Nyö és Vipszilon

Ide tényleg csak poénból jöttünk el, mert milyen dolog már az, hogy egy településnek az a neve, hogy NYÖ? És még az is lehet, hogy a kiejtése nem is a magyaros 'nyö' vagy a valószínűbb 'nü', hanem a Gyalog-galoppból jól ismert 'ni'...

Spontin

Kastélyok terén talán jobban jártunk volna, ha mégis Chateau de Celles-Vêves-et célozzuk meg a köré épült 100 legszebb... faluval, ugyanis a Spontin-i kastély, mint helyben kiderült, nem látogatható. A városka, bár semmi extrát nem 'tud', mégis hivogatóan kellemes látvány; kőházak mindenütt, sok-sok zöldterülettel fűszerezve.

Crupet

Két 'apróság' miatt vitt utunk Vallóniának ebbe a világtól szinte elzárt csücskébe: az egyik 'A száz legszebb...'-tábla, a másik a Carondelet-kastély. Aztán persze, ahogyan az lenni szokott, találtunk ott még mást is, de kezdjük az elején... :D

Vallónia Belgium franciaajkú, déli régiója, gazdaságilag ugyan elmaradottabb, mint a tehetősebb flamand rész, viszont hegyes-völgyes, kőházas, kis falukkal tarkított, kastélyokkal sűrűn teleszórt régió ez és minden francia itt, a paté-választéktól kezdve a kavicsos temetőkig... Nem mellékesen a francia mintát követő 100 legszebb belga falu (amiből jelenleg huszonnégy van) kétharmada szintén itt található. Ezek egyike Crupet, ami nem sokban különbözik a Peak bármelyik kis kőházas településétől - na jó, annyiban igen, hogy itt nem fújja le az ember haját a szél és nem két pulóverben kell mászkálni nyáron, hanem kellemes, élhető vidéknek tűnik... :)

Dinant

A Meuse folyó két oldalába ékelődött kisvárosban kezdtük a napot, és kissé fejbe kólintott a szaxofonokkal szegélyezett híd, ami Adolphe Sax, a hangszer feltatálója, és a város szülötte előtt tiszteleg. A 'műalkotások' Európa nagyvárosainak nevét (és vélhetően eredetük helyét) is jelölték, de ettől nem lett kívánatosabb a polgárpukkasztásnak vagy popartnak is beillő, egyedileg dekorált szobor-sor...

Egy kurva belga rendőr lenyúlja 100 euróját

Mozgalmas napok álltak mögöttem. Tegnap még Magyarországon tárgyaltam új munkákról, aztán késő estig autókáztam Ausztria hegyein keresztül, ahogy Szombathelytől tartottam toronyiránt Linz felé. Ezt a képet csak Ágicza sokkolására készítettem, a menőkén látható kanyargós úton csak száraz sóréteg volt, de ennek a havas buszmegállónak jobban megvolt az a hangulata, amit az ember egy januári hegyvidéki autósútról elképzel.

Kastel de Haar

Záróra után estünk be ide, szerencsére a zajló felújítások miatt még nem zárt be a kastélypark, így be tudtunk slisszolni egy mellékkapun, ami a kimenő forgalmat volt hivatva menedzselni... Igaz, a félig felállványozott homlokzat sajnos nem azt adta, amit vártam tőle, de még így, darabjaiban kivillanva és ellenfénynél is impozáns volt.

De Haan

Szállásadónőnk szerint ez Belgium egyetlen, modern épületekkel nem tönkretett kis tengerparti üdülővároskája, és Oostende látványa után kifejezetten örülök neki, hogy ide vetődtünk. Itt szigorúan csak a már meglevő formanyelvből és a maximális magasságokat centire betartva húzhatnak fel új épületeket, a látvány integritását megőrzendő és a hely szellemét konzerválandó, jobb később, mint soha-alapon.

Visé - Liege - Aalst - Brugge - Oostende - Veurne

A két napos európa-bajnokságra készülődve jó ötletnek tűnt Belgiumot tüzetesebben is megnézni, egy-két utunkba eső városban megállni és sétálni egyet a történelmi városközpontban.

Mintha a történelemkönyvek lapjairól léptek volna le ezek a kis ékszerdobozok, az elvonult évszázadok minimális nyomot hagytak rajtuk, éppen csak annyit, hogy az ember érezze: itt a több száz éves demokrácia nem pusztított, hanem épített, gondos kezek hagytak maguk után annyit a következő generációkra, hogy azok örökre csodálattal bámulhassák eleik keze munkáját. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Visével kezdtük, ha már itt voltunk. Az uram egy papírlapból és egy hajcsatból készített egy szélvédő mögé rakható parkolóórát, aztán elindultunk. Az ablakunkból kinézve teljesen ledöbbentett házak döbbenetes hasonlósága az angolokéhoz, és el kellett könyvelnem magamban, hogy ez a kép jóval egységesebb és autentikusabb, mint bárhol Dél-Angliában... Aztán lementünk és mivel a dolgozó korúak a munkahelyen, a fiatalok iskolában, szinte csak 65-70 év feletti népeket láttunk az utcákon, ők viszont korukra rácáfolva kerékpáron, kismotoron, egy-két nagyon öreg bácsi-néni négykerekű robogón igyekeztek dolgukra. A jóléti társadalom végnapjai, az iszlám betörése előtti utolsó évtizedek, Róma bukása már a horizonton dereng, de még a távoli Rotterdamból hozza csak a feltámadó szél a közelgő csatakiáltások zaját - ilyen és hasonló képek cikáztak előttünk, és valahogy nagy kedvem támadt ezekeből a gondtalan végnapokból itt kivenni a részemet, hanyatló demokráciák ide vagy oda.

Egy huzamban Belgiumig

Úgy döntöttem, hogy ideje elmenni egy komolyabb angliai versenyre is, és erre remek alkalom lesz az idei Európa Bajnokság, igazi mélvíz. Ágicza persze egész kis európai körutat szervezett az esemény köré, tehát nem csak átrohanunk mindenen, hanem meg-megállunk olykor várost nézni meg ilyesmik. Aztán a verseny után sem sietünk haza, mert Angliában igazán van mit megnézni, és a következő hétvégén Gdanskban lesz a Kaszubski Kupa, hát menjünk haza Lengyelországon át...

Reggel szedtem össze a dolgokat az útra, és a biztonság kedvéért még nyomtattam belövőlapokat minden távra, rajzoltam vastag filccel gyakorló lapokat a sziluetthez és kinyomtattam 2-2 parallaxfeliratot a távcsövemre, 15-20 ill. 20-25 fok közötti hőmérsékletekre. Végül is 10 óra tájban indultunk el.