2011. december 31., szombat

Évértékelés - 2011

Ezt az évet már igazán Angliában töltöttük. Mondjuk, már a tavalyit is, de most már az egészet a saját bérelt házikónkban, itt is dolgozva és szépen beilleszkedve, és Ági is itt volt velem végig. Az ablakba újabb kupák kerültek, és ami különösen jó, hogy idén három angol országos versenyen is az első 5-ben voltam (plusz egy negyediken csapatban elsők lettünk).

2011. december 28., szerda

Fűtenger

Először is, köszönettel tartozom a sorsnak, hogy vízmániás vagyok. Enélkül és a kertben levő tavak nélkül talán sosem ismertem volna meg a fűféléket és soha nem varázsol el az a hihetetlen változatosság, az a szélben lengedező, könnyed fűtenger, ami egy természetközeli kertnek máshoz nem hasonlítható kecsességet, nagyvonalúságot és eleganciát ad, az őszi-tél eleji kertnek pedig színt, formát és tartást...


2011. december 24., szombat

Süniket karácsonyra!

Mivel a hideg ráz a mindenféle szokványos karácsonyi képeslapoktól, ezért ezzel a kis interaktív süni-trióval hadd kívánjak minden kedves és kedvetlen olvasónknak békés, boldog karácsonyt! :D


2011. december 22., csütörtök

A Chesterfieldi ferde torony

Az egész úgy kezdődött, hogy rászoktam a teaivásra. Mármint, nem ettől dőlt meg a torony, de ahogy töltöttem a kannából, mindig kifolyt pár csepp az asztalomra is. Elhatároztam hát, hogy veszek egy tálcát. Van Clay Crossban egy remek kis bolt, ahol mindenféle régi holmit lehet venni fillérekért (onnan származik a Mackó is), ott szereztük be most ezt a tálcát, ami Chesterfield templomát ábrázolja, a híres ferde toronysisakkal.

2011. december 17., szombat

BFTA Technical Skills and Scope Manual updated

Written by
András Fekete-Móró
Architect, born in 1971, now living and shooting in the UK
FT Hungarian Champion 2008-2009, World's 6th in 2010 / 9th in 2012

I'm happy to announce my work to the shooter colleagues:

I've just finished with the updated version with additions of the
BFTA Technical Skills Manual - UPDATED
Update and additions: Fekete-Móró András, 2011-12
Consultants: dr. Gombos László and Pető László
Animations made from the photos of Simon Evans.
Original release by the BFTA and NSRA.

Also my earlier work has been updated with a few new figures in scope rotating and canted shots:
BFTA Telescopight Sight Manual - UPDATED
Update and additions: Fekete-Móró András, 2009-11
Consultants: Szokol Antal and Tóth Attila László
Original release written by: Wayne K. Hudson

Make good use of it, any comments are welcome.

BFTA Lövészeti Alapismeretek füzet

Örömmel jelentem be, hogy egy újabb magyarra fordított és kiegészített lövészeti útmutatót nyújthatok át a tisztelt ápolttársaknak :-)

Elkészült a BFTA Lövészeti Alapismeretek fordítása, a távcsöves útmutatónál már megszokott kiegészítésekkel.

Fordította és kiegészítette: Fekete-Móró András
Szakmailag lektorálták: dr. Gombos László és Pető László
A fordítást előkészítette: Bolechláv János
A hazai törvényekről szóló részt írta: Fejes Tóth István
Az animációk Simon Evans fotóinak felhasználásával készültek.
Az eredeti kiadványt a BFTA és az NSRA készítette.

Itt olvasható: http://www.fekete-moro.hu/bfta-skills-manual/index-hu.php

Egyúttal a BFTA Távcső Beállítási Útmutató is kapott pár új magyarázó ábrát, a távcső beforgatása és a megdöntött puskával lövés témakörében.

Fordította és kiegészítette: Fekete-Móró András
Szakmailag lektorálták: Szokol Antal és Tóth Attila László
Az eredeti kiadványt írta: Wayne K. Hudson

Itt olvasható: http://www.fekete-moro.hu/bfta-setup-manual/index-hu.php

Használjátok egészséggel! :-)

2011. december 14., szerda

Indikátorok

Ha már tél, akkor nem árt tudni, mennyire kemény hidegeket képesek tolerálni a kertünkben található, "lakmuszpapír"-növények. Ezt a tudást vagy tapasztalati úton, évek alatt gyűjtjük be, vagy fogjuk a davesgarden oldalát és felírjuk egy-egy marginálisan téltűrő növény USDA zónaértékét. Érdemes a plusz-mínusz hőmérők mellett beszerezni néhány indikátor-növényt, esetleg meglesni a szomszédban, az utcában található fajokat, sőt, ezeknek a hiánya még árulkodóbb lehet... Ki kell figyelni, hogyan lehet hasznosítani a telkünk védettebb helyeit: a déli házfal előtt néhány érzékenyebb növény is eléldegél, sőt, egy már beállt kertben, felnőtt növények és örökzöldek környezetében sokkal kedvezőbb a mikroklíma, és akár egy zónányit is nyerhetünk... Hogy miért fontos ez?

2011. december 10., szombat

Mennyből a Teddy...

Az alfretoni templomról még azt sem igazán tudjuk, milyen felekezeté, de már másodszor fordulunk meg benne idén, és ezzel házi rekordot állítottunk fel... :D A különböző csoportok meg fenyőfákat, szép tömött sorokban, verseny után ezt is jöttünk megnézni. Hogy nálunk volt a komplett Bárány família, plusz Első Teddy is, ez viszont annak köszönhető, hogy a tavasszal beígért Teddy Toboggan-t mégis megtartották, a hidegre való tekintettel bent, a templom főhajójában.


A legszebb férfikorba lép

Úgy múlt az idő az utóbbi években, észre sem vettem és már túl vagyok életem felén. Ha ugyan nem léptem túl azon már évekkel ezelőtt, de ez majd csak a végén derül ki. Mindenesetre, Ágicza hosszas kutatás után talált nekem egy olyan tortát, ami emberi fogyasztásra alkalmas. Az angolok összes kajája alig fűszerezett, bezzeg az édességektől összeragad az ember szája, mert abból aztán nem sajnálnak semmit. Ez a torta egészen ehető volt, és 40 db gyertya volt rajta.

2011. december 9., péntek

Két párna, Szürkékkel


A macskák a nappaliban újfent a szinkronalvást gyakorolják... Néha már nagyon profinak látszanak! :D

2011. december 4., vasárnap

Tele a tökük...

...Illetve a településük, de erről majd később.


Vasárnap délre utaztunk le a téli liga versenysorozatának következő állomására, a sywell-i lőtérre, ami arról is nevezetes, hogy nem sokszor lövünk hivatalos lőtéren, mert a csúzlijaink itt, Angliában a játékpuskákkal azonos elbírálás alá esnek, így szabadon lehet erdőn-mezőn versenyezni velük. És az angolok inkább bevonulnak egy erdőnek alig nevezhető méretű facsoport közé, ha versenyről van szó, mint hogy nyílt terepen kelljen puttyogniuk. A Sywellben ilyen viszont nem található, helyette vannak golyófogó dombok meg nyílt mező, és a szél még a legedzettebbeket is alaposan megtréfálja, annyira kiszámíthatatlanul kavarog. Így az esélytelenek nyugalmával lőttem és a második helyen végeztem, nem kis szerencsémre...

2011. december 1., csütörtök

Palántaszezon V.

Idényzáró képes beszámoló következik az Első Angliai Palántaszezon tapasztalatairól, eredményeiről - és a nótórius paradicsomok végnapjairól... :P


Az Euonymus 'Harlequin' mellett már lassan elnyílik a Nerine 'Alba', de távolról a fehér kecskerágó még mindig olyan, mintha a hófehér lomb egy masszív virágtömeg lenne...

2011. november 23., szerda

Lapozó

Néha sajnálom, hogy a nyomtatott sajtó kora véget ért. Ez a virtuális világ két évtized alatt nem csak hogy az emberek alapvető szokásait formálta át, de ezen keresztül úgy átrendezte az írott médiát is, hogy azóta sem tudnak a kiadók a sokktól magukhoz térni, és évről évre egyre kevesebben teregetik ki maguk elé reggeli közben-után a Times lepedőnyi példányát...

Pedig én szerettem a nyomdai ólom szagát, a zizegő susogását a lapozott papírnak, és amíg lehet, ellenállok a Kindle-nek is, hiába egy egész könyvtárat helyettesít, mert mi van akkor, ha beüt az apokalipszis és nem lesz többé miről feltölteni? Akkor maradnak a régi jó könyvek, amennyiben nem emészti el őket az elmúlás...

Ja, és hogy miről jutott mindez eszembe: igényes kerti lapozó, ami nem csak iPad-re jó, de nyomtatott verzióban is létezik oldschool papírmániásoknak: Leaf Magazine

2011. november 17., csütörtök

Maci, szürkével

Ismétlődő csendélet a nappaliban, ilyenkor mondom mindig, hogy ne ébresszük fel az alvó oroszlánt...

2011. november 16., szerda

Őszbe csavarodott...

November közepe van, és most már tényleg tempósan potyognak a levelek - itt, északon legalábbis már érződik, hogy készülődik a tél. Taknyos-nedves őszi ködök kaparásznak, de ezt a páradús, alattomos hideget megszokni nem lehet, és létfontosságú rétegesen öltözni ellene, mert könnyedén kihűl itt az ember fél óra alatt, ha nem vigyáz. Nappal néha égetni kell a villanyt is, mert alkonyati derengés van csak odakint, bár a sarkkörtől azért ennél mintha egy kicsikét messzebb lennénk...


2011. november 11., péntek

Pipacsok

Ma van az Emlékezés Napja (Remembrance Day, Armistice Day), amikor szinte mindenki egy szimbolikus, papírból-műanyagból kivágott pipacsot visel kitűzőként, az első világháború veteránjainak és halottainak emlékére.


A jelkép Flandriából ered, ahol az egykor volt harcmezők és katonai temetők sírjai között vöröslő pipacsmezők nőnek, egyébként szépen jelképezik az értelmetlenül kiontott vért is... A hozzá való vers: John McCrae: In Flanders Fields

Tizenegyesek

2011. év 11. hó 11-e, 11 óra 11 perc 11 másodperc!

2011. november 5., szombat

Bonfire Night

Egész este hallgattuk a tűzijátékok meg a petárdázás zaját, mintha egy kissé megkésett augusztus 20-án lennénk, csak az idő sokkal zegernyésebb... Egy Guy Fawkes nevű egyén volt olyan kedves, és megpróbálta a levegőbe repíteni a Parlamentet - mintegy négyszáz évvel ezelőtt, 1605-ben.

Szerencsére terve meghiúsult, őt hóhérkézre adták, de ennek emlékére divatba jött a fickót szimbolizáló szalmabábu égetése és persze a tűz melegénél való puffogtatás és a petárdázás az elmaradt nagyszabású csinnadratta emlékére - így Angliában minden évben lehet pótolni a hajcihőt a megfelelő mennyiségű látványos, ám kevésbé ártalmas robbanóanyag családi körű robbantgatásával... :P

2011. október 31., hétfő

Halloween

Halloween, vagyis 31-e a hivatalos, munkaszünettel megtámogatott ünnepnap errefelé, nem az elsejei halottak napja, az All Soul's Day. Nincs legalábbis itt, vidéken akkora kultusza, mint az óceán túloldalán, és dekorból is kevesebbet látni itt, mint akár Németországban is. Azért a partikat errefelé is megrendezik, a boltok tele vannak a démoni maskarákkal, a pogány ünnep tovább él a vidámság jegyében.

A durva sütireceptekért ilyenkor érdemes feltúrni az angolszász gasztrobloggerek ötlettárát, némelyik kissé gyomorforgató, úgyhogy több marad belőle a gyengén látóknak és/vagy a vasgyomrúaknak, esetleg a realistáknak... Koponyaleves, csokitemető, vámpírfog-cukorka, vagy amit akartok. :D

A pogány rituálék zenei feldolgozásban: Loreena McKennitt "All Souls Night"

2011. október 30., vasárnap

Clay Cross

Csaptunk egy görbe délutánt és felkerekedtünk gyalog végigjárni a környéken átfutó gyalogutakat. Angliában elég sajátságos rendszerb3en működnek a nagyközönség számára fenntartott gyalogutak, amikben az a különös, hogy gátlástalanul átvezetnek egy-egy magánkerten, birtokon vagy legelőn, egy két méteres cövek jelzi mindig az átkelési pontot, public footpath felirattal és egy túrázó emberke piktogramjával.

Itt van újra...

Itt, Közép-Angliában kétféle idő van ősszel: a napos, de jó hűs és olyan szeles, hogy a hajunkat fújja le, vagy pedig a csendes, egész napos áztató esős, amikor az ember nem átall napközben is villanyfénynél dolgozni, mert odakint annyira csak dereng a félhomály.

A borongásra való tekintettel néhány őszi színekben gazdag link, hangulatjavítónak:
http://www.86073.com/2011_07__Garden-design-to-create-bright-points-fall.html
http://weheartit.com/Contessina?page=2
http://foto.wohnen-und-garten.de/Gartentischdeko_top-foto-favoriten-46616-bild.html
http://foto.mein-schoener-garten.de/neu,foto,1374354,bild.html

Mivel holnap Halloween van, egy kis kitekintő, mások ilyenkor hogyan töltik az időt egy kontinenssel arrébb: Mexikóban

A minap fedeztem fel, hogy a magyar meteorológiai oldalak közül a metnet vette a fáradságot, hogy európai időt is közöljön. Legnagyobb örömömre ezt is a szokott alaposságukkal teszik, így kiszemeltem a hozzánk legközelebb levő helyszínt: Sheffield-et...

2011. október 22., szombat

Eyam

A Curbar-i szikláktól már csak alig negyed órás út ez a falu, és már egy éve meg szerettem volna nézni, úgyhogy épp időszerű volt, hogy egy kis kitérőt megtéve erre kanyarodjunk. A Peak-en átvezető főúton már nem először járunk, de mivel sosem reggel, ezért Stoney Middleton-t, egy keskeny, égbe meredő sziklafalakkal övezett szakadékvölgy csak kőből épült, nagyobbacska házcsoportját most sem sikerül lencsevégre kapni: itt a nap ritka vendég, úgyhogy ezt a fotózást újfent máskorra halasztjuk és befordulunk a következő bekötőútnál, ami már Eyam -be visz.


Curbar view

A meredek sziklapárkány a falu határában húzódik, és ami közelebbről úgy néz ki, mintha a föld egyszerűen leszakadt volna egy miniatűr törésvonal mentén, és az egyik fele a plató, a másik meg a hegyoldal, ami húsz-ötven méterrel alább folytatódik. Angliában nem egyedülálló a jelenség, a Peak-ben meg pláne nem, de ez nem zavar bennünket a környező ezerszínű szőttes szemlélésében.


Curbar

Az évenként rendesen bekövetkező téli liga keretében megrendezett Nagy Harriers-es Szívás helyett inkább kellemesebb vasárnapi tevékenységet választottunk és elmentünk kirándulni a környékre.

2011. október 18., kedd

A nyúlon túl

Még éppen akadt a kék nyúl mögött egy fél macskányi hely az ablakban:

2011. október 15., szombat

Alton - Littlemoor

Kirándultunk egyet a környéken Alton felé. Az alábbi fotó rendkívül különleges, többszörösen bárányvonatkozású: az előterében látható a barikád, míg kicsit hátrébb lompos farkáról felismerhető a báránybőrbe bújt farkas is :-)

2011. október 11., kedd

Növényajánló

Ha a leglehetetlenebb nevű növényről érdeklődne valaki, akkor bizonyosan ezt a kétnyárit ajánlanám a kedves kérdező figyelmébe:



2011. október 1., szombat

Bucklebury

Átutazóban megálltunk ebben az aprócska faluban, és nem éppen a vásári forgatag miatt, ami a falu végén egy rét közepén álló sörsátor-sor és fél ezer ember jelenlétében nyilvánult meg, akik a sörfesztiválra jöttek egy kicsit lazítani, családostul. Azért ide is benéztünk, a felfújható, gigantikus játszóvárat sajnos csak 10 év alatt lehetett használni, úgyhogy ki is jöttünk és inkább mentünk templomot nézni.

2011. szeptember 29., csütörtök

Prichsenstadt

A hármas úton Németországon át éppen elégszer volt alkalmunk a barna táblát látni: Romantische Prichsenstadt, majd felsóhajtani, hogy ezt is meg kellene már valamikor nézni... Az időpont éppen megfelelt most egy gyors városnézéshez, így hirtelen ötlettől vezérelve letértünk a megfelelő leágazásnál, és már a komótosan feltápászkodó nap is éppen besütött a városkapun, amikor megérkeztünk.

2011. szeptember 27., kedd

Őszül

Szezon vége van a kertben, az első talajmenti fagyok bármelyik pillanatban már várhatók.


Gyönyörű színekben pompázik most már a lombhullatók túlnyomó része, az elkövetkező pár hét valóban szivárványszíneket fog hozni...

2011. szeptember 26., hétfő

Végleg külföldre költözik

Na, hát ezt sem gondoltam volna... Mindig úgy képzeltem, hogy a magyar okmányaim leadása és a végleges külföldre településem hivatalos bejelentése majd egy jövőbeli esemény lesz, mikor már eladtuk a házat és az árát is biztonságos külföldi bankszámlára menekítettük, és attól fogva már tényleg csak turistaként látogatunk olykor haza - na majd akkor, mielőtt elkezdenénk a szokásos 1500 kilométeres utunkat a komphoz, majd szépen besétálok az okmányirodába és ünnepélyesen bejelentem, hogy végleg külföldre költöztünk. Majd akkor leadom a személyi igazolványomat és a lakcímkártyámat, az önkormányzati ügyintéző megszorítja a kezem és így szól: visszavárjuk, aztán könnyes szemmel még egyszer végigtekintek Zebegény főterén és aztán nagy levegőt véve, egymás kezét meghatottan szorongatva útnak indulunk Ágiczával.


Hát nem. Ezek az ostoba majmok olyan törvényt hoztak, miszerint ha bármiféle magyar lakcímem van, nem lehet a tulajdonomban külföldi rendszámú autó.

2011. szeptember 18., vasárnap

Két év

Napra pontosan két évvel ezelőtt érkeztünk Angliába az Európa-bajnokságra és pontosan ilyen csodálatosan enyhe, nagyrészt napsütéses idő volt akkor is, egy-egy éjszakai esővel tarkítva. András most is az EB-n van, idén is ezt a kiállításos-vásáros, nagy tömegeket vonzó hétvégét (Midland Game Fair) szemelték ki az eseményre a Weston Parkban (András fotói itt).


Én meg azon gondolkodtam, ideje lenne számvetést készítenem, de mivel épp a héten sikerült a kerttervezési weboldalamat is végre átültetni angolra, talán erre még nem érett meg az idő és vannak fontosabb dolgok is, mint a múlton elmélkedni... Mindegy, a dizájn már ismerős lesz, a tartalom szintén, a szöveges körítés meg ilyen: http://www.aggiemorogardendesign.co.uk/

Lényeg, hogy azt hiszem, sikerült beilleszkedni ide, az átköltözés és az átállás problémamentes, bár hosszabban elhúzódó volt, mint azt terveztük. Minden nap tudok örülni annak, hogy itt vagyunk: ha csak kinézek az ablakon, ha süt a nap, ha valószínűtlen, eddig csak fotón látott fényekben úszik az egész smaragdzöld Szőttesföld, ha a szívemnek kedves tájon át autózunk, ha ránézek a falvak édes kis házikóira... Zsigerből megy a balra tarts, a mérföld - km, az aprópénzt már a formájáról, tapintásról is felismerném, alapból nyelvemre jönnek az angol szófordulatok és egyre többet eszünk rántott halat - bár ecetes chips nélkül ;P, egyszóval integrálódunk.

És ha ezt az alapvetően hideg időjárást is végre képes lennék megszokni (vagy a délnyugati régiókba költöznénk végre), akkor szinte panaszom sem lenne. :P

Midlands Game Fair, Weston Park

Miután meglőttem a Europeans-t, körbejártam a vásár területén. Volt külön lövészeti szekció, légfegyverek minden mennyiségben, és plinkelő pályák, ahol a közönség kipróbálhatta a lőtudását.

2011. szeptember 17., szombat

Anglia, de nem London!

Amikor valaki meghallja, hogy Angliában élünk, az első kérdés, ami kiszakad belőle, hogy "és milyen Londonban lakni?" Ilyenkor megpróbálom nem a falat kaparni, mert valóban, a legtöbben a fővárosban és a környékén telepednek le, de az már messze nem Anglia, hanem egy világváros, illetve egy salátástál (salad bowl), ami sajnos már régen nem az az olvasztótégely (melting pot), aminek lennie kellene, és a különböző kultúrák a világ minden sarkáról úgy élnek benne, ahogyan azt a hazájukban megszokták. Van itt minden, indiai-pakisztáni negyed, Chinatown, zsidó negyed, meg amit csak el lehet képzelni. Croydonban pedig az egyik legnagyobb a magyarok száma. Ami valahol ezeknek a szivárványszínű-és kultúrájú etnikumoknak persze jó, de kétlem, hogy a tősgyökeres briteknek is ugyanannyira fenntartások nélkül tetszene, hogy a saját országuk fővárosában nem érezhetik magukat többé otthon: "Of the eight million people who currently live in Greater London, 2.7 million residents were born outside the UK, and more than 300 languages are spoken in the city." A minap olvastam John Cleese, ex- Monty Python nagyágyú véleményét a témáról, és csak egyet tudok vele érteni: ez volt az egyik legfőbb ok, mi miért nem Londonba és nem a dél-keleti végekre költöztünk. A Daily Mail cikke

2011. szeptember 9., péntek

Téltűrő hortenziák

Avagy: van-e élet a macrophyllákon túl?


Amint a következő összeállítás mutatja, igen, úgyhogy azoknak sem kell elkenődnie és hortenzia nélkül tengetnie sanyarú életét, akinek kertjében a nagy, gömbvirágú (mophead) és a kevésbé ismert tányéros (lacecap) virágzatú kerti hortenzia netán évről évre tőből hajt csak. Hogy miért baj ez? Akik tapasztalták már a jelenséget, tudják, hogy a macrophyllák az esetek 95%-ban az előző éves vesszőkön hozzák csak a virágaikat és elenyésző mennyiségben az azévi, friss hajtásokon. Így, ha a tél letarolja a bokrot, az ugyan lelkiismeretesen kihajt, csak éppen virágot nem látunk rajta, vagy csak alig. Ennek megelőzésére lehet őket csüdig takarni mulccsal, a még hajlítható ágakat e takaró alá vonni, majd egy kartondobozzal letakarni az egészet. Ha azonban nem akarunk a teleltetési előkészületekkel vesződni és egész télen azon idegeskedni, vajon túlélik-e a mínusz húsz fokokat, akkor válasszunk inkább mást.

2011. szeptember 5., hétfő

Az Alpokon át

Arsieroból indulva még egy ideig a minden négyzetcentiméteren megművelt, kisebb-nagyobb egybefüggő hegyoldali ültetvények között, gyümölcsösök és szőlősök sora mellett kaptattunk fel az egyre magasabb és persze egyre kopárabb hegyeken gondosan megépített, hajtűkanyarokkal bőven megtűzdelt szerpentineken. Egy idő után elmaradtak a megművelt parcellák és a fenyőerdők vették át a helyüket.

2011. szeptember 1., csütörtök

Arsiero

A három napos vb helyszínéül egy észak-olasz település, Arsiero melletti zárda és öregek otthona (!) szolgált: erdős terep, kanyargó lépcsők, hegyoldal, vízesésekkel, Mária-szobrokkal, kívánni sem lehetett volna szebbet. A versenyről András írt összefoglalót az otthon maradt angol kollégáknak, de messze nem úgy zajlott, mint amilyen tökéletesre a helyszín-választás sikerült...  A külhoni lövésztársak 20-30 percet utaztak naponta, míg szálláshelyükről beértek, nekünk viszont csak le kellett csorogni erről a hegyoldalról:


A két szomszédos hegyormon egy-egy hófehér kőkereszt díszlik, ám a napsütés irányának megfelelően napszakonként csak az egyik látszik igazán. Ezért aztán kétszer is meg kell nézni néha, hogy biztosra lássa az ember, hogy a bárányfelhők és az azúrkék ég nem tüntették-e el a méretes feszületeket...

A táj viszont a zord sziklák ellenére művelt: mindenütt gyümölcsösök, almások, szőlők és itt-ott kiviültetvények, amíg a szem ellát, és ha éppen nem 45°-nál erősebb lejtésű, netán teljesen északi tájolású, árnyékos a hely, akkor az biztosan tele van  mindenféle kordonra nevelt, sok helyen jég ellen lehálózott gyümölcsössel. Szorgosak lehetnek az itt élő népek és érkezésünkre a nyár is kedvünkre igyekezett tenni: a 30 fokot már éppen nem érte el, a helyiek szerint éppen kifogtuk a hidegfrontot... :D

Egy dolog viszont elhatározássá érett a spanyol és a mostani verseny után: mediterrán országba nem megyünk lőni, az nem nekünk való pálya, talán a jövő nyári norvég VB jobb lesz... Kár, hogy oda nem nyaralni megyünk, hanem újfent fázni. :S

2011. augusztus 31., szerda

Malcesine

Malcesine-ig meg sem álltunk, ott is csak azért tudtam rávenni az elég morcos uramat némi olasz levegő megtapasztalására, mert itt visz fel a libegő a párába vesző hegycsúcsokra, és ezt vétek lenne kihagyni. Leraktuk a kocsit a teremgarázsban, és mentünk volna fel a libegővel. Kártyát a pénztárnál sajnos nem fogadnak el, így le a partra, bank-automatát keresni, szerencsére 5 perc alatt a főutcán találtunk is egyet, de ezzel a húzásukkal sikeresen le is késtük a fél óránként közlekedő járathoz a csatlakozást, így várhattunk az előtéri üvegkalickában, amiből szerencsére remek kilátás nyílt a tájra. A tóban még javában fürdőztek a népek, bár jócskán délután volt, a meleg bizony elérte a 30 C°-ot, és vele együtt mindkettőnk tűrőképességének a határát. Én még csak-csak bírom valahogy, de ezt a meleget nem az uramnak találták ki, úgyhogy megváltás volt a libegőbe beszállni és elindulni felfelé.

Garda-tó

Mivel úgy kalkuláltam, hogy a nagy testvér Lago Maggiore és a Como-i tó mellett a Garda-tó eltörpül turisztikailag és fontosságilag is, így ideális helyszínnek kínálkozik arra az egy napra, amit a vb előtt Olaszországban poroszkálásra szánhatunk. Az Alpok déli lejtői, a festői szépségű egykori gleccsertó a meredek ormok között ideálisnak látszott erre a célra.

Liechtenstein

Svájcban onnan lehet megismerni a kis nagyhercegség határát, hogy a rendszámok hirtelen fekete alapon fehérre váltanak, valamint FL matricába botlunk lépten-nyomon, de ezen kívül az ég egy világon semmi különbség sem a tájban, sem a helyi építészetben, sem a pályák minőségében - de még a táblák nyelvében sem!

Svájci Alpok

A képek nem hazudnak, tényleg ilyen, tényleg fantasztikus, sőt, kifejezetten a nyugalom megzavarására alkalmas fotók jönnek most. Svájcba átérve korán reggel már ez a látvány fogadott minket a kelő nap első sugarainál:


2011. augusztus 30., kedd

Colmar

Még az özönvíz előtti időkben, amikor a zebegényi házikó épülőfélben volt, rendszeresen beszereztem az azóta is kedvencemként számon tartott francia lakberendezési folyóiratot, amiből a legtöbb ötletet szerintem meríteni lehet. Az Art & Décoration egyik kitekintő cikkében szúrt szemet Colmar, és azóta is szerettem volna megismerni a várost - most végre utunkba esett, hát meg is néztük jól a belvárosát.


Riquewihr

Elzász-Lotaringia a Rajnai borvidéknek mintegy földrajzi folytatása, ugyanolyan hegyes-völgyes, kanyargó folyókkal ékes, szőlő-ültetvényekkel gondosan művelt terület, ami látvány a szívemnek oly' kedves - leginkább azért, mert ahol már megterem a szőlő, ott nyaranta elég meleg van számomra is, és ahol mindehhez kellő magasságú domborzat is társul, az mondhatni ideális... ;)


Ribeauvillé

Egy virágoktól roskadásig megrakott, mézeskalács-házikókkal telezsúfolt nagyfalu a szőlőhegyek alatt, várral megkoronázva: ez Ribeauvillé.


2011. augusztus 28., vasárnap

Peak District, kedvenc tájképek leltározása

A fényes diadal örömére nagy körutazást tettem a Peaken keresztül, gyakorlatilag végigjártam a kedvenc helyeimet, ahonnan szép kilátás nyílik. Alkalmas időben is voltunk, mindenhol színes virágok nyíltak, sárga-lila tarka rétek, valami hihetetlen volt ezt látni körös-körül.

2011. augusztus 21., vasárnap

Great Brington

Amíg a GP délutáni fordulóját lőtték a Sywell lőtéren, kis körutazásra indultam a környéken. Great Brington egy kis falucska ('great' azért, mert egynél több utcája is van). A templom tűnt a legérdekesebbnek, hangulatos kis épület. És mint más kisközség templomaiban, itt is mindenkinek saját hímzett párnája van, és persze több száz éves faragások a padokon.

2011. augusztus 17., szerda

All right?

Kezdetben vala a How do you do?, amire ugyanezzel kellett felelni, vagyis kölcsönösen megkérdezték egymástól, hogy ityeg, de választ tulajdonképpen nem is vártak.
- How do you do?
- How do you do? 

Aztán ez idejétmúlt lett, már csak a főúri körökben dívik, a 70 és a halál közti arisztokratáknál.

Köznépibb forma a How are you?, amire már a válasz kicsit bonyolultabb, mert illik megköszönni, mondani valami pozitívat, majd visszakérdezni:
- How are you?
- Fine, thanks. And you?
- Great, thanks.

Ha valaki éppen a halálán van, kirabolták és elvesztette a munkáját is, akkor esetleg mondhatja azt, hogy Not too bad vagy I can't complain - ami igaz is, mivel panaszkodni egyszerűen nem illendő.

Ez így túl macerás lehetett, főleg ha azt vesszük, hogy a válaszra alapvetően nem kíváncsi egyikük sem. Ezért napjainkra tovább fejlődött a dolog, már a kérdésben benne van az elvárt válasz, gyengébbek kedvéért, és elég megismételni a kérdést, bár az elejét élőszóban legtöbbször lespórolják:
- All right?
- All right?

A mondat végén szinte nem is kérdőjel van, az 'ólrájt' gyakorlatilag olyan informális köszönés, mint nálunk a szevasz.

Illetve ennél több, mert első köszönésnek megteszi egy Morning vagy Hiya is, és akkor már nem voltam bunkó az illetővel, de nem is elegyedtem beszélgetésbe. Az All right-ot viszont annyiszor mondják, ahányszor csak találkozunk. Megfigyeléseim szerint ez egy feltételes reflex, melynek kiváltó ingere a szemkontaktus. Ez egyébként nagyon kényelmes: ha inkább elvagyok magamban, akkor a kutya sem törődik velem. Ha viszont ránézek valakire, már rögtön érdeklődik, hogy minden rendben van-e, így nem gond beszélgetést kezdeményezni, egy kis udvarias csevegésre amúgy is szinte mindenki kapható.

Az nagyon rokonszenves vonás az angolokban, hogy nem rinyálnak és panaszkodnak, mint ahogy Magyarországon szokás. Ez senkit nem érdekel, mindenki a maga dolgával törődik és kinek van kedve más gondjait hallgatni? Persze, tudom: a magyaroknál ez egy össznépi pszichoterápiás szimbiózis, az egyik elmondhatja, ami a lelkét nyomja, a másiknak pedig van mihez képest jobban éreznie magát. Aztán cserélnek.

És ez a 'minden rendben' dolog valóban működik: egy nagyobb versenyen legalább ötvenszer hallom, hogy minden rendben és másik ötvenszer elmondom én is. Ad egy kis optimizmust és belső tartást az, hogy a jelek szerint minden rendben van. És nagyon tetszik az, hogy negatív dolgokról csak akkor lehet beszélni, ha tudnak rajta segíteni is. Azaz ha valakitől segítséget kérek, mert leesett a távcsövem és van 10 percem visszarakni, akkor jön és tíz percen át segít nekem szerelni. De ha csak panaszkodnék neki, hogy jaj leesett a távcsövem, hogy fogok így lőni, mi lesz velem, mindig ez van, amilyen az én formám, stb. - akkor udvarias mosollyal már odébb is állt.

Az optimizmusuk pedig egyszerűen töretlen, és mindig igyekeznek a dolgok jó oldalát nézni. Állítom, hogy ha azzal jönnék ki az erdőből egy országos versenyen, hogy befelé menet orra buktam, elgörbült a puskám csöve és az 50-ből csak 3 célt találtam el, azokat is a szomszédos pályákról - akkor is azt mondanák, hogy 'Sose bánkódj rajta, nagyon szép eredmény ez is. És ugye minden rendben?'

2011. augusztus 16., kedd

Szöveges szerda



Elkezdett pirulni a vadszőlő, a hideg éjjelek már az ablakon kopogtatnak, s a nyári, amúgyis mérsékelt meleget végérvényesen elfújta a szél... Ősz van, immáron érezhetően. Valamint ajánlom figyelmesebb szemlélőknek a már sárguló(!) paradicsomot, mint kísérőnövényt, valamint a naptárra való oldalpillantást... :D

2011. augusztus 15., hétfő

Szinkronalvás

Ennyi gyakorlással már simán indulhatnának, csak legyen egyszer ez is olimpiai szám a szinkronúszás mellett! Azt jelenleg kerti tó hiányában nem űzik... :P

Egy év dézsában

Kezdetben vala a kavicsos udvar...


Tavaly, július közepén, amikor beköltöztünk, még csak a télikertnek örültem, hogy végre lesz hol átteleltetni  a kényes cuccaimat. Akkor még nem tudtam, hogy az egy rétegű üveg csak az uv-től véd, a hidegtől nem, mert az télen konkrétan befütyül majd az ajtó felett... Szóval az udvart felvirágoztatandó, gyorsan vettem pár tő rózsát a legközelebbi kertészetben. Aztán jött még pár, télállónak mondott szépség a Burncoose-ból, meg innen-onnan, ami a második sarkvidéki télnek köszönhetően nem maradt meg... Igaz, a szomszédban a kiültetett Cordyline-k sem.

2011. augusztus 14., vasárnap

Mi a siker titka?

Van egy kérdésem, amit az elmúlt években több kiemelkedően jó lövőnek is feltettem, akivel közelebbi ismeretségbe kerültem a nemzetközi versenyeim során. Szinte mindig ugyanazokkal a szavakkal: Mi a titka a sikerének, és mit tanácsolna annak, aki szeretne olyan jól lőni, mint ő. Szinte mind készségesen válaszoltak is rá, és a tanácsaik meglehetően egybecsengenek:

Andrasz

Nincs egyszerű dolguk a különféle külhoni versenyzőknek és versenyszervezőknek, ha hangosan fel kell olvasni a nevemet.

A magyarok még csak-csak, nekik legfeljebb a kettős vezetéknév lehet zavaró, páran csak az egyik felét használták, de kiejteni természetesen mindenki ki tudta.

A németeknek még egész jól ment, az Andrásból persze 'Andreas' lett, mert olyan név van náluk is. A Fekete-Móró sem okozott nekik igazi gondot.

Lengyelországban az okozott némi kavarodást, hogy az 's' és az 'sz' pont fordítva van, mint nálunk. Ott is Andrasz vagy Andreasz voltam sokáig, míg nem Andreas barátom kitalálta, hogy lengyel helyesírás szerint kell írni, 'Andrasz' lettem, amint mindenki gyönyörű, kemény s-sel ejtett onnantól.

Angliában a vezetéknevemmel meg sem próbálkoznak, Andras úgyis csak egy van a több ezer angol FT-lövő között, hát ezt használják hivatalosan is, pl. a csapatbeosztásnál, John Smith and Andras, lane 5, stb. A kiejtést illetően két iskola létezik. Akik csak felszínesebben ismernek, azoknak kiejtve Andrasz vagy Andreasz vagyok. Néhányan tudják, hogy a végén kemény s-t kell mondani, és úgy is mondják, de a kezdő A-betűvel gondban vannak, mert ilyen nincs az angolban, valami A és O közöttit tudnak mondani helyette, vagy rövid Á lesz belőle. Ilyenkor egyébként mindig azzal vigasztalom magam, hogy nekik meg ott van az a francos 'th' hangjuk, azt meg én nem tudom rendesen kimondani, hát legalább most revansot vehettem rajtuk.

Elgondolkodtam, nem lehetne-e valami olyan módon leírni a nevemet, hogy ha azt egy született angol olvassa és a szokásos angol szabályok szerint ejti ki, akkor nagyjából a helyes kiejtést adja. Mondjuk, ha a lengyel minta szellemét adaptálva, 'Andrash'-nak írnám? A kutatások még folynak...

2011. augusztus 6., szombat

Castle Combe - Cheddar Gorge

Ezúttal egyedül utaztam Dél-Devonba egy versenyre, kényelmes tempóban átvágva a Cotswolds-on. Az első úticélomat még Ágicza választotta ki, hogy oda feltétlenül el kell mennem. Ez volt Castle Combe, egy kis falucska Bristoltól keletre. Kőházak tömkelege, mondanom sem kell. Kicsit távolabb volt kiépített nagy parkolójuk, ott álltam meg és gyalog mentem be a faluba. Tényleg nagyon hangulatos volt, hasított kővel fedett házak, több száz éves vendégfogadók, az utca kövén sziesztázó kerékpáros turisták.

2011. augusztus 3., szerda

Szöveges szerda

Sőt, képes! :) Az elmúlt majd' két év alatt az addig hadarós-szövegelős(nek tűnő) zenéknél 66.6% szövegértésből 95% lett! :D Hiába na, jót tett a Midlands-i indítás meg a folyamatos gyakorlat... Az egyik kedvencem Sinéad O'Connortól, most találtam rá: http://www.youtube.com/watch?v=XKgoxKhzFZk



Szövege: Religious Persuasion
Filmajánló a témához. '99, azaz a Mátrix évében járunk, az idő megállni látszik itt: http://www.imdb.com/title/tt0145531/

Teddy, a párna

Ha Nyafkának sikerül egy-egy alkalomra megkaparintani a kényelmes fotelt a Teddyvel, akkor alaposan bevackolja magát a maci ölébe, és horpaszt elégedetten, kivéve, amikor a fotósnak pózol:


Amíg csak Tappancs észre nem veszi, és egy legyintéssel ki nem tessékeli a kis pimasz szürkét a macija mellől. Majd ő is alaposan befészkelődik a plüss karjaiba és horpaszt tovább elégedetten... ;)

2011. július 31., vasárnap

Paradicsomi állapotok :)

Az úgy volt, hogy még március közepén elvetettem a kis koktélparadicsomokat a nappali ablakában, amik rekordidő alatt lelkiismeretesen ki is keltek. Amikor már nagyon szorosan álltak egymás mellett és Nyafika is megcsócsálta őket, széttűzdeltem és valamikor április közepén kipakoltam őket az udvar legnaposabb sarkába. Aztán jöttek az ilyenkor már sosem látott talaj menti fagyok... túlélték.

Nőttek-nődögéltek tovább a bokrocskák, erősödtek, szépültek, majd kinőtték a cserepüket, így átültettem őket június elején, hátha végre termőre tudom őket fordítani... Amikor még július elején sem láttam rajtuk egy árva szál bogyókezdeményt sem, elkezdtem azon merengeni, hogy vajon jó ötlet volt-e egyáltalán kiengedni őket a rideg valóságba, és nem kellett volna-e őket mégis a télikertben elszállásolni egész szezonra, mint ahogy az itteni épeszű helyiek csinálják... Mivel a télikert összes létező párkányát akkor már az új palánták hada foglalta el, ezért maradtak kint a paradicsomok az udvaron, és locsoltam-tápoztam őket tovább, rendületlenül. Hibátlan, dús lombsátor, termés nuku. Így jött el a spanyol utazás is, az uram még alaposan belocsolta a cserepeseimet indulás előtt, majd a fentikere bízva a szerencsének ajánlottam a teljes növénykészletemet.

Hazaérkeztünkkor a paradicsombokrok kissé kiszáradva, egy-egy levél elsárgulva várt, de ott díszlettek rajtuk a várva várt fürtöcskék, igaz, még zölden, de már kivehetően bogyóformában! Ennyit a távollétem növényekre gyakorolt hatásairól és az uram locsolási technikájáról... :D

2011. július 26., kedd

Linkajánló

Fára települt építészet: http://dornob.com/design/architecture/tree-houses/

Színes lombok és egyéb hasznos cuccok: http://www.flickr.com/photos/karlgercens/collections/72157621937898348/

Szubtrópusi kert: http://www.hensteadexoticgarden.co.uk/pictures_of_the_garden.html

Az első képes összefoglaló az idei Tatton Parkról itt:
http://www.flickr.com/groups/rhstattonpark/pool/

http://www.bbc.co.uk/tattonpark/photos/

A franciáknál: http://www.bambouseraie.com/Virtual-Tour

Palántaszezon IV.

Az egynyáriak és a díszlen már odakint virágzik nagy cserepekben, s az újabb, júniusi adagból lassacskán a vetőtálcákból átkerülnek a kis palántázócserepekbe a kikelt és egyre cseperedő magonckák.


Egy Amsonia már kint van, most kel a második, és szinte hihetetlen nézni, amint egy elvágott kis gallyacska-szerű mag végéből előbukkan az életerős, hófehér gyökér... A Romneya égetésből a tucat magból három palánta lett, ami kezdésnek nem is olyan tragikus eredmény.

2011. július 23., szombat

Dél-Franciaország

Miért szerettem bele már az első utunkon is ebbe a hegyes-völgyes kőházas falvakkal tarkított, hamisítatlan vidéki tájba? Legelőször, mert itt valódi hegyek vannak, valódi, nagyobb kiterjedésű erdőkkel. A föld vörös, mint Shropshire-ben, de közel sincsen kellemetlenül hideg, a nyár még az elviselhetően meleg, és egyetlenegyszer kaptunk kánikulát. De a simogató, jóleső meleg az mindennapos, Angliában még nyár közepén is van, hogy pulóvert kell húzni. Itt lehetne mezítláb is mászkálni, ott ez elképzelhetetlen. Hiányoznak a lenge nyári ruhák, itt azt is lehet viselni.


2011. július 22., péntek

Back home - Hát otthon :)

Hazaértünk a spanyol bajnokságról, Baszkföldről, és helyből ránk szakadt az eső elmúlt bő hét minden elintézni valója. Hoztam megint hamuba sült, vagyis csak majdnem megsült hortenzia-ágakat Franciaország több pontjáról, csakúgy, mint tavaly. Idén a spanyol hortenziák megúszták, de csak amiatt, mert már érkezéskor tele voltunk ágakkal... :) Az energiaitalos és a kiürült ásványvizes flakonok ideális vázaként funkcionálnak, kb. negyedig kell őket tölteni vízzel, és ha a flakont kétharmad magasságában vágjuk csak el, akkor a nagyobb levelek is belesüllyednek ebbe a páradús környezetbe és jobban bírják a kocsiban az utat. Egyébként a Portmeirionból hozott ágacskák már gyökereznek, a palánták a fürdő hűvösében szintén túlélték, sőt, a kinti cserepek sem csontszárazon, félig elpusztult növényekkel vártak, angol klíma rulez!

A macskák a panzióból épen, testileg-lelkileg kicsattanó egészségben és jó kövéren tértek haza, ami azt jelenti, hogy ezentúl eggyel kevesebb aggódni való lesz, ha ismét utazunk. Mancsos Nyivák Marcit úgy elkényeztették, mint annak a rendje; azt hiszem, egy kevésbé kemény kezű 'kiszolgáló személyzetet' lazán terrorizálna és úgy ugráltatna, ahogyan a kedve tartja... Szóval, kb. képet kaphattam, milyen az, amikor a rosszcsont gyerekek hazakerülnek a nagyszülőknél töltött nyaralásból. ;P

Szerencsére azért mi is és ők is visszarázódnak lassan a megszokott kerékvágásba, de hogy az élményeinket mikorra sikerül végigírni, az rejtély... ~:D Mindenesetre, e bejegyzés alatt, időrendben fognak megjelenni.

2011. július 20., szerda

Gerberoy

Picardiában mindössze két falu képviselteti magát a 100 legszebb... között, az idei francia körutunk utolsó állomása, Gerberoy mellett Parfondeval a másik.

Giverny

Monet kertje a kihagyhatatlan menüpontok közé tartozik azoknak, akik Párizs tágabb környékén töltik a nyaralásukat. Ezt minden bizonnyal így gondolhatta a mintegy félszáz japán és ugyanennyi amerikai turista is, akiknek arra a délutánra sikerült ütemezniük a kertlátogatást, mint nekem és még száz másik embernek. A kis falucska szinte hemzsegett a látogatóktól, úgyhogy az impresszionista múzeumot egy az egyben ki is hagytam, és csak a kertre koncentráltam.

L'Hameau de La Reine

Azaz Marie Antoinette farmja, Versailles egyik eldugott csücskében, ahova csak a hardcore turisták vagy a Trianon palotákra kíváncsiak kutyagolnak el, feltéve, hogy a Napkirály palotájának irányából indulnak felfedező útra és delet már kongattak, ugyanis előbb érkezve csak a zárt nagykaput találják.... Akik viszont az emberléptékű és nem a grandiózus, kirakati pompával kacérkodnak és a kevésbé járt utat választják inkább, azoknak javasolnám a főbejárat helyett a mintegy négy mérfölddel odébb levő Saint-Antoine kaput, ahonnan pár perc alatt a Királynő magánbirtokára érnek, ahol annak idejében ez egy működő farm volt, megfelelő állattartással és konyhakertekkel.


Mára csak egy kis, bemutató részen őrizték meg a lábasjószágot és a veteményest, de a tizenkét épület tündéri báján ez mit sem csorbít. Az egész olyan, mintha tervezőjük, Richard Mique a Grimm népmesékből csent volna ihletet megalkotásukhoz, és bármelyik pillanatban a házakból kilépne egy-két mesealak, de legalábbis sok szoknyás-főkötős fehérnép, esetleg bőr-bricseszes parasztlegény, kaszával és sajtárral ki-ki kezében....

2011. július 19., kedd

Turenne

Este volt már és vészesen fogytak a fények, mikor Turenne-be értünk, persze ez a falu is a 100 legszebb egyike... Az úton már messze magasodott előttünk a vár és a meredek hegyre tapadó házacskák sora. A meglepetés akkor ért, amikor a településre beértünk: stílusilag homlokegyenest más várt, mint az eddigi kis falucskák bármelyikében.


A válasz talán a település korában keresendő, ugyanis jóval későbbre datálódik, mint az eddigiek. A házak léptékben is nagyobbak, tágasabbak, a kőanyag szinte hideg, szürkésfehér, de az utcák ugyanolyan kanyargósak, keskenyek, de hajmeresztően meredekek, olyannyira, hogy helyenként csak gyalogos forgalomra vannak fenntartva.

Carennac

Egy újabb a 100 legszebb falu közül, és ezzel, gondolom, nem is okozok meglepetést. Loubressacból indultunk neki a jelzőtáblák hatására a mintegy tizenkét perces útnak, mert ragaszkodtam hozzá, hogy ezt mindenképpen látni kell, ha már úgyis útba esik, pedig még a programunkban sem szerepelt. Hogy hogyan sikerült a listából kihagyni, az rejtély, mert az idei középkori településnéző túra talán legszebbje maradt volna ki...