Dunkerque-Dover átkelés

Már nagyon rutinosan megyek végig Európán, és most új időbeosztást próbáltam ki. Eleinte ugye csak dél körül indultunk, és repesztettünk végig 1600 km-t a hajnali kompig. Aztán reggel 7 felé indultunk és felváltva vezettünk, hosszabb megállás nélkül, de üzemanyagtakarékosságból csak 80-nal, a hajnali kompot így is elértük. Aztán találtunk olcsó délelőtti kompot és így már alhattunk is pár órát út közben. Most is így mentem, korán reggel indultam útnak és éjjelre már a belga határon voltam. Ott aludtam pár órát, majd hajnalban mentem tovább Dunkerque-ig. Nem mondom, hogy nem voltam kissé csíkszemű a végére, de nem aludtam be vezetés közben és épségben elértem a kompot.

Wales-i tájak

Ez egy gyűjteményes összefoglaló a három nap alatt látott Wales-i tájakról. Az északnyugati csücsökben kezdtük ugye pénteken, onnan keresztben vágtunk át Snowdonián, le egész Brymawyrig, majd vasárnap Wales keleti szélén mentünk végig. Ezek a vadregényes, ködbe burkolódzó hegyek akár Skóciában is lehettek volna.

Withernsea

Verseny után, mivel még mindig nem fáztunk eleget, kijöttünk a partra sós habokat szemlélni. A tomboló szél nem csak a hullámokat korbácsolta fel, de még a part teljesen valósszínűtlen, vörös homokját is vitte magával, majd lökte is vissza a tajtékkal. Ilyen színűnek én még tengervizet nem is láttam.... 

Biarritz

Ebből a felkapott, sikkes kis üdülővároskából kb. a tengerpartot tartottuk érdemesnek megnézni, mert a végig magnóliafákkal és pálmákkal szegélyezett főutca kissé túl sznob és csilivili benyomást keltett. Elszoktunk mi már ettől és nem is érdekel a kirakatok csillogó világa, ahol fél vagyonért árulnak flancos göncöket azoknak akik nem készültek fel a tengerparti nyaralásra...

Cap Blanc

Dover fehér szikláinak tükörképe található meg itt, a Cap Blanc-on, ahonnan a nevét is köszönheti a hely. A hófehér tengerpart fekete-fehér foltos-cirmos, kerekre koptatott köveit különösen szerettem, amik a védművek mellett voltak felhalmozva, és a hűvös szél és a hatalmas, a kontinens és a szigetország között folyamatosan cirkáló kompok látványát méginkább.

Escalles mellett található ez a part, és az északi oldal egészen végig az északnyugati fokig természetvédelmi terület, ameddig a szem ellát, így nem építhették be és a homokdűnéket is meghagyták eredeti funkciójukban, ahogy a fűfélék megtelepedtek rajta. Egy-két tehéncsordát lehet csak látni útközben, és néhány elszórt régi farmépületet és faházikót, idilli a táj errefelé...

Rufford Old Hall

A hétvégi verseny végére még beterveztünk egy környékbeli nevezetességet, és ez a legközelebb eső National Trust-os objektum a fenti kis középkori udvarház volt. Great Dixterben és Stokesay Castle-ben már kaptunk ízelítőt a teljes fa tetőszerkezet szépségeiből, és itt is hasonlókban volt részünk. A ház belülről is teljesen be van rendezve, a legnagyobb, legtágasabb tér a legidősebb épületrész, a nagyterem, a maga két emeletes, teljes fafödémes, csipkézett mivoltában, itt még Shakespeare idejében ideiglenes színházként is használták a tereket.

Yorkshire - Lake District

Reggel körüljártunk Malham-ben. Tegnap este már sötétedett, mikor ideértünk, nem tudtunk igazán jó fotókat csinálni, de most végignéztük rendesebben a falut. A patak mentén elsétáltunk a mezőkig, vadregényes kopár domboldalak vannak errefelé, és mindenütt az alacsony kőkerítések.

Fotóalbum: Malham

Utána iszonyú jó utakon jártunk, a Pennines hegység tetején: hóval fedett, kopár hegyek, holdbéli táj, és az egyik dombon hosszú szűrű marhacsorda volt. Mint valami ősállatok, álldogáltak a semmi közepén, egy mélyedésben összegyűlt vizet ittak és legelésztek. Ez aztán a ridegtartás! Malham Tarn mellett leraktuk az autót és sétáltunk egy darabig az erdőben. Láttam egy-két cottage-ot, ahová szívesen beköltöztem volna.

SEFTA Winter League 5, M.A.D.

12-15. hely - 26/40 pont - 83,9% (max. 31)
Találati arány: Álló 25% / Térdelő 50% / Ülő 72%

Elbúcsúztunk a szállásadónktól, aki még szendvicseket is csinált nekünk, mivel a sietés miatt reggelit nem kértünk. Tegnap reggel Ági hosszasabban is elbeszélgetett vele, jártak Magyarországon is (egyébként sok angol járt már).

A M.A.D. (Maldon and District) lőterén első dolgom volt Holly-t megkeresni. Ágicza megint éppen besértődött valamin, úgyhogy én intézkedtem teljes angoltudásommal. Azért kiderült, hogy a tegnap esti üzenetemet már nem kapta meg, de ott helyben előkurjantotta Dan Eley-t, megkérdezte, hogy lőne-e velem, majd ellentmondást nem tűrően bejelentette a változást a szervezőknek.

A belövőpályán már tombolt a szél, és ahogy a többiek elmondták, itt mindig ilyen az idő, ha nem ilyenebb...

Tintagel

A név az Artúr-legendákból lehet ismerős, ugyanis a hozzáértők és laikusok valami miatt ide teszik Camelot várának a helyét. És valóban, a tengerpart töredezett, sziklás peremén állt itt valaha egy vár, valamikor nagyon régen, a normann idők előtt, ám mostanra ez már csak egy halom kő egy igen látványos partszakaszon. Ha valaki a legenda kedvéért kíván ide elzarándokolni, ám tegye, de ne várjon túl sokat a helytől, mert sok-sok mászkálás jut csak osztályrészéül a parkolási díj és a belépőjegy fejében.

Aki viszont a bájos kis falucskára kíváncsi, az leteszi az autót valami kevésbé nyilvánvaló helyen, mint a tengerparti kiépített parkoló, és elmegy megnézni Anglia talán legöregebb postahivatalát, aminek az oldalában egy kis parasztkert is található, valamint végigsétál a főutcán és beül egy isteni ebédre a helyi pubba, a King Arthur-ba, amit meleg szívvel merünk ajánlani...

Fotóalbum: Tintagel

Mevagissey - Cornwalli tájak

Mevagissey-ből főként a hajnali kikötő c. képet sikerült megragadnunk, mivel egész nap távol voltunk.

Azért elképzeltem, milyen lehetne egy olyan helyen élni, ahol a nappali hatalmas bay-window ablaka valóban egy öbölre néz:

St. Michael's Mount - Mousehole - St. Ives

Reggel lefényképezhettem napfényben is a Mevagissey-i kikötőt. Kellett is, mert mára egész napos sétát terveztünk be, megint sötétben fogunk hazaérni. A ház tulajdonosa, aki a földszinten lakik, reggeli közben hosszasan elbeszélgetett Ágival, úgy kellett noszogatni a végén, hogy azért nézzünk már meg valamit Cornwallból is...

Ma tehát körbejártuk kicsit Cornwallt, egészen a csücsökig. Marazion városával kezdtük, itt található a St. Michael's Mount kolostorerőd. Ennek különlegessége, hogy apálykor kikövezett út vezet oda, de dagálykor rendes sziget lesz belőle.

Polperro

Polperro egy pici kis halászfalu, de egyike Cornwall legszebbjeinek. Egy szűk, kanyargós völgyben felszik, a meredek domboldalakra épültek a pici kis házak, a falu weboldala szerint egy ékkő az egész - és valóban.

A faluba nem is lehetett kocsival behajtani, a szélén kellett leparkolni a nagy turistaparkolóban és gyalog jártuk végig, egészen a tengerig. Rögtön az elején egy ilyen kis fogadóval indított a látvány:

A szűk kis utcákon néha csak ekkora 'kertre' tellett a lakóknak, de sok helyen láttunk ilyen kis minikerteket.

Kaszubski Kupa, Gdansk

Hát, elég karcsú belövőpályát biztosítottak a szervezők: a tegnapi sziluett pálya közepére raktak ki papír célokat, és mint az öt vagy hat lőállásból lehetett lőni, fejenként pár percig. Elsőre kicsit alá hordott a puska, de aztán valószínűleg felmelegedett üzemi hőmérsékletre, mert végül is teljesen jó helyre lőtt.

Sziluettből már eldőlt, hogy nem lesz második forduló, mindenki csak egyszer lő és azt értékelik. Én ezek szerint már túl is vagyok rajta teljesen, most már csak abban kellett reménykednem, hogy más sem lő 13-nál jobbat.

De Haan

Szállásadónőnk szerint ez Belgium egyetlen, modern épületekkel nem tönkretett kis tengerparti üdülővároskája, és Oostende látványa után kifejezetten örülök neki, hogy ide vetődtünk. Itt szigorúan csak a már meglevő formanyelvből és a maximális magasságokat centire betartva húzhatnak fel új épületeket, a látvány integritását megőrzendő és a hely szellemét konzerválandó, jobb később, mint soha-alapon.

Calais-Dover átkelés

Reggel Ági tiszta ideg volt, hogy odaérünk-e időben a komphoz, de persze odaértünk és át is keltünk a tengeren. A komp oldalából néztem a manővereket és az indulást, amúgy a kompon volt minden: étterem, játékbarlang, pihenőhelyek stb.

Côte d'Opale

Franciaország északnyugati tengerpartja a Côte d'Opale, az opálpart. Nevéhez híven itt az Atlanti-óceán áttetsző ezüst-jégkék, a part dimbes-dombos, a hosszú fűfélékkel borított parti szakaszt állandó szél kócolja, s a dűnék között apróbb-nagyobb, természetes strandok találhatók. Itt szerencsére nyoma sincs a Riviera nyüzsgésének és az ezzel együtt járó sűrű embertömegnek vagy a lelketlen felhőkarcolókkal és szálloda-láncokkal teleépített strandoknak.

Vannak helyette a kis parti öblöcskék-beugrók, ami a Csatorna túloldalán a 'cove'-nak felel meg, egyébként is Dover fehér szikláihoz nagyon hasonló itt a táj. Mivel érkezésünkkor az utolsó, indulásunkkor pedig az első bátortalan fényekkel búcsúzott és indult a nap, így tudom csak illusztrálni a hangulatot; az alábbi linken némi történelmi háttér is olvasható: Cap Blanc nez Escalles

Escalles egy pici üdülőfalu, a parton hófehér, emberléptékű családi házakkal, köztük-mellettük-előttük a strand, ahonnan már látni a Calais-ból induló óriási komphajókat is. Tengeri szél, végtelen horizont, körülötte a szinte érintetlen - és védett - parti táj, mintha itt a vásznat egy mozdulattal kifehérítették volna, hogy egy csupa üveg-hófehér, letisztult vonalú modern otthon színpalettájába is ideálisan illeszkedjen.

Visé - Liege - Aalst - Brugge - Oostende - Veurne

A két napos európa-bajnokságra készülődve jó ötletnek tűnt Belgiumot tüzetesebben is megnézni, egy-két utunkba eső városban megállni és sétálni egyet a történelmi városközpontban.

Mintha a történelemkönyvek lapjairól léptek volna le ezek a kis ékszerdobozok, az elvonult évszázadok minimális nyomot hagytak rajtuk, éppen csak annyit, hogy az ember érezze: itt a több száz éves demokrácia nem pusztított, hanem épített, gondos kezek hagytak maguk után annyit a következő generációkra, hogy azok örökre csodálattal bámulhassák eleik keze munkáját. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Visével kezdtük, ha már itt voltunk. Az uram egy papírlapból és egy hajcsatból készített egy szélvédő mögé rakható parkolóórát, aztán elindultunk. Az ablakunkból kinézve teljesen ledöbbentett házak döbbenetes hasonlósága az angolokéhoz, és el kellett könyvelnem magamban, hogy ez a kép jóval egységesebb és autentikusabb, mint bárhol Dél-Angliában... Aztán lementünk és mivel a dolgozó korúak a munkahelyen, a fiatalok iskolában, szinte csak 65-70 év feletti népeket láttunk az utcákon, ők viszont korukra rácáfolva kerékpáron, kismotoron, egy-két nagyon öreg bácsi-néni négykerekű robogón igyekeztek dolgukra. A jóléti társadalom végnapjai, az iszlám betörése előtti utolsó évtizedek, Róma bukása már a horizonton dereng, de még a távoli Rotterdamból hozza csak a feltámadó szél a közelgő csatakiáltások zaját - ilyen és hasonló képek cikáztak előttünk, és valahogy nagy kedvem támadt ezekeből a gondtalan végnapokból itt kivenni a részemet, hanyatló demokráciák ide vagy oda.