2009. május 30., szombat

Reptéri nyílt nap

Ma Szolnokon voltam Miki öcsém ezredénél, aki hivatásos katona és helikopterszerelőként dolgozik Szolnokon. Ma úgynevezett családi nyílt napot tartottak, vagyis elmehettek a rokonok és az ott dolgozó családtagjuk végigmutogatott nekik mindent.

Így ültem például Mi-24 helikopter vezető- és lövészülésében, az orosz technika ezúttal is kopott volt, de masszív és praktikus.

2009. május 25., hétfő

Regensburg - Passau

Reggel felpakoltunk és megnéztük Regensburgot. A szokásos régi belváros a kis utcácskákkal, de most a kis utcák egyikében találtunk egy nagyon jó pékséget is, ahol olyan finom gyümölcstortát tartottak, hogy visszafelé sétálva beugrottunk még repetáért.


Itt az volt a házak különös jellemzője, hogy ki-be dőlt a faluk. De nem csak egynek, hanem általános városi tendencia volt, hogy a földszint kitüremkedett az utca fölé, aztán a felső szintek szépen visszahúzódtak. Lehet, hogy pár száz éve nem a vetületi terület alapján mérték a beépítettséget, hanem a terepcsatlakozásnál, és így tudtak nyerni néhány négyzetmétert. A legviccesebb ház két sík mentén is görbült. Az, hogy ezt eleve így építették és nem utólag rogyott meg, onnan lehetett látni, hogy az ablakok mind tökéletesen függőben álltak, és csak a káva külső síkja követte a fal ferdeségét. ;)

2009. május 24., vasárnap

Bajorországi OB, Ebern, 2. nap

Hát, kicsit összetörtebben ébredtünk, mint tegnap, de nem volt mese, menni kellett. Összepakoltunk mindent, nem is jövünk már vissza ide a szállásra.

Azon gondolkodtam reggeli közben, hogy tegnap az elállítódott oldalirány mellett az volt a gondom, hogy nagyon elfáradtam a végére. Most volt időm rendesen belőni az LGR-t, szél sem nagyon volt (tegnap ez is volt a baj, hogy a szél miatt nem vettem észre az oldalirányú hibát, csak a verseny után, az esti szélcsendben). Belőttem, tökéletesen oda vitt, ahová kellett. És ma meleg volt, 25 fok körül, erős napsütéssel, esőnek nyoma sem volt, pedig azt jósoltak és borult eget.

2009. május 23., szombat

Bajorországi OB, Ebern, 1. nap

Szép napra virradtunk, az ablakunkból látható régi épületek is mind fényárban úsztak, és tökéletes volt a hangulatom is. Megreggeliztünk, aztán tíz perc alatt odaértünk a belövőpályára.


Mondanom sem kell, hogy az elsők egyike voltunk, így viszont a legkényelmesebb helyre parkolhattunk le és volt elég időnk belőni. Sütött a nap, de 15 fok körüli, hűvös volt az idő. A szél az elején, az erdei pályán nem nagyon fújt, de a nyílt terepen már eléggé érezhető volt.

2009. május 22., péntek

Bajorországi OB, Ebern, 0. nap

Azért már öt óra felé járt az idő, mire a lőtérre értünk, de még lehetett belőni. Nem voltak sokan, egy-két helybéli lövész volt ott, illetve a lakókocsival érkező megszállottak. Az LGR tökéletesnek bizonyult, nem dobott el lövéseket, szépen tartotta a sebességét, úgyhogy nincs mese, lőni kell vele holnap...


A Kis Piros Bombázót viszont elérte a régóta jósolt végzete, a csőgörbülés. De nem az irigy vetélytársak aknamunkája által, hanem megoldottam saját erőből: ahogy vittem fel a beton rámpán a hordozódobozában, az első fülek elszakadtak és a puska csöve a betonnak vágódott!

Dachstein, Jégbarlang

Nagyon jól aludtam, és azt hiszem, bevált Ági ötlete ezzel a nyaralós utazással. Kicsit féltem, hogy csak kifáradok tőle a verseny előtt, de épp ellenkezőleg működött, a korai kelések hiánya és a kis lazítás inkább csak megfelelő hangulatba hoz a verseny előtt. Még az sem baj, hogy egy nappal kevesebbet gyakorolhattam, úgysem most kell megtanulni lőni, fontosabb a jó lelkiállapot.


Úgyhogy megtettük még egyszer a tegnapi utat, a tavak mellett végig rejtelmes köd gomolygott, de érdekes módon, csak a tóparti hegyek oldalában, se lejjebb, se feljebb. Obertraunba időben érkeztünk, és az első libegő már vitt is minket a dachsteini barlangokhoz. Már út közben is gyönyörű volt a kilátás, de a barlangok bejáratáig volt még egy fél órás séta, a hegyoldalból is remek kilátás nyílt. Itt, mivel már a fizetős területen voltunk, nagyvonalúak voltak a szervezők, a kiállított nagy körbeforgatható távcsőhöz nem kellett pénzt bedobni, és az egyik hegyi út mellett kis alumínium dobozkában volt egy rendes binokulár is, amivel nézelődhettünk. Három barlang van itt egyébként, az Óriás Jégbarlang, a Mammutbarlang (ez a legnagyobb, de csak cseppkövek vannak benne), és a kisebb Koppenbrüller-barlang a hegy lábánál. A legérdekesebbnek a jégbarlang ígérkezett, ezért ezt választottuk.

2009. május 21., csütörtök

Mondsee, csigafutam

Reggel 8-9 felé indultunk csak el, de nem is siettünk annyira. Szobnál még vettünk izzókat a reflektorba a kiégett helyére, ott helyben ki is cseréltük, és kényelmes tempóban, kora délutánra értünk el Sankt Lorenzbe, Mondsee mellett. Érdekes, hogy két éve majd meghaltunk egy 600 km-es úttól, most meg egymagam levezettem az egészet és még csak el sem fáradtam igazán. Megszoktuk, azt hiszem.

A ház, ahol laktunk, távol volt a városkától és minden mástól is, viszont az autópálya ott húzódott mellette. De a házigazda hölgy megnyugtatott, hogy jól szigetelnek az ablakok. Ezen kívül, ajánlott egy éttermet is a közelben, ahol nagyon jó a konyha. A kilátás nagyon rendben volt, hatalmas hegyek, alpesi rét, minden.

2009. május 14., csütörtök

Young man, go west!

Morskóval kezdődött minden. Az első dobogós helyem egy nemzetközi versenyen a 16 J-os kategóriában, valóban kemény nemzetközi mezőnyben. Akkor éreztem először úgy, hogy tényleg van értelme külföldi versenyekre járni, mert ott is helyt tudok állni.

Még két héttel ezelőtt olvastam a német CO2Air fórumon, hogy a Bajor OB idén nyílt bajnokság lesz, és lehet indulni több kategóriában is. Azon a hétvégén nálunk egy Vasnyúl Kupa forduló lenne. Rövid gondolkodás után azt mondtam, hogy itt az idő megvalósítani, amit korábban megfogadtam, és a hazai versenyek helyett a nemzetköziekre koncentrálni. Úgyhogy írtam Gerhardnak és Ágival együtt jelentkeztünk a versenyre. Ági Klasse 3-ban, én 1-ben és 3-ban. Már csak azért is hasznos lesz kimenni, mert egy hónappal a Nyílt Német Bajnokság előtt nem árt egy kis gyakorlás az eberni lőtéren.

Beszélgettünk Ágival a külföldi versenyekre utazásról, és mondott egy jó ötletet: ugye az a gond, hogy nagyobb távra egy nap kevés, mert este érünk oda és nincs idő belőni. Egy teljes nappal korábban érkezni viszont szintén felesleges. De az jó megoldás lehetne, hogy egy nappal korábban nem hajnalban, hanem kényelmesen kelve indulunk, nézelődünk út közben, megszállunk a céltól pár száz km-re, majd másnap reggel szintén kényelmesen kelve megyünk tovább, délre ott vagyunk, egész délután gyakorolhatunk és pihenhetünk, aztán jön a verseny. És esetleg ezt kellene csinálni hazafelé is, a verseny után elindulni és lenyomni 3-400 km-t, majd aludni valahol. Másnap akkor több idő van nézelődni és nem hullafáradtan érünk haza, mert 8-900 km plusz a sok nézelődés hajnali érkezést jelent, álmosságtól szédelegve. Ez így jónak tűnik, egy nappal több talán az út, de sokkal pihentetőbb, biztonságosabb és több időnk marad a dolog nyaralás részére is. Mert ha már egyszer ekkora távokra elutazunk, túl nagy luxus lenne csak végigrohanni az autópályán és nem nézni meg, amit csak lehet.

Délután nézegettem a német fórumot, és találtam még egy nyílt versenyt a közeljövőben: Dorstenben lesz 14-én RNW-LM, azaz Észak-Rajna-Vesztfáliai OB, és ez is nyílt. Itt Martin kollégánk a szervező, írtam is neki, hogy tényleg nyílt-e a verseny és mehetünk-e. Este érkezett meg a válasza, hogy persze, szívesen látnak. Ez egy héttel lesz a nyílt német bajnokság előtt! Aznap nálunk Turul Kupa lesz, másnap meg MDLSZ minősítő sziluett verseny Dabason, de inkább kihagyom őket, jobb lesz egy nemzetközi verseny. Ez csak egy napos lesz, és csak egy kategóriában lehet indulni, tehát ott csak a Klasse 1-ben lövök majd. És azt találtam ki, hogy a két verseny között haza sem kellene jönnünk, hanem vasárnap vége a versenynek, hétfőn Dortmundban személyesen találkozhatnék Maik Eckhardttal, és a puskát is megmutathatnám neki. Aztán szép lassan, nézelődve, napi 100 km-es sebességgel csorognánk le Ebernbe, és csak utána jönnénk haza. Ha megoldható, út közben is próbálnék mindig valami lőteret találni, ahol gyakorolhatunk, és ennek az útnak lenne a végállomása az eberni Német Országos Bajnokság. Annyival többe sem kerülne, mert a megspórolt második út árából legalább két éjszaka szállásköltsége kijön.

Jó volt belegondolni, hogy már ezek a német versenyek jelentik az igazi kihívást, és hogy ott is van esélyem nyerni - hiszen ne felejtsük el, Morskóban végigvertem az egész német mezőnyt, csak egy lengyel és egy orosz volt előttem. Persze, hazai pályán kicsit nehezebb lesz ezt újra megtenni velük, de legalább lesz miért küzdenem. Azt hiszem, most jutottam el oda, hogy nem izgulok sem jó, sem rossz értelemben a versenyeken. Tudom, hogy lesz egy verseny, nyugodt vagyok, bízom a puskában és a tudásomban is. Ám nem izgulok, nem rettegek, de nem vagyok kedvetlen vagy pesszimista sem, mint néha voltam az utóbbi időben. Csak egy feladat, amit meg kell csinálni, a lehető legjobban, és kész.