Boulogne

Ezt a megállót pont nem terveztem be az utunkba, de ha már errefelé haladunk le délre, akkor éppen meg is nézhetjük... :P És nem csalódtunk.

Cap Blanc

Dover fehér szikláinak tükörképe található meg itt, a Cap Blanc-on, ahonnan a nevét is köszönheti a hely. A hófehér tengerpart fekete-fehér foltos-cirmos, kerekre koptatott köveit különösen szerettem, amik a védművek mellett voltak felhalmozva, és a hűvös szél és a hatalmas, a kontinens és a szigetország között folyamatosan cirkáló kompok látványát méginkább.

Escalles mellett található ez a part, és az északi oldal egészen végig az északnyugati fokig természetvédelmi terület, ameddig a szem ellát, így nem építhették be és a homokdűnéket is meghagyták eredeti funkciójukban, ahogy a fűfélék megtelepedtek rajta. Egy-két tehéncsordát lehet csak látni útközben, és néhány elszórt régi farmépületet és faházikót, idilli a táj errefelé...

Boscobel House

És a Royal Oak, azaz a Királyi Tölgy... Charles II-nek igencsak mozgalmas élet jutott osztályrészül egy meglehetősen zilált korban, amikor még a királyoknak is előfordult, hogy bújkálniuk kellett egy-egy vesztes csata után... Ez a tölgy-matuzsálem mentette meg a király életét is akkor, ugyanis elég nagy volt ahhoz, hogy Charles menedéket találjon benne...

Blockley

Annyira gyönyörű, verőfényes, meleg nap volt, hogy hazafelé menet még egy kicsit megálltunk mászkálni Blockley-ban, ebben a tipikus kis Cotswolds-i faluban. A kocsival leparkoltunk a postahivatal előtt és a dimbes-dombos kis utcácskákon sétáltunk egyet.

Láttuk, ahogy éppen egy falra mászó gigantikus lilaakácot próbálnak kertészek megfékezni és fazonra nyírni, elmentünk a tavaly ősszel megnézett Mill Dene Garden mellett, majd kanyarodtunk vissza, a főutcán...

További fotók itt: Blockley

Bourton House Garden

A Cotswoldsban elég sok hasonló nevű helyiség van és pár elég megtévesztően hasonló elnevezésű kert. Bourton nevű faluból legalább kettő is van egy rakáson, az egyik a hegyen, a másik a vizen, de kertből most ez az egy érdekes, amelyik a Bourton-on-the-Hill-t átszelő főút mellett van, a Sezincote és a Batsford Arboretum szomszédjában. A környéken még ott van a Snowshill Manor, meg a hatezer másik nézni való, szóval ha egyszer beveszi az ember magát a Cotswoldsba, akkor egykönnyen nem szabadul. Mi 'szerencsére' csak átutazóban járunk errefelé, úgyhogy egy-két látványosságnál több egyszerre úgysem fér bele az időnkbe sosem.

A ház magántulajdonban van és nincs a közönség előtt nyitva, de az ötszáz éves Tithe Barn (egykoron a tized tárolására szolgáló, gabonatároló építmények gyűjtőneve) igen, ahol a szuvenírbolt meg a pénztár található, és  kb. akkora, hogy egy kamarazenekar is elférne benne vagy egy kisebb színielőadásnak is helyet adhatna, úgyhogy ezzel kezdődik az itteni fényképezgetés:

Három hét

Ennyi idő alatt gatyába ráztam a kertet, és az ágyások most már kezdik a szokásos arcukat mutatni.A tündérrózsák szedték össze magukat a leggyorsabban, igaz, őket sem a tél, sem a gyomok nem tudják megszorongatni... :P

Útitervek

A spanyol OB-ra Franciaországon keresztül vezet az út, ami nem kevés kilométert és még több új, felfedezni való tájat jelent! :D És amihez annyi megnézni valót összevadásztam, hogy három hétre való figyel már a megfelelő folderben, és ebből kb. a tizedére lesz időnk, ezt már előre látom, kertekre pedig még ennyi sem... :-/ És még Baszkföldből is látni kellene valamit, legalább verseny előtt és után...

A legelső közös angliai út képei villannak fel ilyenkor előttem, amikor mindent, de mindent azonnal és kényszeresen meg akartam nézni, bepótolni vele a kiesett tizenhét évet, ami nem kevés... És persze egy merő rohanás volt az egész, legalábbis az ő szemével, én ilyenkor 'gyerünkmár' üzemmódban vagyok felpörgetve és 200%-os fordulatszámon, amíg van mit nézni. Utána persze k.o., de addig is... Mmmm. :D

Aki hasonló utat tervez mostanában, két weboldalt ajánlanék hozzá jó szívvel: az egyik a 100 legszebb francia falu, a másik pedig egy angol nyelvű site, ami elég részletesen taglalja, kinek milyen helyeket érdemes felkeresnie, hogy aki nyüzsire vágyik az ide, aki meg az érintetlen természeti környezetre, az inkább amoda menjen, aztán meglátjuk, mennyire válik ez be...: France This Way

Freudenberg

Útban hazafelé már kezdtem nagyon egy irányba nézni, meg kellett állnom egy kis pihenőre. Szeretem ezeket a barna táblákat, ahol mindig kiírják, ha van valami látnivaló a közelben. És éppen volt is, Freudenberg egy kis városka Köln és Giessen között, tele girbe-gurba fachwerk szerkezetű házakkal. Máig sem tudom, hogy ezeket direkt építették ilyen összevissza álló gerendákkal, vagy megrogyott az évszázadok során és úgy hagyták. Mindenesetre, nagyon tetszik, olyan kis mesebeli, hobbitos dolog ez is, mint a kerek ablak egy kőházon...

Fekete-fehér

Kertileg talán szerencsésebb a fekete helyett bordót mondani, ugyanis ebből a valós kontrasztból lehet a legütősebbet kihozni. Valami miatt a feketének csúfolt összes csilivili növénykéről kiderül legkésőbb szezon végén, hogy messze nem fekete, inkább mélybordó, vagy még az sem; sima vörös lombbal állunk szemben. Két komolyabb kivételként az Ophiopogon planiscapus 'Nigrescens' és a Physocarpus 'Diabolo' hadd szerepeljen itt, bár csak utóbbira jutott elegendő téltűrés a kertben...

Szürkület

Még csak véletlenül sem mertem zajt csapni, nehogy valamelyiküket is megijesszem: a nap már átbukott a szemközti dombon, az árnyékolók (ideális védőhálók) már visszatekerve... :P

Yorkshire - Castleton

Sheffield környékén nem találtam olcsó szállást, ezért egy kicsit messzebb mentem, Hope Valley-be, ahol egy Castleton nevű kis falucskában szálltam meg a Youth Hostelben. Gyönyörű utam volt Dél-Yorkshire lankáin át, igazi szőttesföldet láttam mindenfelé, birkákkal pettyegetve, ahogy azt kell. És azok a moha lepte, öreg kőfalak mindenütt! Nem tudok betelni velük.