Bolsover Castle

Megint egy helyi érdekesség innen, a 'szomszédból'... Bolsover Castle mintegy tíz percnyi autóútra van Chesterfieldtől, így hozzánk is egész közel esik. Tavaly már megközelítettük az objektumot, csak egészen mást kerestünk akkor: az adóhivatal helyi egységét, így egyéb kikapcsolódásra nem is gondoltunk, még akkor sem, ha eredeti célunkat hírből sem találtuk meg a kastély nevét változatlanul viselő (vagy vice versa) településen.

Most viszont csak és kizárólag a kastély volt napirenden, és mint az English Heritage által fenntartott és konzervált történelmi épületek, ez is éppen felújítás előtt/alatt/után volt, úgyhogy csak a nagy kastélyszárnyat lehetett leplek és állványzat nélkül fotózni.

Rhododendronok, magnóliák, babérhanga...

... azaz a savanyú kémhatású talaj csodái.

Linkajánló

Kétkezi, diy-cuccok: http://www.the-artistic-garden.com/unique-garden-art.html

http://serenityinthegarden.blogspot.com/2010/10/repurposed-and-recycled-creative-ideas.html

http://www.grandiflora.pro/cool-pics/

http://www.grandiflora.pro/cool-pics/walkways-gates-and-fences

Moha-projekt fél év alatt: http://whoneedsthegrass.blogspot.com/2010_10_01_archive.html

Blogajánló mára, érdemes az elejétől végiglapozni: http://wwwrockrose.blogspot.com/search?updated-max=2009-10-26T14%3A53%3A00-05%3A00&max-results=7

Két oldal, kicsit puccosabb, mint amiket linkelni szoktam, de érdemes átpörgetni őket:
http://www.aguafina.com/portfolio.htm

http://www.maryleblanc.com/gallery/landscaping-photo-gallery.html

Withernsea

Verseny után, mivel még mindig nem fáztunk eleget, kijöttünk a partra sós habokat szemlélni. A tomboló szél nem csak a hullámokat korbácsolta fel, de még a part teljesen valósszínűtlen, vörös homokját is vitte magával, majd lökte is vissza a tajtékkal. Ilyen színűnek én még tengervizet nem is láttam.... 

Blend

Azaz összeolvadás. Ezen a képen számomra példaértékű a ház és a kert egymásba olvadása, ami mindig emlékeztet arra, hogy nem szabad a teraszt elszakítani a kerttől és a házhoz csatoltan, mintegy színpadként kezelni.

Minél inkább igyekezzünk a kertbe illeszteni azt, körülvenni minél bujább dzsungellel, hogy egy védett zugként elbújni lehessen benne, nem pedig a promenád közepén, napsütésnek kitéve, a masszív, forró burkolaton kelljen elkölteni pl. egy nyári ebédet, a napernyő amúgy sem jó helyre árnyékot adó 'védelmében'...

Itt, ha kilépünk a teraszra, máris akert közepén találjuk magunkat, és szépen megfér egymás mellett a beültetett és a cserepes növény... A kép egyébként innen van, nagyon régi, jó kis oldal ez: www.thegardenerseden.com/

Téli zöld vs. téli barna

Ha az évszakokat kellene csoportosítanom, valószínűleg a tél maradna az utolsó helyen, minden tekintetben. Itt, Anglia középső régiójában sincs nagyon helye a téli, monokróm tájnak, kivéve persze, ha fél méteres hó borítja a dimbes-dombos, hegyes-völgyes zöld szőttest. Ezen esetet félretéve viszont szinte biztosak lehetünk abban, hogy valami mindig zöld: ha más nem is, az erdőkben a fákra lombkoronákig kúszó borostyán, a törzseket ellepő mohaborítás gondoskodik a zöldes tónusról lombhullató fák és komplett erdők esetében is. Téli depresszió, itt? Ugyan...!

A magánkertekben a sövény 90%-ban örökzöld anyag és amivel egy kerttervező itt dolgozhat, az maga a terülj asztalkám a magyarországi viszonyokhoz képest. Ez nagyrészt a télállóságból fakad, és inkább a lombos, mintsem a tűlevelű szektort jelenti: valami miatt a magashegységi - alpin miliőt itt nemigen szeretik, kivéve a sziklakerteket. Illetve, itt nincs a tűlevelűekre olyan égető szükség, mint a Kárpát-medencében, és legfeljebb a déli régiókban a szubtrópusi kertekben fordul elő itt-ott pár Közép-amerikai hosszú tűs faj.

Nagy átlagban sokkal inkább telepítenek babérlombú zöld tömeget, esetleg bambuszost, de a rhododendron és az új-zélandi eredetű örökzöldek viszik a prímet. Az a jó néhány foknyi különbség, ami az USDA z6 és az itteni átlag z8 között van, arra pont elég, hogy édenkertet varázsoljanak a télben még úgy is, hogy az elmúlt két évben nagyon sok minden kifagyott, ami az előző harmincegynéhány évben vidáman eléldegélt itt, és ebben a Cordyline-k viszik a prímet: 3-4 méteres, több törzsű óriások kiszáradt ágasfaként meredeznek a tenyérnyi előkertekben, még a városok hőszenny miatti relatíve megengedőbb klímájának dacára is. Klímaváltozás rulez, juhéj.

Akit érdekelnek az USDA-zónatérképek, íme egy nagy vonalakban vázolt verzió: http://www.gardenweb.com/zones/europe/
Ez pedig egy részletesebb magyarázattal ellátott: http://en.wikipedia.org/wiki/Hardiness_zone

Ez pedig az általam ismert legrészletesebb, a Pálmaliget oldaláról mentve: