2010. március 31., szerda

Közlekedés

Doverben mindennapi látvány az irányokra figyelmeztető tábla, mégis a 'balra tarts' réme az első út első fél órájában fenyegető rémként lebeg az európai vezető feje felett - aztán az átlag júzer észrevétlenül belerázódik a forgalomba. A kihívás az, amikor a kihalt útra kanyarodva és a parkolóból kiállva is emlékezetből balra tart a beidegződött jobb helyett...

Az autópályák egyébként néha nyomasztóan forgalmasak, de az utak általában jól karban tartottak, számozásuk (egytől négy számjegyig, azaz az autópályától a három házas település bekötőútjáig) azonnal mutatja, hányadrendű út, s csak a hedge-ek között kanyargó, számmentes utacskák keskenyednek egy nyomtávra, de még ezek is szilárd burkolatúak és hómentes teleken is biztonsággal járhatók.

Újabb műszaki fejlesztések

Kitaláltam még egy félelmetesen jópofa dolgot. Igazából csak egy praktikus árnyékolásnak indult, de aztán továbbfejlesztettem. Sokan megcsinálják úgy a távcsősapkát, hogy az egyik fülét kifúrják és egy rövid damil vagy cérna megfogja félig kinyitott helyzetben (egyébként a rugója 180 fokban kinyitná). Ez valamennyire segít árnyékolni a távcsövet a napsütéstől, védi az esőtől. Nos, ezen annyit fejlesztettem, hogy a cérnát nem a sapka fix részéhez rögzítettem, hanem a töltőkapu karjához. Ezzel egy tökéletes biztonsági rendszert hoztam létre: ha a töltőkapu nyitva van, a sapka majdnem becsukódik, nem lehet célozni és persze védi az objektívet. Ha pedig a kapu becsukásával tűzkésszé teszem a fegyvert, felnyílik az objektívsapka és mehet az eksön. A cérnát pirossal kiemeltem a képen.


És, hát át kellett gondolnom erősen a hengeres fa alkatrészek sorsát. Tanulság: az öncélú és felesleges formalizmus öncélú és felesleges. A hengeres markolat ha nem is a kukában végezte, de csak mementóként került fel a polcra, nem fogom én már ezt használni, azt hiszem. A pofadékot billegtető rendszert is visszabontottam, viszont kiderült, hogy fixen rögzítve is egészen használható, úgyhogy ez még marad a puskán. Az előagynak pedig csak annyi kellett, hogy lemarjunk 3-4 mm-t az aljából. Ezzel már keletkezett egy kis lapos rész az alján és két tompaszögű él, és máris nem csúszkál sehová. Kurva életbe, hogy ezekre nem a lengyel verseny előtt jöttem rá...

2010. március 28., vasárnap

Lengyel Kupa 1. forduló, Chrcynno

6-11. hely - 32/40 pont - 84,2% (max. 38)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 81%
Újdonság a puskán: hengeres fa alkatrészek (előagy, pofadék, markolat)

Hát, nem ártott volna ha lett volna valamennyi időm gyakorolni a verseny előtt az új tusával... Szombaton egész nap utaztunk, este értünk csak Chrcynnóba, nem volt már időm belőni.

2010. március 25., csütörtök

Faeszterga újratöltve (de minek?)

A múltkor elfelejtettem fotókat készíteni Sanyi bácsinál, pedig érdemes megörökíteni azt a technikát és rutint, amivel dolgozik. Most viszont jobban készültem, de így is elég gyorsan kellett fényképeznem, mert nem sokat tökölt, igen hatékonyan dolgozott a fával. Én a fémmegmunkáló gépek megfontolt, nyugodt tempóját ismerem jobban, de itt tényleg pillanatok alatt megvolt egy-egy fázis.

Először négyzetes hasábot vágott ki a pallóból, majd megkereste a közepét. Aki nem ismerné a trükköt: tolómérőt szemre a fele vastagságra állítani, majd a négy oldal felezőpontjából egy-egy kis ívet karcolni vele a bütübe. A négy ív egy kis négyzetet fog közre, és ott van a középpont. Aztán még szintén a szalagfűrésszel levágta a hasáb sarkait, így már nyolcszögletű lett. Ezt fogta be az esztergába és néhány húzással hengert csinált belőle.


Aztán következett a markolat kialakítása, gyakorlatilag ez is egy körtemarkolat-féle lett, csak volt egy gallér a nyakán és majd beleillesztünk egy kis fa pöcköt is oda, ahol az első gombócmarkolatnak a füle volt.

2010. március 24., szerda

Bevetésre készen


Nos, ilyen lett végül a puska, hengeres fa alkatrészekkel mindenütt. Még szokni kell egy kicsit, de nem volt túl sok időm gyakorolni vele. Az összhang mindenesetre tökéletes.

Tavaszi nagytakarítás

A krókuszok és az íriszek is kint vannak már, a jég elolvadt, a kert kipucolva, jöhetnek a többi hagymások és a tavasz!


2010. március 21., vasárnap

Új leolvasójel az S&B távcsőhöz

A múltkor tervezett leolvasójel időközben elkészült, és teljesen olyan lett, mint amilyennek elképzeltem. A fekete elox nagyon jól mutat a rozsdamentes csavarokkal.


Hosszirányban a két csavarnál van mozgástere, a távcsőre merőlegesen pedig maga a leolvasójel állítható, ugyanis egy rozsdamentes hernyócsavarból lett kiesztergálva. Ezzel a nagyon egyszerű megoldással a tüske pontosan odaigazítható a skálához:

2010. március 20., szombat

Az új hengeres készlet

Ma sorban végigfotóztam a tegnapi monstre forgácsolás eredményét. A puska az új fa alkatrészekkel egyre csontváz-jellegűbb, de így összerakva máris éreztem, hogy kicsit nagy lett a pofadék. Az elejéből mindenképpen faragni kell majd, mert az orrommal ütközik az álló lövéseknél, de így szemre is túl hangsúlyos, túl sok látszik belőle.


A többi fa alkatrészt viszont lekezeltem a szokásos teak olajjal. A bükkfa elég jellegtelen lett, de az előagyon nagyon szép erezetet csal elő az olajozás. A fával való munkának szinte minden fázisát szeretem, de a legszebb pillanat kétségtelenül ez, mikor előbukkan az addig alig látható erezet.

2010. március 19., péntek

Hengerfarigcsálás

Úgy döntöttem, ezt az íves előagyat és pofadékot már érdemes lenne legyártatni... Több forrásból is volt még cseresznye faanyagom, most leteszteltem őket, milyen lenne a színük beolajozva. Kis darabon lecsiszoltam és a teak olajjal lekentem őket. Gyakorlatilag ugyanazt a színt kaptam, mint a mostani alkatrészeké, nem lenne túl elütő, ha pár darabot újra legyártok a fa alkatrészekből.

Mivel Lacinál előre láthatóan nagy meló lett volna a fa alkatrészek kiesztergálása, még egyszer megkérdeztem az asztalosomat, nincs-e mégis valami embere a faiparban. Kiderült, hogy van esztergályosa Vácon, el is vittem neki az új tömböt. Talán ki tud szedni belőle 2 előagy+pofadék készletet is. El is vittem neki a faanyagot. Nyugdíjas öreg bácsika, aki már csak mindenféle kisebb munkákat vállal ismerősöknek, péntekre kész is lesz vele. Lacinak határozottan nagy könnyebbség, hogy csak marnia kell és nem kell vesződnie az esztergálással egy alapvetően fémmegmunkálásra berendezett műhelyben. Abban maradtunk, hogy hosszában elfelezi a pallódarabot és csinál két hosszú hengert. Nem lesz meg a teljes palást, de egy részét úgyis le kell majd marni, az lehet egy síklap. Így két-két előagyra és pofadékra lesz elég a faanyag.

Arra gondoltam, hogy ha itt a nagy alkalom esztergáltatni, akkor jó lenne megtudni, nem fejlődött valamit a kísérleti körtemarkolat az elmúlt fél évben. Fel is hívtam Maikot és az derült ki, hogy a forma teljesen maradt a régi, csak az átmérő lett 50 ill. 55 mm, ez utóbbi a nagyobb kezű versenyzőknek. Ellenőrzésképpen lemértem a fekete műanyag markolatot, amit még a tusa átalakítással együtt csináltam, érzésre alakítva ki a végleges formáját: a legnagyobb átmérője 54,7 mm :-)

2010. március 16., kedd

Ütőmű- és reduktorrugók

Ma végre nekiálltam a reduktor és a sebességek tesztelésének, ütőrugó-cserének és egyebeknek. Nem akartam elkapkodni a dolgot, már sokszor voltam úgy, hogy nagyon örültem minden korábbi mérésmorzsácskának, most tehát minden változtatás után végiglőttem egy teljes tartályt az újonnan vett lövedékekkel. Az csak a harmadik doboz felnyitásakor jutott eszembe, hogy ezt igazán megtehettem volna a tíz újabb dobozzal is, hogy minél több egyforma maradjon. A méréseket válogatatlan lövedékekkel végeztem, a versenylövedékekkel valószínűleg jellegében ugyanezt kaptam volna, csak a grafikonok jobban simultak volna az átlaghoz.

Kiszereltem a régi ütőrugót. Ahogy számítottam is rá, erősen összeült, 19,6 mm az új és 18,5 mm, azaz 6%-kal rövidebb a régi. Azért van mögötte két év használat és kb. hetvenezer lövés... Ha csak 15 másodpercet számítok egy lövésre, akkor is majdnem 300 órát töltött felhúzott állapotban.

2010. március 14., vasárnap

A fa tusarészek újragondolása

Pár napja valamiféle hengeres előagyon gondolkozom, még Andy tanácsából kiindulva. Az alapgondolat csak annyi, hogy talán ha a térdemre raknék egy nagyobb, de csak félig kitömött babzsákot, akkor az előagy lehetne az álló/térdelő lövésekhez ideálisabb hengeres forma is. Fenyőfából készítettem is egy tanulmánydarabot, voltaképpen egy sima félhenger az egész.


Kicsit rövidebb is lenne, mint a mostani előagy, általában véve is könnyedebb lenne a puskám. Az új válltámasszal már eddig is mindig az volt az érzésem, hogy egy dinoszaurusz csontvázára emlékeztet a puska, semmi felesleges faxni, csak a használható dolgok. Egy kicsit ingatagnak tűnik így, de nem ez a baj, hanem hogy nem elég magas az előagy, pont térdelve lenne jó minél magasabbra emelni a puska elejét.

2010. március 10., szerda

75 000 lövés

Még egyszer utoljára összeszedtem és lefotóztam azt a nagy halom használt ólmot, amit az elmúlt években gyűjtöttem össze. Csináltam róla egy PR-értékű fotót is, hogy mi a siker titka... Azt hiszem, elég dekoratív látvány így a puska. Lemértem: közel 50 kg, azaz nagyjából 150 doboz lövedék, vagyis 75 ezer lövés! És ebben nincs benne az a több tízezer, amit a versenyeken és a belövőpályákon lőttem el.

Ami a prospektusokból kimaradt

Lefotóztam a fegyverszekrény ajtaján szorgosan gyűjtögetett régi parallaxfelirataimat. Ahogy az időjárás változott, úgy kellett mindig újat nyomtatnom, ami követte a távcső távmérésének mozgásait. A piros vonal a 45 méteres távolság leolvasási helyét jelzi, egyben mutatja az elmúlt másfél év átlaghőmérsékletét is.


Ezt a fotót el kellene küldeni a Schmidt&Bendernek, tegyék ki a weboldalukra ezt is, mint kiegészítő információt...

2010. március 9., kedd

Búcsú az LGR-től

Úgy döntöttem, hogy meghirdetem az LGR-t is. Hiába nőtt a szívemhez ez a legendás puska, de jobban kell most a pénz az utazásokra, és a német bajnokság óta nem is lőttem vele.


Így hát külön tétel lett minden, ami magában is piacképes, például a csősúly és társai. Egy egész komplett készlet lett belőle, széljelzővel és hangtompítós véggel együtt.

2010. március 7., vasárnap

MFTA Masters/Clubs Cup, Far Coley

7-12. hely - 32/40 pont - 91,4% (max. 35)
Találati arány: Álló 75% / Térdelő 75% / Ülő 81%

Felpakoltunk mindent és úgy mentünk a Far Coley klubhoz, hogy utána már megyünk is tovább a komphoz. Ma egy összevont verseny volt, az MFTA Masters Cup és Clubs Cup. Ezeket egy versenyként lőttük meg, de az eredmények mindenkinek a megfelelő kupá(k)ba számítódtak bele. A Masters-ben a 40 legjobb Midlands-i lövő versenyzett, akik a Winter League során kvalifikálták magukat. A klubok közti versenyen minden klubból a legjobb hat eredményt elérő ember indult és a legjobb négy összpontszáma adja a csapat eredményét. Nem kis büszkeséggel töltött el, hogy én mindkét versenyre kvalifikáltam magam.

2010. március 6., szombat

Edzés a Hill Farmon

A mai edzéssel valahogy nem voltam igazán elégedett, otthon is leültem hát még egy kis gyakorlásra, 45 méterre raktam ki egy tapsifülest (az a kis kék izé a kép közepén látható fa tövében).

Vakondok


Mert van, ahol nem védett állat... Igaz, itt hordákban közlekedhetnek, mert annyi túrást látunk néha. A smaragdzöld gyepen pedig igen bosszantóan akad meg rajta az ember szeme.

Edzés a Millride FTC-nél

26/30 pont
Találati arány: Álló 100% / Térdelő 100% / Ülő 83%

Ma is a Millride-nál gyakoroltam a holnapi versenyre. A puska már nem sokat változott, a válltámasz magasságával játszom még néha, állóhoz mélyen leengedem, térdelőhöz feljebb rakom, az ülőknél nagyjából alaphelyzetben van.

2010. március 1., hétfő

Yorkshire - Lake District

Reggel körüljártunk Malham-ben. Tegnap este már sötétedett, mikor ideértünk, nem tudtunk igazán jó fotókat csinálni, de most végignéztük rendesebben a falut. A patak mentén elsétáltunk a mezőkig, vadregényes kopár domboldalak vannak errefelé, és mindenütt az alacsony kőkerítések.


Fotóalbum: Malham

Utána iszonyú jó utakon jártunk, a Pennines hegység tetején: hóval fedett, kopár hegyek, holdbéli táj, és az egyik dombon hosszú szűrű marhacsorda volt. Mint valami ősállatok, álldogáltak a semmi közepén, egy mélyedésben összegyűlt vizet ittak és legelésztek. Ez aztán a ridegtartás! Malham Tarn mellett leraktuk az autót és sétáltunk egy darabig az erdőben. Láttam egy-két cottage-ot, ahová szívesen beköltöztem volna.