2009. június 28., vasárnap

Irány Lengyelország!

Megnéztem a Gúgliban, milyen messze lennének a különféle külföldi versenyek. Az angliai Weston Park 1960 km-re van tőlünk, az olaszországi Párma 1070-re, a spanyol Zumarraga pedig 2410 km. Írtam a spanyoloknak, mert az is érdekes versenynek ígérkezik, bár elég közel van időben, kicsit neccesnek tűnik. Rögtön válaszoltak, segítenek szállást keresni, ha repülővel megyünk, elhoznak a repülőtérről, stb. Náluk 24,2 J a határ, ezért külön van egy 'International 16J' kategória a külföldieknek. A célok nem olyan vészesek, 9-50 m között vannak, max. 3 db 15 mm-es 20 méterig, max. 6 25/32 mm-es 32 méterig, max. 20% előírt testhelyzetű, de ezek csak 40-esek lehetnek.

Írtam viszont Radeknek, egyrészt külön is invitáltam a magyar OB-re (csináltam neki topikot is a lengyel fórumon), és mellesleg érdeklődtem, hogy nincs-e nemzetközi versenyük mostanában Lengyelországban. Írt is még aznap, hogy ő is gondolt már erre, és például július 27-én lenne egy Lengyel Kupa fordulójuk, meg lesz egy augusztus közepén is, amikre szeretettel várnak.

Ez a mostani tökéletes lenne, van addig még egy hónap. És ez csak 350 km, Krakkó mellett lenne, ideális. Az olasz verseny is ezen a hétvégén lenne, de az ahogy látom, van minden hónapban, nem lehet akkora verseny, inkább Radekkel harcolok. Radek is válaszolt, többek között, hogy hiába számít két kupaeredménynek a morskói két napom eredménye, a kupát csak a PFTA tagjai nyerhetik meg :-) Neki jó dolga van, mert van náluk 5-10 dobogóképes lövő.

Elgondolkodtam azon, hogy milyen versenyekre kellene elmennem. Itthon már hiányzik az igazi kihívás, ezért járok inkább külföldre. A spanyolok lelkesen írtak, Jesús még fotót is küldött magáról, hogy könnyebben el tudjam képzelni magamnak a kommunikációhoz. De sajnos a spanyol openről le kell mondanom, egyszerűen nem lenne elég időm befejezni a sürgős munkákat, elég pénzt szerezni az útra és rendesen felkészülni a versenyre. Erőltetni meg semmi értelme nem lenne.

Te & Én

... Forever, Eternity, Emotion, Passion, Romance ... Akár egy szirupos szerelmi történet is kezdődhetne így - de nem kezdődik. Legalábbis nem itt, nem most - és legfőképpen nem így! :D Viszont azt hiszem, az idei növényvadászat után méltán kiérdemeltem a Plantaholica incurabilis var. peregrinans nevet, na de ne vágjunk ennyire a dolgok elébe... :))


2009. június 22., hétfő

Passau - Linz

Tegnap késő este értünk Passauba, de mivel több száz kilométerrel nyugatabbra vagyunk, üdítően későn sötétedik errefelé. A fogadó teraszáról ilyen kilátás nyílt:


Ez a szállás is kényelmes és rokonszenves volt, szerintem legközelebb is itt kellene majd megszállnunk. A fogadó egy kis folyó, az Ilz partján volt, de a városban összesen három folyó megy át, a Duna és az Inn is itt találkozik egymással.

2009. június 21., vasárnap

Nyílt Német OB, Ebern, 2. nap

Viccesen indult a mai nap, a tegnapi térdelő pályát most állva kellett meglőni, két hibával indítottam tehát, esélyem sem volt. Aztán rögtön utána az alig érezhető szélben elment fél killzone távolsággal balra egy távoli cél. Az első két pályán három hiba, ez jó indítás volt. Utána viszont több, mint a fele versenyt hibátlanul lőttem végig. Hátul a lőtér mögött becsúszott még két hiba, aztán újra hibátlan, beleértve a térdelő pályákat is, aztán az utolsó előtti pályán ismét két nehéz álló, két krumpli... Így lett 43 pontom, szokás szerint majdnem ugyanaz, mint az előző napi eredmény. Azért ez sem volt rossz, főleg mert mások nem nyújtottak ennyire stabil teljesítményt, a másik két 41 pontos és a 42-es is összesítésben mögém került. Radek biztosan őrizte az első helyét, viszont Willi összekapta magát és 45 pontot lőtt, ezzel szétlövésre álltunk a második-harmadik helyekért.

2009. június 20., szombat

Nyílt Német OB, Ebern, 1. nap

Felvirradt a nagy nap. Volker aggódott, hogy időben végzünk-e a versennyel, ezért már reggel 8-kor kezdődött a verseny, belövés előtte 7 órától. A fogadóban alig kaptunk reggelit, végül háromnegyed hétben azért kiegyeztünk, de így is tiszta csíkszemű volt az öreg, aki a pult mögött sertepertélt. Megreggeliztünk és mentünk a lőtérre. A vaddisznók közben egész csordává szaporodtak, a céllal ellátottak mellett volt két dekorációs jellegű is, igazán jól mutattak a mezőn.


Találkoztunk a többi magyar kollégával is, de nem sok szót váltottunk, folyt a belövés és aztán hamarosan kezdődött a verseny is. A csapatokat már előre összeállították, fent volt a neten is a szövetség weboldalán, így nem okozott túl nagy meglepetést a beosztás. Délelőtt csak a Klasse 1 lőtt, egy Kurt nevű idősebb fickóval lőttem együtt, ő faragott korábban egy szép egyedi diófa tusát a Steyrjéhez.

2009. június 19., péntek

Bamberg - Ebern

A belövés után pihenésképpen Bamberget néztük meg. A szállásunkon egy akvarell pont ezt az épületet ábrázolta, hát most láttuk élőben is.


Bamberg is helyes kis város, de engem annyira nem hatott meg. Minden városnak van egy általános hangulata, ami egyszerűen csak egy összbenyomás, független az építészeti értékektől vagy az emberektől. De az is lehet, hogy már kicsit fáradt voltam a hét végére.

Nyílt Német OB, Ebern, 0. nap

Ma reggel is a lőtéren kezdtünk, és most már kint volt az 'Isten hozott' tábla is (ezt még Gerhard kérdezte meg tőlem korábban, hogy miként van magyarul) a német és lengyel megfelelőjével együtt. Ma már többen is voltunk, nem csak a pályaépítők voltak itt, hanem jöttek a helyiek belőni és gyakorolni.


A kis piros bombázó a mini bipodjával szinte ki sem látszott a földből, de ez van, a múltkori tapasztalatok alapján nem igazán akarom többet dobozban hurcolni.

2009. június 18., csütörtök

Mitwitz - Coburg

Délután mentünk tovább a szállásra és várost nézni. A szállásunk egész korrekt volt, 5-6 összenyitott házból álló tömbben alakították ki a fogadót, az ablakunk egy csendes utcára nézett. Éppen csak lerakodtunk és mentünk tovább északkelet felé, Mitwitzben a vízikastélyt néztük meg, mert Ági vonzódik minden vizes jellegű építményhez.

Nyílt Német OB, Ebern, -1. nap

Korán reggel, ahogy tudtunk, útnak indultunk. Inkább fél 11 lett, mire odaértünk, de ott voltunk a jól ismert helyszínen megint. Csak páran voltak kint a németek, építették a pályákat, nyírták a füvet, rendezkedtek. Ági időközben az egész kocsit telepakolta különféle hortenziákkal, ezeket szerencsére berakhattuk a lőtér bejárata mellett álló üres házba, így újra tudtunk mozdulni az autóban.

Ahogy megérkeztünk, kaptunk Gerhardtól egy műanyag belövőállványt (ezt még tegnap kértem Áginak), alá egy öreg függönyt pokrócnak, és a belövőpálya felétől befelé - ez kicsit szélcsendesebb rész - lőhettünk 25 méterig. Itt lőttünk tehát ill. amikor rendezkedtek a pályán, akkor segítettem nekik mindenféle apróságokban.

2009. június 17., szerda

Wilhelmshöhe - Fritzlar - Homberg - Wasserkuppe

Gerharddal beszéltem telefonon, holnap 10-től lehet belőni a pályán, Csak a belövőpálya használható, de az szabadon, persze amikor éppen nem folyik éppen mögötte a pályaépítés.

Ma hosszabb utat tettünk meg, de azért nem csak a kilométereket nyomtuk a pályán, hanem nézelődtünk is útközben. Kassel mellett megnéztük a Wilhelmshöhe kastély hatalmas parkjában található, eleve romnak épített Löwenburg várat és magát a parkot is.

2009. június 16., kedd

Osnabrück - Wiedenbrück

Reggel otthagytuk a szállást és útra keltünk Ebern felé. Ági Münsterben vett néhány növényt is, mert persze éppen a puskákkal és egyéb holmikkal színültig telepakolt kocsival kell csakis e tájon kapható növényritkaságokat szállítani. A parkolóban sikerült találnom egy nyitott hálózatot, de csak az autó tetejére kirakott laptoppal volt elég térerő, csak gyorsan írtam egy villámjelentést a magyar ápolttársaknak. A német fórumon nem volt sok beszámoló, csak az eredmények, illetve a hét vicce, miszerint "...a versenykiírásban szereplő 'a pályáknál ingyen víz mindenkinek' dolgot kicsit másként képzeltük el..." :-)))


Ma Osnabrück városát néztük meg, ami leginkább a vesztfáliai békéről nevezetes, de számunkra a legérdekesebb élmény egy kis szökőkút volt, aminek a peremén a kis szobrok mozgathatóak voltak. Mint a játékbabák, csuklók voltak a kezüknél-lábuknál, forgatható volt a fejük, dönthető a törzsük - minden arra járó a saját elképzelése szerint alakíthatta át a szoborcsoportot!


Fotóalbum: Osnabrück

A szállásunk Rheda-Wiedenbrück mellett volt, a puszta közepén, egy elég szűkös kis tetőtéri szobában. Friss péksüteményre vágyva bementünk Wiedenbrück városába, és nagy meglepetésünkre igen aranyos, hangulatos kis városka volt. Tipikusan az a hely, amit soha eszünkbe sem jutott volna megnézni, de nagyon tetszett. Itt a házak mind mondtak valamit, bibliai idézetek vagy életbölcsességek, jelmondatok voltak rajtuk latinul vagy archaikus német nyelven.


A másik érdekesség a köztéri szoborkiállítás volt, enyhén túlsúlyos utcai járókelők életnagyságú betonszobrai álldogáltak mindenfelé: beszélgető háziasszonyok, kirakatot néző feleség, éttermi vendégek, apácák, táncoló párok, stb.


Fotóalbum: Wiedenbrück

2009. június 15., hétfő

Dortmund - Verne - Münster

Reggel Dortmundba mentünk, ahol Maikot látogattam meg, aki mindenféle kiegészítőket gyárt légpuskákhoz. Cége, a MEC egy nagy irodaház egyik emeletén lakik, a földszinten pedig egy remekül felszerelt kis 10 m-es lőterük van. Maik 40 körüli, barátságos fickó, velem németül, Ágival inkább angolul beszélgetett. Bevittem és megmutattam neki a puskámat és a rajta lévő megoldásokat, meséltünk neki a Field Targetről is. Vettem még egy kis Centra bipodot is és egy pótszárnyat a válltámaszomra.


Viszont sajnos azt vettem le az egész beszélgetésünkből, hogy az FT nem igazán érdekli. Piacnak kicsi, nem éri meg vele foglalkozniuk. A versenyzés is csak annyira érdekli, hogy ha nem esik az eső, akkor esetleg megnézné. Szerintem több évtized fedett pályás lövészmúlttal a háta mögött egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy a drága fegyvert ott húzza-vonja a sárban és az esőben. Pedig, ha egy-két versenyt végiglőne, talán meg is változhatna a hozzáállása... Mindenesetre, már beszélt pár német lövővel, konkrétan Willi Dahmot említette, akinek saját állítása szerint nagyon pontos a puskája, de amikor felkínálta neki, hogy lőjön akármilyen pózból egymás után tízszer 10,9-est a 10 méteres lőtéren, 1000 euróba fogadva, azt azért nem vállalta...

2009. június 14., vasárnap

Lembeck, kastélypark


A verseny után még elmentünk a lembecki kastélyhoz, aminek a kertjében mindenféle sznob kerti dísztárgyakat és drága növényeket állítottak ki. Ági majdnem vett itt hortenziákat is, amiket aztán még több napon át keresgéltünk szerte az országban, annyira ritka fajták.

Észak-Rajna-Vesztfáliai OB, Dorsten

Valami híd felújítása miatt csak kis kerülővel tudtunk kimenni a lőtérre - ezt tegnap szerencsésen elkerültük, mert a tévesen becélzott kastély felé menve elkerültük az útlezárást. A lőtéren a szokásos társaság volt, a legtöbb már régi ismerős. Martinát kérdeztem, hogy vált be az új billentyű az FWB-n, de azóta még nem is lőtt vele... Egy csupa vigyor kiscsaj odajött hozzám, hogy az 'Andras' vagyok-e, mert akkor vele fogok lőni Ebernben, így ismertem meg Melanie-t. A belövőpálya a szokásos volt, 5 méterenként lőlapok és olyan kacsák, amiknek a fejét kellett lelőni és a killzone találata állította vissza újra. Lődöztem rájuk szorgalmasan, sütött a nap, minden ideálisan indult.


Aztán egész enyhén elkezdett cseperegni az eső. Nekem fel sem tűnt, csak később az, hogy a végére már csak én maradtam a belövőpályán, mindenki behúzódott valahová az eső elől. Aztán rákezdett jobban is, nem zuhogott ugyan, de szép határozottan és kitartóan esett az egész verseny alatt. A doboz nem volt nálam, a puskát a bipodra tettem, a napvédő huzat volt rajta eső ellen és egy kis hátizsákban voltak a legfontosabb szerszámok, lövedékek és az enni-innivaló. Hiába volt hát a hófehér ingem és a tarkóvédő a sapkámon, a rádióban tegnap megígért 30 fok csak két részletben volt meg, 15-15 a lőtér két oldalán.

2009. június 13., szombat

Észak-Rajna-Vesztfáliai OB, Dorsten, 0.nap

A helyi csapat már öt órától kint volt, pályát építettek a szokásos helyen. Találkoztunk Martinnal, nagyon barátságosan fogadott, és azért az az 1200 kilométer út is imponált nekik, amit megtettünk ezért a versenyért. Először körbejártunk, megnéztük a pályákat. Rögtön az elsőnél majdnem eldobtam a hajam: térdelő pálya, a gyenge puskás célok 10-15 méterre a fák tövében, az erősek viszont 40-45 méterre, ráadásul a fák tetején... De aztán megnyugtattak, hogy nem olyan vészes a helyzet, mert itt most teljesen külön van a 7,5 és a 16 J, minden pályán 2-2 cél van, nincs duplázás, nincs közös cél, és ez a pálya csak a gyenge puskásoknak térdelő, nekünk normál ülő. Íme, egy pszichikai trükk arra, hogy a lövők megkönnyebbülten tekintsenek a 45 méteres célra is.

Nürnberg

Délelőtt nem keltünk túl korán, muszáj volt egy kicsit pihenni az elmúlt napok után. Nürnberg belvárosát néztük meg, és amilyen szerencsénk volt, pont délben jártunk a piactéren, és megtekinthettük a város egyik látványosságát, a mozgó figurákkal illusztrált harangjátékot.


Engem valamiért olyan nagyon nem fogott meg ez a város, de Áginak tetszett. Különösen, hogy itt utcát is neveztek el róla :-)

2009. június 12., péntek

Kerti törpekacsák

Tegnap éjjel le sem feküdtem, és délelőtt is még egy leadandó terven dolgoztam, mert ezzel mindenképpen el kellett készülnöm még az elutazásunk előtt. Utána derült ki, hogy Ági délelőtt füvet nyírt meg ilyesmik, és még össze sincs pakolva semmi. Délután volt már, mire el tudtunk indulni. Budapesten még átadtam az építtetőnek a tervet és útnak indultunk végre, aztán szinte megállás nélkül csak mentünk.

2009. június 6., szombat

A Díva

Párásodó szemekkel nézem a kert frissen nyíló gyönyörűségeit... A színpadon elsőként a Díva, Sarah Bernhardt:


2009. június 3., szerda

A sulin túl

Ezzel is meglennénk... Túl az elméleti és a gyakorlati vizsgákon, ma pedig megvolt a védés is, megkaptuk a bizonyítványt, csak valahogy a katarzis maradt el - kiléptem a kapun és ezzel lezárult egy időszak. Lehet, hogy ez a folyamatos tanulás számlájára írható, hogy nem kunszt, ha elvégzek egy iskolát, ha vizsgáznom kell, ha elismerik, hogy jó vagyok valamiből - ez az alapértelmezett állapot. Viszont most már bátran kijelenthető: az elmúlt évek tanulása nem volt hiábavaló.

Mától az iskolán kívül felhalmozott elméleti és gyakorlati tapasztalatok mellett a szükséges szakirányú, államilag elismert intézményi papírral megtámogatva kerttervezőként is tevékenykedhetek, úgyhogy harcra fel, győzni kell! :D

Azt még nem tudom, mit is akarok majd a kerttervezés után következő szakmának, de ezen, ha az eddigieket veszem alapul, újfent lesz bő 5-6 évem gondolkodni... ;) És most ki a kertbe, egy kis extra terepgyakorlatra!