Hortenziák II.

Szinte noszogattak ezek a szépségek, hogy külön csokorba szedjem őket, mert az elmúlt pár hét kirándulásain volt szerencsém kicsit közelebbről is szemügyre venni az itteni hortenzia-kínálatot, és... Nagyon örültem annak, amit láttam. :))

Ha egy dolog beindul...

A tavalyi izgalmas csíráztatási kísérletből ez lett:

Szóval: magot égetni jó! :) Három kelt és három is maradt meg, nem mellékesen igazán finom illatú, kecses, pipacsos a Romneya virága. Mint egy kihipózott Meconopsis, a cserépben egyelőre csak fél méter magas szárak tetején imbolyognak az áttetsző, papírszerű szirmok.

Hortenziák

Ideje van...:

A You&Me széria cserépben tartva szigorúan évente átültetendő. Az idei szezon arra fog rámenni, hogy viszanyerjék régi fényüket - hogy ez a példány virágzik, az maga a csoda...

A következő egy szimpla 'paraszthorteniza' viszont az extrém hidegeken kívül kb. mindent túlél, és meg sem látszik rajta a ridegtartás. :D Elsőként színesedik a nagyok közül és a legellenállóbbak egyike:

Kékítőt old...

Ha nem is az ég vizében, hanem itt a földön, a bluebell-ek még mindig keményen tartják magukat a ház előtt:

Kétféle bluebell jöhet velünk szembe itt, Angliában. A Hyacinthoides non-scripta, az őshonos, erdőkben tanyázó, mindent beborító kék és fehér színű, valamit a behurcolt Hyacinthoides hispanica. Előbbinek egyfelé bókolnak a csengettyűi, utóbbinak felváltva... A magyar tükörfordítás kékharang vagy spanyol kékcsengő néven illeti őket.

Ezt a csodás, nyári időt alaposan kihasználva gyomlálásra adtam a fejemet, illetve a már múltkor alaposan lekezelt gyomokat kapálgattam ki a földből kis kézi kapirccsal. Bár némelyik gyermekláncfűnek a torkát már előre látható, hogy glialkával újra le kell majd ecsetelni, szívós jószágok ezek... A kis ágyáskák így megtakarítva már készen állnak az évelők fogadására, és ha még néhány napig kitart ez a nagyszerű idő, akkor nagyot fog előrelendülni az elő- és az oldalkert látványilag.

Kékeknél maradva, idén először a táskavirágot is valódi kék virágszínében csodálhatom. Túlélt mindent, és csak nő, megállíthatatlanul... Ez a Ceanothus arboreus 'Trewithen Blue' és az örökzöld, fává növő dézsásnak bizony története van.

Liliomfa vs. tulipánfa

A múltkor emlegetett aranyos trióhoz hasonlóan a liliomfa és a tulipánfa háza táján is a szokásos elnevezésbeli magyar-kavar-zavar van, és az egyszer rosszul rögzült név talán egész életére kísérti a gyanútlan, laikus kertészkedőt, úgyhogy nézzünk rá erre is egy kicsit közelebbről.

Aranyos, latinos

Forsythia - Laburnum - Solidago, avagy az aranysárga-trió és a félreértések végjátéka... Latin szerenád a kettős nevezéktan előnyeiről, két percben. :P

Kezdetben vala az aranyesőzés, azaz a kertet legkorábban aranyszínbe vonó Forsythia x intermedia, azaz aranyfa ilyetén emlegetése. Aztán, a latin és a botanikai nevezéktan honi térhódításával valahogy leesett a szakmabeliek után a laikusoknak is, hogy ez a név már foglalt, mert a Laburnum anagyroides-t, azaz a 3-4 méter magas, lilaakác-szerű fürtökben virágzó aranyesőt már így hívják, és két növénynek mégsem ildomos ugyanazt a magyar nevet adni, mert félreértésekre adhat okot...

Árvácskák

Errefelé az árvácskákat simán ültetik ámpolnanövényként is, némi fűfélékkel, törpe örökzöldekkel és törpe-nárciszokkal karöltve, úgyhogy én is kaptam magamat és beültettem a kaspókat:

Száloptika

A műszaki érdeklődésű olvasókat most nagyon ki fogom ábrándítani: ez is csak egy 'zőccség' lesz... :P Aki viszont még emlékszik a '90-es évek eleje óta kapható, asztali hangulatvilágítást szolgáló, üvegszálas tengeri sünt imitáló lámpára, annak nem kell magyarázni, honnan kapta ez az egynyári fűféle a nevét.

Konkrétan az Agrostis nebulosa 'Fibreoptics'-ról van itt szó, ami a hazánkban is honos tippanfélék közeli rokona, kb. 60 cm magasra nő és kalászaival díszít:

Fotó innen: Sarah Raven

Elvonási tünetek

Ha már a műanyag tálcás kekszes és péksüteményes dobozokról is a palántanevelés jut eszembe, akkor vagy nagyon tél van, vagy nagyon ideje elkezdeni a palántázási szezont... Utóbbira voksoltam, mielőtt megint elkap az ideg a hó miatt, és elkezdtem szortírozni a meglevő magokat.

Először is, be kell hozni egy egész zsák tömbbe fagyott virágföldet ahhoz, hogy egyáltalán neki tudjak állni valaminek (mondtam már, hogy utálom a telet?), illetve amit lehet, elrakok a megszokott módon.

H-idegelő

Csak mert ott nagyságrendekkel rosszabb lesz a hideg, mint itt... Na de ne vágjunk ennyire a közepébe.

Ma reggelre centis jégréteg éktelenkedett a virágok alátétjeiben, kopogósra fagyott a föld a cserepekben, valamint az árvácskák szélütött, fonnyadt romokként kókadoztak a fel-feltámadó szélben: egy-két fokkal mélyebbre süllyedt a hőmérséklet, mint amit előre jeleztek.... Fenébe. A közelítő még nagyobb hidegekre való tekintettel becuccoltam pár fagyérzékeny tavalyi magoncot is a télikertbe, ott talán épp, hogy csak fagyni fog, a mínusz négy-öt előrejelzett fokokat inkább nem szeretném megkóstoltatni velük, ahhoz még túl fiatalok...

Egész idáig kint volt a gardénia is, ami alapból bírná -10-ig is, de én igen parás vagyok, - talán okkal - ha a teleltetés szóba kerül. A télnek jobban ellenálló fajtája, a 'Kleim's Hardy' inkább lenne való kültéri tartásra, mint a sima G. jasminoides.

Kép innen: tinytreasuresnursery.com

Ha ez a közép-európai mediterrán ciklon jön és tarol, akkor minden, amit a hó nem takart be és nem z5-re van hitelesítve, az vele fog menni. Azok a területek pedig, amik hómentesen megússzák az ottani légköri (v)iszonyokat, talán  egy kicsivel jobb helyzetben várhatják a derült, kisugárzásos éjjeleket. Illetve nem várják, de úgyis jönni fog...

Egy biztos: most nagyon nem lennék senki kertbarát helyében a Kárpát-medencén belül, mert ha minden igaz, akkor a rettegett '87-es jellegű, sarkvidéki -25-ös paplan fog ott a következő bő egy hétben mindent vinni, amit csak elér, és nem hogy a marginálisan téltűrő növények vagy a rózsák föld/hótakaró feletti részei, de a szőlő és a barack sincs tőle biztonságban...

A rózsa neve

Nem Umberto Eco - glossza következik, hanem a szó szorosan vett értelmében a cím körül akarok most futni pár kört. Mivel olyan természetesen röpködnek a különböző szakfórumokon a legújabb kori és a történelmi rózsák nevei, hogy úgy éreztem, illene némelyiknek végre közelebbről is megismerkedni a névadójával... A sort persze lehetne a végtelenségig folytatni, most csak azoknak kerestem utána, akik először eszembe jutottak és hazájukon kívül talán nem annyira ismertek.

Harry Wheatcroft: brit rózsatermesztő, az ő nevéhez fűződik a Peace és a Queen Elizabeth Rose Angliába hozatala. Nottingham déli részén ma is üzemelő kertészetét jelenleg a Notcutts, a szigetek egyik legnagyobb kertészeti áruházlánca üzemelteti. A rózsa pont olyan színpompás, mint amennyire feltűnő jelenség a névadója volt akkoriban (1972):

Fűtenger

Először is, köszönettel tartozom a sorsnak, hogy vízmániás vagyok. Enélkül és a kertben levő tavak nélkül talán sosem ismertem volna meg a fűféléket és soha nem varázsol el az a hihetetlen változatosság, az a szélben lengedező, könnyed fűtenger, ami egy természetközeli kertnek máshoz nem hasonlítható kecsességet, nagyvonalúságot és eleganciát ad, az őszi-tél eleji kertnek pedig színt, formát és tartást...

Növényajánló

Ha a leglehetetlenebb nevű növényről érdeklődne valaki, akkor bizonyosan ezt a kétnyárit ajánlanám a kedves kérdező figyelmébe:

Téltűrő hortenziák

Avagy: van-e élet a macrophyllákon túl?

Amint a következő összeállítás mutatja, igen, úgyhogy azoknak sem kell elkenődnie és hortenzia nélkül tengetnie sanyarú életét, akinek kertjében a nagy, gömbvirágú (mophead) és a kevésbé ismert tányéros (lacecap) virágzatú kerti hortenzia netán évről évre tőből hajt csak. Hogy miért baj ez? Akik tapasztalták már a jelenséget, tudják, hogy a macrophyllák az esetek 95%-ban az előző éves vesszőkön hozzák csak a virágaikat és elenyésző mennyiségben az azévi, friss hajtásokon. Így, ha a tél letarolja a bokrot, az ugyan lelkiismeretesen kihajt, csak éppen virágot nem látunk rajta, vagy csak alig. Ennek megelőzésére lehet őket csüdig takarni mulccsal, a még hajlítható ágakat e takaró alá vonni, majd egy kartondobozzal letakarni az egészet. Ha azonban nem akarunk a teleltetési előkészületekkel vesződni és egész télen azon idegeskedni, vajon túlélik-e a mínusz húsz fokokat, akkor válasszunk inkább mást.

Növényajánló

Cedrus deodara 'Aurea'

Fotó innen: Havlis

Az arany cédrus és ennek különféle variációi a kert olyan attrakciója, amitől a tűlevelűeket csak valamenniyre is kedvelő ember nem szívesen fosztja meg magát. A fajta USDA Z7a télállóságú, tehát fagyzugokban igencsak rezeg a léc, mert csúcsrügyei legalábbis sérülnek/elfagynak egy-egy -20C°-os hidegbetörésnél. Ezekre a helyekre nemesítették ki a himalájai cédrus legtéltűrőbb változatait, a Paktia-csoportot (USDA Z6). Ezen belül habitusra a 'Paktia' tud hasonlót, a kisebb növésűekből pedig a már csoporton kívüli 'Golden Horizon', ami nem nő 3 m-nél nagyobbra, így kiskertekben is ideálisan tartható.

Az alapfaj a Himalájában őshonos, 1000-3,500 m tengerszint feletti magasságból származó, 4-5 méterre növő örökzöld tűlevelű fenyőféle, fiatalon keskeny kúp alakú, felnőtt korban kiszélesedő, jellegzetes koronájú. Ágai vízszintesen helyezkednek el, bókoló hatásúak. A merev tűlevelek ~5 cm hosszúak és sűrűn, 20-30-as csomókban helyezkednek el. A kérge sötétbarna, közel fekete, a fiatal fáknál sima, majd idővel egyre mélyebben barázdált. Ebből elég sok fajtát szelektáltak, többek között a "Karl Fuchs"-ot, amely gyorsan növekvő, ezüstös, kékesszürke lombú az egyik legtéltűrőbb fajta, az "Aurea"-t, amely kisebb, és kihajtáskor aranysárga lombozata nyárra élénk zöldre vált. A "Pendula" ágai mélyen bókolók, a vezérág állandó megtámasztást igényel, bár karózva sem nő magasabbra, mint 3 m. A 'Shalimar' és a 'Feelin' Blue' kék - zöld lombú, mindkettő rendkívül szívós fajta, szintén a csüngő habitusúak közé tartoznak.

Himalájai cédrus az első két évtizedben viszonylag gyorsan növekszik, az alapfaj a 8-9 métert is elérheti. Hosszú életű, szárazságtűrő faj, fája értékes árucikk. A fagyérzékenységétől eltekintve problémamentesen nevelhető a legtöbb vidéken, talajra kevéssé érzékeny, helykereséskor arra viszont figyeljünk, hogy a teljes napsütést megkívánja.

Kicselezni a meszesgödröt...

A kertészetekben így, tavasz táján kelletik magukat a Pierisek a lángoló új hajtásaikkal, a Kalmia és a Skimmia többféle fajtája a gyönyörű, itthon szinte ismeretlen virágzatukkal, az Enkianthus a kis harangocskáival. Ráadásul egy-két, ritkább és kényesebb hamisciprus, esernyőfenyő, aranyfenyő is beleesik a szórásba, és csak akkor döbbentünk rá, hogy valami nem stimmel, amikor már hazahoztuk és elvermeltük, majd a neten alaposabban utánanéztük az új szerzeményeknek. A csodás új jószágaink pár hónapon belül óhatatlanul keményen klorotikus tüneteket fognak mutatni. Először ráfoghatjuk a holland-olasz import növények magyar klímára adaptálódási folyamatának, de egy idő után, legkésőbb nyár végére ki fog lógni a lóláb...

Ezt a remek kis képes összefoglalót a Sulinet oldalairól emeltem át és egész jó keresztmetszetet ad a Mo-i talajtípusokról:

Magnólia

A magnólia-félék (Magnoliaceae) igen kiterjedt családját néhány fajon keresztül érdemes kicsit közelebbről is górcső alá venni. Kezdjük az örök(zöld) kedvenccel, a Magnolia grandifloraval.

Kamélia

Ha már ilyen szépen, helyből két példánnyal megalapoztam a leendő kamélia-gyűjteményemet, ideje egy kicsit mélyebben is belemerülni a témába. :)

A kamélia a teafélék családjába tartozó (Theaceae) fényes levelű, örökzöld cserjeféle, ami enyhébb klímán a két méteres magasságot is elérheti. Tél végén, tavasz legelején virágzik, és nem is akárhogyan: a szimpla, féltelt és telt virágai a fehértől a rózsaszínen át a sötétbordóig terjednek. A Camellia sinensis és a Camellia japonica a két legelterjedtebb faj, amikből a hibridek elsöprő többsége született. A Távol-keleten a tisztaság jelképe is, történelmileg fontos dísznövény, az alapfaj (Camellia sinensis var. sinensis) meg hasznossága miatt (Tea).

Növényajánló

Chamaecyparis pisifera filifera 'Aurea Nana'

Fotó innen: Shutterstock

A kis kócos hosszú nevében minden benne van, amit a habitusáról tudni kell: aranysárga, fonalas lombú törpe hamisciprus. Ezen felül lassú növekedésű, tömött, mégis légies szerkezetű, max. másfél métert elérő, dekoratív örökzöld, amit vétek kihagyni a kertből.

Juvenilis alakja kb. mint az Addams Family-ben látható Hogyishívják Kuzin (Cousin Itt), csak éppen szőkén... :D Kistestvére (nem a Kuzin-é...) a 'Gold Mop' méter magasságú, és a felmosórongy emlegetése az esetében sem a véletlen vagy az őt elnevezők malíciájának eredménye... :P

Leginkább más örökzöldek, homogén zöld társaságban mutat jól, esetleg nagy, kerek lombú évelőkkel körülvéve, a kontraszthatás kedvéért. Kis savanyítás a talajának nem árt, de nem létfeltétel. A télen színe szinte szalmasárgára vált át, árnyékban hasonló társaival egyetemben visszazöldül. Napperzselésre eddigi tapasztalatok szerint nem hajlamos.

Növényajánló

Annyi gyönyörű, ám szélesebb körben nem vagy kevésbé ismert növény van, amit pedig sikerrel lehetne tartani a Kárpát-medence kertjeiben is, feltéve, ha többen tudnának a létezésükről. Alkalmanként egy-egy olyan növényt gondoltam itt bemutatni, ami méltánytalanul kevés figyelmet kap, esetleg Mo-n gyakorlatilag fehér holló, mert a fent említett okokból a kertészetek sem tartják, így hozzájutni sem lehet... Vagy lehet, de macerás. Vagy adott faj nem teljesen télálló, így eleve le is mondanak róla az emberek, pedig télikertben sikerrel átteleltethető lenne, ha az ember túllép a muskátli-leander-pálma szentháromságon.

A top 10-zel fogom kezdeni, legalábbis ami nálam az - elsősorban fákkal, aztán majd meglátjuk, mi kerül még terítékre.

Cornus controversa 'Variegata'
Fotó innen: B&T

Az a növény, ami nélkül számomra elképzelhetetlen a kert. Idő, míg megnő, de vétek kihagyni. Azt hiszem, eddig minden, általam tervezett kertben szerepel belőle egy példány, így akár a munkáim egyfajta szignójaként is jellemezhetném... :D Inkább álljon itt egy rövidke ismertető róla:

Emeletes ágú fehértarka som, angolul Wedding cake tree, származási helye Kína, Japán, télállósága USDA Z4b -31.6 °C(-25 °F). Lassú növekedésű, felnőtt korában 4-5 méteres, lombhullató fa, emeletekbe rendeződő, vízszintes ágrendszerrel. Levelei kisebb-nagyobb mértékben vajfehér szegélyűek, esetleg fél-háromnegyed részben fehérek, 8-15 cm széles, elliptikus alakúak. Apró, fehér virágai 10-15 cm átmérőjű bogernyőbe állnak össze, júniusban virágzik. Mészkerülő, félárnyékos helyet kíván, szoliter állasba ültetve, markáns, sötétzöld, esetleg vörös lombú háttér előtt a legszebb. Kísérőknek bevált a Nepeta 'Six Hills Giant', Iris pallida 'Variegata', párban ültetve a Styrax japonica szinte egyidőben virágzik vele. Alternatívaként, helyettesítő növényként a Cornus alternifolia 'Argentea' is felhasználható.

Kölyökkorában pedig ilyen, mivel a fa emeletenként fejlődik, tehát jó ideig csak egy V-alakú, laza ágrendzerű bokrot látunk az 'emeletes esküvői torta' helyett: