Andrasz

Nincs egyszerű dolguk a különféle külhoni versenyzőknek és versenyszervezőknek, ha hangosan fel kell olvasni a nevemet.

A magyarok még csak-csak, nekik legfeljebb a kettős vezetéknév lehet zavaró, páran csak az egyik felét használták, de kiejteni természetesen mindenki ki tudta.

A németeknek még egész jól ment, az Andrásból persze 'Andreas' lett, mert olyan név van náluk is. A Fekete-Móró sem okozott nekik igazi gondot.

Lengyelországban az okozott némi kavarodást, hogy az 's' és az 'sz' pont fordítva van, mint nálunk. Ott is Andrasz vagy Andreasz voltam sokáig, míg nem Andreas barátom kitalálta, hogy lengyel helyesírás szerint kell írni, 'Andrasz' lettem, amint mindenki gyönyörű, kemény s-sel ejtett onnantól.

Angliában a vezetéknevemmel meg sem próbálkoznak, Andras úgyis csak egy van a több ezer angol FT-lövő között, hát ezt használják hivatalosan is, pl. a csapatbeosztásnál, John Smith and Andras, lane 5, stb. A kiejtést illetően két iskola létezik. Akik csak felszínesebben ismernek, azoknak kiejtve Andrasz vagy Andreasz vagyok. Néhányan tudják, hogy a végén kemény s-t kell mondani, és úgy is mondják, de a kezdő A-betűvel gondban vannak, mert ilyen nincs az angolban, valami A és O közöttit tudnak mondani helyette, vagy rövid Á lesz belőle. Ilyenkor egyébként mindig azzal vigasztalom magam, hogy nekik meg ott van az a francos 'th' hangjuk, azt meg én nem tudom rendesen kimondani, hát legalább most revansot vehettem rajtuk.

Elgondolkodtam, nem lehetne-e valami olyan módon leírni a nevemet, hogy ha azt egy született angol olvassa és a szokásos angol szabályok szerint ejti ki, akkor nagyjából a helyes kiejtést adja. Mondjuk, ha a lengyel minta szellemét adaptálva, 'Andrash'-nak írnám? A kutatások még folynak...

Nemzetközi FT-verseny, Morsko, 2. nap

A mai versenynap: 1. hely - 32/40 pont - 100% (max. 32)
Találati arány: Álló 0% / Térdelő 100% / Ülő 82%

Összesítettben: 1. hely - 63/80 pont - 100% (max. 63)
Találati arány: Álló 33% / Térdelő 100% / Ülő 81%

Hát, ezt sem gondoltam volna pár évvel ezelőtt: megnyertem Kelet-Közép-Európa legnagyobb nemzetközi FT-versenyét!

Nemzetközi FT-verseny, Morsko, 1. nap

2. hely - 31/40 pont - 96,9% (max. 32)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő cél nem volt / Ülő 81%

Túl vagyunk az első napon, rengeteg távoli cél, változó szélben, durva hegynek fel és lefelé lövések, kényelmetlen hepehupás lőállásokból, nem volt túl nagy élmény meglőni... Viszont az első nap végi részeredményekben minden kategóriában voltak dobogós magyarok, én egyetlen pont lemaradással a 2. helyen végeztem.

Nemzetközi FT-verseny, Morsko, 0. nap

Megérkezés, kilátás a szállóból

Lengyel Kupa 1. forduló, Chrcynno

6-11. hely - 32/40 pont - 84,2% (max. 38)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 81%
Újdonság a puskán: hengeres fa alkatrészek (előagy, pofadék, markolat)

Hát, nem ártott volna ha lett volna valamennyi időm gyakorolni a verseny előtt az új tusával... Szombaton egész nap utaztunk, este értünk csak Chrcynnóba, nem volt már időm belőni.

Varsó

Ez a nap a hazafelé úttal telt, csak Varsóban álltunk meg pár órára.

Ronda esős idő volt, de azért végignéztük az óvárost. Próbáltuk euróra vagy angol fontra váltani a maradék zlotynkat, de nem sikerült.

Varsó

Annyiszor jártunk már a lengyeleknél versenyen, de a fővárost eddig valahogy nem akaródzott útba ejteni. Valami zsigeri ellenérzésekkel viseltetünk minden olyan település iránt, ahol ezernél több a lélekszám és egy bizonyos határ - mondjuk, tízezer - a fájdalomküszöb. A népsűrűség ilyetén koncentrációja számunkra már az elviselhetetlen határát is jelzi, Varsóban pedig minél inkább próbáltuk az óvárost megközelíteni, hogy a legnagyobb forgatagból legalább kimaradjunk. Esős, taknyos idő volt, talán szerencsénkre, mert ahhoz képest elég kevés turistával találkoztunk. A kocsit sikerült egy félreeső utcában, teljesen Pest belváros jellegű helyen leparkolni, és mentünk is a várkapuhoz.

WKFT Kupa, Chrcynno

A megadott GPS-koordinátákon nem találtuk a lőteret, de ahogy tovább mentünk, az erdő szélén Ági talált egy nagy csomó mohát, és szerencsére már éppen végzett a begyűjtéssel, mikor arra jött pár lengyel kolléga és megmutatták az utat. Ez is egy használaton kívüli rakétabázis, és nem azonos a múlt heti elmaradt verseny helyszínével, amit erre a hétvégére már nem tudtak megszerezni.

Radek sietett minket üdvözölni, megajándékoztuk egy üveg Tokajival, aztán mentem belőni a puskát. Egy picit alá hordott, de sajnos a sebességmérőt otthon hagytam, így nem tudtam bővebben utánajárni a dolognak.

FT-HFT Kupa, Bujaków

Nem volt túl jó a szállásunk, a motelben egész éjjel hangosan zúgott a radiátor, alig bírtunk valamit aludni. Mindegy, benyomtuk a reggelit (rántottát adtak, nagyon jólesett), és mentünk a pályára.

Most nem raktak célokat a bunkerbe, hanem az iroda volt itt,és már készülődött az ebéd is. Csak jelképes 10 zloty nevezési díj volt, épp hogy a kolbász kijött belőle szerintem.

A belövőpálya a tegnapi volt, de a puskám valami iszonyatos módon alá hordott a közeli távokon is (több mildottal, 12,5x-ös nagyításon!) Megmértem a sebességét, hát csak 170 körül volt... Azt szépen tartotta, ezért az ütőrugó törésére gyanakodtam, ami esetleg utána még tovább dolgozik a maradék két fele, csak kisebb energiával. Ott helyben kivettem a puskát az agyazásból és megnéztem, de így szemre semmi baja nem volt a rugónak. Talán csak megroppant benne valami a reggeli hidegben, vagy ez az évente jelentkező teljesítménycsökkenés, tavaly Jászfelsőszentgyörgyön is hasonlóan jártam, csak az nem volt ennyire durva, nagy nehezen tudtam kezelni és egy második helyre még az is jó volt.

FT-HFT Kupa, Bujaków, 0. nap

Egyre rutinosabbak vagyunk már az utazásban, egymást hosszabb távokon váltva, jó tempóban, szinte megállás nélkül mentünk Bujakówba.

Ezúttal nem volt akkora társaság, éppen vonultak lefelé a pályaépítők, Emilia és Andreas maradtak még velünk egy darabig. Most egész másfelé építettek pályákat, a belövőpálya sem az út felé eső részen volt, hanem a bunker mellett, egy kis placcon. Így csak 41 méteres lett, az FT-sek a távolabbi célokra ún. extrapolációs eljárással (nevezik ezt hasraütéses technikának is) lőhetnek be :-)

Andreasék el is mentek idővel, mi viszont kaptunk egy kulcsot a kapu lakatjához, hogy még gyakorolhassunk. A puskám még mindig a kis piros tusában volt, csak a markolat újra az eredeti gyári, szeretném újra kipróbálni azt a mindenféle általam faragott markolatok után.

Kaszubski Kupa, Gdansk

Hát, elég karcsú belövőpályát biztosítottak a szervezők: a tegnapi sziluett pálya közepére raktak ki papír célokat, és mint az öt vagy hat lőállásból lehetett lőni, fejenként pár percig. Elsőre kicsit alá hordott a puska, de aztán valószínűleg felmelegedett üzemi hőmérsékletre, mert végül is teljesen jó helyre lőtt.

Sziluettből már eldőlt, hogy nem lesz második forduló, mindenki csak egyszer lő és azt értékelik. Én ezek szerint már túl is vagyok rajta teljesen, most már csak abban kellett reménykednem, hogy más sem lő 13-nál jobbat.

Kaszubski Kupa, Gdansk, 0. nap

Nem keltünk túl korán, szép kényelmesen készülődtünk, és utána háromszáz-valahány km-t mentünk megállás nélkül Gdanskba. Az elején katasztrofális minőségű utak voltak, de aztán normalizálódott és rendesen haladhattunk. Így is már fél öt felé járt, mire megérkeztünk. A verseny egy élményparkban volt, mindenfelé terepjárók, kötélen libegő emberek, gokartok, mászófal, stb.

Belövőpálya külön nem volt, és ma csak sziluettet lehetett lőni. Egy pályán ki voltak rakva a sziluettek, egy 20-as pálya puskának és egy pisztolynak, ezen kívül volt egy csomó bukócél is, de nagyon közel, ez inkább egy élményparki lövöldözőpálya volt, mint rendes gyakorló. Már folyt a verseny, mikor odaértem. Patryk, a szervező srác már tudta, ki vagyok, beosztott, fizettem (mint a PFTA rendes tagja, kaptam 5 zl kedvezményt és meglepett ill. elismerő tekintetet), csak a belövéssel volt némi gond.

Krakkó, szétlövés-elmélet

Tegnap egész este a verseny eredményeiről és tanulságairól beszélgettünk, utána pedig a blogot írtam, hogy ne maradjak el megint egy héttel. Reggel nem keltünk túl korán, ránk fért a pihenés az elmúlt két nap után. A szállásunk egy istálló felett volt, és igen olcsó volt (80 zloty). Valószínűleg azért, mert ez egy lovarda és a fő bevétel a lovagoltatás, a szállást pedig önköltségi áron adták. Ágicza érezte (vagy érezni vélte) a lószagot a szobában is, de engem nem zavart semmi ilyesmi. Megállapítottam még - a tréner lány fenekét elnézve (hosszan, merengve) -, hogy a lovaglás láthatóan jót tesz a női idomoknak.

Ezúttal sikerült parkolóhelyet találnunk Krakkóban. Ez sem ment könnyen, sokat keringtünk, de végül éppen előttünk állt ki valaki és mi rávetettük magunkat a helyre.

K-RGS Kupa, Czerwona Góra

Jurekék korábban keltek, még reggel is főztek a versenyre. Hatalmas kondér chili lesz a menü, így szemre és illatra elég jónak ígérkezett. Megreggeliztünk, mégpedig jajesnyica nevű habart tojásos és virslis eledelt, aztán összepakoltunk és mentünk a lőtérre. Ott - alig hogy kipakoltunk - rögtön odasereglettek a kollégák, Ági CZ-jének egyedi tusáját nézegették, körbe is fotózták. Ilyennek nem nagyon látták még a 'cézetkát', ahogy ők a CZ-t becézik. Most ezzel fog lőni Ági, ugyan csak 7,5 J-os, de ez neki abszolút örömlövészet.

K-RGS Kupa, Czerwona Góra, 0.nap

Erre a versenyre könnyen találtunk szállást: a szervező, Robert egyik barátja (szintén lövész) a közelben lakik és meghívott magához. Már nagyon lelkes, 'egy NAGY ÜVEG żubrówkával' (spéci lengyel vodkaféle) vár minket. Ahogy elnézem, nagyon lelkes, örömlövészkedő társaság van arrafelé. Ma délután építik a pályákat és lehet belőni is, felkínáltam a segítségünket és a távmérőt is, ha kell. Volt egy olyan érzésem, hogy ez inkább örömlövészet lesz, mint vérre menő meccs, de talán nem is akkora baj ez. Robert aláírásában az áll, hogy népszerűsítsük a sziluettlövészetet, erre rá is kérdeztem, és valóban :-) Azt nem tudni, ezen a versenyen lesz-e sziluett, az állatkáimat mindenesetre felkínáltam, ha szükség lenne rájuk.

Szinte percre pontosan délután négyre értünk oda, amikorra Roberttel megbeszéltük, hogy kezdik a pályaépítést. A kőbánya pont olyan volt, mint amilyennek a fotók alapján elképzeltem, talán csak kicsit kisebb átmérőjű, viszont nagyobb magasságokkal-mélységekkel. Már csak ezért a látványért is érdemes volt eljönni. A kő itt vöröses, innen is kapta a nevét, mégpedig mészkőszerű törmelékeket fog össze valami vöröses puhább kőzet.

Fatemplom Spytkowicében

Már új térképek vannak a menőkében, és így sokkal jobban ment minden. A régebbiek valószínűleg a határoknál nem találkoztak egymással rendesen, azért került akkorákat. Most viszont valóban a legrövidebb úton mentünk és sokkal jobb utakon is. A képen Spytkowice fatemploma látható, ahol út közben megálltunk.

Fotóalbum: Spytkowice

Sziléziai Kupa, Bujaków

Ez a nap tökéletesen indult, teleettük magunkat a reggelinél, pár szendvicset el is csomagoltunk a versenyre és elindultunk. A belövőpályán több ismerős is odajött hozzánk és nézegették a puskám új ruháját. Úgy látom, ez tényleg így működik: az első versenyre kell csak eljutni valahogy, aztán már exponenciálisan nő az ismerősök száma és sorra hívnak meg a következő versenyekre.Egyre többen ismernek, még akivel nem nagyon beszélünk (a sok hunteres), ők is tudják, hogy kik vagyunk. Mivel nekik konkurenciát sem jelentünk, ők aztán abszolút őszinte jóindulattal fogadnak minket.

Sziléziai Kupa, Bujaków, 0.nap

Az utazást félig átszunyókáltam, de elég tempósan haladtunk. Volt pár útépítés, ahol kerülnünk kellett illetve várni elég sokat a több kilométeres, egysávos útra, de végül is négy óra felé ott voltunk a Bujaków-i lőtéren. Ez voltaképpen egy régi rakétabázis, nem klasszikus lőtér, viszont a hangulat hasonló, mint a rétsági lőtéren: lepukkant romos épület, terepszínű festések, szalonnát sütő társaság. Megkérdeztem a srácokat, ki beszél angolul, és egy hivatásos katona lett az önkéntes idegenvezetőnk.

Lengyel Kupa, Siepraw

Összetörten ébredtünk a nyikorgó, hepehupás ágyban. Megreggeliztünk (ez volt a szálló legjobb szolgáltatása) és mentünk a verseny helyszínére. Sajnos, az út le volt zárva, így a puskát kirakni sem volt lehetőségünk, összepakoltunk hát mindent a versenyzői parkolóban és gyalog mentünk végig a mező mellett, míg el nem értünk a verseny helyszínére.

A belövőpályán próbáltam nagyon figyelni és egészen rendesen a helyükre mentek a találatok. Csak reméltem, hogy nem azért, mert ösztönösen ráemeltem már mindenre... A hunteres lövők mind fekve lőttek be, én pedig elhatároztam, hogy ezentúl minden versenyre elviszem a bipodot, mert a Bajor OB-n is milyen jó lett volna arról belőni a lövészdobozzal való szerencsétlenkedés helyett, és most sem ártott volna. De ez sajnos mindig csak a következő verseny helyszínén jut az eszembe.

Lengyel Kupa, Siepraw, 0.nap

Mivel csak kicsivel Krakkó alatt lesz a verseny, 380 km körül volt az út. Végig én vezettem, és az egyetlen esemény az volt, hogy Szlovákiában bemértek a rendőrök 66 km-rel a lakott terület után prérin, ám még a táblán belül. Ági beszélt a fickóval angolul, mutatta a menőkén a 60-as limitet (még régi térkép volt benne), vágta az ártatlan képet és végül lyukat beszélt a hasába: a jogsielvétel és 30-50 eurós büntetés helyett szóbeli figyelmeztetéssel tovább mehettünk :-)

Kora délután érkeztünk meg a verseny helyszínére. A légifotó alapján bementem egészen a szervezői parkolóig, pár autó állt ott. Folyt a pályaépítés, a csapat másik fele az asztaloknál ült és beszélgetett. Néhányan rögtön fel is ismertek, csokival kínáltak és angolul beszélgettünk velük. Nagyon szép környéken lesz a verseny, kis tavak is vannak, ezek felett kell átlőni.