Caerhays

Az árnyékos helynek és a dézsás létnek köszönhetően kicsit késve bár, de kinyílt végre a Camellia 'Barbara Morgan' idei első és az 'Alba Plena' idei második virága is, ennek apropóján összeállítottam egy kis tavaszi kertajánlót... :D

Ha valaki ilyentájt vetődik Cornwallba, az ki ne hagyja a Caerhays Estate kertjét, ahol Anglia talán egyik legszebb tavaszi virágpompáját láthatja mostanában. A kamélia, magnólia és rhododendron-matuzsálemekkel zsúfolásig megrakott kertet a századfordulón alapozta meg az uradalom akkori tulajdonosa, J. C. Williams of Caerhays, aki növényvadászok utazásait finanszírozta és igen sok új kaméliafajtát köszönhetünk munkásságának, különösen a Camellia x williamsi hibrideket.

Szótlan szombat

Ha anno a komolyzenét is így, poharakban tálalták volna az iskolában, lehet, hogy még meg is szeretem... A technika egyébként nem mai találmány: Glass harp

Nárciszokra nyitva

A tavaszi szezon már beindult a NGS-ben (The National Gardens Scheme), egy egész oldalas ajánlót szenteltek a nárciszokat igen nagy koncentrációban tartalmazó magánkerteknek, amik vagy előzetes bejelentkezés alapján látogathatóak, vagy ahol a tulajok valamelyik hétvégét nárciszos nyitvatartási napnak jelölték. Ezen az oldalon igen szép fotókat is találni, érdemes legalább végiggördíteni: Daffodil Openings

Aranyos, latinos

Forsythia - Laburnum - Solidago, avagy az aranysárga-trió és a félreértések végjátéka... Latin szerenád a kettős nevezéktan előnyeiről, két percben. :P

Kezdetben vala az aranyesőzés, azaz a kertet legkorábban aranyszínbe vonó Forsythia x intermedia, azaz aranyfa ilyetén emlegetése. Aztán, a latin és a botanikai nevezéktan honi térhódításával valahogy leesett a szakmabeliek után a laikusoknak is, hogy ez a név már foglalt, mert a Laburnum anagyroides-t, azaz a 3-4 méter magas, lilaakác-szerű fürtökben virágzó aranyesőt már így hívják, és két növénynek mégsem ildomos ugyanazt a magyar nevet adni, mert félreértésekre adhat okot...

Palántaszezon újra

Gyönyörű napfényes és végre meleg napunk volt, így hát sort kerítettem a tavalyi magoncok egy részének nagyobb cserepekbe ültetésére. Már nagyon időszerű volt a feladat, mert a meztelencsiga-szezon is beindult. A negyed-fél körömnyi nyamvadt puhatestűeket úgy kell összevadászni, hogy minden cserepet át kell forgatni, mert úgy elbújnak, hogy csak a már kihajtott és tövig rágott szarkaláb-palántákon látszik csak, hogy megint lépéselőnyben vannak.

Úgy tűnik, itt a kényesebb hagymásokat sem szabad felszedés nélkül tartani, mert hiába mondják télállónak a törpe kardvirágokat, cserépben mégsem azok, illetve nem is a hideg, hanem a csapadék végez velük. Decemberben még semmi bajuk nem volt, mostanra viszont elrohadt mindegyikük. Biztató viszont, hogy a díszbarack, a meggy és a cseresznyefa is épségben vészelte át a telet, sőt, az eddig minden évben tövig fagyott Diospyros 'Chocolatino' káki méteres suhángján is sértetlenek a rügyek, sőt, ezekből hamarosan levél is lesz.

Fun Shoot edzőverseny a Castle-nál

1. kör (normál): 25/30 pont
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 86%
2. kör (végig Á/T): 22/30 pont
Találati arány: Álló 60% / Térdelő 87%

A mocsok fácánok ott flangáltak a célok között, de szerintem nem azért, mert vége a vadászidénynek, hanem mert nagyon buták.

Az élet császárai

Az egyik a hasát sütteti a nappal...

A zöld valószínűtlen árnyalatai

Délutánra olyan gyönyörű idő kerekedett, hogy úgy döntöttem, kinyújtóztatom egy kicsit a lábamat és lesétálok a víztározóig. A tavasz csalhatatlan jeleivel találkoztam végig az út mentén, a kedvenc fotótémánk ez a házikó a domb túloldalán, ablakaiból és az útról is kiváló rálátás van már a vízre, de most jobban érdekeltek a pázsitviolával bevont támfalai:

Ha még a Forsythia (aranyeső, aranyfa, sőt, aranyvessző, de majd egyszer még írok róluk, mert magyar megnevezésileg teljes a káosz) sövény is kivirágzik itt, teljes lesz a tavaszi színkavalkád!

Edzés a Woodhead Farmon

Ezúttal a farmház melletti mezőn lőttem. Valamennyire látszik így ránézésre is, hogy melyik területtől mi várható, de az igazi az, ha végiglövök ott pár száz lövést. Ez is a dombtetőn található, a sövényen túl lőttem legutóbb. Jó szeles idő volt, de szép napsütéssel.

Tavasz 12 pillanatban

A pár héttel ezelőtt rendelt kaméliák közül a Camellia 'Jean Clere' kinyílt végre:

Akiknek kontinentális klímán -20 fok körüli minimumokkal megáldott, enyhén savanyú talajú kertben esetleg van kedve vesződni ezekkel a szépségekkel, itt írtam pár gondolatot a legtéltűrőbb fajtákról még tavaly márciusban, az első két példány érkeztével. Nem csak ezek a gyönyörűségek nyílnak persze, a kert szinte meglódult, napról napra látványosabb részletekkel örvendeztet meg

Árvácskák

Errefelé az árvácskákat simán ültetik ámpolnanövényként is, némi fűfélékkel, törpe örökzöldekkel és törpe-nárciszokkal karöltve, úgyhogy én is kaptam magamat és beültettem a kaspókat:

MFTA Masters & Clubs Cup, Far Coley

csapat 1. hely
egyéni 6. hely - 34/40 pont - 94,4% (max. 36)
Találati arány: Álló 75% / Térdelő 75% / Ülő 88%

Amikor korán reggel elindultunk, szakadt az eső, és csepergett még a belövőpályán is. Ágicza nem volt elégedett a szórásképével, nem utolsósorban pedig bőrig ázott, ezért fegyverhibára hivatkozva lemondta a részvételét a versenyen, pedig erre csak kvalifikáció útján lehetett bejutni, és Ági bizony meg is szerezte ezt a szükséges kvalifikációt. Az meg a ráadás, hogy az első pályák után már elállt az eső, és egész szép időben lőttük végig, bár a szél sokakat megtréfált.

Fun Shoot edzőverseny a Castle-nál

27/30 pont
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 95%

Ágicza is eljött velem a klubba, belőttük a puskáját és elindultunk végig a pályán. Egész jól ment, kivéve az álló célokat, de ezeken kívül az egyetlen hibán egy 46 méteren lévő cél 43-nak mérése - és így mélyen alá lövése - volt, máig sem értem, hogy mérhettem el ennyire. Volt viszont egy érdekes cél is, 35 méter körül igazán könnyű lett volna, ha a killzóna nincs durván kimozdulva a helyéből, csak egy másfél centis csík látszott belőle. Hogy őszinte legyek, elsőre meglőni sokkal könnyebb volt, mint utána lefényképezni. Nem elég, hogy a térdemre fektetett puskával kellett becélozni, de közben oda kellett tartani a fényképezőgépet is, amiben közben lemerült az elem, meg egyszer kikapcsolt energiamegtakarítás céljából is.

Edzés a Woodhead Farmon

Délelőtt átmentünk Ágival a farmra, időközben kitöltötték az engedélyező nyilatkozatot és egy kinyomtatott légifotón bejelölték azokat a mezőket, ahol lőhetünk. Hát, ezt nevezem a bőség zavarának, gyakorlatilag a fél határ a miénk mostantól :-)))

Kattintásra bejön nagyobb méretben is, az általunk edzésre használható mezőket kékkel jelöltem. Összehasonlításul: a kis narancssárga folt az eddigi kert, ahol lődözgettem. A piros pöttyök a házunk ill. a farm, a zöld pötty pedig egy erdő, ami elkezdte birizgálni a fantáziámat... Nem tudom, kinek a tulajdonában van, mert eleve csak a rétekről beszéltünk, de talán érdemes lenne ennek is utánajárni. Egy erdei gyakorlópálya aztán végleg teljessé tenné az élményt!

Edzés a Woodhead Farmon

Ma fel is kerekedtünk és kimentünk az egyik mezőre a farm mellett. Mivel majdnem a dombtetőn voltunk, körülöttünk csak a végtelen mező látszott, a közepén pedig ott ültem és lődözgettem, mint egykor a Hill Farmon. A szél fújt rendesen, Ági puskáját nem is nagyon tudtuk belőni, meg aztán fázott is a kis hercegnő, hamar visszamenekült az autóba.

Yorkshire, állatorvosi szemmel

Karácsony óta ül a polcon a James Herriot: Válogatott állatorvosi történetek díszdobozban, amiből egymás után húzom ki az újabb könyveket, és már igen régóta készülök írni belőlük egy ajánlót.

Az első két könyv fordításban a 90-es évek legelején jelent meg, vélhetően az USA-ban egyben publikált könyv-párosokból magyarítva Egy állatorvos történetei és Állatorvosi pályám kezdetén címmel. Ezeket igen sokat forgattam, és szimplán mert elbűvölt a történetek magával ragadó embersége és a belőlük áradó természetesség. Dehogyis kerestem én akkor párhuzamokat, az már az észak-angliai léttel együtt jött...

Új helyen fog lőni és tán lakni is

A puskám kint éjszakázott a kocsiban, hogy még az utolsó hideg reggeleket kihasználva meg tudjam csinálni a 6-8 fok körüli teszt lövéseket, amik még hiányoztak a sorból. Ez egy átfogó tesztsorozat része, -2 foktól indultam és tegnap sikerült a kocsiban mint üvegházban 23 fokra felmelegített puskával is lőni. Ma reggel, éppen mikor már mindent levittem a kertbe, odajött a szomszéd vénasszony, hogy ne lőjek többet a kertjében és visszavonja az engedélyt. Kérdem, miért? Hát mert problémákat okoz. Hogy mégis mifélét, azt nem tudta megmondani (szerintem az igazi problémája az, hogy nem sikerült fél év alatt elüldöznie minket, mint az eddigi lakókat).

A vidéki Anglia

Mivel itt már erősen tavaszodik, és egy-egy gyümölcsfa már régóta virágban áll, a nárciszok is bontogatják a szirmaikat, ezért kicsit eltöprengtem azon, hogy akik Angliát választották otthonuknak, azok ebből a nagyváros forgatagában vajon mennyit érzékelhetnek... Őszintén szólva, nemigen vinne rá a lélek, hogy a nyüzsiben kelljen élnem, ahol még az évszakok változását is egy-egy pillanatra láthatom csak. Itt, Szőttesföld kellős közepén meg csak kinézek az ablakon és elém tárul az, amiért a leginkább szeretek itt lenni...

A mai linkajánlóhoz három, a témakörhöz szorosan kapcsolódó oldalt hoztam.

Csavargás II. - a Black Brooktól Hartingtonig

A Highlands-szerű tájban az Andokot idéző alpakkák legelésztek ízlésesen elszórva az egyik hegyoldalban, ami az itteni klímán és zord hegyvidéki levegőn éppen helyén levő alpakka-farmhoz tartozik. Igen irigyeltem tőlük a gúnyájukat, hogy őszinte legyek, mert itt is a szél épp, hogy a fényképezőgépet nem akarta kitépni a kezemből...

Csavargás I. - Longnor és Hollinsclough

Verseny helyett ez a ritkaságszámba menő vasárnap a csavargás jegyében telt el: Staffordshire és Derbyshire határán mászkáltunk egy kicsit, jártunk kietlen fennsíkokon, Anglia legmagasabban fekvő falujában, ahol mintha ötven évvel ezelőtt megállt volna az idő, és megint tájak, kis falvak, hegyek-völgyek és zöld következik, két posztban.

Ashovertől indultunk, bemelegítésnek felmásztunk a Fabrick tetejére, szelet és zöldet szokni. Úgy tűnik, a tavasz első fuvallata itt már erősen érződik, de a kabát és a sok réteg ruha azért igencsak elkél még, de a napnak - ablak mögül szemlélve - már ereje van. :D

Feinwerkbau 800

Az IWA-n megjelent a Feinwerkbau legújabb modellje, a 800-as. Már megrendelhető 2300 euróért, és a gyártó weboldalán található néhány kép, sajnos bővebb műszaki infó és robbantott ábra egyelőre még nincs róla. Így szemre azt mondanám, hogy ez gyakorlatilag a 700-as puska egy teljesen új tusában, mely számos érdekességet tartalmaz. Kár, hogy formatervező készítette a terveket és nem mérnök, mert nekem szinte fáj ez a látvány...

Szél-jegyzet

A múlt vasárnapi verseny és csavargás megihletett, úgyhogy épületes elmélkedés következik arról, hogyan próbáljunk nem megfagyni a mamut-bundás szarvasmarhák földjén... Túlélési tippek tavaszelőre notórius didergőknek, nem-jegesmedvéknek, fagyállóval kevésbé feltöltött, rövid- illetve hasonszőrű szerencsétleneknek és úgy prózaian: fázósaknak. :P

Szótlan szombat

Clandestino eszembe juttatta őt az előbbi posztjában a minap, hát álljon itt is a túl fiatalon elment énekesnő emlékére egy dal, az egyik kedvencem... Lhasa de Sela francia, spanyol és angol nyelven írott számai minden, csak nem mainstream, nekem évekig napi zenei betevőként forogtak az albumai... May she rest in peace.

Fun Shoot edzőverseny a Castle-nál

26/30 pont
Találati arány: Álló 100% / Térdelő 100% / Ülő 83%
Újdonság a puskán: hátrébb tolt pofadék, a szemüveg felett átnézős célzáshoz

Néha egész csendes, néha jó erős szélben lőttem végig kétszer is a pályát. Az összes állót és térdelőt leszedtem, mindkét körben, egy apró újításnak (is) köszönhetően.

Magas távcső és dőlési hiba - egy régi tévhit alkonya

(Investigation of the myth about high scopes and canting error, in English language see here.)

Írta: Fekete-Móró András

BEVEZETŐ

Annyiszor hallottam már öreg lövőktől, hogy 'a magas távcső nem jó, mert sokkal érzékenyebb a puska oldalra döntésére...' – Ismerősen hangzik? Első pillantásra valóban logikusnak tűnik – de csak amíg egy kicsit alaposabban meg nem vizsgáljuk.

Még 2007-ben kezdtem el foglalkozni ezzel a témával, mikor még 7,5 J-os puskával lőttem és meglehetősen magasra szerelt távcsövet használtam (akkoriban 50 méterig lőttünk a gyenge puskákkal is). Többen mondták, hogy 'Ó, fiam, csak szopni fogsz ezzel a magas szerelékkel és elmegy a lövésed a legkisebb megdöntéstől is, mert a magas távcsövek jóval érzékenyebbek a dőlési hibákra, minden lövész azt tanácsolja, hogy szereld olyan alacsonyra, amennyire csak lehet.'

High scope and canting - the end of an ancient myth

Written by
András Fekete-Móró
Architect, born in 1971, now living and shooting in the UK
FT Hungarian Champion 2008-2009, World's 6th in 2010 / 9th in 2012


SUMMARY

In spite of the ancient myth, the height of the rifle scope doesn't mean more sensitivity for canting errors. In most instances it's totally indifferent while with a particular aiming method it can be worse of even better than the low mounted scope. Detailed theoretical explanations and shooting test results.


INTRODUCTION

I've heard many times from old shooters that 'The high scope isn't good because it's much more sensitive to canting...' – does it sound familiar? It seems to be logical at first glance – but not anymore when one investigates it a bit more thoroughly.

I started to deal with this topic back in 2007 when I was shooting with a 6 ft-lb rifle and used a rather high scope (we used to shoot up to 50 metres even with the low-powered rifles). I was told then that 'Oh boy, you're gonna suck with this high mount and miss even with the slightest cant, because high scopes are more sensitive to canting errors, all riflemen advise to set the scope as low as you can.'

Házilagos hangtompító S400-ra

Egy kis házi barkácsolás: házilagos hangtompító S400-ra. Egy energiaitalos flakon alját kifúrtam, a szeparátorra tekertem egy csík kartont és még egy A4-es lapot, és így jó szorosan éppen fel lehetett még húzni rá a flakont.

Youlgreave

Legalább harmadik alkalommal járunk a faluban, de még nem sikerült megunnunk... Igaz, lefotózni is csak most ment, a domboldal alsó részét vettük ez alkalommal górcső alá.

Hartington

Egy újabb kistelepülés kacsaúsztatóval, jámbor jávorszarvas-virágtartóval, köpködő templomdísszel és a hegyoldalban egy újabb udvarházból lett YHA-es diákszállóval.

Na de kezdjük az elején. Hartington is a kőfal-hálózatos dimbek-dombok kellős közepén fekszik, jó távol minden civilizációs ártalomtól. A kacsák rendeltetésszerűen használják a falu tavacskáját, majd az utcán libasorban átkelve mennek haza, szárítkozni.

Winster

Megtoldottuk a hétvégét még egy nappal, mert a hidegfront utáni valószínűtlenül kék, szinte felhőmentes ég olyan hívogató volt, hogy ahol tegnap este fényhiány miatt abbahagytuk a bóklászást és a fotózást, ma ott folytattuk tovább: Peak a szomszédban, sokadik felvonás, és immár elvittük szárazon. :)

Mill Dale

A mai, kissé mozgalmas nap záróakkordjaként jutottunk el ide, majdhogynem a világ végére. A helység annyira icipici, hogy még a GPS térképén sincsen rajta, vagy legalábbis annyira jól elbújt a keskeny, meredek szurdokvölgy mélyén, hogy a kartográfusok el is felejtkeztek róla, és csak a Dovedale-Tissington-Stanshope útvonalon járó turisták akadhatnak rá véletlenül. Mi is vagy negyed órát kanyarogtunk az itt is ritkaságszámba menő, szorosan egymásba torlódott hegyvölgyek aljában, mire elértünk ide, a Staffordshire és Derbyshire határán álló kis házcsoporthoz.

Dovedale - Thorpe - Ilam

A White Peak legdélebbi csücskét céloztuk meg, ami Ashbourne felett kezdődik a Limestone Dales-szel, és Brassington után, Matlock felé kezd el átváltani szürke-barna-fekete köves vidékre. Ashbourne-t az igencsak vizes és a verseny nyomait még magán viselő ruházatunk miatt nem igazán akaródzott most megnézni, így - immáron sokadszorra - elraktuk jobb időkre és mentünk egyenesen hegynek-völgynek.

Osmaston

Kis falu, erdőben megbújó, idillikus tájba ültetett vízimalommal, tóval és vízeséssel: ez Osmaston, és nem keverendő össze Derby egyik településrészével. Az egy utcás falucskára még akkor figyeltem fel, amikor házat kerestünk és a környéken éppen volt egy kiadó. Pechünkre mikor ráakadtam és felhívtam az ügynökséget, már le is volt foglalva... Amit nem is csodálok, az egy utcás település még ugyan Midlands-i, de a több száz éves kőházak szürke tömbjei a rombuszmintás ólomablakaikkal már fel-felbukkannak a tégla-fachwerkes, sőt, néhol zsúptetős utcaképben.

Shugborough Estate

Megint egy több éves restanciát róttunk le ezzel a kastélypark-látogatással, miután a verseny végeztével sz@rrá ázva és az alattomos hidegnek 'hála', szó szerint jégtömbbe fagyva megpróbáltunk kiengedni az ősfás parkban legalább egy gyors séta erejéig, hátha megtaláljuk a gigászi tiszafát...

MFTA Winter League 10, Shugborough Fair

3-7. hely - 27/30 pont - 93,1% (max. 29)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 92%

MFTA Winter League 2011-12
Összesített eredmény: 6. hely
Sziluett összesített: 9. hely
Kvalifikációk: MFTA Masters & Clubs Cup egyéniben és csapatban is, BFTA Inter-Regionals, MFTA-NEFTA Frayed Knot


Előtte-utána szép idő volt, de a Winter League utolsó fordulójára leszakadt az eső az égből. A délelőtti fordulóban lőttem, hát bizony erősen fontolgattam, hogy elinduljunk-e, végül is az első 5-ből éppen kimaradtam, a régió csapatában mindenképpen benne leszek, akkor végül is miért kellene elmenni szarrá ázni? Na mindegy, mondtam végül, gyakorlásnak jó lesz ez is, ezeken a kiállítási területeken úgysem szoktam igazán jól lőni, itt az alkalom szerezni egy kis rutint. Hát, azt sikerült is, olyan trükkös szél fújt, hogy csak néztünk. Ennek ellenére nekem jól ment, a túl jó feltételek csak elkényelmesítenek, viszont ha küzdeni kell, akkor összeszedem magam.

Hardwick Hall

Az 'igazi' Hardwick Hall, Elizabeth Shrewsbury büszkesége, négy, pénzügyileg igen előnyösen megkötött (érdek)házasságának gyümölcse, negyedik férje halála után felszabaduló tőkéjének befektetése a Szőttesre tekint le a maga gigantikus méretű ablakaival, ami nem csak hogy napjainkban, de Erzsébet-korabeli építészeti mércékkel mérve pláne szenzációszámba ment. Egy akkori mondás szerint több az ablak a házon, mint a fal, és ez nagyon is ül:

Hardwick Old Hall

Hardwick Hall nem egy, hanem két épület, egyik a National Trust, a másik az English Heritage kezelésében. E néven eredetileg a Hardwick Old Hall futott, aminek közvetlen szomszédságába építette a kor egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb nagyasszonya, Bess of Hardwick ezt a csodás kiskastélyt. Anglia talán legszebb Erzsébet-kori ékszerdoboza körülbelül hat mérföldre fekszik tőlünk, szinte közvetlenül a M1-es autópálya mellett, így nem csoda, hogy bő másfél év kellett ahhoz, hogy rászánjuk magunkat a meglátogatására. :D

Stainsby Mill

Ha Bess of Hardwick hófehér lisztet akar, akkor Franciahonból hozat magának őrlőköveket...

Száloptika

A műszaki érdeklődésű olvasókat most nagyon ki fogom ábrándítani: ez is csak egy 'zőccség' lesz... :P Aki viszont még emlékszik a '90-es évek eleje óta kapható, asztali hangulatvilágítást szolgáló, üvegszálas tengeri sünt imitáló lámpára, annak nem kell magyarázni, honnan kapta ez az egynyári fűféle a nevét.

Konkrétan az Agrostis nebulosa 'Fibreoptics'-ról van itt szó, ami a hazánkban is honos tippanfélék közeli rokona, kb. 60 cm magasra nő és kalászaival díszít:

Fotó innen: Sarah Raven