Mangalica

Nem is egyet, hanem rögtön kettőt újítottak be Lorraine-ék, amin enyhén szólva is meglepődtem. Jó-jó, farmon élünk, meg minden, de akkor is, hogy pont mangalicát...! Angliáig kellett eljönnöm, hogy ilyet is lássak élőben. :S

Nem akartam a kedvüket szegni azzal, hogy elmesélem, milyen alattomos disznókká lesznek, mire megnőnek, és milyen fogcsattogtatóan vérmes jószágok is tudnak lenni, ha megvadulnak, mert ezekből a durva gyapjas malackákból egyelőre ki sem nézi az ember, mivé cseperednek egy év leforgása alatt....

Cardiff

A verseny után volt még egy kis időm, ezért zsebemben életem első GP-trófeájával, Cardiff városa felé kanyarodtam és körülnéztem ott is egy kicsit. A várat és a körülötte lévő nagy parkot szemeltem ki magamnak, nagy nehezen találtam egy üres parkolót és útnak indultam.

BFTA Grand Prix 3, Tondu

3. hely - 43/50 pont - 97,7% (max. 44)
Találati arány: Álló 83% / Térdelő 75% / Ülő 88%

Hát, ilyet is csináltam! Kemény küzdelemben, iszonyúan szoros eredményekkel (az 1. és 2. helyezettek csak egyetlen ponttal előztek meg) dobogós lettem egy angol GP-n!

A délelőtti fordulóban lőttem, gyors belövés után kezdtük is a versenyt. A terep igen változatos volt, ez első harmadában egy szurdokvölgy felett lőttünk át (igen, az a fehéz izé a kép közepén az oszlopon, az volt a cél). Jól kezdődött a verseny, a szél fújt ugyan, de messze rátartottam oldalra és majdnem közepén találtam el a killzónát. A következőnél már kicsit oldalra ment, de ledöntöttem azt is.

Wales - Brynmawr

Most először jártam Wales-ben, a Grand Prix versenyek következő fordulóját tartják itt, azért utaztam e tájra. Előző nap egy másik klubban volt edzéslehetőség, oda indultam el korán reggel. Voltaképpen itt lakunk Wales határán, Shropshire megye már szomszédos a Korona eme ékkövével. Az északi és a középső részeken szinte csak birkák vannak és vadregényes tájak, némi ipar és társasági élet csak a déli végeken található, itt van az összes Wales-i lövészklub is.

Edzés a Nelsonnál

Már egy nappal korábban elutaztam Wales-be, a versennyel szomszédos klubba kértem bebocsáttatást egy kis edzésre. Már odafelé is elég borús idő volt, de a Nelson klubban egyenesen szakadt az eső, szerencsére fedett lőállásból tudtam lőni a belövőpályán.

Repce

A repcemezők itt is kitesznek magukért, de ezek a hajnali-reggeli fények utánozhatatlanok...

Shires 100, Sywell

4. hely - 83/100 pont - 97,7% (max. 85)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 90% / Ülő 86%
Újdonság a puskán: visszakerült az MK3 gombócmarkolat és a válltámaszt is visszaállítottam, ahogy korábban volt

Ilyen gyönyörű hajnali fényekkel keltem útra Sywellbe, ahol egy rendes lőtéren rendeztek egy 100 lövéses versenyt. Két 50 lövéses fordulóból állt, de nem ugyanazt lőttük kétszer, hanem 100 cél volt kirakva, a rendező három klub építette fel a pályák egy-egy harmadát.

Edzés a Millride FTC-nél és Chelmarsh-ban

23/30 pont
Találati arány: Álló/Térdelő célok nem voltak, Ülő 77%
Újdonság a puskán: a válltámaszt egész függőlegesre állítottam és újra megpróbáltam a MEC-féle markolattal

Calais - Dover a kompon

A kompos átkelés a legelső alkalommal nagy élmény volt, végignéztem az indulást és még utána is sokáig bámultam a tengert. Aztán megszoktuk, 20-24 óra folyamatos vezetés után leginkább csak az alvási lehetőséget láttuk benne. Ma viszont egyedül vezettem, és ezért kicsit több időt hagytam az útra, és így kivételesen nem hajnalban keltem át, hanem délelőtt, és gyönyörű napos idő volt. Kimentem a hajó tetőteraszára és onnan nézelődtem.

Esk(imo) Sunset

A fura név mögött egy félreértés rejlik, ugyanis a naplemente színei stimmelnek, csak a földrész nem:  Esk Valley New-Zealand területén található, bortermeléséről híres, és erről a völgyről nevezték el a fajtát. A mimikrire szakosodott juhar szinte tökéletesen álcázta magát a napsütötte kőfal előtt ;)

Welcome to the Jungle...

Méghozzá szó szerint, mert a fű körülbelül térdig ér, éppen az utolsó utáni pillanatban kaptam el a kertet, hogy meg lehessen még fékezni a féktelen burjánzását az őrülten elstartolt növényvilágnak...

Két hét alatt ilyen volt, ilyen lett:

Észak-Rajna-Vesztfáliai OB, Dorsten

12-14. hely - 25/50 pont - 65,8% (max. 38)
Találati arány: Álló 17% / Térdelő 33% / Ülő 58%

A dorsteni pálya sosem volt a szívem csücske, de ma különösen kiszúrt velem. Erős szél fújt egész nap, és nagyon hiányzott a német lövők kiváló helyismerete, hogy melyik sarokban kavarog a szél, hol alig érezhető az erdőben, hol fordul meg ilyesmik.

Ágicza a jó kis CZ-vel versenyzett, az én régi Simmons távcsövemmel. 25 méterre tökéletes megoldás, könnyű és finom.

Gyakorlás a belövőpályán. Ágicza olyan szép kecsesen lövi mindig az állókat, míg én csak amolyan szürkemedve módjára.

Egy lőállás, beépített stopperrel az időméréshez

A trófeák, nekem sajnos nem jutott belőlük, életem legszarabb eredményét lőttem ma, fogalmam sem volt, mit hová vitt el a szél, teljesen reménytelen volt.

Ágicza viszont a II. helyen végzett, és az első helyről is csak egyetlen ponttal maradt le!

Most láthattuk először közelebbről az új Hämmerli AR20-as puskát, különlegessége a dupla reduktor, a második már egy sokkal egyenletesebb nyomású levegővel dolgozik. Az egész puska nekem nem tetszett annyira, kicsit igénytelen kialakítású, és elég nagyot rúg az ütőműve.

A Schmidt&Bender távcsövön persze itt is feltűnt a szokásos eltolható skála, a hőmérsékleti mozgások miatt használják

Elég rossz kedvem volt, csak kiültünk a Lippe folyócska partjára és a kacsákat néztük. Még egy éjszakát itt töltöttünk Essenben, holnap még Dortmundba is megyünk, aztán vissza Magyarországra.

Észak-Rajna-Vesztfáliai OB, Dorsten, 0.nap

Szokás szerint előző nap megkaptuk a futóvadlövő pályát egy kis belövésre és gyakorlásra. A három közeli lőlapra inkább Ágicza gyakorolt, mivel ő a 7,5 J-os kategóriában csak 25 méterig lő, én ezekre inkább csak állókat és térdelőket lőttem, mert az én puskámmal 25 méteren tíz ülve leadott lövés egyetlen, centi körüli lyukat tágítgat csak itt-ott. De 45 méteren is szép szórást lőttem, 2-3 centi közöttieket, és 60 lövésből egyetlen egy sem ment ki a 4 centis körből, a széléhez közel is csak 5-6 darab ment.

Utrecht

A hollandoknak megvan az az idegesítő szokása, hogy a turistáknak nem könnyítik meg az életét, ha azok netán várost néznének, és le szeretnének parkolni. Utrecht belvárosában áll egy gyönyörűséges gótikus templom, aminek a kertes kerengőjét meg szerettem volna látogatni, így megpróbáltuk szombat déltájban a lehetetlent: leparkolni. Az egy dolog, hogy a város legbelseje csak gyalogos és biciklis-forgalomnak enged szabad bejárást, de hogy egy rohadt parkolóautomata ne legyen, ami elfogadna hitelkártyán kívül kp-t is... Közröhej, mert talán mindegyik turistának van olyan kártyája, amivel parkolhatnak, őszintén szólva nagyon felhúztam magamat rajta.

András meg, mint szorult helyzetekben a nem éppen szokásos megoldások kitalálója azt javasolta, hogy menjek csak, nézzek körül, ő addig ad egyet a tudatos környezetvédelemnek, és addig egyesben cirkál a környéken, mintegy autós városnézés gyanánt. Így is valószínűleg kevesebbet pöfög el üzemanyagban, mint a parkolójegy ára, úgyhogy fogtam magamat, és mentem várost nézni. A főtéren éppen egy esküvő előkészületei zajlottak, mintegy három tonnányi kerékpár parkolt a kijelölt parkolóban, és láttam egy rozsdamentes acél, nyitott illemhelyet is, szigorúan csak fiúknak. A lefelé csavarodó spirál pont úgy volt kialakítva, hogy minimális anyaggal a már megfelelő diszkréció biztosítva legyen, csak éppen hangelnyelőt nem szereltek be a helyre. A csajok meg így jártak, tanultak volna meg állva pisilni...

Boskoop

A holland növényes fellegvár, Boskoop tulajdonképpen egy csatornák által szépen felszabdalt kisváros, aminek a határán ott állnak a növénytermesztők parcellái, akiknek az öntözővíz ott van a mindig a kezük ügyében... Ilyen környezeti feltételek mellé még képzeljünk hozzá egy igen enyhe telű éghajlatot, és máris nyilvánvalóvá válik, miért kell egy-két év, míg a holland import növények hajlandóak Mo-i talajokban gyökeret verni.

The South Downs

Vagyis a Déli Dombvidék, azaz a Londontól délre eső, a Csatornáig tartó földsáv, ahol itt-ott elszórva hevernek olyan villák, amitől az ember csak néz, és persze az ékszerdoboz kis házikók egymás hegyén-hátán sorakoznak.. Drága környék, mert a klímája igen jó, a közlekedés pedig a metropoliszba még jobb. Gyorsaságra sem lehet panasz, a vasúti összeköttetés is kiváló.

Ilyen adottságok mellett természetesen nem nehéz, úgyhogy Leonardsleetől Doverig az úton láttunk egy 's mást, pl. a Sissinghurst-be is vezető táblát is. :D Szégyen, nem szégyen, még mindig nem jutottam el, most azért nem, mert már zárva volt, de tervben van egy látogatás!

További képek: Dombvidék

Leonardslee Garden

A rhododendron-szezon kellős közepén sikerült eljutnom ide, Dél-Anglia egyik ikonikus kertjébe. A Loder-család tulajdonában levő, sok hektáros, angol tájképi kert a szigetország egyik Grade I-es kertje, ami műemlékvédelmi szempontból a legkiemeltebbek között van. A dolog pikantériája, hogy a kert június 30-ig üzemel, azután az új tulajdonos, egy ukrán v. orosz multimilliárdos, akinek eladták az ősi családi fészket és a kertet, bezáratja, és csak a jóindulatán fog múlni, hogy a jövőben hozzáférhetővé teszi-e időszakosan vagy akár egy-egy napra is ezt az élő legendát... Egyszóval nagyon-nagyon időben érkeztem, hogy még láthassam ezt a kertet.

Edzés a Greyhoundnál

2. hely - 53/60 pont - 91,4% (max. 58)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 92%
Újdonság a puskán: leszedtem a hónaljkampó farkincáját a válltámaszról

Ma is házi versenyt nyomattunk, Chris és még egy kolléga részvételével lőttük végig a 60 célt. Ezúttal nem ment olyan jól, győzött a helyi rutin.

Egészségügy

Khmmm... Nem beszélhetnénk inkább másról? ;-P

A brit egészségügyi ellátás alapja az NHS, azaz a National Health Service. A szervezet keretein belül az adót és eü-hozzájárulást (~10Ł/hó) fizető állampolgár jogosult az alapellátásra, ami kábé annyit tesz, hogy a helyi általános orvosnál (General Practicioner, GP) lehet mindenféle nyavalyával, előjegyzésre megjelenni, és ha komoly a baj, ő utalhat tovább a szakrendelésre, ami szintén hosszú várólistás előjegyzésre megy, esetleg heteket igénybe véve. A még így is hihetetlen leterheltségük miatt általában egy hétre előre lehet időpontot kapni a sima vizitre is, kivéve, ha mentő hoz, tehát nem tanácsos itt nagyon gyengélkedni. Ha mégis sz@rul van az ember, akkor felhívja a rendelőt és kéri, hogy valahogy mégis találjanak neki egy lyukas negyedórát, és esetleg be tudják cipőkanállal passzírozni aznapra valahova - pedig rendelés reggel nyolctól este hatig van, előtte-utána sürgősségi ellátás. Ha pedig egy adott orvoshoz ragaszkodik az ember, akkor lehet, hogy csak két hét múlva tud eljutni hozzá...

Kenilworth Castle

Kenilworth Castle a kastély nevét viselő település szélén helyezkedik el, és háttérként már Középfölde dimbes-dombos, smaragdzöld vidéke szolgál a Midlands egyik legnagyobb kastély-komplexumának. Sajnos csak romjaiban maradt az utókorra, pedig I. Erzsébet szeretőjének a legnagyobb szabású palotája újjáépítve még jobban szemet gyönyörködtetőbbek lennének, de ezt valamiért - vagy finanszírozási okokból, vagy egyéb miatt nem akarják az English Heritage-nél... A legépebben megmaradt épület és körítése:

Edzés a Greyhoundnál

1. hely - 92/100 pont - 100% (max. 92)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 95%

Chris-szel rendeztünk egy két fős kis házi versenyt, melyet a hangzatos 'Greyhoundred' névvel illettem, mivel 100 lövéses volt. Érdekes egyébként, hogy az angolok mennyire értékelik a szójátékaimat. A terepen 60 cél van kirakva, odafelé menet az első 50-et lőttük meg, aztán a puskákat ott hagytuk és elmentünk megtölteni a légtartályokat, majd egészen elmentünk a végéig és onnan visszafelé lőttünk meg 50 célt.

Four Seasons Garden

Ha a legek között kellene keresgélnem, hogy ezt a mintegy kétezer m2-es kertet jellemezni tudjam, akkor kétségkívül kiérdemelné a legszínesebb magánkert jelzőt. Ezen kívül a legzsúfoltabb, a legtöbb japán juhart tartalmazó - és talán a legszétszórtabb jelzőkkel tudnám még illetni.

Claverley

Versenyről hazafelé ugrottunk be ebbe az eldugott, majdnemhogy zsákfaluba. Már a bekötőút elején az eddigi angliai tartózkodásunk legfurább táblája várt, amin kérik a tisztelt folyón átkelő utazóközönséget, hogy szíveskedjenek az úton átfolyó víz mélységét csekkolni, mert a gázló néha veszélyes mélységeket is képes elérni... :))) Kéééész.

Edzés a Far Coley-ban

25/30 pont
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 85%
Újdonság a puskán: Visszakerült az MK3 gombócmarkolat

Ezúttal Ágicza is lőtt, legutóbb ugyanis elhoztuk hazulról az ő puskáját is, a közelgő német bajnokságra.

Edzés a Harriers-nél

Újdonság a puskán: MEC markolat

Tavaszi kert

A háziak néhány éve beültetett kertje igen jól jellemzi, mit lehet kihozni, ha örökzöldekkel szórjuk tele az ágyásokat, és ha van egy-két jól megválogatott színkontrasztunk.

NEFTA Classic, Pontefract, 2. nap

FT: 7-10. hely - 35/40 pont - 89,7% (max. 39)
Találati arány: Álló 75% / Térdelő 100% / Ülő 88%
FT összesített: 4-5. hely - 72/80 pont - 93,5% (max. 77)
Találati arány: Álló 88% / Térdelő 100% / Ülő 89%

Sziluett: 18-22. hely (30/40 pont)
Sziluett összesített: 13-14. hely (61/80 pont)

Összesített FT+Sziluett 9. hely - 133/160 pont - 94,3% (max. 141)

Vicces, hogy FT-ben tegnap 9. lettem, ma 7-10., mégis összesítettben a 4. helyre kerültem. Ennek az az oka, hogy szokás szerint mindkét napon nagyjából ugyanazt az eredményt hoztam, míg az előttem végző kollégák nem ugyanazok voltak, aki az egyik napon megelőzött, az a másikon messze mögöttem végzett. Aki pedig az összesítettet megnyerte, az sziluettben 2. volt, FT-ben viszont csak 17.!!!

Pontefract

Verseny után a klub közelében levő névadó városkát látogattuk meg. Az idő is nekünk kedvezett, legalább napsütésileg. Hiába van már május, azért errefelé még hideg szelek fújnak...

A XI. században épült hatalmas és igen impozáns várból a várdomb meg pár kőfal maradt az utókorra, akit érdekel a történelme, itt olvashat róla: Pontefract Castle

NEFTA Classic, Pontefract, 1. nap

FT: 9. hely - 37/40 pont - 94,9% (max. 39)
Találati arány: Álló 100% / Térdelő 100% / Ülő 91%
Sziluett: 13-17. hely (31/40 pont)
Újdonság a puskán: kívülről állítható térfogatú reduktorkamra, visszakerült az MK2 szögletes pofadék

A NEFTA az északkeleti régió FT-szövetsége (North East FT Association), ők szervezik már 20 éve a Classic nevű versenyt, ami FT és sziluett egyvelege és sokak szerint az egyik legjobb angol verseny. Mindkét nap 40 FT és 40 sziluett cél volt, és az összesített eredmény volt a lényeg, de díjazták külön az FT-t és sziluettet is. Jó volt az is, hogy nem kellett rohanni, három csoportra volt osztva a nép, három óránkénti váltásban az egyik FT-t lőtt, a másik sziluettet, a harmadik pihent és 'szocializált' (hevert a fűben és beszélgetett, nézte a lövőket, gyakorolt stb).

A fotók a kora hajnali indulás képeit örökítettem meg: ködpamacsok a völgyben, ködös-borongós angol táj, hideg és kihalt minden. Ki az a hülye, aki ilyen kora hajnalban felkel?