2010. július 25., vasárnap

Iford Manor

Harold Peto ikonikus, a XX. század első felében, olasz reneszánsz stílusban épült kertje azt hiszem, minden kertbarátnak kötelező kör, aki a Cotswolds környékén jár és éppen útba tudja ejteni Malmesbury felé menet... Én is az Abbey House Garden-nel együtt szerettem volna megnézni, de úgy jött ki a lépés, hogy sokkal több időt 'kért' ez a kert, mint azt előtte gondoltam...


Előre kell bocsátanom, hogy ezidáig nem nagyon urgáltam a formális jellegű kertekért, de ez a stílus kivételt képez. A ház a tipikus, tájegységre jellemző mézszínű kövekből épült, nagyobbacska udvarház, aminek középkori alapjai vannak, de a fő tömegét a XVIII. századi díszítésekkel 'modernizálták'.

2010. július 24., szombat

The Lizard

Nemes egyszerűséggel a Gyík-félszigetnek nevezik Anglia legdélebbik, mélyen a tengerbe nyúló csücskét, ami még messze van a télen meglátogatott Land's End-től, ám annál sokkalta látványosabb és hívogatóbb - a szakadó eső és a lassacskán leszálló köd ellenére is.


Trebah Garden

Második cornwalli utunkat végre sikerült a nyár közepére időzíteni - legalábbis naptárilag. Az más kérdés, hogy esőkabátban és polár-kardigánban vacogtuk és áztuk végig az egész hétvégét, de ez mit sem von le az élményből... :D


2010. július 14., szerda

Szöveges szerda


A.O.S.: History repeats itself

History repeats itself
Coiling down into the future
When it's one second to twelve
The hands touch and follow deeper
History repeats itself
I didn't learn, I wouldn't listen
I couldn't see the books were on the shelf
For my good sense, I never missed 'em
Wish I was standing by the shore
Feel the wind blow in my face
See the waves roll in for an encore
They take a bow, they know their place
I do not want, I do not feel
I've inward on myself
I can't find anything that's real
But history repeats itself

2010. július 11., vasárnap

Brassington

Albérlet-keresés közben akadtunk rá erre a kis ékszerdoboz-településre a Peak déli csücskében. Ezt a részt a fehér mészkő jelenléte miatt White-Peak-nek becézik, a házak egységesen ugyanabból a fehér mészkőből épültek - vagy vakolták be őket, így szinte világítanak a zöld tájba ágyazódva.

White House, Keyworth

A National Gardens Scheme keretében megnyitott privát kertecskébe mentem, ami Nottingham zöldövezeti elővárosának egyik teljesen hétköznapi utcájában található.


Ezek a kertek általában kettőtöl ötig látogathatók, kivételes esetben esti a nyitvatartás, hattól kilencig, ha a kert az esti fényekkel is ütős.

2010. július 10., szombat

Much Wenlock

Kellett ez a pár nap aktív pihenés a francia út után, de most, hogy már csak néhány nap van hátra a Derbyshire-be való költözésünkig, idejét éreztük ellátogatni ebbe a kisvárosba, amit a legelső angliai utunkkor kihagytunk, túlságosan is közel lévén az akkori szállásunkhoz.


Moseley Old Hall

A klubhoz vezető körforgalom utáni dűlőút visz ehhez a kúriához, amit már egy fél évvel ezelőtt kinéztem magamnak, de csak most sikerült meglátogatni. A klasszikus téglaépület a katolikusok üldöztetése alatt búvóhelyként is funkcionált, erről néhány Priest-hole is tanúskodik itt-ott elszórva egy-egy szinten. A belépőjeggyel együtt diszkont áron lehet megnézni a Wightwick Manor-t is bizonyos napokon, úgyhogy eggyel több indok, hogy végre a másik utunkba eső látványosságot is sorra kerítsük végre!



2010. július 9., péntek

Az új házikónk

Ez hát az új otthonunk! Egy kb. 250 éves kis kőház egyik fele (az ajtótól balra lévő ablak már a szomszédé), Derbyshire északi felén, egy tucatnyi házból álló falucskában. Az csak hab a tortán, hogy a neve Appleyard Cottage, vagyis Almáskert Házikó. Tehát továbbra is Almáskertben élünk, csak egy másik, normálisabb országban. Már ez is mekkora ötlet, hogy a házaknak csak a városokban van számuk, a kisebb falvakban mindegyiknek saját neve van. Sőt, ha megveszem, át is nevezhetem és a telekkönyvben is az fog állni, hogy Maestro-lak, vagy amit akarok.

Chesterfield

Az ingatlanos irodájából kilépve úgy véltük, igazán megnézhetnénk a belvárost, ha már a közvetlen (na jó, nem is annyira közvetlen) közelébe költözünk. Igencsak elszoktunk már a félezres lélekszámnál többet számláló településektől, és az ilyen típusúból is csak a kis, kedves méretűeket tudjuk elviselni, és ez a város pedig már ormótlanul nagy.



2010. július 8., csütörtök

Pashley Manor

Francia utunkat lezárandó érkeztünk Dél-Anglia e kies szegletében egy nagyon meleg, itteni mércével mérve kánikulai napon, majdnem teljesen lemerült akkukkal és majdnem teljesen kimerülve a fárasztó úttól. Az uramat a kocsiban hagytam egy árnyas helyen, majd a megmaradt akkukkal felfegyverkezve nekiindultam kertet nézni.


Szerencsére a ház nem látogatható és a kert sem több hektáros, így kényelmesen sétálgatva tudtam végigfotózni a szokásos módon sok szobára tagolt, kisebbfajta birtokot.


2010. július 7., szerda

Amboise

A város és a legtetején trónoló kastély egyaránt ezen a néven osztozik, és bár hiába pihentünk pár órát az alant folyó Loire partján még a város előtt, azért már nagyon látszik, hogy az erőnk végéhez közeledünk.


Amboise egy számunkra már kellemetlenül nagy város, este hat után érünk be, úgyhogy a kastélyt már nem látjuk nyitva, hiába van itt, a kápolnájában eltemetve Leonardo da Vinci és a kastély parkjában meg egy-két, az utókor által megvalósított műve, de ezt most nem fogjuk megnézni.

Langeais

Kisváros, kastéllyal koronázva a pontos alliteráció, ha Langeais-t tömören jellemezni akarnám. Rettentően kimerülten érkeztünk ide, a meleg meg a feszített program a napi két kastély és még egy kert tempóban talán még az elviselhetőség határán belül maradna, de ez így már egyértelműen sok - még nekem is. :(


A hívogató tornyokat és a már nem hófehér meg sárgás, hanem galambszürke kőfalakat, a működőképesnek tűnő, masszív, sok méter magas felvonóhidat elnézegetem, és a kastély méretére és totális berendezettségére való tekintettel elszorult szívvel bár, de nemet mondok: végigrohanni nincsen értelme.

Prieuré de Saint-Cosme

La Riche-t még el sem érve, a városon kívül fekszik ez a kis birtok, ami hajdanán szintén részét képezte az El Camino franciaországi egyik szakaszának. A kolostorból mára a hosszú imaház és a templomból az egyik oldalhajó romjai és az alaprajza maradtak meg, de maga a hely 1092-től(!) datálódik, mint rendház, és ez meglátszik a részleteken is.



2010. július 6., kedd

La Roque

A Lascaux barlang(ok) közvetlen közelében fekszik ez a település, a hasonló nevet viselő testvérei közül neki a Gagéac egyértelműsítő utónév jutott, a 100 legszebb falu egyike, egyébként meg a Dordogne folyó völgyében helyezkedik el, és a névadó ormótlan nagy szikla alatt kucorgó hangulatos falucska. Az egyik végén kiskastély, sajnos magánkézben, így az nem látogatható, pedig ma még csak egy kastélyt láttunk, és lassan elvonási tüneteim lesznek, ha nem emelünk a dózison... :D

Jardin de Marqueyssac

Ha azt mondják, függőkert, akkor egyből mindenkinek Babilon jut eszébe, nekem meg még reflexből a gyerekkori emlékeim miatt egy gigantikus méretű erkély... :P Nos, ha a kettőt egybekombináljuk, akkor kijön belőle ez a kertecske, ami egy hatalmas szikla-platón terül el, az éppen, hogy csak a hátunk mögött hagyott Castelnaud várával az előtérben. A függőkert-komplexum több hektár méretű és körpanorámás az egész gyönyörűséges dimbes-dombos tájra, és talán ennek is a leképezése az udvarház körüli formális kert, ami nálam az ilyennincs kategória idei győztese, ugyanis ennyi buxust, ilyen formában még nem láttam...


Chateau de Castelnaud

Csipkerózsika birodalma után egy jóval marconább, férfiasabb kastély felé vettük utunkat, és a déli hőségben el is értük Castelnaud-t. A csöppnyi falucska tündéri házikói kapaszkodnak fel a domboldalon, aminek a tetején trónol ez a vár, amit a 70-es években romjaiból építettek újjá.


Ha belegondolok, hogy a magyar várakkal és történelmi nevezetességekkel is ugyanezt meg lehetne csinálni, hogy ne egy kőhalmot nézzenek a turisták némi 21. századi ormótlan és szembántó kiegészítésekkel, akkor el szokott azért facsarodni a szívem, hogy ilyenre sem igény, sem pénz, sem erő... Meg talán kedv sincsen.

Château d'Ussé

Hajnalhasadtával mézszínbe, majd hófehérbe burkolózó Csipkerózsika-kastély semmi mással össze nem téveszthető, a gyönyörű, karcsú tornyaival az egeket ostromolja a nyugodt, zöld domboldalban, és az ember már alig várja, hogy végre kinyissanak, és beljebb kerülhessünk... :)



2010. július 5., hétfő

Groléjac

Túl későn értünk már be a falucskába, és több, mint negyed órát kerestük a szállásunkat, majd megkérdeztem egy kedves hölgyet, ugyan tudja-e merre találjuk, mert sem térképen, sem egyéb helyen kitáblázva nyoma sincsen... Szerencsénk volt, a hölgy ismerte is a szállásadónőnket, és kocsival felvezetett minket, mondván, úgyis arrafelé lakik. :) Nagyon örültünk neki, mert tényleg nehéz lett volna nélküle eligazodni a girbegurba utcákon úgy, hogy nem tudjuk a végpontot, de öt perc alatt sikerült odaérni, a falu végén egy fafeldolgozó kisüzem melletti kedves kis ranch-ra, ami egy öles tóra nézett, körbe-körbe már az erdő... Egészen hangulatos kis hely volt.


Rocamadour

Ha a Dordogne völgyét felfedezőútként végigjárja valaki, akkor ki ne hagyja ezt az ékszerdobozt, mert valami olyasmiről marad le, ami nem pótolható... A kegyhely már az időszámításunk szerinti első néhány században is ismerős volt, a legenda szerint Szt Amator itt remetéskedett és építette fel Szűz Mária szentélyét, miután Izrael földjéről elmenekült...


Ami tény, hogy a meredek sziklák között a jámbor szerzetesről elnevezett kolostor-templom-kápolna-komplexum áll ma, aminek méreteiről árulkodik, hogy a sziklába vájt lifttel lehet a szintjei között a legkellemesebben közlekedni, vagy több száz lépcsőt kell megmászni, akár odafent parkoltunk le, akár odalent, a folyó mellett.

Cardaillac

A legnagyobb déli melegben érkeztünk ide egy kanyargós. szerpentines úton át, szemügyre vettük a 100 legszebb... táblát, letettük a kocsit és menekültünk be az árnyékos utcácskák mélyébe.


Monpazier

Egy bastide, vagyis egykoron és némelyik helyen még mostanság is fallal elkerített, középkori erődítmény-város került az utunkba, méghozzá egy igen régi darab, amit még a XIII. században alapítottak, úgyhogy illő tisztelettel közelítettünk a városkához. Több kapun is meg lehet rohamozni, alapvetően sík vidék és téglalapos elrendezésű, párhuzamos-merőleges utcaszerkezetű, úgyhogy jó sokat lehet sétálni, amíg az ember bejárja az óvárost.


Conques

Ha egy középkori városkát intakt formában akar látni az ember, akkor Conques a legtökéletesebb hely erre, és mint ilyen, büntetendő cselekmény kihagyni, ha Aveyronban járunk. Az általam valaha látott legszebb város, amivel csak álmaiban találkozik az ember - amíg el nem zarándokol ide, a hegyek közé jó alaposan eldugott és elfeledett településre, amit megkímélt a haladás szelleme, hiszen annyira kiesik a forgalmas csomópontok és úthálózat bűvköréből.

2010. július 3., szombat

Spanyol OB, Baszkföld

Urruñában léptük át a határt, és ennek alkalmából jól körbe is fotóztuk a városba vezető körforgalomba helyezett zöld szigetet.


A Pireneusok itt a legzöldebb arcát mutatja, dús legelők, hajmeresztő magasságokat elérő bércek között kanyarog az út, majd beér San Sebastiánba, ahol őszintén szólva nem laknék, annyira romos és lepukkant nagyváros képzetét kelti - mint Soroksár a rendszerváltás előtt, legalábbis ennél rosszabb hasonlatra most nem futja emlékileg...

2010. július 2., péntek

Biarritz

Ebből a felkapott, sikkes kis üdülővároskából kb. a tengerpartot tartottuk érdemesnek megnézni, mert a végig magnóliafákkal és pálmákkal szegélyezett főutca kissé túl sznob és csilivili benyomást keltett. Elszoktunk mi már ettől és nem is érdekel a kirakatok csillogó világa, ahol fél vagyonért árulnak flancos göncöket azoknak akik nem készültek fel a tengerparti nyaralásra...


2010. július 1., csütörtök

Chateau de Montreuil Bellay

Már így is rengeteg kastélyos élménnyel megrakodva, erőnk végső határához közeledve estünk be naplemente táján ide, ebbe a kisvárosba, és megint kastélyt néztünk, mi mást... Igaz, most már csak kívülről, mert aznapra már bezártak, de őszintén szólva nem nagyon bántuk a dolgot, még egynek a teljes végigjárására nem lett volna már erőnk.


Montrésor

A kis település saját jogon is egyike a 100 legszebb-nek, folyóparttal, kastélykával a szirtfok tetején, szóval egy nagyon jó hangulatú, girbegurba utcácskás kis hely.


Mi a kastélyt vettük szemügyre, ami a XI. században erődként épült, majd az 1500-as években nyerte el mai formáját, mi meg éppen időben érkeztünk, hogy körbejárhassuk. Egyetlen család tulajdonában van már másfél évszázada, a lakói mindent megőriztek a berendezésből, és gyanítom, a viktoriánus idők óta gyakorlatilag változatlanul állnak ott tárgyak, bútorok, dekoráció, minden...

Fougeres-sur-Bievre

Útközben utunkba akadt ez a kiskastély, hát leparkoltunk és megnéztük. Ahogy tartunk délebbre, az idő úgy kezd egyre örvendetesebben melegedni, és igencsak jólesik az angliai hűs nyár után némi rövid ujjúban flangálás...


Maga a kisváros nem egy nagy durranás, de a baguette-jük finom. :D

Képek itt: Fougeres-sur-Bievre

Chateau de Chenonceau

A Loire völgyében elhelyezkedő kastélyok közül a következő, szintén kötelező jelleggel  meglátogatandó a Cher folyóra  keresztben ráépült Chateau de Chenonceau, ami a hasonló nevet viselő helység határában található, egy hatalmas, a folyóig leérő parkkal övezve. A kicsike falu csupán egy x-szel gazdagabb a neve végén, viszont kellemes, hangulatos kis hely. A francia turisztikai információs egységekben, mint itt is ingyen vagy jelképes összegért juthat a napi netes betevőhöz a technokrata vándor, emellett kiváló hely ahhoz, hogy a környékről minden létező, minket érdeklő témában kis, pár oldalas ismertető brosúrákat szedjünk össze. Majd bosszankodjunk, hogy a végigjárásukhoz két hét kellene legalább...


Tehát, akinek van két hete a Loire tágabban értelmezett völgyére, annak íme az aktuális kastély-kínálat:

Chateau de Chambord

Ma egész nap kastélynapot tartottunk, és Európa egyik legszebbjével indítottunk. Épp nyitás előtt estünk be, úgyhogy még egy kicsit lehetett is eprészni odakint és kellő mennyiségű fotót készíteni erről a száz tornyú palotáról. A hozzá vezető úton törzsig csonkolt, ősöreg platánok sorakoznak, a belső udvar viszont kavicsos, növénynek híre-nyoma sincsen.