Halloween

Hogy nekünk is éppen ma kellett visszajönni... Az úgy volt, hogy érkezésünk estéjén már nagyon szerettünk volna valami finom, meleg kaját enni, amit nem nekem kell elkészíteni, így az edzőverseny után beestünk az ajánlott pubba, ahol sajnos még nem volt ott a szakács, lévén 6-tól 9-ig van meleg étel és kiszolgálás.

Szombaton este, az edzőverseny után - most már időben - ismét elzarándokoltunk a pubba, hátha... Hát nem! =8O

Bridgnorth

Útban a Millride felé megálltunk Bridgnorth-ban, a piac kis épületében rendes piac volt, be is vásároltunk mindenfélét. Pénzünk még mindig nagyon kevés volt, csak euróból volt feleslegünk, úgyhogy 300-at átváltottunk fontra egy utazási irodában, aztán szétnéztünk egy kicsit a belvárosban. Egy hegyoldalba épült a városka, szélső harmadában a folyóval, volt itt valaha egy vár is, amiből mostanra egyetlen fal maradt csak meg. A főutca igazi, klasszikus vidéki Anglia, több száz éves, fachwerkes fekete-fehér, vegyítve nyers téglaházakkal, de egyik háznál megtorpantunk, mert ilyet viszont még nem láttunk: egy egyszerű téglaházra is felfestették a fachwerk szerkezetet. Jól látható mögötte a tégla, de kicsit távolabbról egész hiteles a látvány.

A fedett piactér az egykori városháza alatt található és már több száz éve változatlanul üzemel, mindenféle kistermelők árulnak itt sajtokat, pástétomokat, húsárukat, zöldséget-gyümölcsöt. Elméláztam azon, hogy milyen jó is lenne, ha szombatonként ide járhatnék bevásárolni... :) Azt hiszem, nagyon gyorsan át tudnék szokni rá...

Edzés a Millride FTC-nél

Útban a Millride felé megálltunk Bridgnorth-ban, a piac kis épületében rendes piac volt, be is vásároltunk mindenfélét. Pénzünk még mindig nagyon kevés volt, csak euróból volt feleslegünk, úgyhogy 300-at átváltottam fontra egy utazási irodában.

Utána már csak mentünk egyenesen a Millride klub felé, és oda is érkeztünk időben, még korábban is. Amíg vártunk a lőtérnyitásra, az angol kollégákkal beszélgettünk. A legtöbben már ismernek minket, csak sajnos beszélgetni is próbálnak és Ági folyékony angolja miatt azt hiszik, hogy nekem is lehet ezerrel nyomatni a szöveget, ami természetesen nagy tévedés. De azért megértem őket valamennyire, a lövészeti szakszavakat úgyis jól ismerem. Nekem a hétköznapi társalgás a nehezebb, mikor a magyarországi nyaralásáról mesél valaki vagy csak a család hogyléte felől érdeklődik.

Dinney Farm

Nem siettünk, csak fél 12-kor nyit a lőtér Millride-ban, körbenéztünk a farmon. Gyönyörű táj körben, a tó felett pára száll, öreg épület, háziállatok.

Amíg a reggelire vártunk, felcsábítottam az ölembe a háziak cicáját. Ezen igencsak csodálkoztak, nekik ugyanis még soha nem hagyta felvenni magát. Bőséges reggelit kaptunk, nagyon finom zsírmentes szalonnával, és bőségesen volt minden.

Edzés a Furnace Mill-nél

Hajnali négy felé voltunk ott a kompnál, és még éppen be tudtak rakni az egy órával korábbira, begurultunk és szinte már indult is. A fekvőhelyek már mind foglaltak voltak rajta, egy asztalnál ültünk le és írogattam tovább a blogot. Angliában én szinte végig aludtam, délelőtt értünk Alkertonba, ahol Ági megnézte a Brook Cottage Gardent, míg én pihentem. Még egy kis, normann kori templomot találtunk a faluban, ami feltűnően emberléptékű volt, már-már lakás hangulatú belső térrel, mindenkinek a saját hímzett párnájával a padok előtt.

Kora délután értünk Furnace Millbe, ez egy kis horgásztó és a mellette lévő klubépület. A tavakon túl, az erdőben egy fixen kialakított HFT pálya van mellette, és egy komplett belövőpálya. Philip már a hatvanas éveihez közeledik, lelkes lövő és mellesleg ő a BFTA minősítéseket intéző embere, de neki eddig még csak az A grade minősítés jött össze, évek óta mindig éppen csak lemarad az AA-ról.

Brook Cottage Garden

Az utolsó nyitva tartási napot sikerült éppen elkapnom ebben a kertben, a kertész már éppen a téliesítést készítette elő, vágta le az elszáradt évelőket és pucolta ki a terepet. Kétségkívül érződik már a télre való készülődés és nem csak a csüdig harmatos fű, hanem a száradó és halódó növényzet is mutatja a jó idők elmúltát.

Alkerton

Amikor pirkadat után nem sokkal ismét feltűntek előttünk Dover hófehér mészkősziklái és beállt a komp, már sejtettem, hogy a szeptemberi utunk nem csak egy soha vissza nem térő álomtúra volt, hanem ha az égiek is úgy akarják, a lövészetnek köszönhetően rendszeres vendégek leszünk itt, Angliában.

A mostani hosszú hétvége első állomása volt ez a kis falu, a Cotswolds egyik csendes részén, távol a turisták által felkapott helyektől. A pár házas kis település igazi attrakciója az a majdnem ezer éves templom, amit egy kisebb parókia mellett találhatunk meg és számomra az alapértelmezetté vált, ha egy ilyen korú templomot Angliában meglátok.

Varsó

Ez a nap a hazafelé úttal telt, csak Varsóban álltunk meg pár órára.

Ronda esős idő volt, de azért végignéztük az óvárost. Próbáltuk euróra vagy angol fontra váltani a maradék zlotynkat, de nem sikerült.

Varsó

Annyiszor jártunk már a lengyeleknél versenyen, de a fővárost eddig valahogy nem akaródzott útba ejteni. Valami zsigeri ellenérzésekkel viseltetünk minden olyan település iránt, ahol ezernél több a lélekszám és egy bizonyos határ - mondjuk, tízezer - a fájdalomküszöb. A népsűrűség ilyetén koncentrációja számunkra már az elviselhetetlen határát is jelzi, Varsóban pedig minél inkább próbáltuk az óvárost megközelíteni, hogy a legnagyobb forgatagból legalább kimaradjunk. Esős, taknyos idő volt, talán szerencsénkre, mert ahhoz képest elég kevés turistával találkoztunk. A kocsit sikerült egy félreeső utcában, teljesen Pest belváros jellegű helyen leparkolni, és mentünk is a várkapuhoz.

WKFT Kupa, Chrcynno

A megadott GPS-koordinátákon nem találtuk a lőteret, de ahogy tovább mentünk, az erdő szélén Ági talált egy nagy csomó mohát, és szerencsére már éppen végzett a begyűjtéssel, mikor arra jött pár lengyel kolléga és megmutatták az utat. Ez is egy használaton kívüli rakétabázis, és nem azonos a múlt heti elmaradt verseny helyszínével, amit erre a hétvégére már nem tudtak megszerezni.

Radek sietett minket üdvözölni, megajándékoztuk egy üveg Tokajival, aztán mentem belőni a puskát. Egy picit alá hordott, de sajnos a sebességmérőt otthon hagytam, így nem tudtam bővebben utánajárni a dolognak.

Megyünk Varsóba, megyünk a Harriershez!

Jó 12 órás utunk volt Varsóba, így hát volt időnk beszélgetni és gondoltam egy nagyot: okos dolog lenne kimenni Angliába, a Winter League következő fordulójára. A jövő hétvégén lesz, ami egyrészt tökéletes gyakorlás lenne az utána következő utolsó Magyar Kupa fordulóra, másrészt pont a Harriersnél lesz - ha már bevettek tiszteletbeli tagnak, illene megismerkedni velük. Amint annyira kiértünk a Tátrából, hogy volt már valami térerő, Ágicza azonnal fel is hívta Tonyt és elrendezte a dolgokat: jövő hétvégén várnak minket.

Mire este megérkeztünk a szállásra, már ott várt Jon levele, hogy ki megy tőlünk a versenyre? Gyorsan terjednek a hírek... Nyilván Tony említette neki, hogy menne egy magyar lövő és neki keres gyakorlási lehetőséget (mert ha már megyünk, jó lenne minél többet lőni is az angolokkal).

Hallstatt

Az osztrák Tóvidéken az első barangolásunk során kimaradt ez a gyöngyszem - most végre pótoltuk. Talán az ország legszebb települése ez, mélyen beágyazva az Alpok egy hóolvadékkal sok tízezer év leforgása alatt feltöltött völgyébe, ahol mintha egy évszázada megállt volna az idő. Festeni sem lehetne szebbet, mint ez a kis falu a tóban tükröződő házikókkal és a feléjük tornyosuló hegyvonulattal. Nem csoda, hogy a kínaiak is egy az egyben lekoppintották maguknak...

Passau - Hallstatt

Passauban újra sétálgattunk még a kis utcákon, még mindig nagyon tetszik ez a város.

És persze, a girbe-gurba kis utcák, a kapuk előtti, egy-egy cserépből álló mini 'kertek' is régi ismerőseink voltak.

Franconia Open, Ebern

Sajnos, amitől tartottunk, bekövetkezett: reggel is szemerkélt az eső, és ez a nap folyamán csak súlyosbodott. Az ég teljesen szürke, felhős, minden szürke és nyomott. Az viszont egyértelmű volt, hogy érdemes volt este átrakni a 10-15 fokos skálát a parallaxkerékre, mert egész nap 12-13 fok között maradt a hőmérséklet.

Reggel jó sokáig lőttem a belövőpályán. Vicces, hogy egyedül az én puskám esett át a fegyverkontrollon, aztán kezdett rázendíteni az eső és inkább bevitték a műszert. A többieket akár mind ki is zárhatták volna, ha igazán szigorúan vesszük a szabályokat...

Franconia Open, Ebern, 0. nap

Forradalmi tettként, határozott követelésemnek eleget téve, ezúttal már most este összepakoltunk minden ruhát és csomagot, hogy holnap reggel valóban időben el tudjunk indulni. Nagyon rutinosan indultunk tehát útnak, és viszonylag eseménytelen út után (főként az angliai út blogját írtam a notebookon) délutánra meg is érkeztünk az eberni lőtérre.

Ott a jól ismert standard belövőpálya fogadott, ez a kép a legelső, ami mindig eszembe jut, ha Ebern nevét hallom. Nem sokan voltak a németek, Gerhard, Timo, később jött Frank és még egy páran. Meséltek nekünk a dél-afrikai VB-ről, egyrészt igen durva célok voltak (30 méteren 13 mm-es álló), másrészt olyan viharos szél fújt, hogy 10-20 centit is mellé kellett tartaniuk a célnak. Nem is lőttek túl jó eredményeket, harmincvalahány pontokkal zártak minden napot.

A Kis Piros Bombázó a múltkori kiépítésében szerepelt most is. Egy 15-20 fok közötti parallaxfelirattal hoztam el otthonról, és ezen a napos délutánon ez pont jó is volt, de hoztam feliratot 10-15 fokra is.

FT-HFT Kupa, Bujaków

Nem volt túl jó a szállásunk, a motelben egész éjjel hangosan zúgott a radiátor, alig bírtunk valamit aludni. Mindegy, benyomtuk a reggelit (rántottát adtak, nagyon jólesett), és mentünk a pályára.

Most nem raktak célokat a bunkerbe, hanem az iroda volt itt,és már készülődött az ebéd is. Csak jelképes 10 zloty nevezési díj volt, épp hogy a kolbász kijött belőle szerintem.

A belövőpálya a tegnapi volt, de a puskám valami iszonyatos módon alá hordott a közeli távokon is (több mildottal, 12,5x-ös nagyításon!) Megmértem a sebességét, hát csak 170 körül volt... Azt szépen tartotta, ezért az ütőrugó törésére gyanakodtam, ami esetleg utána még tovább dolgozik a maradék két fele, csak kisebb energiával. Ott helyben kivettem a puskát az agyazásból és megnéztem, de így szemre semmi baja nem volt a rugónak. Talán csak megroppant benne valami a reggeli hidegben, vagy ez az évente jelentkező teljesítménycsökkenés, tavaly Jászfelsőszentgyörgyön is hasonlóan jártam, csak az nem volt ennyire durva, nagy nehezen tudtam kezelni és egy második helyre még az is jó volt.

FT-HFT Kupa, Bujaków, 0. nap

Egyre rutinosabbak vagyunk már az utazásban, egymást hosszabb távokon váltva, jó tempóban, szinte megállás nélkül mentünk Bujakówba.

Ezúttal nem volt akkora társaság, éppen vonultak lefelé a pályaépítők, Emilia és Andreas maradtak még velünk egy darabig. Most egész másfelé építettek pályákat, a belövőpálya sem az út felé eső részen volt, hanem a bunker mellett, egy kis placcon. Így csak 41 méteres lett, az FT-sek a távolabbi célokra ún. extrapolációs eljárással (nevezik ezt hasraütéses technikának is) lőhetnek be :-)

Andreasék el is mentek idővel, mi viszont kaptunk egy kulcsot a kapu lakatjához, hogy még gyakorolhassunk. A puskám még mindig a kis piros tusában volt, csak a markolat újra az eredeti gyári, szeretném újra kipróbálni azt a mindenféle általam faragott markolatok után.

Színes ősz!

A kert kezd átöltözni, felülnézetből még mozgalmasabb a látvány, mint benne sétálva, az ágyások közvetlen közelről: