üvegház védelmében nevelik a palántákat, és onnan is szüretelnek róluk - meglátjuk, okkal teszik-e.

Ez az év igazándiból a kísérletezés éve is egyben, egyrészt, hogy mit mikorra érdemes időzíteni itt, a hegyvidéken, másrészt, hogy mi bizonyul itt cserepekben is télállónak. Emellett szeretném végre a vett és hazulról hozott növények mellett a virágoskerti szekciót is erősíteni. Ezek pl. a februárban vetett császárfák, és vagy még melegebb, vagy ennél is kevesebb víz kellene nekik, de nagyon le vannak maradva:

Pár ellenség felütötte a fejét, amikkel itt komolyabban meg kell küzdeni, veszedelmességi sorrendben a következők:

Meztelencsigák. Pár nap leforgása alatt, miután kiköltöztettem a friss, zsenge palátákat a télikertből a kavicsos udvar rideg valóságába, a nyálkás dögök szinte tarra rágtak ezt-azt, így kénytelen voltam egy másik adag virágmagot berendelni, míg nem lesz visszavonhatalanul késő. Felfalták nem csak az Orlaya -t, amivel idén szerettem volna közelebbről is megismerkedni, de a pillangóvirág és a mezei, legegyszerűbb kúszó hajnalka sincsen biztonságban tőlük. Hatalmas, narancs, barna és majdnem fekete példányok tartják rettegésben a palántáimat, és a hajtóvadászatból amikor egy-egy átsiklik a rostán, az másnap reggelre már meglátszik az újonnan rágott, fél tenyérnyi hiányzó darabokon.

Víz. Nevetségesen hangzik, de bizony nagyon oda kell figyelni a locsolásnál: könnyebb a palántákat kirohasztani, mint kiszárítani! Ha esik, akkor csőstül jön az égi áldás, és így nem nehéz a függőkosarakat állandóan növényeknek megfelelő nedvességtartalmú élettérként megtartani és egy-egy burjánzó oázist varázsolni beléjük, ami szezon végéig megőrzi dekorációs értékét. Ám a szűnni nem akaró, hűs szelek és az egy-egy napos száraz idő a kis palántázócserepekben igenis kárt tud tenni, tehát egy nap alatt vidáman kiszárítja őket.

Tápanyag-utánpótlás. Igazán visszasírom a jó öreg Wuxalt, mert az itteniek vagy nem érnek semmit, vagy olyan erős koncentrátumok (granulátmot vettem), hogy szó szerint égetnek, és ezt egy-egy növényen sajnos meg kellett tapasztalnom, hogy nem szeretik, ha a rendeltetésszerű, két hetenkénti adagolás helyett sűrűbb a tápozási program. A rózsákat viszont szinte meglódította, mind virágzási kedvben, mind növekedésben, meglátjuk, a szezon hátralevő részében mit mutatnak.

Rózsák. Ez az a hely, ahol nem lehet kémia nélkül rózsát tartani. Egy-két hét elég, hogy ne permetezzem őket, máris lisztharmatos minden új hajtás, és a levéltetvek is kedvükre lakmároznak a friss falatokon. Ha napon vannak és rendszeres kezelésben részesülnek, akkor viszonylag kordában tartható a kór, de nagyon résen kell lenni, mert pár nap alatt képesek leromlani... És minél több az árnyék, annál inkább veszélyeztetettek a tövek.

Elgondolkodtam azon, hogy ha még mindig Bridgnorth mellett laknánk, akkor akár ki is vihetném a szám feletti palántákat a szombati piacnapokra, mint ahogy minden 'rendes' néni teszi a felesleges túlszaporulattal... Most Nicotianaból van ipari mennyiség, mivel nem akartam megkockáztatni, hogy idén se legyen, így tonnányit vetettem, most legalább lesz mit elajándékozni.

Palántaszezon

A kavicsos udvarban formálódó dézsakertet színesítendő, még hó elején beindítottam a palántázási szezont. A fürdőszoba ablakpárkányát keltetőnek használva 6-8 féle egynyárit és évelőt szórtam el, hogy minél nagyobb tömegben minél hosszabb ideig virágzó növények vegyenek körül itt is. Úgy tűnik, ezen a klímán nem kellett volna merő óvatosságból ennyit várni: már március elején bátran lehet vetni, hiszen a kelésre is egy-két hetet illik rászámolni és itt az éjjeli, talaj menti fagyok is legalább egy hónappal hamarabb szűnnek meg.