Macika

Csinka végleges elmacskásodását elkerülendő, András úgy döntött, kell neki egy új társ. Mi tagadás, jobban örültem volna, ha a kis lókötő egykutya marad, mert nagyon édes a sok macskával körülvéve, ahogy próbál kecsesen összegömbölyödni és mosakodni, és mindent megtesz, hogy belesimuljon ő is a falkába... Csak kétszer nagyobb, mint Tappancs, előbb-utóbb talán sikerülne is neki feltűnésmentesen asszimilálódni. :D

Túl kajla

Kajlának úgy tűnik, végleg nyoma veszett. Miután kétszer is elakadtam miatta és mindkétszer teherautó húzott ki a kátyús útról, igen szorult helyekről, úgy döntöttem, hogy két hét elteltével van jobb dolgom is, mint minden nap 20-30 km-t autókázni és rekedtre ordibálni a tüdőmet Nagymarostól Kóspallagig, életveszélyes hegyoldali, vagy dágványos isten háta mögötti utcákban megfordulni, kievickélni innen-onnan, de most már nem keresem tovább, elég volt. Kutyából van, ha itt nem volt jó neki, akkor találjon jobbat.

Egyszer a Vízműnél fogadták be néhány napra Nagymaroson, majd néhány héttel később felszállt a Szobra tartó vonatra és a végállomáson leszállva egy álló napot csavargott a városban. Akkor jó ötletnek tűnt, hogy nem a Pestre tartó oldal peronját érte el, és legalább sikerült hazahoznom...

Utána mindkét jómadárral a főúton találkoztunk szembe, ahogy az út szélén poroszkáltak teljes egyetértésben, mint a jól nevelt turisták. Máskor a kóspallagi úton tették tiszteletüket, de a hétvégi kiruccanás után a talpaikat kezelni kellett, mert annyit mászkáltak, hogy felsebezte őket az út... A csoda az volt, hogy egyáltalán megtaláltuk őket. Csinka hazajött. Ő nem.

Zsömle

Az úgy volt, hogy nem is péksüteményért mentem Marosra, hanem gyümölcsökért és némi növényekért, de úgy adódott, hogy a kezembe nyomtak egy tenyérnyi Zsömlegombócot. Nem azt a félszáraz, vörös-barnára égetett fajtát, hanem olyan gusztusosan cirmos darabot, amelyik ott ül az ember tenyerén és pékárut meghazudtoló hangerővel dorombol és megpróbál úgy játszani, hogy egy tapodtat ne mozduljon az ember kezéből... Ellenállhatatlan darab. :D

Csinka

Bementünk Vácra, a menhelyre, kutyát nézni. Aki még nem járt ilyen helyen, annak legalább egyszer javaslom, mert utána az életben többet nem akarna majd tenyésztőtől drága pénzen pedigrés ebet venni, ha ezeken a szerencsétleneken is lehet segíteni...