MFTA Winter League 8, Dowry Hill

3-5. hely - 27/30 pont - 96,4% (max. 28)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 92%
Újdonság a puskán: felszereltem a hónaljkampót a válltámaszra

Végül is nem lepte be a hó Dowry Hillt, így megtartották a versenyt. Egy zártabb részen volt a belövőpálya, de nem lehetett kimenni saját célt állítani, mert állt egy-két cél a belövőpálya szélén, amiket srégen oldalról már a versenyzők lőttek.

A puskám immár stabilan kiegészült a hónaljkampóval és a vállszíjjal. Amíg a kezdésre várakoztam, meglőttem a sziluetteket is, 14-et szedtem le, enyhe javulás a legutóbbihoz képest.

Edzés a Harriers-nél

Ma reggel jött meg Ágitól a csomag, elküldött pár alkatrészt a puskához, válogatott és válogatatlan lövedékeket, egyebeket. E-maileket írogatunk amúgy, és kiderült, hogy Skype-on át tudunk csetelni. A beszéd le van tiltva a mobilinterneten, de írni és fájlokat küldeni lehet.

Nagyszerű edzést nyomtam le ma a Harriersnél. Valami azt súgta, hogy inkább oda kell mennem, a sok nyitott tér többet segít a Dowry Hillre való felkészülésben, mint a Millride erdős terepe. Most a szokásos módon voltak kirakva a célok, a tavak túlsó partjáról lőttünk a belövőpálya felé. A múltkori elrendezés csak a WL miatt volt, hogy ne legyen helyzeti előnye a helyi lövőknek.

Napsütés, szél, hózápor

Ma kimondottan a szél hatásait tanulmányoztam. Kitettem egy tapsifüles célt 40 méterre, mögé egy ócska talicskát golyófogónak, ne menjen ki a lövés a telekről, és próbáltam felmérni az összefüggést a széljelzőm kilengése és a rátartás között.

A bal felső lyuknál látszik, mennyire vitte el a szél a lövéseket, ha pontosan a közepébe céloztam. Durva... Aztán kiismertem, mekkora kilengés a széljelzőn kb. hány mildotnak felel meg. Ez a távolsággal persze nő, de valamennyit nő a mildot értéke is, szóval kezdetnek talán megteszi.

A farm, ahol élünk

A farm Chelmarsh falucska szélén terül el. Ez egy Zebegénynél is kisebb falu, nem messze innen van Eardington és aztán a kisváros, Bridgnorth. Ilyen a házunk a kocsibehajtó felől, mi a bal felének az emeletén lakunk:

A versenyekre indulva ilyen borongós-ködös reggeleket lehet itt látni:

Edzés a Greyhoundnál

29/40 pont - 96,7% (max. 30)
Találati arány: Álló 0% / Térdelő 50% / Ülő 78%

A mai napot a Greyhound lőterén töltöttem, ahová Chris invitált immár másodszor is az STB fórumon. Nem bántam meg, ugyan 100 km körüli az út, de 3 fontért egy héten át lehet menni, kemény pálya - és két hét múlva ott lesz a következő WL-forduló! Ez a kis klub nemrég nyílt meg Coventry mellett, az infrastruktúrát két konténer képviseli, de nagyon lelkesek. Chris helyi szervezőnek tűnik, és minden nap itt gyakorol. Vele és egy idősebb bácsikával beszélgettem kicsit, aztán mentem lőni.

A puska mostanában nem sokat változott, ez a felállás egész jól bevált. Az acél csősúly kicserélésén gondolkodom, de egyébként nem nagyon változtatnék rajta.

Távcsőtesztelés: az új Schmidt&Bender

Ahogy már várható is volt, tegnap megérkezett az új távcsövem. Csomagszállító hozta, jól kibélelt nagy dobozban. Két lencsevédő sapkát is adtak hozzá, mégpedig nagyon jól kiválasztva: az elején fekete zárt sapka, a végén pedig a kis piros kallantyúval kinyitható, szintén tömör fekete változat.

Még mielőtt Ági hazautazott a lézertávmérővel, kitűztünk négy karót a kertbe, amik az ablakunkból nézve pontosan 20-30-40-50 méterre vannak, ezeken terveztem tesztelni az új távcsövet. A házigazda gyerekei az egyiket majdnem kihúzták játék közben, de szerencsére éppen láttam és rájuk tudtam szólni.

MFTA Winter League 7, Woodend

1-5. hely - 29/30 pont - 100% (max. 29)
Találati arány: Álló 100% / Térdelő 100% / Ülő 96%

Woodend is horgásztavakra épült lövészklub, egy domboldalon volt a belövőpálya és a sziluett, ott kezdtem a belövéssel. Nem volt semmi gondom, a puska gyönyörűen oda hordott, ahová kellett, inkább nézelődtem és beszélgettem.

Egy Steyr-en érdekes markolat megoldást láttam, messze ki volt tolva oldalra és utána fordítva az elsütőbillentyű is. Kérdeztem a gazdáját, mi ennek az oka. Egyszerű: ahogy leül, a pocakja miatt csak így éri el kényelmesen a puskát.

Club Aggregate 1, Millride

2-4. hely - 21/25 pont - 95,5% (max. 22)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 0% / Ülő 91%
Újdonság a puskán: válltámasz Armadillo-formára beállítva

Ágiczát tegnap hajnalban felraktam a repülőre, most egyedül éldegélek Angliában egy darabig. Ma másik úton mentem a Millride-hoz, Wolverhamptont megkerülve, kis utakon. Ezt a házikót az út szélén láttam, egy ilyenbe is bármikor beköltöznék...

A puskán megint fejlesztettem egy kicsit, a válltámaszt beállítottam úgy, hogy az Anschütz Armadillo vonalvezetését kövesse, a két felső szárnnyal egy nagy ívet rajzolva ki.

Hétköznapi élet

Ma beregisztráltunk a HMRC-hez (Őfelsége Adó- és Vámhivatala), mint önálló vállalkozó. Azt még ki kell deríteni, hogy ez is valóban elégséges-e a belügyminisztériumi regisztráció (Workers' Registration Scheme) helyett, ugyanis a vonatkozó weboldal szerint igen. A regisztráció egyébként nem ördöngösség: név, NI szám, lakhely, cégnév kell hozzá, valamint ki kell választani, mennyit tervez a vállalkozó egy évben keresni. Ha az adott adóév már a végéhez közeledik, mint esetünkben, akkor létezik egy külön elbírálás és adósáv alá eső, extra alacsony fizetési sáv. A tb itt pár font havonta, az éves összjövedelem kb. 5000 font alatti része adómentes, egyébként 20%. Ha minden fizetni valót összeadunk, akkor maximum 28%-ot vonhatnak le az ember megkeresett jövedelméből. Itt az önbevalláshoz segítséget adnak, ingyenes tanfolyamokat szerveznek, és megadnak minden olyan információt, amivel megspórolható a könyvelő is - amíg az ember nem alapít céget.

Kitöltöttük a legelső csekket a házinéninek és a bankban is sikerült nagyobb botladozások nélkül pénzt tenni a számlára, meglátogattuk a postahivatalt is, ahol váltottunk némi valutát. A helyi Post Office teljesen stílustalanul egy mini-Tesco hátsó sarkát foglalja el, először meg sem találtuk, majd egy nénitől az utcán kérdezősködtem, aki azt mondta, kövessem... Nem tűnt a CID emberének, úgyhogy csak kicsit hőköltem hátra, amikor utána belépve a helyi közértnél nem nagyobb egységbe, a nagy, kerek, piros tábla már mutatta is, hogy jó helyen járok.

A postahivatalban a leveleket azonnal az ablak melletti mérlegre dobva kell elmondani, hogy ezt és ezt fel szeretnénk adni, majd grammra (vagyis inkább fonta (lb)) lemérve szabnak árat. A nem szabvány borítékoknak rendszeresítettek egy plexi táblát, amin nem csak a tényleges méretek olvashatók le, de két méretarányos lyukat is találni, amiken átdugva a küldeményt megállapítható, Micimackó Nyuszi barlangjában marad-e vagy gond nélkül elviszik a kézbesítők...

Zöldül a határ

Úgy tűnik, vége van a télnek, újra zöldell minden. Ilyen a kilátás a hálószobánk ablakából:

SEFTA Winter League 5, M.A.D.

12-15. hely - 26/40 pont - 83,9% (max. 31)
Találati arány: Álló 25% / Térdelő 50% / Ülő 72%

Elbúcsúztunk a szállásadónktól, aki még szendvicseket is csinált nekünk, mivel a sietés miatt reggelit nem kértünk. Tegnap reggel Ági hosszasabban is elbeszélgetett vele, jártak Magyarországon is (egyébként sok angol járt már).

A M.A.D. (Maldon and District) lőterén első dolgom volt Holly-t megkeresni. Ágicza megint éppen besértődött valamin, úgyhogy én intézkedtem teljes angoltudásommal. Azért kiderült, hogy a tegnap esti üzenetemet már nem kapta meg, de ott helyben előkurjantotta Dan Eley-t, megkérdezte, hogy lőne-e velem, majd ellentmondást nem tűrően bejelentette a változást a szervezőknek.

A belövőpályán már tombolt a szél, és ahogy a többiek elmondták, itt mindig ilyen az idő, ha nem ilyenebb...

Edzés a Springfieldnél

Hiába mondtuk Barrynak, hogy pontosan ismerjük a Springfield klub koordináit, ragaszkodott hozzá, hogy ő majd eljön és felvezet bennünket, hogy mindenképpen megtaláljuk. Egy darabig vártuk a szállás előtt (a képen látható), aztán elindultunk. Út közben hívott fel és végül csak megmutathatta az utat (persze ugyanott volt, ahol a menőke is mutatta).

A parkolóból egy sáros mezőn át értünk el a lőtérre, Barry és a fia voltak ott, és még egy-két másik helyi lövő. Egy jól felszerelt fa bódé volt a klubépület, a célok fixen ki voltak telepítve a fás részre.

A délkeleti végeken

Áginak foglaltam repülőjegyet 22-ére, haza fog utazni intézni a dolgokat, én pedig maradok itt lőni.

A hétvégére a délkeleti végekre utaztunk, a SEFTA WL fordulóra és előtte egy edzésre. Útba ejtettük Cambridge-t, de végül ki sem szálltunk az atóból, csak egy zajos kisváros az egész, irgalmatlan nagy forgalommal.

Este érkeztünk Chelmsfordba egy kis vendégházba, ahol a tulajdonos nem is tudott rólunk, valahol elkeverték az e-mailünket. De azért kaptunk egy szobát. Mikor a szálláshelyet kerestük, én ugrottam be az út menti pubba érdeklődni, és sikerült is megtalálnunk az útmutatás alapján, ennek azért örültem :-)

Itt nyoma sincs hónak, és a táj zöld, mert a fű egész évben zöld marad, a fák pedig kopaszok ugyan, de a párás éghajlat miatt moha nő a legtöbbön, tehát a táj nem lehangolóan barna-fekete, hanem ugyanolyan ragyogó zöld, mint bármikor máskor.

Havas tájak

Újabb lépés az angliai lét felé: beregisztráltuk az mds-interiors.co.uk domaint. Egy angol szolgáltatónál szinte ajándékba, 2 évre nem egészen 7 fontért a miénk is lett. És ezt már az új bankkártyámmal fizettem az új angol bankszámlánkról! Van hozzá e-mail cím is, minden beállítható egy webes felületen. Az angol kollégák felé már igyekszem mindig ezt használni.

Ezt látjuk a hálószoba ablakából: behavazott táj, amúgy egy távolabbi kis kastély golfpályája.

Ahol a kertben is lehet lődözni

Ma itthon gyakoroltam, ha már egyszer egy szabad országban élek, akkor hadd lőhessek bármikor a kertben... A puskám Magyarországon engedélyköteles lőfegyver meg minden, míg itt Angliában szabadon tartható, és a tulajdonos engedélyével akár a kertben is lőhetek vele - hát lőttem is. Kicsit hideg volt ugyan, de ezt az élményt nem lehetett kihagyni.

Főleg térdelő lövéseket gyakoroltam 40 méteren, a 40-es killzónából alig ment ki lövés. Ágicza a hálószoba ablakából fotózott.

Állati!

Időközben megérkeztek a macskák laboreredményei is, amik fényesen túlszárnyalják a már elfogadható értékeket. Ügyelni kell arra, hogy az útlevél, chip és veszettség elleni oltás legalább két héttel a labor előtt már el legyen intézve, így a vérmintában vizsgált titer-érték a megfelelő szintre kerül, és csak aztán jöhet a vérvétel és a labor.

Mivel az idióta fél év karantén feloldása óta a mostani állásfoglalás szerint a vérminták laborba érkeztétől számít a várakozási idő, ezzel is nyertünk három hetet. Az utazás előtt széles spektrumú féreghajtás, majd ezután 24-48 órányi idő között léphetnek be az országba a megfelelő útlevéllel és igazolásokkal felszerelkezve. Emellett a macera mellett a kötelező körök lefutása állattal utazás - kihozatal esetén egy vagyon, tehát csak elkötelezett gazdik vágjanak bele a feladat abszolválásába, és nagyon drukkoljanak, hogy épen és egészségesen éljen kedvencük a választott hazájában, mert itt a magyar pénztárcákhoz mérve a méregdrága és a megfizethetetlen között ingadozik az állatorvosi ellátás díja.

Mérföldkövek...

Tegnap este már kicsit többet is beszélhettünk a házigazdáinkkal. A hétvégén vadászni voltak, már egy egész csokor fácán lóg az eresz alatt. Megmutatták, hol lehet bekapcsolni az olajkazánt és feljebb venni a termosztátot. Ágival megnézték a mosó- és szárítógépeket, a szárító csövét egyszerűen csak kidugják az ablakon, de a falon kívül vezetett csövekben folyik a szennyvíz is, hiszen itt igen ritka a fagy. Arra gondoltunk, hogy itt voltaképpen nagyon szívesen ellaknánk hosszabb távon is, és ez a heti 150 font all inclusive még egész jó bérleti díj. Főleg, hogy egy bérelt házat akkor is fizetni kell, ha éppen nem is lakunk ott. Megkérdeztük Lorraine-éket, hogy milyen feltételekkel lakhatnánk náluk hosszabb távon is.

A házigazdáink kedvező választ adtak: lakhatunk itt úgy, hogy heti 150 font, amikor itt vagyunk, tört hetekre arányosan tört díj - és, ami a lényeg: ha nem vagyunk itt, nem kell semmit fizetni, de a holmijaink maradhatnak és úgy általában, a miénk lehet az egész hosszabb távon is. Valószínűleg, amíg el nem adjuk a házat, addig itt is maradnánk. Telefonszámokat és adatokat cseréltünk, majd Lorraine egyszerűen kézzel írt nekünk egy igazolást, hogy mi bérlőként itt lakunk, és - mivel lakcímnyilvántartás itt nincs - egy telefonszámlát is adott kölcsön, a rajta lévő címzés igazolja ugyanis azt, hogy ő maga itt lakik.

Ezzel elindult valami, legalábbis a hógolyót meggyúrtuk és elindítottuk azon a lejtőn, aminek végén, a völgyben egy új élet alapkövei várnak majd...

Edzés Far Coley-ban

22/30 pont - 88,0% (max. 25)
Találati arány: Ülő 73%

Mentünk is Far Coley-ba, ez egy farm melletti erdős terület, az elmaradhatatlan horgásztavakkal persze. Itt ritkásabb volt a hó, de havas volt minden és hideg.

Most már első dolgom volt elővenni a puskát, és mire végeztünk a szocializációs körökkel, már kellőképpen lehűlve várt a belövőpályán. Itt csak fém célok voltak kirakva, a közepén egy billenő killzónával, illetve a festésükön lehetett precízebben is tesztelni a lövéseket. Biztos, hogy más is így csinálta, mert ennyire nem lőhettek mellé, mindenki kiválasztott egy-egy kis részt és arra lőtt szórásképet. Mivel borult volt az ég, egyáltalán nem raktam fel árnyékolót a puskára. Így egészen karcsú és légies egyébként.

Edzés a Millride FTC-nél

Reggel bevásároltunk a Bridgnorth-i piacon (ezt sem hitte volna Ágicza pár hónappal ezelőtt!), majd mentünk a Millride-hoz, mert ott az edzés nem maradt el. Tegnap felvetettük, hogy miért nem rendezik meg a versenyt mondjuk itt, de mivel minden klub egy fordulót rendez, feltehetőleg senki sem akar lemondani a hazai pálya előnyeiről. Ezért lett inkább elhalasztva a verseny és majd valamikor január végén tartják meg.

Millride is havas volt persze, de sík és jól járható, és verőfényes napos idő volt.

Már ismerősként mentem lőni, a szokott társasággal. Végül is, ez már a negyedik alkalom, hogy itt edzettem a csapattal. A puskám nem sokat változott a Cross Guns - Cornwall utazásunk óta, ha jobban belegondolok, nem is igen lőttem vele azóta.

Juhé! :)

Azt hiszem, menthetetlenül elhatalmasodott rajtunk az akut birka-mánia: ma délután nem elég, hogy hat tonna birkát láttunk a mezőkön, alig kivehetően a térdig érő hóban, de ennek örömére beszereztük a kettes személyi számú, azaz nőnemű bárányunkat is az Edinburgh Woollen Mill Bourton on the Water-i egységében, ami azt jelenti, hogy ezzel már-már egy nyáj kiinduló szintjére emelkedett a gyapjúbirkáink száma... :D

A kislánynak hosszú, lobogó fülei vannak, az uram szerint emlékeztet a bongyor fürtjeimre, ráadásul ez is állandóan vigyorog... :D Míg mellette a megfontolt fiúbárány csak néz bölcsen, mert őt legalább tíz pozícióba be lehet ültetni, elég flexibilis, úgyhogy gyorsan kipróbáltuk, hogyan is mutatnak együtt a legjobban... Egyszóval birkulunk, na. :P

Cotswolds a hó alatt

Ismét Angliában vagyunk! Nem tudom, hogy csináljuk, de mindig ugyanabban a parkolóban szoktunk aludni egyet így reggel tájban. Valószínűleg azért, mert a komp után még egy darabig elvisz a lendület, és amikor meglátom az első 'Services' táblát, akkor hajtok le, ez egy kis körforgalmak során át elérhető parkoló egy nagy üzletközpont előtt.

Ma már nem esett a hó, de minden be volt havazva, állítólag sok angol életében először lát ilyet.

A birkák ettől függetlenül kint legelésztek a mezőn, a behavazott kőkerítés mögött.

Városbéli puhányok, nyavalyások

Angliában leesett a hó! Ami nagy dolog, mert évente csak pár napig esik, akkor is csak pár centi, most meg olyan takaros hómennyiség leesett, ami évtizedekkel ezelőtt volt utoljára, sokan még életükben nem láttak ott ehhez hasonlót. Jon írt, hogy szerinte lehet, hogy elhalasztják a Dowry Hill-i versenyt. Megkérdeztem Tonytól, szerinte ez a szervezőkön múlik, még nem tudni semmi biztosat.

Mindegy, a kompjegy már meg volt véve, a szállásunkon vártak, hát útnak indultunk. Az aggodalmaskodásról már rég leszoktunk mindketten (kivéve Ágiczát). Először Dunaharaszti felé mentünk, átvettük az irataink fordítását, majd Budaörsön váltottam egy kis fontot, aztán rohantunk a komphoz, szokás szerint. Még az osztrák határig tudtam netezni és írtam mindenkinek, akit el tudtam érni (Tony, James, Jon) és keményen lobbiztunk a hétvégi verseny megtartása érdekében, de úgy tűnik, nem lesz belőle semmi, elhalasztják a hó miatt, mert nem lehet megközelíteni a parkolót.

Minket nem zavart a hó, Clióka remekül tapad az úthoz a téli gumijaival, meg tudom is kezelni az ilyen helyzeteket, de Angliában elég két centi hó és megáll az élet, mert a nyári gumijaikkal egyszerűen tehetetlenek. Visszaemlékeztem, milyen méltóságteljesen és megállíthatatlanul csúszott velünk a kocsi hosszú métereket, mikor tavaly télen nyári gumikkal mentünk Tatabányára a friss havon és hát igen...