2011. augusztus 31., szerda

Malcesine

Malcesine-ig meg sem álltunk, ott is csak azért tudtam rávenni az elég morcos uramat némi olasz levegő megtapasztalására, mert itt visz fel a libegő a párába vesző hegycsúcsokra, és ezt vétek lenne kihagyni. Leraktuk a kocsit a teremgarázsban, és mentünk volna fel a libegővel. Kártyát a pénztárnál sajnos nem fogadnak el, így le a partra, bank-automatát keresni, szerencsére 5 perc alatt a főutcán találtunk is egyet, de ezzel a húzásukkal sikeresen le is késtük a fél óránként közlekedő járathoz a csatlakozást, így várhattunk az előtéri üvegkalickában, amiből szerencsére remek kilátás nyílt a tájra. A tóban még javában fürdőztek a népek, bár jócskán délután volt, a meleg bizony elérte a 30 C°-ot, és vele együtt mindkettőnk tűrőképességének a határát. Én még csak-csak bírom valahogy, de ezt a meleget nem az uramnak találták ki, úgyhogy megváltás volt a libegőbe beszállni és elindulni felfelé.

Garda-tó

Mivel úgy kalkuláltam, hogy a nagy testvér Lago Maggiore és a Como-i tó mellett a Garda-tó eltörpül turisztikailag és fontosságilag is, így ideális helyszínnek kínálkozik arra az egy napra, amit a vb előtt Olaszországban poroszkálásra szánhatunk. Az Alpok déli lejtői, a festői szépségű egykori gleccsertó a meredek ormok között ideálisnak látszott erre a célra.

Liechtenstein

Svájcban onnan lehet megismerni a kis nagyhercegség határát, hogy a rendszámok hirtelen fekete alapon fehérre váltanak, valamint FL matricába botlunk lépten-nyomon, de ezen kívül az ég egy világon semmi különbség sem a tájban, sem a helyi építészetben, sem a pályák minőségében - de még a táblák nyelvében sem!

Svájci Alpok

A képek nem hazudnak, tényleg ilyen, tényleg fantasztikus, sőt, kifejezetten a nyugalom megzavarására alkalmas fotók jönnek most. Svájcba átérve korán reggel már ez a látvány fogadott minket a kelő nap első sugarainál:


2011. augusztus 30., kedd

Colmar

Még az özönvíz előtti időkben, amikor a zebegényi házikó épülőfélben volt, rendszeresen beszereztem az azóta is kedvencemként számon tartott francia lakberendezési folyóiratot, amiből a legtöbb ötletet szerintem meríteni lehet. Az Art & Décoration egyik kitekintő cikkében szúrt szemet Colmar, és azóta is szerettem volna megismerni a várost - most végre utunkba esett, hát meg is néztük jól a belvárosát.


Riquewihr

Elzász-Lotaringia a Rajnai borvidéknek mintegy földrajzi folytatása, ugyanolyan hegyes-völgyes, kanyargó folyókkal ékes, szőlő-ültetvényekkel gondosan művelt terület, ami látvány a szívemnek oly' kedves - leginkább azért, mert ahol már megterem a szőlő, ott nyaranta elég meleg van számomra is, és ahol mindehhez kellő magasságú domborzat is társul, az mondhatni ideális... ;)


Ribeauvillé

Egy virágoktól roskadásig megrakott, mézeskalács-házikókkal telezsúfolt nagyfalu a szőlőhegyek alatt, várral megkoronázva: ez Ribeauvillé.


2011. augusztus 28., vasárnap

Peak District, kedvenc tájképek leltározása

A fényes diadal örömére nagy körutazást tettem a Peaken keresztül, gyakorlatilag végigjártam a kedvenc helyeimet, ahonnan szép kilátás nyílik. Alkalmas időben is voltunk, mindenhol színes virágok nyíltak, sárga-lila tarka rétek, valami hihetetlen volt ezt látni körös-körül.

2011. augusztus 21., vasárnap

Great Brington

Amíg a GP délutáni fordulóját lőtték a Sywell lőtéren, kis körutazásra indultam a környéken. Great Brington egy kis falucska ('great' azért, mert egynél több utcája is van). A templom tűnt a legérdekesebbnek, hangulatos kis épület. És mint más kisközség templomaiban, itt is mindenkinek saját hímzett párnája van, és persze több száz éves faragások a padokon.

2011. augusztus 17., szerda

All right?

Kezdetben vala a How do you do?, amire ugyanezzel kellett felelni, vagyis kölcsönösen megkérdezték egymástól, hogy ityeg, de választ tulajdonképpen nem is vártak.
- How do you do?
- How do you do? 

Aztán ez idejétmúlt lett, már csak a főúri körökben dívik, a 70 és a halál közti arisztokratáknál.

Köznépibb forma a How are you?, amire már a válasz kicsit bonyolultabb, mert illik megköszönni, mondani valami pozitívat, majd visszakérdezni:
- How are you?
- Fine, thanks. And you?
- Great, thanks.

Ha valaki éppen a halálán van, kirabolták és elvesztette a munkáját is, akkor esetleg mondhatja azt, hogy Not too bad vagy I can't complain - ami igaz is, mivel panaszkodni egyszerűen nem illendő.

Ez így túl macerás lehetett, főleg ha azt vesszük, hogy a válaszra alapvetően nem kíváncsi egyikük sem. Ezért napjainkra tovább fejlődött a dolog, már a kérdésben benne van az elvárt válasz, gyengébbek kedvéért, és elég megismételni a kérdést, bár az elejét élőszóban legtöbbször lespórolják:
- All right?
- All right?

A mondat végén szinte nem is kérdőjel van, az 'ólrájt' gyakorlatilag olyan informális köszönés, mint nálunk a szevasz.

Illetve ennél több, mert első köszönésnek megteszi egy Morning vagy Hiya is, és akkor már nem voltam bunkó az illetővel, de nem is elegyedtem beszélgetésbe. Az All right-ot viszont annyiszor mondják, ahányszor csak találkozunk. Megfigyeléseim szerint ez egy feltételes reflex, melynek kiváltó ingere a szemkontaktus. Ez egyébként nagyon kényelmes: ha inkább elvagyok magamban, akkor a kutya sem törődik velem. Ha viszont ránézek valakire, már rögtön érdeklődik, hogy minden rendben van-e, így nem gond beszélgetést kezdeményezni, egy kis udvarias csevegésre amúgy is szinte mindenki kapható.

Az nagyon rokonszenves vonás az angolokban, hogy nem rinyálnak és panaszkodnak, mint ahogy Magyarországon szokás. Ez senkit nem érdekel, mindenki a maga dolgával törődik és kinek van kedve más gondjait hallgatni? Persze, tudom: a magyaroknál ez egy össznépi pszichoterápiás szimbiózis, az egyik elmondhatja, ami a lelkét nyomja, a másiknak pedig van mihez képest jobban éreznie magát. Aztán cserélnek.

És ez a 'minden rendben' dolog valóban működik: egy nagyobb versenyen legalább ötvenszer hallom, hogy minden rendben és másik ötvenszer elmondom én is. Ad egy kis optimizmust és belső tartást az, hogy a jelek szerint minden rendben van. És nagyon tetszik az, hogy negatív dolgokról csak akkor lehet beszélni, ha tudnak rajta segíteni is. Azaz ha valakitől segítséget kérek, mert leesett a távcsövem és van 10 percem visszarakni, akkor jön és tíz percen át segít nekem szerelni. De ha csak panaszkodnék neki, hogy jaj leesett a távcsövem, hogy fogok így lőni, mi lesz velem, mindig ez van, amilyen az én formám, stb. - akkor udvarias mosollyal már odébb is állt.

Az optimizmusuk pedig egyszerűen töretlen, és mindig igyekeznek a dolgok jó oldalát nézni. Állítom, hogy ha azzal jönnék ki az erdőből egy országos versenyen, hogy befelé menet orra buktam, elgörbült a puskám csöve és az 50-ből csak 3 célt találtam el, azokat is a szomszédos pályákról - akkor is azt mondanák, hogy 'Sose bánkódj rajta, nagyon szép eredmény ez is. És ugye minden rendben?'

2011. augusztus 16., kedd

Szöveges szerda



Elkezdett pirulni a vadszőlő, a hideg éjjelek már az ablakon kopogtatnak, s a nyári, amúgyis mérsékelt meleget végérvényesen elfújta a szél... Ősz van, immáron érezhetően. Valamint ajánlom figyelmesebb szemlélőknek a már sárguló(!) paradicsomot, mint kísérőnövényt, valamint a naptárra való oldalpillantást... :D

2011. augusztus 15., hétfő

Szinkronalvás

Ennyi gyakorlással már simán indulhatnának, csak legyen egyszer ez is olimpiai szám a szinkronúszás mellett! Azt jelenleg kerti tó hiányában nem űzik... :P

Egy év dézsában

Kezdetben vala a kavicsos udvar...


Tavaly, július közepén, amikor beköltöztünk, még csak a télikertnek örültem, hogy végre lesz hol átteleltetni  a kényes cuccaimat. Akkor még nem tudtam, hogy az egy rétegű üveg csak az uv-től véd, a hidegtől nem, mert az télen konkrétan befütyül majd az ajtó felett... Szóval az udvart felvirágoztatandó, gyorsan vettem pár tő rózsát a legközelebbi kertészetben. Aztán jött még pár, télállónak mondott szépség a Burncoose-ból, meg innen-onnan, ami a második sarkvidéki télnek köszönhetően nem maradt meg... Igaz, a szomszédban a kiültetett Cordyline-k sem.

2011. augusztus 14., vasárnap

Mi a siker titka?

Van egy kérdésem, amit az elmúlt években több kiemelkedően jó lövőnek is feltettem, akivel közelebbi ismeretségbe kerültem a nemzetközi versenyeim során. Szinte mindig ugyanazokkal a szavakkal: Mi a titka a sikerének, és mit tanácsolna annak, aki szeretne olyan jól lőni, mint ő. Szinte mind készségesen válaszoltak is rá, és a tanácsaik meglehetően egybecsengenek:

Andrasz

Nincs egyszerű dolguk a különféle külhoni versenyzőknek és versenyszervezőknek, ha hangosan fel kell olvasni a nevemet.

A magyarok még csak-csak, nekik legfeljebb a kettős vezetéknév lehet zavaró, páran csak az egyik felét használták, de kiejteni természetesen mindenki ki tudta.

A németeknek még egész jól ment, az Andrásból persze 'Andreas' lett, mert olyan név van náluk is. A Fekete-Móró sem okozott nekik igazi gondot.

Lengyelországban az okozott némi kavarodást, hogy az 's' és az 'sz' pont fordítva van, mint nálunk. Ott is Andrasz vagy Andreasz voltam sokáig, míg nem Andreas barátom kitalálta, hogy lengyel helyesírás szerint kell írni, 'Andrasz' lettem, amint mindenki gyönyörű, kemény s-sel ejtett onnantól.

Angliában a vezetéknevemmel meg sem próbálkoznak, Andras úgyis csak egy van a több ezer angol FT-lövő között, hát ezt használják hivatalosan is, pl. a csapatbeosztásnál, John Smith and Andras, lane 5, stb. A kiejtést illetően két iskola létezik. Akik csak felszínesebben ismernek, azoknak kiejtve Andrasz vagy Andreasz vagyok. Néhányan tudják, hogy a végén kemény s-t kell mondani, és úgy is mondják, de a kezdő A-betűvel gondban vannak, mert ilyen nincs az angolban, valami A és O közöttit tudnak mondani helyette, vagy rövid Á lesz belőle. Ilyenkor egyébként mindig azzal vigasztalom magam, hogy nekik meg ott van az a francos 'th' hangjuk, azt meg én nem tudom rendesen kimondani, hát legalább most revansot vehettem rajtuk.

Elgondolkodtam, nem lehetne-e valami olyan módon leírni a nevemet, hogy ha azt egy született angol olvassa és a szokásos angol szabályok szerint ejti ki, akkor nagyjából a helyes kiejtést adja. Mondjuk, ha a lengyel minta szellemét adaptálva, 'Andrash'-nak írnám? A kutatások még folynak...

2011. augusztus 6., szombat

Castle Combe - Cheddar Gorge

Ezúttal egyedül utaztam Dél-Devonba egy versenyre, kényelmes tempóban átvágva a Cotswolds-on. Az első úticélomat még Ágicza választotta ki, hogy oda feltétlenül el kell mennem. Ez volt Castle Combe, egy kis falucska Bristoltól keletre. Kőházak tömkelege, mondanom sem kell. Kicsit távolabb volt kiépített nagy parkolójuk, ott álltam meg és gyalog mentem be a faluba. Tényleg nagyon hangulatos volt, hasított kővel fedett házak, több száz éves vendégfogadók, az utca kövén sziesztázó kerékpáros turisták.

2011. augusztus 3., szerda

Szöveges szerda

Sőt, képes! :) Az elmúlt majd' két év alatt az addig hadarós-szövegelős(nek tűnő) zenéknél 66.6% szövegértésből 95% lett! :D Hiába na, jót tett a Midlands-i indítás meg a folyamatos gyakorlat... Az egyik kedvencem Sinéad O'Connortól, most találtam rá: http://www.youtube.com/watch?v=XKgoxKhzFZk



Szövege: Religious Persuasion
Filmajánló a témához. '99, azaz a Mátrix évében járunk, az idő megállni látszik itt: http://www.imdb.com/title/tt0145531/

Teddy, a párna

Ha Nyafkának sikerül egy-egy alkalomra megkaparintani a kényelmes fotelt a Teddyvel, akkor alaposan bevackolja magát a maci ölébe, és horpaszt elégedetten, kivéve, amikor a fotósnak pózol:


Amíg csak Tappancs észre nem veszi, és egy legyintéssel ki nem tessékeli a kis pimasz szürkét a macija mellől. Majd ő is alaposan befészkelődik a plüss karjaiba és horpaszt tovább elégedetten... ;)