Donkey Village

Éppen egy versenyről igyekeztem hazafelé, és a Peak District mélyén járva feltűnt egy kis barna tábla: Donkey Village. Semmi több, de nekem ez is elég volt, egy Szamárfalva biztos érdekes lesz. Főleg, hogy egyre kisebb utacska vitt be még jobban a hegyek közé. Már rég jártam ezen a vidéken, és nosztalgiával gondoltam vissza azokra az időkre, amikor közelebb laktunk a Peakhez és sűrűbben kirándultunk erre. Ezek a végtelen, zöld mezők és a kőkerítések hálója újra visszahozta a szőttesföld-érzést.

Akit a Peak szele megcsapott

Hazafelé, mit ad Isten, megint a Peak District belseje felé vettük az irányt, úgyis olyan régen nem láttuk már... Egy kis kitérőt jelent csak az észak felé vezető úton és Uttoxetert, majd Ashbourne-t (ez alkalommal azért maradt ki, mert vásár volt és egy árva parkolóhelyet sem találtunk :P) elhagyva máris csodákat lát az ember.

Parwich egy picike falu a zöld kellős közepén, tavasszal itt is láttam egy kiadó házat, de nem nagyon forszíroztam az ide költözést. Amint kiszálltunk a kocsiból, rögtön felfrissült az emlékeztem, miért: Stafford környékén még 19 fok volt, itt már csak 16, amit a kérlelhetetlen hegyvidéki szél kerget körbe-körbe a hegyoldalakon, az év egyik legmelegebb napján...

A táj leírhatatlanul szép, mint mindig, a zöld, harsogó hegyek-völgyek, és a kis kőházas falu is hozza a formáját: régen nem láttuk már ezt a vidéket, és még mindig elvarázsol...

Alton - Littlemoor

Kirándultunk egyet a környéken Alton felé. Az alábbi fotó rendkívül különleges, többszörösen bárányvonatkozású: az előterében látható a barikád, míg kicsit hátrébb lompos farkáról felismerhető a báránybőrbe bújt farkas is :-)

Wirksworth - Bonsall - Peak

A mai lövészetnek hamarabb vége lett, a marcona angol hadfiak szombatra kapnak csak kimenőt az asszonytól, de a vasárnapi ebédre nincs mese, otthon kell lenniük. Kicsit kanyargósabb úton indultam hazafelé, próbáltam olyan utakon menni végig, amerre még nem jártam (ez egyre nehezebb a környéken). Az első jelentős felfedezésem az a dombtető, ahonnan Wirksworth-re nyílik nagyszerű kilátás, fel is vettem a kedvenc pontjaim közé a menőkébe.

Ashford in the Water

A hozzánk közelebb levő, még szelídebb White Peak-be néha bemerészkedünk egy-egy nap erejéig, és mindig valami érdekeset sikerül kifognunk, hiszen nem csak a hegyes-völgyes, zöld szőttes, birkapettyes táj, de a kis falucskák is soha nem szűnő élményekkel szolgálnak.

Baslow-ban kezdtük, ami egy mi szemünkkel nézve elég forgalmas település a Peak-et átszelő fő közlekedési útvonalon, de van egy-két bájos részlete, mint pl. a folyópart, és az azt övező néhány házikó...

Stanton in Peak - Open Gardens

Már télen ízelítőt kaptunk ebből a falucskából az egyik, Peak-et bejáró utunk folyamán, úgyhogy most ismételten meglátogattuk, ez alkalommal a hétvégi nyitott kertek miatt. Nem egyedi, de annál inkább szívmelengető gesztus a helyi lakosok részéről, amikor településükön egy-egy alkalommal egyszerre nyitják meg kapuikat a kertet szerető népek előtt. Itt gyakorlatilag az egész falu nyitva állt, a hegyoldalba kapaszkodó településen 25(!) helyre lehetett bemenni, a többi helyre meg, az alacsony kőkerítéseknek köszönhetően, bekukucskálni. :D

A magyar kertépítőknek különösen tudnám ajánlani a helyet, mint élő illusztrációt, hogy két négyzetméteren is csodát lehet tenni, valamint hogy nincs lehetetlen fekvésű kert, csak növényismeret, némi merészség és kreativitás kell hozzá...

A többiről pedig majd nyomtatásban lehet olvasni. :D

NEFTA Classic, Emley Moor, 1. nap

Ha egy angol lövő csak egyetlen versenyen vehetne részt egész évben, a legtöbben ezt választanák. Idén rendezik meg 21. alkalommal az északkeleti régió, a NEFTA nagy versenyét. A legtöbb angol versennyel ellentétben, amelyekhez szövetségi tagság vagy akár kvalifikáció is szükséges, ez a verseny nyílt, csak időben kell rá jelentkezni, mert hamar betelnek a helyek.

Maga a verseny két napos, mindkét nap 40 FT és 40 sziluett célt kell meglőni. Az FT-célok a szokásos angol nehézségi szintűek, 4 álló és 4 térdelő céllal, itt-ott a határ fölé is kihelyezve. A sziluettek a nemzetközi távokon vannak kirakva (csirke 18 m, disznó 28 m, pulyka 33 m, kos 41 m). A versenyzőket párokba osztják és ezek a párok együtt lövik végig a két napot. A társaság három turnusba van osztva, egy FT, egy sziluett és egy pihenő forduló jut mindenkinek, naponta más-más időben kiosztva. Emiatt mindig van egy nagy társaság, akik piknikelnek, sokan hozzák a családot is. Folynak az adásvételek is, hiszen az egész országból összegyűlnek itt a kollégák.

Dunge Valley Rhododendron Garden

A Peak túloldalára képes voltam elráncigálni az uramat, hogy ezt a kertet is láthassam végre: a nagyon jó marketing-képességgel megáldott tulajdonosai ennek a magánkertnek olyan hírverést csapnak és olyan szép fotók készülnek róla, hogy az ember hajlamos némiképp túlzó elvárásokkal érkezni a helyszínre, a félig kopár és smaragdzöld füves dimbek-dombok és komoly hegyvonulatok között egy valóban eldugott kis szurdokvölgybe.

Ez a hazahozott Apricot Fantasy:

... a teljes sztorit pedig majd nyomtatásban. :D

A kert hivatalos oldala: Dunge Valley Rhododendron Garden

Peak District, holdbéli tájak

Remek napom volt ma: a NEFTA-nál vendégeskedtem és - életemben harmadszor, itt Angliában pedig a második alkalommal - sikerült a 'clearing', vagyis a versenyen nem csak a legjobb eredményt lőttem, hanem kivétel nélkül minden célt eltaláltam. Kicsit borongós, de ezzel együtt is szép idő volt, így hát hosszabb kitérőkkel mentem haza a Peak Districten át.

Handley - Wolley Moor - Littlemoor

Még mindig térdig érő hó fedi az egész környéket, de ma gyönyörűen sütött a nap és kellemesen enyhe idő volt. A szomszédság is kint tett-vett, havat lapátoltak, egy öreg bácsika fényképezte a nénikét a behavazott teraszon, ilyen fotót sem csinálhatott az elmúlt fél évszázadban. A hó vastagsága még nem csökkent jelentősen, csak egy kicsit összeesett, viszont a házakon megjelentek a jégcsapok.

Fabrick - kilátás öt megyére

Ismét szép hómennyiség esett le és olyan szép napos idő volt, hogy elindultam egy kis fotózásra a környéken. Ashover felett van egy dombtető, ahonnan szép kilátás nyílik a falura és messze a környékre is.

Nem volt könnyű odajutni... Tudni kell azt, hogy Cliókán jófajta téli gumik vannak, ami errefelé szinte ismeretlen, ezért túlságosan nem voltam betojva egy kis hótól, sőt. Úgy gondoltam, levágom a kanyart a Stoney Lane-en, minek járjam be egy nagy háromszög másik két oldalát?

Bamford - Curbar

A mai versenyről hazafelé menet nem a pályán mentem, hanem toronyiránt át a hegyeken. Ilyenkor már van időm, igyekszem mindenféle szép tájakon átmenni.

Mivel a legrövidebb utat választottam, olyan durva földút is került az útvonalba, hogy alig bírtam rajta felmenni Cliókával. Sokszor megálltam fotózni, hol csak egy-egy birkával sűrűn telepettyegetett tájkép kedvéért, de egy domboldalban például találtam egy teljesen zöldre mohosodott kőkerítést. A kerítésen túl - természetesen - megint csak birkák voltak.

Kilátás Matlockra

A Cascades Garden után kicsit kóboroltunk még a környéken, mikor az egyik kanyarban valamiért úgy éreztem, hogy meg kell állni és érdemes lesz kiszállni. Nem tudom, miért volt ez az érzésem, mindenesetre határozottan azt mondta valami, hogy ezt látnunk kell. Kiszálltunk, átvágtunk egy kis réten. A gyalogösvény egy kis erdős részen, sötét kis szurdok mellett vitt el, aztán át kellett mászni egy kis kerítésen (de legálisan, kis lépcsők vannak az ilyen helyeken, hogy a jószág ne kóborolhasson el, de gyalog át lehessen menni). ÉS AKKOR feltárult előttünk valami igazán szép panoráma, napsütötte domboldalak, a távolban legelésző tehenekkel, a roskadozó kőfalak nyílásain át láttuk őket.

Cascades Garden

Alapból csak szeptember végéig fogad látogatókat ez a kert, de telefonos egyeztetés után egész évben látogatható, mivel B&B-ként is üzemelteti a hozzá kapcsolódó lakóházat a tulajdonos hölgy.

Azt hiszem, eddigi tapasztalataim legextrémebb tájolású és fekvésű magánkertje ez, és kb. olyan, mint a Peak District kicsiben: a 4 acre kiterjedésű kert a keskeny szurdokvölgy legaljában kezdődik, szélessége hozzávetőlegesen fele a magasságának, így az egész kis keskeny völgyre rálátni a privát hegymászótúra legmagasabb pontjáról.

Szótlan szerda

Az angolszász kertbloggerek Wordless Wednesday-nek becézik, amikor szerdánként megjelentetnek egy-egy képes, de szöveg nélküli posztot. Ez lehet valami nagyon szép, lehet valami elgondolkodtató, vagy csak ami éppen szembejön velünk, szóval bármi, amit érdemesnek tart az ember arra, hogy a posztban egyedül szerepeljen, mindenféle hozzáfűzött kommentár nélkül...

Ennyi bevezető után következzen akkor az első, nálam rendhagyóan szöveges szerda, vagyis egy-egy mondatos hozzáfűzni valót, esetleg a helyszínt azért mellékelni fogom a posztokhoz. ;)


Úton... a Peak egyik legzöldebb és legvadregényesebb völgyébe

Barangolás a Peak Districtben

Ha már itt lakunk a szomszédságában, tettünk egy kis körutazást a Peak District kis falvai között. Az igazi vadregényes tájakért Skóciába vagy Wales-be kellene menni, de angliai mértékkel nézve a Peak is komoly dolog, hogy itt dombok vannak és erdők. Az erdő különösen ritka errefelé, az ipari forradalom idején rengeteget kivágtak, most ha tíz fa egy csoportban áll, már külön neve van és erdőként tüntetik fel a térképeken. Ehhez képest Zebegényben órákat lehetett sétálni egy összefüggő erdőben, hát ez itt ritkább élmény...

Castleton

Képzeljünk el egy, a Duna helyett patakocskával büszkélkedő, Visegrád méretű és elhelyezkedésű települést a Peak legbelsejében, távol minden nagyobb várostól, ami ugyanúgy művésztanya, mint Zebegény, és ugyanúgy a turizmusból él, mint a két, fent említett település. A hely számomra új volt, az uram pedig már tesztelte egy korábbi verseny alkalmával, úgyhogy elhozott, mert megmutatásra érdemesnek találta. Igaza volt.

A hegyi falvacskák eddig még bárhol is jártunk, sosem okoztak csalódást egyikünknek sem...

Monsal Dale

Mélyen, a Peak legbelsejében található ez az Elvarázsolt Völgy, ami talán a legjobb leképezése Micimackó történetének utolsó fejezetéhez. A keskeny. hosszú katlan szinte derékszögben törik, és míg az egyikből gyalogút visz csak a régi, használaton kívüli, keskeny viadukt alatt, addig a másikból autóval is eljutni a következő faluig.

A legmélyében széles patak csobog, vadkacsák és néhány épület a partján, idilli béke és valószínűtlen zöld színek és kopár bércek látszanak csak onnan. Hogy télen a nap ide nem süt be,  pont úgy, mint Hallstattra, az is biztos, de ettől függetlenül megkapó atmoszférája van a völgy mélyének...

Crich, Foresters' Monument

Ha valaki a Derbyshire Dales-t akarná felülről is megszemlélni, keresve sem találna jobb helyet erre a fent említett kilátótoronynál. A lábánál levő, viszonylag egyenes völgy-bevágásban kis villamosok viszik a népet a kiépített síneken a Nemzeti Villamosmúzeum jóvoltából, ami szépen végigkövethető odafentről is. Már ha az ember el tud szakadni a valószínűtlenül zöld szőttes látványától, ami ott hever a lábánál, és képes a tomboló szelet is figyelmen kívül hagyni, ami itt fent, a gerincen állandó és nem szűnő tartozéka a tájnak...

Az emlékmű egyébként az első világháborúban odaveszett katonáknak állít emléket, és dacol idővel, elmúlással. A keskeny torony lábánál a föld hűs halmokba rendeződve, mintha a fenti tájat kicsiben másolták volna oda a torony elé: nagyban emlékeztetett a zen-kertek halmaira, csak a murvát egyengették túl egyenesre és ágyazták vörös betonba. Ha a vérpatakot akarták vele szimbolizálni, ahhoz ideális, de tájépítészetileg én maradtam volna a Peak-be jobban illő kavicsos veziónál.

Fényképalbum: Crich-től Castletonig