2009. december 31., csütörtök

Évértékelés - 2009

Ez az év is sikeres volt, a fegyverszekrény tetején pedig egyre csak gyűlnek a kupák. Ági trófeái a szomszédos hifi tetején állnak szépen, ízlésesen elrendezve. Az enyémek a szekrényen összezsúfolva. Ha újat hozok haza, az egész serleg-seregletet tolom beljebb annyival, hogy egy helyet még kiszorítsak neki valahol.

Fordul a kocka

Nagyot fordult a világ tavaly év vége óta. Soha nem gondoltam volna, hogy innen valaha is elköltözünk és hogy egyáltalán nem az én unszolásomra kerekedünk fel végre világot látni és utazunk ki Angliába - utóbbi miatt már legalább három éve rágom az uram fülét, de ő céltalan kirándulásokra nem hajlandó egy fillért sem áldozni. Ha most a lövészet kellett hozzá, hát akkor ez kellett hozzá, semmi nincsen ok nélkül. Konkrétan nem érdekel a miért, csak a hogyan és a mikor... :D

Ami eldöntetett: nem tökölünk, (igaz, sosem szoktunk: mert amit az uram a fejébe vesz, az úgy is lesz), hanem pakolunk és megyünk, ahogyan azt Enns-ben végigbeszéltük egy finom ebéd közben, mint komoly lehetőséget a váltásra. Úgy legyen.

2009. december 21., hétfő

Margate - Dover

A hostelt üzemeltető néniről reggel kiderült, hogy magyar ő is, csak ide házasodott. A kontinensen nagy havazás van, a Csalagút teljesen leállt, és Londonig tart a kamionok sora, szóval érdekes lesz hazajutni. Felhívta a doveri kikötőt, hogy mi a helyzet. Nincs gond, járnak a kompok, de ajánlott korábban odaérni, mert mindenütt torlódások vannak. Javasolta azt is, hogy legközelebb próbáljuk meg a Transeurope kompot, az Oostendéből megy Margate-be, és ugyan drágább és hosszabb az út, de lehet rendesen aludni a kompon, és az autós út is rövidebb lesz vele.

A mai napot informálódásra szántuk, elmentünk Margate-ben a helyi HMRC-székházba. Láthatóan nem szokás itt bejelentés nélkül menni tárgyalni, nekünk sem örültek túlságosan, de azért adtak egy cetlit egy halom telefonszámmal és elmondták, hogy a legfontosabb bejelentkezni a National Insurance alá, aztán lehet bármilyen munkát vagy gazdasági tevékenységet folytatni. A kocsiból fel is hívtuk a JobcentrePlus-t és egyeztettünk egy interjút, január első hetére kaptunk időpontot. Ezeket a házakat a parkolóból fotóztam, az enyhe klímán gátlástalanul raknak vízszintes vápákat a tetőkre, hiszen soha nem áll meg benne a hó.

2009. december 20., vasárnap

Christmas Shoot, Maxworthy Farm

Ma nagyszerű, hangulatos versenyt lőttünk Cornwallban, a Maxworthy Farmon. Ez a karácsonyi lövészet, azaz Christmas Shoot elég kötetlen verseny volt, itt is mindenki érkezési sorrendben lőtt, a regisztráció egy darab vonalas papíron volt, nem vesződtek az üres külsőségekkel.

A belövőpálya pici volt, de legalább egy irányban a verseny pályáival, és nem is lőttem túl sokat, minden rendben volt. A közelebbi madársziluett volt még említésre méltó, 15 méter körül alig egy centis lyuk volt csak rajta.


Egy Dale nevű fickóval és a kisfiával lőttem együtt. Kissé gyakorlatlanul, de lelkesen lőttek mindketten. A pályák egy ösvény mentén voltak kirakva, elszórt fák között, elég sűrűn egymás mellett.

Tintagel

A név az Artúr-legendákból lehet ismerős, ugyanis a hozzáértők és laikusok valami miatt ide teszik Camelot várának a helyét. És valóban, a tengerpart töredezett, sziklás peremén állt itt valaha egy vár, valamikor nagyon régen, a normann idők előtt, ám mostanra ez már csak egy halom kő egy igen látványos partszakaszon. Ha valaki a legenda kedvéért kíván ide elzarándokolni, ám tegye, de ne várjon túl sokat a helytől, mert sok-sok mászkálás jut csak osztályrészéül a parkolási díj és a belépőjegy fejében.


Aki viszont a bájos kis falucskára kíváncsi, az leteszi az autót valami kevésbé nyilvánvaló helyen, mint a tengerparti kiépített parkoló, és elmegy megnézni Anglia talán legöregebb postahivatalát, aminek az oldalában egy kis parasztkert is található, valamint végigsétál a főutcán és beül egy isteni ebédre a helyi pubba, a King Arthur-ba, amit meleg szívvel merünk ajánlani...


Fotóalbum: Tintagel

2009. december 19., szombat

Mevagissey - Cornwalli tájak

Mevagissey-ből főként a hajnali kikötő c. képet sikerült megragadnunk, mivel egész nap távol voltunk.


Azért elképzeltem, milyen lehetne egy olyan helyen élni, ahol a nappali hatalmas bay-window ablaka valóban egy öbölre néz:

The Eden Project

Kevesen tudják róla, hogy tudományos kísérletsorozat helyszínéül épült eredetileg a két, gigantikus méretű bióma (biome = biodome rövidítése) a felhagyott kőfejtő legalján, egy elhagyott, kíváncsi szemektől védett kráterben. Grimshaw Architects műve szerkezetileg egy ultrakönnyű (22-24kg/m3) rácsos vázszerkezet, ami vert vályogfalra támaszkodik. A rácsra speciális fóliából készült háromrétegű párnaszerkezetet helyeztek, a fólia pedig biológiailag lebomló. Mindkét bióma egy-egy nagy és két oldalról hozzákapcsolódó, két kisebb félgömbből áll.


Szakemberek azt próbálták lemodellezni vele, hogy lehet egy zárt ökoszisztémát létrehozni, ha valamilyen vegyi vagy akármilyen más típusú katasztrófa beütne, és el kellene szigetelnünk magunkat a külvilágtól, akkor egy ekkora élettér vajon elegendő-e lenne az önfenntartásra, és vajon fenntartható lenne-e benne az egyensúly... Sajnos nem, úgyhogy igyekezzen mindenki vigyázni a maga módján erre a zöld golyóbisra meg a légkörére, és ne eregessen freonos hajtógázakat meg mindenféle csúnyaságokat a levegőbe, ha nem muszáj, mert ha ez így halad tovább, nézni fogunk, mint a vett malac, ugyanis az Eden Project eredeti célja megbukott, így megnyitották a nagyközönség előtt, mint látványosságot...


Edzés az East Devon klubnál

Mevagissey-ből megint csak a hajnali kikötőt láttuk, de ezúttal már lőni mentünk. Az East Devon klub volt a célpont, az ottani FT-klubban lőttünk egy edzőmeccset.

Amint kiderült, sajnos ez a verseny tényleg meglehetősen zártkörű lett, a közelgő karácsony miatt mindenki inkább vásárolni ment, Chris és a felesége voltak csak kint, meg egy-két hunteres lövő a belövőpályán. Chris a Schmidt&Bendert látva jelképes leborulással tisztelgett az ipar eme remeke előtt, amúgy hamarosan neki is lesz majd egy ilyen távcsöve.


Rengeteg cél és tábla volt kirakva, de én kitettem a saját lőlapjaimat és azokra gyakoroltam, hogy majd hazahozhassam a lőlapokat. Nagyon hideg volt, 1-2 fok körül kezdtem a belövést és a végére sem ment 3-4 fok fölé. Amint kiderült, a puska pontos, csak nekem kell vele jól lőnöm.

2009. december 18., péntek

St. Michael's Mount - Mousehole - St. Ives

Reggel lefényképezhettem napfényben is a Mevagissey-i kikötőt. Kellett is, mert mára egész napos sétát terveztünk be, megint sötétben fogunk hazaérni. A ház tulajdonosa, aki a földszinten lakik, reggeli közben hosszasan elbeszélgetett Ágival, úgy kellett noszogatni a végén, hogy azért nézzünk már meg valamit Cornwallból is...

Ma tehát körbejártuk kicsit Cornwallt, egészen a csücsökig. Marazion városával kezdtük, itt található a St. Michael's Mount kolostorerőd. Ennek különlegessége, hogy apálykor kikövezett út vezet oda, de dagálykor rendes sziget lesz belőle.

2009. december 17., csütörtök

Polperro

Polperro egy pici kis halászfalu, de egyike Cornwall legszebbjeinek. Egy szűk, kanyargós völgyben felszik, a meredek domboldalakra épültek a pici kis házak, a falu weboldala szerint egy ékkő az egész - és valóban.

A faluba nem is lehetett kocsival behajtani, a szélén kellett leparkolni a nagy turistaparkolóban és gyalog jártuk végig, egészen a tengerig. Rögtön az elején egy ilyen kis fogadóval indított a látvány:


A szűk kis utcákon néha csak ekkora 'kertre' tellett a lakóknak, de sok helyen láttunk ilyen kis minikerteket.

Út a sziget csücske felé

Kora hajnalban indultunk el, hogy minél több időnk legyen a mai városnézésekre. Éppen csak pirkadt.


Indulásra készen a ház előtt. Tényleg elég egy ekkora kis ház is.

2009. december 16., szerda

Szálláskeresés

Karennel, a házigazdánk lányával még hétfőn beszéltünk a hosszabb távú elképzeléseinkről. Így vagy úgy, de a szállást megoldja, ha náluk nincs éppen hely, akkor rokon/barát szállásadónál. A másik fontos kérdésünk, a bejelentés is megoldható, de erről részletesebben nem beszéltünk.

Utána Bridgnorthban jártunk informálódni az angliai betelepülés hátterét illetően. A Citizens Advice Bureau-nál kezdtük, de itt voltaképpen csak azt tudtuk meg, amit a neten már kinyomoztunk az elmúlt hetekben: hogy EU-állampolgárként könnyen ide települhetünk és idővel kaphatunk állampolgárságot is, a munkavállaláshoz pedig nem kell különösebb engedély. Voltunk egy könyvelő cégnél is. Ági már az ajtóban belekezdett a mondókájába, így elég szerencsétlen pozícióból tárgyaltunk, de annyit azért megtudtunk, hogy ilyen kis vállalkozásra felesleges céget alapítani, a könyvelő inkább self-employment-et javasol, ez nagyjából az egyéni vállalkozónak felel meg. Utána ingatlanirodákat jártunk végig és kiadó házak infóit gyűjtöttük be. Itt nem titkolóznak annyira, mint Magyarországon, egész kis prospektusokat nyomtatnak az aktuális kínálatról. 3-400 fonttól már vannak házikók, és még 100-150 fontot kell rászámolni a rezsire és a helyi adóra.

Napsütés és szuicid fácán

Ma viszont már gyönyörű napos idő volt, kint fotóztam megint a teraszon. Itt látszik, milyen pici ez a ház, de végül is nem is kellene nagyobb.


A napsütötte tájról csak a birkák hiányoztak, mert egyébként mindenfelé tele vannak birkákkal a domboldalak.

2009. december 15., kedd

Borongós idő, derűs hírek

Ma egész nap csak pihentünk, amúgy is borongós, randa idő volt. Ilyen a kilátás a teraszunkról:


Ez kicsit távolabb, a környező dombokkal. Ezzel a kis házzal, ahol most lakunk, és ezzel a kilátással én akár ki is egyeznék...

2009. december 13., vasárnap

MFTA Winter League 6, Cross Guns

A mai verseny, a Téli Liga 6. fordulója nem is volt túl messze tőlünk, a Cross Guns klub lőtere inkább söréteseknek van kiépítve, és csak hétvégén van lövészet, de az erdőszélen van egy kis hely a légpuskásoknak is.

A belövőpálya a nyílt mezőn volt, a versenypályáknak háttal. Mivel végig erdős terepnek tűnt, csak az egyik árnyékolót raktam fel a távcsőre. Nem sokat puttyogtam, de rendben is volt minden, és közben Tony bemutatott a csapattársamnak: Luke szintén a legjobb lövők egyike.


A Steyr-ről tegnap este teljesen leszereltem a válltámaszt, most már nem olyan hosszú Áginak a tusa, de csak a csupasz platninak támaszkodik a válla. A puska csak nagyjából volt belőve, de Ági leellenőrizte James kottáját (5 yardonként adta meg a clickeket, és még a 8 yardot), és nagyjából jónak találta, többet nem is filózott rajta.

2009. december 12., szombat

Edzés a Millride FTC-nél

Megírtam az új telefonszámunkat az angol lövész kollégáknak, némi büszkeséggel újságoltam el, hogy nekünk most már ilyenünk is van. Millride felé menet még beugrottunk Kevinékhez, mert James végül is neki adta oda a puskáját, amivel Ágicza lő majd. Kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz majd neki kényelmes a jobbos tusa, de egész jól elboldogult vele, átfogta a markolatot és amiket hibázott, azokért is inkább a szelet okolta.


Már harmadik alkalommal lövünk itt a Millride-nál, nagyon barátságos klub és szívesen látnak, jó társaság és jól kiépített gyakrolópálya van itt.

2009. december 11., péntek

Edzés a Furnace Mill-nél

Délelőtt már Kidderminsterben voltunk, és vettünk egy helyi mobiltelefont (T-Mobile) és egy internetes USB-sticket, három havi előfizetéssel. Utána, mint a múltkor is, Furnace Millben gyakoroltunk Phillel. Ez volt az új tusa első igazi bevetése, Phil meg is nézte alaposan.


A rögtönzött belövésem eredménye: végül is 55 yardon mind belül maradt a 40-es körön, de elrántottam több irányba is. Mondjuk, a belövőállás sem volt túl kényelmes, meg siettem is, de ez bizony nem életem legszebb szórásképe volt... Mindegy, a jót is meg kell szokni.

Mérföldkövek I.

Telefon, internet

Besétáltunk a kisváros főterén levő egyik mobilszolgáltató üzletébe, és hosszas tanakodás után kiválasztottunk egy pay as you go (kb. előre fizetős) csomagot, ami tartalmaz egy ultravékony telefont, ami férfikézben nem csak hogy elvész, de a kezelőgombjai is használhatatlanul kicsik, japán kezekbe tervezettek, valamint egy drót nélküli internethez való, ún. stick-et. Az eladó szerint feltöltéshez (top up) be kell jönni egy-egy boltba, valamint kérésünk ellenére egy biztosítási összeggel is megterhelte a vételárat. Tájékoztatása szerint a content lock, azaz a 18-as karikás tartalomkorlátozás a játék- és a pornóoldalakat érinti. Miután ezzel az infóhalmazzal és a telefonos köcöllékkel hazaballagtunk a szállásunkra, s a telefon akkut felraktuk formázni, még nem sejtettük, hogy a java még csak most kezdődik...

2009. december 10., csütörtök

Átrohantunk Európán

Persze, megint csak hiába mondtam Áginak, hogy össze kellene pakolni, tegnap dél felé indultunk csak el. Komáromnál volt egy kis gond, le volt zárva a Duna-híd felhajtója, felirat persze sehol. Meg kellett kerülnünk egy félszigetet, mire valahogy felvergődtünk a hídra. Aztán, érdekes módon, a menőke hirtelen egy órával több időt mutatott a hátra lévő útra, innentől az egész utunk az idővel való küzdelem jegyében telt, megszakítás nélkül rohanva nyomtuk le az egészet, csak tankolni álltunk meg. A kompot azért elértük, mert a menőke egészen a part széléig számolta az időt, de a becsekkolási pontot már negyed órával előbb elértük, végül még várnunk is kellett.

2009. december 3., csütörtök

Tusa-átalakítás

Már napokkal korábban szétszedtem a piros tusát és akkurátusan elcsomagoltam minden hozzávalót: csavarok, alkatrészek, régi markolatok a próbához stb. A puska jelenleg a szürke tusában van az új gombócmarkolattal együtt, viszem azt is.


És ma végre eljött a nagy nap, a puskatus átalakítása. Négy óra felé már ott voltam Lacinál, és - gondolva a sok érdekes műveletre - volt nálam fényképezőgép is. Bemelegítésként a válltámaszt szereltem össze, ahhoz csak csavarkulcs kellett. A tusavég majdani fél centis eltolása után ez az íves darab hozza vissza a szimmetriasíkba a válltámaszt. A MEC-sín természetesen több magasságban is rögzíthető rajta, viszont elfordítani nem lehet, fix furatok vannak a csavaroknak. Esetleg, ha új, szögben álló furatokat készítenénk, de erre szerintem nem lesz szükség.

2009. november 30., hétfő

Irány Cornwall!

Tony írta a hét elején, hogy december 13-án szeretettel várnak a Winter League következő versenyére a Cross Guns klubban. Előtte pénteken Phillel lőhetek megint a Furnace Mill-nél és persze a szokásos Millride-i klubnapon is, tehát szinte megismételnénk a múltkori három napot (remélem, a viharos szelet azért nem). Rá egy héttel vasárnap pedig a North Pertherwin FTC-nél lesz karácsonyi lövészet, előtte szombaton pedig az East Devon FTC-nél egy 40 lövéses BFTA-verseny.

Ágicza természetesen összekombinálta ezeket az információkat és a végén kisült, hogy nekünk feltétlenül el kell mennünk Cornwall-ba és megnézni ott mindenféle szép helyeket, meg persze híres kerteket is.

2009. november 26., csütörtök

Szállások

Az egyszeri utazó sincs könnyebb helyzetben, mint a kiadó lakást kereső: a fogadók és a B&B-k napi 50-90 fontos rátájukkal két fő/szobánként nem a szűk költségvetésű utazókra vannak tervezve, és pláne nem a kispénzű, hátizsákos turistákra. Alapos, több órás netes kereséssel sem lehet ~50-55 font alatt szobát találni két főre, bármilyen lepukkant helyet is nézünk ki, úgyhogy ésszerű lecsapni az első, nem túl drága helyre, időt és energiát spórolunk meg vele és így is sanszos, hogy egy jó helyet sikerül kifogni, nekünk legalábbis elég ritkán kellett igénytelen B&B-vel beérnünk eddigi utazásaink során. Ha nem a legalsó ársávban kell keresgélni, akkor időben jó előre tervezve 60 fonttól már nagyon jó helyeket lehet elcsípni. Több napra általában kapható némi kedvezmény, de ezt kerek perec kérni kell, mint ami alapból jár, különben meg sem említik. A teljes körű angol reggeli viszont alapból jár a szobához, amit érdemes kipróbálni, ha egész napos kutyagolást tervez az ember, ugyanis egy-egy ilyen lakoma után késő délutánig lehet bírni a gyűrődést... Ez a téma viszont külön posztot érdemel, elég tartalmas, nem csak az összetevői miatt. ;)

2009. november 24., kedd

Mit együnk reggelire?

A tradícionális angol reggeli (traditional English breakfast) alkotóelemei a következők:

Előételnek tejben vagy joghurtban müzli (cereals) egy nagy tállal, vállalkozó szelleműeknek és oldszkúl anglománoknak esetleg zabkása (porridge) és narancslekváros (marmelade) vajas pirítós. Az angol kenyér sajnos szinte mindig a négyszögletes, puha, könnyű, szerencsés esetben magokkal sütött, előre csomagolt és szeletelt bolti vekni (loaf), úri helyen ehetünk esetleg spéci, helyben sütött vajas croissant-t, esetleg ciabattát is.

Főételként rendkívül ízletes, otthonihoz nem fogható, vékonyra szeletelt, sült sertéslapocka vagy hátszín, ami közel sem = bacon, talán a hentesnél kapható nyers füstölt combhoz hasonlítható. Emellé jön a tükörtojás, pirított gombafejek, sült paradicsom, kolbászkák (ami kábé egy ízetlen debreceni), fél konzervnyi paradicsommártásban főtt bab, vajas pirítós, amennyi belefér, narancslé, tea, kávé. Mindez egy rendkívül laktató és ínycsiklandó elegyet alkot, és a babtól sem kell megijedni, nem puffaszt, viszont némi csilivel még finomabbá tehető.

Aki innentől éhen marad, mert kontinentális reggelit kért, az magára vessen, télen meg nagyon is tudja az ember értékelni a meleg kaját a hasában, amivel elindul a nap, igaz, kicsit lassabban, mint szokott. Ha viszont nem egész napos fizikai munka vagy télen odakint mászkálás a program, akkor ezt a menüpontot nagyon sürgősen el kell felejteni, mert heti 2 plusz kiló garantáltan tartós hízás a jutalma az óvatlanul mindezt bekebelezőknek...

2009. november 14., szombat

Lakásbérlet

Az átlag lakásbérlés pikantériája a következő: egy külföldi albérlő nevére íratni közüzemi számlát csak akkor szokás, ha az a teljes ingatlant bérli, és még így is kellemes kis cécó a főbérlő részéről. Ámde: ha nincs a lakhellyel együtt járó közüzemi számla, akkor a nem állampolgár nem sétálhat be csak úgy a bankba és nem nyithat bankszámlát. Ám ha nincs bankszámlaszáma és alapból nem milliomos, nem fog találni albérletet, mert az ingatlanirodák bizonyítékot kérnek először a számlavezető banktól, mennyire hitelképes az egységalapú felhasználó. Ha ezt nem tudják kideríteni, akkor fél évi lakbért kell lerakni előre, egy összegben, ami önmagában is egy kisebbfajta vagyon. Kör bezárult, kijárat nyilván csak a kiskapun át vezet: ismerősnél, vagy olyan szállásadónál szálláslehetőséget keresni, ahol nem létfeltétel a bankszámla megléte.

Nagy-Britanniában egyébként a lakásbérlet havi díjai is hajmeresztőek: 350 fontnál kezdődik egy szoba-konyha, ami egy icipici házacskánál is már 500 font/hónapra rúg. A pcm rövidítés a hirdetéseknél a per calendar month-t, a naptári hónapot jelöli. Erre jönnek rá a szokásos díjak, a havi fogyasztás és a council tax, ami minden településen más és más, de kb. 100-150 font között szokott változni, így együtt 600 alatt nagyon kevesen ússzák meg a bruttó havi bérleti díjat. A saját otthon pedig olyannyira nem éri meg, hogy circa 1000(!) havi bérleti díjból lehetne a bérelt házat - vagy hasonló színvonalú otthont megvenni, tehát egy bizonyos kor felett teljesen értelmetlen beruházás, mert fenn is kell tartani és a helyi adókat (council tax) éppúgy fizetni kell. Kivétel természetesen, ha befektetés céljára már meglevő ingatlant ad ki az ember...

A council tax sávos alapon működik, és nem csak az ingatlan méretét, hanem a besorolását, korát és földrajzi elhelyezkedését is figyelembe veszi. Így ha valaki egy grade II. listed building (vagyis műemléki) épületben van szerencséje tartósabban tanyát verni, annak bizony jóval mélyebben kell a zsebébe nyúlnia.

Albérlet és saját tulajdonú otthon keresésére még mindig a legjobb oldalnak a rightmove bizonyult, ahol nem csak régiók szerint, de most már saját magunk által rajzolt terület alapján is lehet házakat vadászni: Rightmove

Vasnyúl Kupa záró forduló, Dabas

Dabason már sokszor voltam versenyen, főleg az első időkben, de akkor egy erdős részen lőttünk, a koronglőtéren a mai volt a második versenyem. Az év elején elég gyengén szerepeltem itt, éppen csak sikerült megnyernem egy szétlövés után. Pont akkor voltam lelkileg a mélyponton, nem igazán láttam perspektívát a hazai lövészetben. Az a csoda, hogy még úgy is első lettem. Ma viszont úgy mentem oda, mint a nyáron a bodajki versenyre, a harcra és a győzelemre felkészülten.

A vicc az, hogy a Vasnyúl Kupát eredetileg nem is akartam végiglőni, de mivel az első Magyar Kupa és az Országos Bajnokság eredménye egyben a Vasnyúl Kupa fordulóiba is beleszámított, mégis volt már két első helyem az öt fordulóból. Gondoltam, akkor már meglövöm a harmadikat is, van még egy kevés hely a fegyverszekrény tetején...

2009. november 7., szombat

Magyar Kupa és Turul Kupa záró forduló, Tatabánya

Érdekes volt ennyi idő után újra Magyarországon lőni. Ági nem jött, egyedül utaztam a jól ismert tatabányai úton, és kb. egy órával a kezdet előtt már ott voltam.


Különösebb ováció persze nem fogadott, de azért sokan odajöttek és kérdezgettek, 'hát téged is lehet látni errefelé'-ztek, ahogy azt ilyenkor szokás. Próbáltam elfogulatlanul átgondolni, mi is az, amit nem szeretek a magyar versenyekben, de ez nem a társaság, legalább is nem az IRL megjelenése. A webes fórumokon viszont már kicsit durvább a hangulat. De élőben mindenki jó fej.

2009. november 4., szerda

Csokorra valók

Olyan ritkán kötök csokrot a kert virágaiból és nagyon nem szoktam vázába sem tenni a virágokból, kivételt talán a konyhai sziget közepén levő kis váza képez, amiben néha található ezmegaz, ami véletlenül letörik a kertben, az ne vesszen kárba.


Néha persze egy-két rövid szárú rózsa is letörik oda, mintegy véletlenszerűen, de a mai nap kivételt tettem. Most, hogy az idő hidegre fordultával inkább bent mint kint töltöm el az időt, a vázába is kívánkozott pár szépség - amíg még van miből válogatni... A terasz asztala fényviszonyok és háttér szempontjából is jó választás, de ide csak szárított cucc kerül, mert a meglepetésszerű harapós fagyok ilyenkor már szétrepeszthetik a kint maradó vázát....

2009. november 2., hétfő

A Harriers messzemenő következményei

Vezettünk egész éjjel, aztán valahol Németországban egy parkolóban aludtunk pár órát, majd mentünk tovább. Ismét csak megálltunk az ausztriai Ennsben egy jó ebédre. Utána, mivel nem akartunk magyar autópálya-matricát váltani, Sopron felé mentünk haza. A forintunk már nagyon fogytán volt, ezért még az osztrák oldalon csordultig teletöltöttem a tankot. Meglepően felfrissített ez az ebéd és az az egy óra ücsörgés, utána már vígan elvezettem hazáig, és éjjelre haza is érkeztünk.

Út közben felvetettem Áginak, hogy talán mégis csak meg kellene fogadni Tony korábbi tanácsát, és ha szerinte az én fejlődésemhez nem hiányzik más, mint fél év angliai gyakorlás, akkor akár ide is költözhetnénk Angliába.

Eleinte úgyis csak a hazai munkáinkat rajzolnánk meg ott kint élve, de közben is már kint laknánk, keresnénk helyi munkákat, és szép lassan áttelepülnénk oda. A házunk árából ott évekig megélnénk, de az csak a vésztartalék lenne, mert keresnénk azért ott is, az adóterhelés ráadásul fele sincs az itthoninak, már csak azért is megérné. Aztán esetleg megpróbálkozhatnánk Tiffany-üvegek készítésével is, abba én is besegíthetek, ha kell és valami webáruházon át bérelt üzlet nélkül is árulhatnánk őket. Házat viszont nem vennénk, okosabb az árát a bankban tartani és bérelni, ráadásul úgy sokkal mobilabbak is lehetnénk, bármikor elköltözhetünk másik munka után, szebb vidékre vagy egy jobb FT-klub kedvéért.

Azt hiszem, Ági kicsit meg is lepődött a javaslatomon, mert neki ugyan a kedvére való lenne egy ilyen kitelepülés, de eszébe sem jutott magától előhozakodni vele. Szerintem én valahogy úgyis megélek bárhol, viszont itt hetente lőhetek olyan ellenfelekkel, mint Magyarországon évente párszor, a hangulatról és a lövésztársak barátságosságáról nem is beszélve.

Hazaérve megnéztem a WL3 eredményeket a neten, 65 versenyző indult végül és az előkelő 15-19. helyen végeztem. A vicces az lenne, ha sikerülne az összesítésben is benne lennem az első 15-ben, mert akkor talán a csapatban is mehetnék a régiók közötti bajnokságra. Nem biztos, mert nem tudom, mennyire csak angoloknak szól ez, de szerintem ha olyan eredményt lövök, meg már angliai lakos is leszek netán, akkor miért ne vennének be a csapatba?

Nézegettem a 'Tales of Winter' blogot, ez a Téli Liga kommentáló fóruma, főként Millride-i lövők bejegyzéseivel. Mint blog, röviden beszámol a versenyekről, de a mostaniról speciel csak annyi volt, hogy nem volt ott a szerző, de állítólag nagyon fújt a szél. A lényeg azonban úgyis a kommentekben van, kicsit visszaolvastam és találtam rám vonatkozóakat is. Valaki írta, hogy az a magyar, aki náluk lőtt, árulja a BBS-en az Anschütz 9002-esét és az S&B ismerős volt neki. Jon írta erre, hogy az a magyar András volt, egy komolyan módosított P70FT-vel. Mesélt az S&B-ről, hogy nem rossz távcső az, de ő mondta a német konstruktőröknek, hogy az optika lehetne sokkal jobb is, a mechanika viszont olyan, ami tőlük el is várható. Arról a vélekedésről, miszerint az S&B a legjobb távcső, csak annyit szólt, hogy ő két típust is ismer, ami megveri bármilyen fényviszonyok között, és csak 40 mm-es frontlencséjük van. És a lényeg a hőmérsékletre való érzékenység, amivel persze együtt lehet élni, de a magyarnál látott széria modellen (valamiért még mindig azt hiszi, hogy ez már az) is 45 fokos feliratok vannak ennek megfelelően. És persze, Jon rögtön megírta, hogy azt hallotta a Cross Guns klubnál jártában, hogy jön a magar kolléga. És mivel kíváncsi fajta és jó kapcsolatai vannak, rögtön kinyomozta, hogy ugyanaz, aki Weston Parkban is lőtt P70-nel és S&B-vel, és aki jó cimbora.

Aztán néztem a hétvégéről szólókat is. Baltipal írta, hogy megvolt az edzés a Millride-nál, Magyarország legjobbjával. Jon írta, hogy na ugye, hogy ő jön ide, és hogy mit tanultunk ma? Hozd el az asszonyt és majd ő kirakja a célokat a belövéshez :-) Ian is megszólalt, mint csapattárs, és ez esett a legjobban: 'András velem lőtt ma, top shooter, mindketten csak kettőt hibáztunk, öröm volt találkozni egy külföldi Millride-ival.' Aztán sajnálkoztak azon, hogy éppen ilyen időt kellett kifognunk, de hát erről szól az FT - másrészről viszont, legalább az egyik legprofibb lövőtől leshettem el a fogásokat.

2009. november 1., vasárnap

MFTA Winter League 3, Harriers

Összecsomagoltunk és elhagytuk a szállásunkat. Az eső rendületlenül esett, és még akkor is petyergett az égből, mikor megérkeztünk a Harriers lőterére, de már a vége felé tartott. Volt viszont olyan szél, hogy csak néztem, 40 méteren is több mildot rátartás kellett neki! Philnek visszaadtam a párnáját és egy egyesületi kölcsönpárnával lőttem a mai napon. Még szemerkélő esőben lőttem be, a fent említett szélben ráadásul. A célok távolságát nem tudtam, fehér műanyag lapokra voltak kiragasztva a lőlapok, amiket elvitt a szél, az üres lapra lőttem szórásképet. Mikor már kitapasztaltam a rátartást, akkor egészen jó lett, de durván rá kellett tenni. Közben megérkezett az Osborne család is, a szülők már régi ismerősök a Weston Parkból. James, az egykori világbajnok jó fej, mosolygós srác, egy AirArms puskával és egy fix nagyítású Leupold távcsővel. Nálam pár évvel fiatalabb, de már 20 éve lő FT-t! Amíg én belőttem, ő is lőtt kettőt, majd meglőtte a sziluetteket is (18-at szedett le a 20-ból!).


A verseny úgy működött, hogy kora reggel óta érkeztek a versenyzők, és érkezési sorrendben kezdtek el lőni, mindenki az 1-es pályánál kezdte és a 15-ösön fejezte be. Ma reggel nem sokan voltak a rossz idő miatt, de ahogy elállt az eső, még jó páran érkeztek. Mi is beálltunk James-szel a sorba, és hamarosan már lőhettünk.

2009. október 31., szombat

Halloween

Hogy nekünk is éppen ma kellett visszajönni... Az úgy volt, hogy érkezésünk estéjén már nagyon szerettünk volna valami finom, meleg kaját enni, amit nem nekem kell elkészíteni, így az edzőverseny után beestünk az ajánlott pubba, ahol sajnos még nem volt ott a szakács, lévén 6-tól 9-ig van meleg étel és kiszolgálás.

Szombaton este, az edzőverseny után - most már időben - ismét elzarándokoltunk a pubba, hátha... Hát nem! =8O

Bridgnorth

Útban a Millride felé megálltunk Bridgnorth-ban, a piac kis épületében rendes piac volt, be is vásároltunk mindenfélét. Pénzünk még mindig nagyon kevés volt, csak euróból volt feleslegünk, úgyhogy 300-at átváltottunk fontra egy utazási irodában, aztán szétnéztünk egy kicsit a belvárosban. Egy hegyoldalba épült a városka, szélső harmadában a folyóval, volt itt valaha egy vár is, amiből mostanra egyetlen fal maradt csak meg. A főutca igazi, klasszikus vidéki Anglia, több száz éves, fachwerkes fekete-fehér, vegyítve nyers téglaházakkal, de egyik háznál megtorpantunk, mert ilyet viszont még nem láttunk: egy egyszerű téglaházra is felfestették a fachwerk szerkezetet. Jól látható mögötte a tégla, de kicsit távolabbról egész hiteles a látvány.


A fedett piactér az egykori városháza alatt található és már több száz éve változatlanul üzemel, mindenféle kistermelők árulnak itt sajtokat, pástétomokat, húsárukat, zöldséget-gyümölcsöt. Elméláztam azon, hogy milyen jó is lenne, ha szombatonként ide járhatnék bevásárolni... :) Azt hiszem, nagyon gyorsan át tudnék szokni rá...

Edzés a Millride FTC-nél

Útban a Millride felé megálltunk Bridgnorth-ban, a piac kis épületében rendes piac volt, be is vásároltunk mindenfélét. Pénzünk még mindig nagyon kevés volt, csak euróból volt feleslegünk, úgyhogy 300-at átváltottam fontra egy utazási irodában.

Utána már csak mentünk egyenesen a Millride klub felé, és oda is érkeztünk időben, még korábban is. Amíg vártunk a lőtérnyitásra, az angol kollégákkal beszélgettünk. A legtöbben már ismernek minket, csak sajnos beszélgetni is próbálnak és Ági folyékony angolja miatt azt hiszik, hogy nekem is lehet ezerrel nyomatni a szöveget, ami természetesen nagy tévedés. De azért megértem őket valamennyire, a lövészeti szakszavakat úgyis jól ismerem. Nekem a hétköznapi társalgás a nehezebb, mikor a magyarországi nyaralásáról mesél valaki vagy csak a család hogyléte felől érdeklődik.

Dinney Farm

Nem siettünk, csak fél 12-kor nyit a lőtér Millride-ban, körbenéztünk a farmon. Gyönyörű táj körben, a tó felett pára száll, öreg épület, háziállatok.


Amíg a reggelire vártunk, felcsábítottam az ölembe a háziak cicáját. Ezen igencsak csodálkoztak, nekik ugyanis még soha nem hagyta felvenni magát. Bőséges reggelit kaptunk, nagyon finom zsírmentes szalonnával, és bőségesen volt minden.

2009. október 30., péntek

Edzés a Furnace Mill-nél

Hajnali négy felé voltunk ott a kompnál, és még éppen be tudtak rakni az egy órával korábbira, begurultunk és szinte már indult is. A fekvőhelyek már mind foglaltak voltak rajta, egy asztalnál ültünk le és írogattam tovább a blogot. Angliában én szinte végig aludtam, délelőtt értünk Alkertonba, ahol Ági megnézte a Brook Cottage Gardent, míg én pihentem. Még egy kis, normann kori templomot találtunk a faluban, ami feltűnően emberléptékű volt, már-már lakás hangulatú belső térrel, mindenkinek a saját hímzett párnájával a padok előtt.

Kora délután értünk Furnace Millbe, ez egy kis horgásztó és a mellette lévő klubépület. A tavakon túl, az erdőben egy fixen kialakított HFT pálya van mellette, és egy komplett belövőpálya. Philip már a hatvanas éveihez közeledik, lelkes lövő és mellesleg ő a BFTA minősítéseket intéző embere, de neki eddig még csak az A grade minősítés jött össze, évek óta mindig éppen csak lemarad az AA-ról.

Brook Cottage Garden

Az utolsó nyitva tartási napot sikerült éppen elkapnom ebben a kertben, a kertész már éppen a téliesítést készítette elő, vágta le az elszáradt évelőket és pucolta ki a terepet. Kétségkívül érződik már a télre való készülődés és nem csak a csüdig harmatos fű, hanem a száradó és halódó növényzet is mutatja a jó idők elmúltát.

Alkerton

Amikor pirkadat után nem sokkal ismét feltűntek előttünk Dover hófehér mészkősziklái és beállt a komp, már sejtettem, hogy a szeptemberi utunk nem csak egy soha vissza nem térő álomtúra volt, hanem ha az égiek is úgy akarják, a lövészetnek köszönhetően rendszeres vendégek leszünk itt, Angliában.


A mostani hosszú hétvége első állomása volt ez a kis falu, a Cotswolds egyik csendes részén, távol a turisták által felkapott helyektől. A pár házas kis település igazi attrakciója az a majdnem ezer éves templom, amit egy kisebb parókia mellett találhatunk meg és számomra az alapértelmezetté vált, ha egy ilyen korú templomot Angliában meglátok.

2009. október 26., hétfő

Varsó

Ez a nap a hazafelé úttal telt, csak Varsóban álltunk meg pár órára.


Ronda esős idő volt, de azért végignéztük az óvárost. Próbáltuk euróra vagy angol fontra váltani a maradék zlotynkat, de nem sikerült.

Varsó

Annyiszor jártunk már a lengyeleknél versenyen, de a fővárost eddig valahogy nem akaródzott útba ejteni. Valami zsigeri ellenérzésekkel viseltetünk minden olyan település iránt, ahol ezernél több a lélekszám és egy bizonyos határ - mondjuk, tízezer - a fájdalomküszöb. A népsűrűség ilyetén koncentrációja számunkra már az elviselhetetlen határát is jelzi, Varsóban pedig minél inkább próbáltuk az óvárost megközelíteni, hogy a legnagyobb forgatagból legalább kimaradjunk. Esős, taknyos idő volt, talán szerencsénkre, mert ahhoz képest elég kevés turistával találkoztunk. A kocsit sikerült egy félreeső utcában, teljesen Pest belváros jellegű helyen leparkolni, és mentünk is a várkapuhoz.

2009. október 25., vasárnap

WKFT Kupa, Chrcynno

A megadott GPS-koordinátákon nem találtuk a lőteret, de ahogy tovább mentünk, az erdő szélén Ági talált egy nagy csomó mohát, és szerencsére már éppen végzett a begyűjtéssel, mikor arra jött pár lengyel kolléga és megmutatták az utat. Ez is egy használaton kívüli rakétabázis, és nem azonos a múlt heti elmaradt verseny helyszínével, amit erre a hétvégére már nem tudtak megszerezni.


Radek sietett minket üdvözölni, megajándékoztuk egy üveg Tokajival, aztán mentem belőni a puskát. Egy picit alá hordott, de sajnos a sebességmérőt otthon hagytam, így nem tudtam bővebben utánajárni a dolognak.

2009. október 24., szombat

Megyünk Varsóba, megyünk a Harriershez!

Jó 12 órás utunk volt Varsóba, így hát volt időnk beszélgetni és gondoltam egy nagyot: okos dolog lenne kimenni Angliába, a Winter League következő fordulójára. A jövő hétvégén lesz, ami egyrészt tökéletes gyakorlás lenne az utána következő utolsó Magyar Kupa fordulóra, másrészt pont a Harriersnél lesz - ha már bevettek tiszteletbeli tagnak, illene megismerkedni velük. Amint annyira kiértünk a Tátrából, hogy volt már valami térerő, Ágicza azonnal fel is hívta Tonyt és elrendezte a dolgokat: jövő hétvégén várnak minket.

Mire este megérkeztünk a szállásra, már ott várt Jon levele, hogy ki megy tőlünk a versenyre? Gyorsan terjednek a hírek... Nyilván Tony említette neki, hogy menne egy magyar lövő és neki keres gyakorlási lehetőséget (mert ha már megyünk, jó lenne minél többet lőni is az angolokkal).

2009. október 11., vasárnap

Hallstatt

Az osztrák Tóvidéken az első barangolásunk során kimaradt ez a gyöngyszem - most végre pótoltuk. Talán az ország legszebb települése ez, mélyen beágyazva az Alpok egy hóolvadékkal sok tízezer év leforgása alatt feltöltött völgyébe, ahol mintha egy évszázada megállt volna az idő. Festeni sem lehetne szebbet, mint ez a kis falu a tóban tükröződő házikókkal és a feléjük tornyosuló hegyvonulattal. Nem csoda, hogy a kínaiak is egy az egyben lekoppintották maguknak...


Passau - Hallstatt

Passauban újra sétálgattunk még a kis utcákon, még mindig nagyon tetszik ez a város.


És persze, a girbe-gurba kis utcák, a kapuk előtti, egy-egy cserépből álló mini 'kertek' is régi ismerőseink voltak.

2009. október 10., szombat

Franconia Open, Ebern

Sajnos, amitől tartottunk, bekövetkezett: reggel is szemerkélt az eső, és ez a nap folyamán csak súlyosbodott. Az ég teljesen szürke, felhős, minden szürke és nyomott. Az viszont egyértelmű volt, hogy érdemes volt este átrakni a 10-15 fokos skálát a parallaxkerékre, mert egész nap 12-13 fok között maradt a hőmérséklet.


Reggel jó sokáig lőttem a belövőpályán. Vicces, hogy egyedül az én puskám esett át a fegyverkontrollon, aztán kezdett rázendíteni az eső és inkább bevitték a műszert. A többieket akár mind ki is zárhatták volna, ha igazán szigorúan vesszük a szabályokat...

2009. október 9., péntek

Franconia Open, Ebern, 0. nap

Forradalmi tettként, határozott követelésemnek eleget téve, ezúttal már most este összepakoltunk minden ruhát és csomagot, hogy holnap reggel valóban időben el tudjunk indulni. Nagyon rutinosan indultunk tehát útnak, és viszonylag eseménytelen út után (főként az angliai út blogját írtam a notebookon) délutánra meg is érkeztünk az eberni lőtérre.

Ott a jól ismert standard belövőpálya fogadott, ez a kép a legelső, ami mindig eszembe jut, ha Ebern nevét hallom. Nem sokan voltak a németek, Gerhard, Timo, később jött Frank és még egy páran. Meséltek nekünk a dél-afrikai VB-ről, egyrészt igen durva célok voltak (30 méteren 13 mm-es álló), másrészt olyan viharos szél fújt, hogy 10-20 centit is mellé kellett tartaniuk a célnak. Nem is lőttek túl jó eredményeket, harmincvalahány pontokkal zártak minden napot.


A Kis Piros Bombázó a múltkori kiépítésében szerepelt most is. Egy 15-20 fok közötti parallaxfelirattal hoztam el otthonról, és ezen a napos délutánon ez pont jó is volt, de hoztam feliratot 10-15 fokra is.

2009. október 4., vasárnap

FT-HFT Kupa, Bujaków

Nem volt túl jó a szállásunk, a motelben egész éjjel hangosan zúgott a radiátor, alig bírtunk valamit aludni. Mindegy, benyomtuk a reggelit (rántottát adtak, nagyon jólesett), és mentünk a pályára.

Most nem raktak célokat a bunkerbe, hanem az iroda volt itt,és már készülődött az ebéd is. Csak jelképes 10 zloty nevezési díj volt, épp hogy a kolbász kijött belőle szerintem.


A belövőpálya a tegnapi volt, de a puskám valami iszonyatos módon alá hordott a közeli távokon is (több mildottal, 12,5x-ös nagyításon!) Megmértem a sebességét, hát csak 170 körül volt... Azt szépen tartotta, ezért az ütőrugó törésére gyanakodtam, ami esetleg utána még tovább dolgozik a maradék két fele, csak kisebb energiával. Ott helyben kivettem a puskát az agyazásból és megnéztem, de így szemre semmi baja nem volt a rugónak. Talán csak megroppant benne valami a reggeli hidegben, vagy ez az évente jelentkező teljesítménycsökkenés, tavaly Jászfelsőszentgyörgyön is hasonlóan jártam, csak az nem volt ennyire durva, nagy nehezen tudtam kezelni és egy második helyre még az is jó volt.

2009. október 3., szombat

FT-HFT Kupa, Bujaków, 0. nap

Egyre rutinosabbak vagyunk már az utazásban, egymást hosszabb távokon váltva, jó tempóban, szinte megállás nélkül mentünk Bujakówba.

Ezúttal nem volt akkora társaság, éppen vonultak lefelé a pályaépítők, Emilia és Andreas maradtak még velünk egy darabig. Most egész másfelé építettek pályákat, a belövőpálya sem az út felé eső részen volt, hanem a bunker mellett, egy kis placcon. Így csak 41 méteres lett, az FT-sek a távolabbi célokra ún. extrapolációs eljárással (nevezik ezt hasraütéses technikának is) lőhetnek be :-)


Andreasék el is mentek idővel, mi viszont kaptunk egy kulcsot a kapu lakatjához, hogy még gyakorolhassunk. A puskám még mindig a kis piros tusában volt, csak a markolat újra az eredeti gyári, szeretném újra kipróbálni azt a mindenféle általam faragott markolatok után.

2009. október 2., péntek

Színes ősz!

A kert kezd átöltözni, felülnézetből még mozgalmasabb a látvány, mint benne sétálva, az ágyások közvetlen közelről:


2009. szeptember 29., kedd

Tiszteletbeli Harriers klubtagság

Átbeszéltük Ágival, hogy miként is folytatná a lövészetet. Magyar versenyekre voltaképpen nem nagyon járt ebben az évben, szerintem nem is fog. Főként, hogy én sem nagyon fogok már. Ha lő, akkor vagy a németeknél lő 25 méterig, vagy a lengyeleknél, csak úgy szórakozásból, mint Czerwona Górában. Akkor meg érdemes lenne eladni a nagy Nikko távcsövét, és venni helyette egy kis 6-24x50-es Simmonsot, ami volt is neki valamikor.

Azon is gondolkodtam erősen, hogy a HW-97 ill. az LGR is csak a szekrényben porosodik, azokat sem ártana esetleg eladni, de ezt nem akarom annyira elkapkodni. Ági puskájára addig is felraktam az öreg Simmons távcsövemet. Máris arányosabb lett az egész, meg fél kilóval könnyebb is.

2009. szeptember 27., vasárnap

Kaszubski Kupa, Gdansk

Hát, elég karcsú belövőpályát biztosítottak a szervezők: a tegnapi sziluett pálya közepére raktak ki papír célokat, és mint az öt vagy hat lőállásból lehetett lőni, fejenként pár percig. Elsőre kicsit alá hordott a puska, de aztán valószínűleg felmelegedett üzemi hőmérsékletre, mert végül is teljesen jó helyre lőtt.

Sziluettből már eldőlt, hogy nem lesz második forduló, mindenki csak egyszer lő és azt értékelik. Én ezek szerint már túl is vagyok rajta teljesen, most már csak abban kellett reménykednem, hogy más sem lő 13-nál jobbat.

2009. szeptember 26., szombat

Kaszubski Kupa, Gdansk, 0. nap

Nem keltünk túl korán, szép kényelmesen készülődtünk, és utána háromszáz-valahány km-t mentünk megállás nélkül Gdanskba. Az elején katasztrofális minőségű utak voltak, de aztán normalizálódott és rendesen haladhattunk. Így is már fél öt felé járt, mire megérkeztünk. A verseny egy élményparkban volt, mindenfelé terepjárók, kötélen libegő emberek, gokartok, mászófal, stb.

Belövőpálya külön nem volt, és ma csak sziluettet lehetett lőni. Egy pályán ki voltak rakva a sziluettek, egy 20-as pálya puskának és egy pisztolynak, ezen kívül volt egy csomó bukócél is, de nagyon közel, ez inkább egy élményparki lövöldözőpálya volt, mint rendes gyakorló. Már folyt a verseny, mikor odaértem. Patryk, a szervező srác már tudta, ki vagyok, beosztott, fizettem (mint a PFTA rendes tagja, kaptam 5 zl kedvezményt és meglepett ill. elismerő tekintetet), csak a belövéssel volt némi gond.

2009. szeptember 25., péntek

Hameln

Talán már túlságosan is nagyváros a mi szemünkkel, de azért a Grimm-testvérek által is feldolgozott legenda kedvéért mégis ellátogattuk Hamelnbe. A patkányok szerencsére már régen eltűntek, és nem csak a furulyáját fújó ördöngös vándor jóvoltából, hanem a modern kor beköszöntével javuló higiéniai viszonyok miatt is... :)


Rinteln

A teljesen átlagos német kisváros magja még az 1400-1500-as években alakult ki és a tehetős polgárok méretes házainak cizelláltsága a lakók díszítési és pénzfitogtatási igényére engednek következtetni. A három-négyemeletes, tipikus szász házak sorakoznak szép rendben, és az utókor egy-egy felújítást is ennek a szellemében végzett: sehol egy kiálló vasalt betongerenda, vagy látszó jele, hogy a megrogyott, néhol düledező épületet hogyan stabilizálták.


2009. szeptember 24., csütörtök

Kastel de Haar

Záróra után estünk be ide, szerencsére a zajló felújítások miatt még nem zárt be a kastélypark, így be tudtunk slisszolni egy mellékkapun, ami a kimenő forgalmat volt hivatva menedzselni... Igaz, a félig felállványozott homlokzat sajnos nem azt adta, amit vártam tőle, de még így, darabjaiban kivillanva és ellenfénynél is impozáns volt.


De Haan

Szállásadónőnk szerint ez Belgium egyetlen, modern épületekkel nem tönkretett kis tengerparti üdülővároskája, és Oostende látványa után kifejezetten örülök neki, hogy ide vetődtünk. Itt szigorúan csak a már meglevő formanyelvből és a maximális magasságokat centire betartva húzhatnak fel új épületeket, a látvány integritását megőrzendő és a hely szellemét konzerválandó, jobb később, mint soha-alapon.

2009. szeptember 23., szerda

Great Dixter

Az 'isteni' Christo (Christopher Lloyd) otthona és kertje, amit minden valamire való kertbolondnak legalább egyszer meg kell néznie, és most itt áll az orrom előtt, záróra előtt másfél órával, távol minden nagyobbacska lakott településtől...



Scotney Castle

Nem pont a kastély miatt jöttünk ide, hanem jóval inkább a kastélykert hátsó részében található kellemes kis rom és a nagy, már-már csónakázótó méretű vízi környezet miatt. Az időhöz kötött belépőjegyek miatt úgyis várnunk kellett a bebocsáttatásra, így a kerttel kezdtük.


Windsor - Eton

Azaz: Illúziórombolás II.

Még friss főiskolásként jártam erre, és még emlékeztem az icipici házikókra a Temze túlpartján, az innensőn meg az impozáns méretű várra, amit annyi sok turista látogat naponta, gondoltam, talán ez legalább nem változott meg... Tévedtem.


Oxford

Angliai élményeim egyik legkedvesebbike és legnagyobb csalódása is egyben. Igaz, a két látogatás között tizenhat év telt el, az idők pedig itt is változnak - és nem mindig a hely előnyére.



2009. szeptember 22., kedd

Cotswolds II.

A tájegységet mindenképpen behatóbban akartuk megismerni, mert egész egyszerűen nem lehet betelni vele. Már a hatvanhatodik házat fotózom, de még mindig nem érzem, hogy unnám, annyira gyönyörű a látvány, már-már mesebeliek ezek a csöppnyi kis házikók és az, hogy ennyire egységes mindenütt az utcakép, egyszerűen ez a félelmetes és egyben fantasztikus bennük...


Mill Dene Garden

Fenti kert Blockley-ban található, a Cotswolds kellős közepén, egy nagyon aranyos kis faluban, ahol sajnos csak igen kevés időt tölthettünk. Ezt a kertet viszont szándékomban állt megnézni már csak azért is, mert a malomvölgyi és patakparti tájolása miatt is ihletadónak gondoltam. Ebben viszont nem tévedtem. Már a parkolóban ott a becsületkassza, mert a tulajok nem mindig tartózkodnak otthon, a ládikót meg elég kiakasztani egy esőmentes helyre. A felszögelt, nagyobbacska tábla pedig óvatos, lépésben való beparkolásra int, mert a macska süket... Ez kéééész. ~:D