David Austin rózsák - újra...

Három évvel ezelőtt jártam itt először, és az évforduló tiszteletére újra elzarándokoltam a rózsakedvelők Mekkájába. :) Verőfényes napsütés, 19 fok meleg, vagyis pont olyan csodálatos idő kerekedett a szokásos Weston Park-os EB hétvégéjére, mint ami legelső angliai körutunkat végig jellemezte. Persze, akkor botor fővel azt hittem, hogy ha szeptemberben is még mindig ilyen jó melegek vannak errefelé, pont, mint egykoron Londonban, nyáron, akkor mire fel nyavalyognak itt annyit a népek a lehetetlen angol időjárásról, hisz ez nagyon finom! Azóta már tudom, hogy ez csak a beetetés, a gyanútlan külhoni látogatóknak kijáró kirakati kellék... :P

Na de a tárgyra térve: a hely mit sem változott, és ez előnyére legyen mondva, viszont a 2009-es, igen szűkre szabott vizithez képest most bőségesen jutott időm felmérni, mi minden maradt ki az első látogatás alkalmával....

Camille

Itt a nyááár! :D Tudom, ez azoknak nem nagy szám, akiknek április óta kell a malacpörzsölő típusú melegeket nap mint nap elviselniük, de ez itt, Észak-Angliában szenzációszámba megy... És a mai nap valóban maga a csoda volt: utoljára gyerekkoromból emlékszem ilyen bársonyos langymelegre, és hihetetlen különbség a nem-pulóveres, nem-sok réteges kerti szöszmötölés a simogató melegben, alig-szellő lengedezésében... Hát ez is eljött végre. Azt hiszem, éppen eleget vártam már rá...

Hogy teljes legyen az öröm, húsz fok feletti hőmérsékleteket ígérgetnek egészen a jövő hét közepéig, napsütéssel, meleggel, mindennel, teljesen szürreális... :))

A legillatosabb rózsák

Mostanában az illatos rózsák kísértenek minden kertlátogatásnál... Ráadásul az itteni kert is elég védett fekvésben van ahhoz, hogy megmaradjanak benne az illatok, és bár rózsát utoljára akkor láttam vázában, amikor véletlenül letörtem egy-egy ágat, most viszont ideje virtuális csokorba szedni az eddigi kínálatot. :)

Az idei legelső nyitott kertnél útközben Oxton egyik kis utcácskájában a Maigold vágott szó szerint orrba, szerencsére nem a tüskéivel. Az egyszer nyíló hibrid spinosissima-ról egy idősebb hölgy mesélt éppen a barátnőjének elhaladtukban, így igen könnyű volt az azonosítás. Tömör parfümfelhője (nem a hölgyé, nem felőle fújt a szél... :P) még két kerten át kísért tovább:

Színre és habitusra a Crépuscule tud hasonlókat, ráadásul annyi előnnyel, hogy az a Maigolddal ellentétben remontáló, valamint levágott ágai nem használhatók kézifegyverként... :P

A rózsa neve II.

A januári esszé folytatása következik, azaz kik rejtőznek a nevek mögött...

Darcey Bussell: Marnie Mercedes Darcey Pembleton Crittle (sz.:1969) balett-táncosnő, a Royal Ballet príma ballerinájaként vonult nyugdíjba 2007-ben. Madame Tussaud-nál viaszmása áll, portréja a National Portrait Gallery falát díszíti, a Tatler, Vogue és a Vanity Fair címlapjain szerepelt. Modellként a Mulberry, Bruce Oldfield, Marks & Spencer divatházak foglalkoztatták, valamint a De Beers ház gyémántjait is az ő arcával reklámozták. Minden idők legkiválóbb tehetségű brit táncosnője jelenleg Ausztráliában él családjával. A fotó a David Austin főhadiszállásán készült, Shropshire-ben, legelső közös angliai utunk alkalmával:

Guns'n'Roses

Az úton hazafelé Ágicza egyszer csak megjegyezte, hogy a 'Guns'n'Roses' ugyan egy rockbanda neve, de voltaképpen lehetne a blogunk extrém tömör tartalmi összefoglalása is, ha jobban belegondolunk.

Hát, jobban belegondoltam, és az is lett, ld. balra fent.

A rózsa neve

Nem Umberto Eco - glossza következik, hanem a szó szorosan vett értelmében a cím körül akarok most futni pár kört. Mivel olyan természetesen röpködnek a különböző szakfórumokon a legújabb kori és a történelmi rózsák nevei, hogy úgy éreztem, illene némelyiknek végre közelebbről is megismerkedni a névadójával... A sort persze lehetne a végtelenségig folytatni, most csak azoknak kerestem utána, akik először eszembe jutottak és hazájukon kívül talán nem annyira ismertek.

Harry Wheatcroft: brit rózsatermesztő, az ő nevéhez fűződik a Peace és a Queen Elizabeth Rose Angliába hozatala. Nottingham déli részén ma is üzemelő kertészetét jelenleg a Notcutts, a szigetek egyik legnagyobb kertészeti áruházlánca üzemelteti. A rózsa pont olyan színpompás, mint amennyire feltűnő jelenség a névadója volt akkoriban (1972):

Rózsás helyzet

Éppen rózsás linkeket keresgéltem, ez az oldal elég jól összeszedi, Mo-ról honnan érdemes rendeléssel próbálkozni, ha valakinek speciális, netán történelmi rózsákra lenne igénye: www.rareroses.de/

Bár az első, fő virágzási hullám már lefutott, az udvaron sosem látott méreteket kezdenek ölteni a rózsabokrok. A megmaradt dugványaimból egyik egy Crown Princess Margareta, ami várható volt, ugyanis azt elrontani sem lehet, a másik viszont egy Belle Epoque, ami teljesen meglepett, és nagyon-nagyon örülök neki.... Egy harmadikra még várok, mi lesz belőle, egyelőre örülök, hogy él.

Ősszel megint neki fogok futni a dugványozási projektnek, feltéve, ha nem fogom inkább a könnyebbik utat választani és a Lottumtól személyesen elhozni, amire szükségem van. Vagy még a nyár folyamán beszerzem virágzó formában innen: www.belle-epoque.nl Az igazat megvallva nem sóherségből, de valahol luxusnak érzem, hogy ha már egyszer van valahol egy virágzó, megmaradt bokrom, akkor azt újra meg kelljen vennem, még akkor is, ha 4€/db az igen-igen baráti ár egy rózsáért. Így viszont meg az időt fizetem meg vele, amíg a dugvány esetleges megmaradásától a virágzó, nagy bokorig eltelik - 2 év, alsó hangon. Hmmm....

Prieuré de Saint-Cosme

La Riche-t még el sem érve, a városon kívül fekszik ez a kis birtok, ami hajdanán szintén részét képezte az El Camino franciaországi egyik szakaszának. A kolostorból mára a hosszú imaház és a templomból az egyik oldalhajó romjai és az alaprajza maradtak meg, de maga a hely 1092-től(!) datálódik, mint rendház, és ez meglátszik a részleteken is.

David Austin Roses

Ha egy rózsakedvelőt megkérnek, sorolja fel a legismertebb rózsanemesítőket, David Austin neve az első ötben fog szerepelni ha a kontinensen, és az első háromban, ha Angliában tesszük fel a kérdést. A bemutatókerttel egybekötött árudában megtalálható minden, amire egy rózsaimádó kerttulajdonos valaha is vágyhat: hosszú pergolasorok, allék, formális kert vízcsatornával, szobrokkal és puszpánggal, és bár látszik itt-ott, hogy ezt a kertet a semmiből teremtették néhány éve, a tömény rózsazuhatag feledteti mindezt.

Francia rózsák

Most inkább csak a szimpla fajtákról szólok, úgyis mindenki a teltekért és a teákért rajong, pedig ezek a kis tünemények igen előkelő helyet is elfoglalhatnának a kertben - ha adnánk nekik egy kis esélyt a 'puccos dámák' mellett...

Trainspotting :)

Igaz, hogy ez a fajta némileg helyhez kötött, de így se' füstje', se zaja, de még sínjei sincsenek... :P Igaz, századvégi hangulata sem, így nem is tudom, miért kapta a nevét. Legalább az ember kedvére találgathat, míg fotózza:

Pierre

Azt hiszem, menthetetlenül beleszerettem Monsieur Ronsard-ba... Na, nem a névadóba, hanem a róla elnevezett, habkönnyű fehér-rózsaszín sziromgyűjteménybe, aminél én életemben szebbet még nem láttam. Franciául követ (is) jelent és ilyen környezetbe is került: kövek közé... A kemény, időtlen kő és a múló virágözön édes kettősét egyszerűen nem tudom megunni:

Ha ez némileg túlzásnak hangzana, csak rá kell nézni: finoman, mondhatni rafináltan keveredik benne a fehér, a zöld és a pink, és mindig csak pont annyi, hogy ne érezze az ember már-már giccsbe hajlónak ezt a csodát...