Linderhof

Még szerencse, hogy a két kastély elérhető távolságban fekszik egymástól, bár azért hiába igyekeztünk, már csak a kastély kertjét találtuk itt nyitva. Így is érdemes volt viszont ide is eljönni, a hegyek közé beágyazott kis ékszerdoboz mini-Versailles-t látni.

Neuschwanstein

Újhattyúkő az egyik legismertebb és ezért legzsúfoltabb turistalátványosság az Alpokban, ám mégis megéri megnézni, mert valóban nem könnyen felejthető a látvány. Már az odavezető út sem piskóta, de a parkoló mérete az igazi elrettentő, mert az már számunkra előrevetíti, mennyi turistára lehet számítani adott helyen.

A Rajnától az Alpokig

Reggelre kelve folytattuk utunkat a folyó mentén, és még egy ideig a parti úton haladtunk, aztán lassacskán átértünk az Alpok egyre magasabb csúcsai közé, hiszen tó- és kastélynézés lett betervezve erre a napra, csak egy kicsit magasabb tengerszint feletti magasságban. :)

Lorelei

Szépen csorogtunk lefelé a folyó mentén kiépített, tipikusan ráérős turistáknak való kétsávos úton, amit kb. 3-4 kilométerenként szakítanak meg a panorámát megcsodálni szándékozók örömére a kis, két-három autót befogadó parkolókkal.

Braubach am Rhein

Egy kedves kisváros (vagy inkább méretére nézve falu) a Rajna-mentén a hegyoldalba kapaszkodva, a hegyében az itt szokásos egy darab, égre törő bástyákkal kiemelt várral. Az objektum már sajnos bezárt, mire végeztünk a településsel, de azért a lényeg, a körpanoráma miatt mégis jó volt felmászni ide, a kilátóként is funkcionáló hegytetőre:

Koblenz

A Rajna és a Mosel összefolyásánál található ez a városka, ahol olyan jól sikerült parkolót találni, hogy fél órát bolyongtunk, mire végre visszajutottunk a folyópartról a város közepébe. Egyszóval, ez is a számunkra túlméretes települések közé tartozik, de azért a folyópartok miatt megérte a macerát.

A kölni Dóm

A parfümök névadó városában talán Európa legszebb gótikus katedrálisa előtt álltunk egy forgalmas, turistáktól nyüzsgő város legközepén. A pályaudvaron átkelve közelítettük meg az objektumot, ami azért is jó iránynak bizonyult, mert a csupa üveg, ultramodern, fehér vasszerkezetek által szinte csipke-könnyedségű ultramodern dizájnt bátran össze lehetett vetni az előző kor remekművével. Nem vagyok nagy rajongója a mai kor középület-tervezési produktumainak, de azt meg kell hagyni, ennek a pályaudvarnak stílusa van.

A Dómot viszont semmi nem képes elhalványítani sem látványban, sem dizájnban: egyszerűen tökéletes az égbe szökő tornyaival, a szemnek szinte követhetetlen cizelláltságával, és még a rárakódott mocsoktól is csak patinát kapott, nem kopottságot. Szerencsére azért ezt a mészkő-csipketömeget is rendszeresen csutakolják, mint a Parlamentet, és az egyik oldalon a szokásos komplett állványzatot tudtuk csak szemügyre venni.

Nyílt Német OB, Dorsten, 2. nap

Ez a nap is jól kezdődött, az órát tévedésből 3/4 7-re húztam fel 3/4 6 helyett. De negyed hétkor felébredtem azzal a rossz érzéssel, hogy valami gáz van, úgyhogy még éppen időben leértünk a reggelihez, és volt időnk belőni is. A puska mit sem változott egy nap alatt, az 50 méteres célokra lődöztem szórásképet, meg a 30 méteres lengő célokra plinkelgettem. Érdekes, hogy délután az LGR viszont nagyon mást lőtt, mint tegnap, minden távon egységesen 8 klikkel hordott alá, talán a távcső állítódott el a kofferben.

Az előző naphoz képest sokkal viharosabb volt a szél, de legalább a pálya ismerős volt, mert hogy ugyanazt lőttük ma is. A tegnap beharangozott nagy átrendezés abból állt, hogy a 'standing' és 'kneeling' táblákat áthelyezték a két leggenyóbb pályára, de egyébként minden maradt a régiben.

Nyílt Német OB, Dorsten, 1. nap

Túl vagyunk az első napon, szép idő volt, napsütés és bárányfelhők, de szél is akadt jócskán. Nem volt túl könnyű, de azért eltaláltunk néhány vasvadat. Nem tudom, mi az igazság a célok állandóságát illetően, Gyuláék láttak pár németet, akik mérés nélkül tekerték be a távcsövüket lövés előtt, ők már feltehetőleg lőttek itt korábban is :-) De azért jókat lőttünk mi is.

Az én csapatomban egy német volt, Michael, akinek itt lőtt ma a felesége és a két fia is. Az összes családtag felismerhető sajátos lövési stílusukról, ugyanis szembe ülnek a céllal és az összezárt térdükre tették a puskát. A másik társunk egy orosz volt, Dimitrij. Mindketten Steyr puskával lőttek. Ahogy elnéztük a belövésnél a népet, főként Steyr és Walther puskák vannak, de egyre több a Feinwerkbau is.

Nyílt Német OB, Dorsten, 0. nap

Már 11 felé járt, mire előtámolyogtunk a szobánkból. Kiderült, hogy reggelit csak 10-ig adnak, de csalódott arcunkat látva mégis intézkedtek, megterítettek nekünk egy asztalt és bőséges reggelit kaptunk.

A hotel étterme egész hangulatos volt, és - ahogy a falon tábla hirdette büszkén - 1995-ben szerepelt az Ínyenc Lexikonban is.

Dorsten, hajrá németek!

Nyílt Német FT Bajnokság, Dorsten, Németország

Ezúttal a Dorstenben megrendezett Nyílt Német FT Bajnokságra mentünk, ami egyben a németek Országos Bajnoksága is. Úgy döntöttem, hogy két kategóriában is indulok, az erős és a gyenge puskások között is. Ez lehetséges volt, mivel az egyiket délelőtt lőtték, a másikat délután. Ági csak 7,5 J-ban indult, lévén csak ez az egy puskája.

A kora reggeli indulásból szokás szerint nem lett semmi... Mikor felhívtam Zemen Józsit, hogy na, elindultunk Zebegényből, ők már a határ felé tartottak. Komáromban megkötöttük az utasbiztosítást, de hogy minek, mikor éppen a puskákat nem vállalták, csak a többi apróságot, mint poggyász és az élet.

Az út merőben eseménytelen volt, autópályákon száguldottunk, lenyomtam 700 km-t, miközben Ági édesdeden aludt, majd ő vezetett 550-et, miközben én elfehéredett ujjakkal kapaszkodtam az ülés szélébe. Láttunk szép szélerőműveket, ezen kívül Ausztria és Németország azon keskeny szeletét, amely a Dorsten felé vivő autópályák két oldalán terül el. Az út vége felé már szakadt az eső, de bíztunk benne, hogy a verseny azért nem ilyen lesz.

Jó tempóban haladtunk, de csak este lett, mire megérkeztünk. Már nem tudom pontosan, hogy mikor, de a németek 2-0-ra vezettek a portugálok ellen (ez volt az első dolog, amit megemlített a szálló főnöke). A szálloda a város szélén van, a verseny helyszínétől pár km-re. Megérkezett a többi magyar lövő is, de jobbára meccset néztek, mi viszont eldőltünk aludni. Tekintettel a német győzelemre, egész este durrogtak, kurjongattak és dudáltak a népek az ablak alatt, de ez sem tudott zavarni a jól megérdemelt pihenésben.

Haus Berken - a vendégfogadó, ahol megszálltunk

Édenkert

Ha nem hangzana nagyon fellengzősen, akkor Eden-kertnek nevezném a rózsalugas környékét... ;)

Alapból nem vagyok romantikus típus. Ami viszont szép, azt kivétel nélkül elfogadom, legyen az rózsaszín tütü, pomponos tűsarkú vagy csak egy habos-babos rokokó fehér-arany lányszoba. Ilyen képek merülnek fel bennem, amikor a Ronsard lugasra nézek, és valahogy nem kínoz a gondolat, hogy ez már túl sok a jóból...

Nyári színes

Nyár eleji ágyás hozzávalók: Digitalis, Salvia 'Mainacht', Salvia 'Tricolor', háttérben Aquilegia, Linum prenne és még bimbós Lavandula angustifolia