Évértékelés - 2006

Az év végére befejeződtek a munkák a zebegényi házunkon, lezártuk a Zeblog online naplónkat is. Egy kicsit bele is fáradtunk a mindennapos naplóírásba, így az év végére teljes lelkesedéssel vetettük bele magunkat (főleg én persze) a lövészetbe.

Vicces dolog, hogy egészen idáig nagyon is otthon ülő fajta voltam, hiszen olyan helyen lakunk, ahonnan nincs értelme nyaralni menni. Aztán a nyár végétől kezdve egyre gyakrabban kezdtünk utazgatni szerte az országban...

Sportlövészeti karrierem szinte véletlenül kezdődött. Korábban soha nem lőttem, nem is értettem a fegyverekhez. Az erdő szélén lakva azonban beszereztünk néhány gázpisztolyt, és a fegyverboltban megláttam egy orosz rugós légpisztolyt, amivel elkezdtem próbálkozni. Először 5 méteres távon tenyérnyi szórást lőttem vele, de két hét szorgos gyakorlás után már 10 méteren egy 6 centis körben lőttem vele, az új légsűrítős pisztolyommal pedig már 3 centi körülire szorítottam le a szórásképet. A tetőtérben berendeztem egy szabványos 10 méteres légfegyver-lőteret és ott gyakoroltam.

Karácsonyi ólomöntés

Karácsonyi ólomöntés, lövész módra. 100%-ban újrahasznosított lövedékekből, természetesen lövészeti célú felhasználásra.

Elég kezdetleges öntőformát használtam, egy nagy kőbe fúrtam néhány lyukat. Használt ólom akadt elég, egy kiszolgált kávésedénykében olvasztottam meg. Tartottam annyira a szállongó gőzöktől, hogy inkább kivittem a régi villanyrezsót a teraszra és a szabadban éltem ki olvasztár-allűrjeimet.

Nyitány

Mivel nem is olyan könnyű leszokni a velünk történő események dokumentálásáról, ám a házépítés, mint olyan már tulajdonképpen réges-régen befejeződött és totálisan céltalan lenne tovább folytatni az erről szóló Zeblogot, ezért egy huszárvágással a blogot lezártuk és nekiláttunk az új fejezet megírásának. :D

Andrásnál ez az újfajta lövészhobbi nem tudni, milyen szintre jut, ha egyszer úgy istenigazából beleveti magát, de csontkezdő létére amilyen lelkesedéssel űzi, azt hiszem, a következő évekre megvan az új hobbija... ;) És nagyon úgy tűnik, hogy az országot fogjuk járni a legtávolabbi sarkaiban megrendezett versenyek miatt, legalábbis hétvégenként biztosan. Végre új helyeket fogunk látni, aminek nagyon tudok örülni, mert rettentően ki vagyok már éhezve az új élményekre, a más tájakra - hiába lakunk csodálatos helyen, ha ezt látom nap mint nap, így az időszakos elvágyódás bennem legalábbis erősen munkál, így, télidőben, a kertszezon végeztével meg különösen.

Akárhogy is, végre esély van, hogy újra kimozdulunk, úgyhogy az új blogot ennek örömére elneveztem 'Ködelőttem'-nek, mert a jóég tudja, mit hoz a jövő... Az uramnak a cím sajnos nemigen jön be, úgyhogy inkább munkacímnek szánom, hogy legalább addig is nevezzük valahogy, amíg konszenzusra jutunk - aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.

Az asztalfiók helyett meg hadd teljen hát az új tárhely az újabb élményekkel - ezúttal csak a saját szemünknek és a saját örömünkre. ;)