Manchester-Budapest repülőút

Eseménytelen út volt, ráadásul késéssel is indultunk. Csak a csempészett némi izgalmat a dologba, hogy három kiló acél sziluett célt is vittem magammal, amiket persze a múltkor is elvihettem volna kocsival, de ugye, így a kalandosabb... Néhány fotó az égből, a felhők alatt és felett:

Majdnem látja fentről a házikóját

Életem második repülése is kalandos volt, mivel a rendeléskor elgépeltem a nevemet, és komolyan aggódtam, nem lesz-e ebből gond a beszálláskor. Bár az egész csak fellépés kérdése, hiszen valamikor régen a velencei vaporettóra is simán felmentem egy névjegykártyával, a lényeg ugyanis a felmutatás magabiztossága. Meg aztán, a jegyem amúgy rendben volt, szóval feljutottam a gépre.

Turistaként jár-kel Zebegényben

Most, hogy már annyi felé jártunk Európában, és hogy már jó ideje csak látogatóba ugrottunk haza, érdekes volt olyan szemmel bejárni Zebegényt, mintha csak turista lennék. Voltaképpen az is voltam, egy másfél hetes mininyaraláson. Örömmel mondhatom, hogy még így is szépnek és érdekesnek találtam, élmény volt végignézni és állta a versenyt sok szép angol, francia faluval. Azt hiszem, jól választottunk kilenc évvel ezelőtt, életünknek egy nagyon szép és izgalmas szakasza volt Zebegény.

Meg szeretné venni a Dőry-kastélyt

Még annak idején, mikor először jártam Zebegényben, már akkor is feltűnt a Dőry-kastély. El is határoztam, hogy ha majd egyszer milliomos leszek, megveszem és az milyen jó lesz. Van még pár tervem egy esetleges főnyeremény elköltésének témájában, de ez az idea már egy évtizede foglalkoztat, tekinthetjük fixa ideának is.

Na de majd térjünk vissza erre 10-15 év múlva, ha akkor már én leszek a tulajdonosa, ne mondhassa senki, hogy nem szóltam előre.

Nagymaros

Amíg a Clio műszakiztatására vártam, Nagymaroson próbáltam meg elütni az időt. Mellesleg, Clióka igencsak kitett magáért, utoljára júniusban mentem vele, azóta ott állt az udvaron, és mégis beindult magától, nem kellett bikázni vagy akkut tölteni! Arra gondoltam, végigjárom olyan szemmel, mintha egy ismeretlen európai városka lenne, hogy mi szépet látok így benne. Persze, nem volt könnyű, hiszen pontosan tudtam, merre mi van, de azért mégis.

Az égből tekint le Szőttesföldre

Érdekes, hogy bár az elmúlt években körbeutaztuk Európát, repülőgépen még soha nem ültem. Nem csak mostanában, de egész életemben nem. Ágicza bezzeg ide-oda repdesett, de én szigorúan maradtam a földön. Nem valamiféle félelemből, soha nem voltak ilyen paráim, de a puska biztonságos szállítása miatt eleve elvetettem a légiközlekedést. Ahogy ott dobálják a csomagokat, annak nem tenném ki az én drágaszágomat... Most viszont úgy alakult, hogy haza kellett utaznom és visszafelé magammal hozni Cliókát, így adott volt a repülés.

Már napok óta pakolgattam a szükséges holmikat, gondosan ügyelve, hogy 10 kiló alatt maradjon a poggyász, vettem egy olyan kistáskát, ami megfelel minden légitársaság előírásainak és nem túl nehéz. Reggel Ágicza kivitt a nottinghami pályaudvarra, ahonnan gyorsbusszal mentem tovább a Luton repülőtérre, a kora délutáni géphez. Hát mit mondjak, félelmetes élmény volt! A gyorsulás az ülésbe préselt, és amikor a kerekek elszakadtak a földtől, bizony elfehéredő ujjakkal kapaszkodtam az ülés szélébe, körülöttem remegett és zörgött minden, komolyan már halálfélelmem volt...

Végleg külföldre költözik

Na, hát ezt sem gondoltam volna... Mindig úgy képzeltem, hogy a magyar okmányaim leadása és a végleges külföldre településem hivatalos bejelentése majd egy jövőbeli esemény lesz, mikor már eladtuk a házat és az árát is biztonságos külföldi bankszámlára menekítettük, és attól fogva már tényleg csak turistaként látogatunk olykor haza - na majd akkor, mielőtt elkezdenénk a szokásos 1500 kilométeres utunkat a komphoz, majd szépen besétálok az okmányirodába és ünnepélyesen bejelentem, hogy végleg külföldre költöztünk. Majd akkor leadom a személyi igazolványomat és a lakcímkártyámat, az önkormányzati ügyintéző megszorítja a kezem és így szól: visszavárjuk, aztán könnyes szemmel még egyszer végigtekintek Zebegény főterén és aztán nagy levegőt véve, egymás kezét meghatottan szorongatva útnak indulunk Ágiczával.

Hát nem. Ezek az ostoba majmok olyan törvényt hoztak, miszerint ha bármiféle magyar lakcímem van, nem lehet a tulajdonomban külföldi rendszámú autó.

Andrasz

Nincs egyszerű dolguk a különféle külhoni versenyzőknek és versenyszervezőknek, ha hangosan fel kell olvasni a nevemet.

A magyarok még csak-csak, nekik legfeljebb a kettős vezetéknév lehet zavaró, páran csak az egyik felét használták, de kiejteni természetesen mindenki ki tudta.

A németeknek még egész jól ment, az Andrásból persze 'Andreas' lett, mert olyan név van náluk is. A Fekete-Móró sem okozott nekik igazi gondot.

Lengyelországban az okozott némi kavarodást, hogy az 's' és az 'sz' pont fordítva van, mint nálunk. Ott is Andrasz vagy Andreasz voltam sokáig, míg nem Andreas barátom kitalálta, hogy lengyel helyesírás szerint kell írni, 'Andrasz' lettem, amint mindenki gyönyörű, kemény s-sel ejtett onnantól.

Angliában a vezetéknevemmel meg sem próbálkoznak, Andras úgyis csak egy van a több ezer angol FT-lövő között, hát ezt használják hivatalosan is, pl. a csapatbeosztásnál, John Smith and Andras, lane 5, stb. A kiejtést illetően két iskola létezik. Akik csak felszínesebben ismernek, azoknak kiejtve Andrasz vagy Andreasz vagyok. Néhányan tudják, hogy a végén kemény s-t kell mondani, és úgy is mondják, de a kezdő A-betűvel gondban vannak, mert ilyen nincs az angolban, valami A és O közöttit tudnak mondani helyette, vagy rövid Á lesz belőle. Ilyenkor egyébként mindig azzal vigasztalom magam, hogy nekik meg ott van az a francos 'th' hangjuk, azt meg én nem tudom rendesen kimondani, hát legalább most revansot vehettem rajtuk.

Elgondolkodtam, nem lehetne-e valami olyan módon leírni a nevemet, hogy ha azt egy született angol olvassa és a szokásos angol szabályok szerint ejti ki, akkor nagyjából a helyes kiejtést adja. Mondjuk, ha a lengyel minta szellemét adaptálva, 'Andrash'-nak írnám? A kutatások még folynak...

Térkép e táj....

"Innen fentről semmi sem színlel, kirajzolódnak a részletek" (N.B.)

Pár kép a legutóbbi 'fentlét'-ről, szerencsére a pilóta felfelé hamarabb, lefelé tartva pedig később kapcsolta be az emelkedést és a süllyedést jelző és ezzel együtt a műszaki eszközök használatát tiltó lámpát, így tudtam párat kattintani.

Szőttesföld olyan felülről, mint egy párafüggönyön átsejlő, a zöld milliónyi árnyalatából összerakott patchwork...

Világbajnokság, Debrecen-Bánk, 3. nap

És eljött a verseny utolsó napja...

A mai versenynap: 2-5. hely - 47/50 pont - 97,9% (max. 48)
Találati arány: Álló 75% / Térdelő 100% / Ülő 95%

Összesítettben: 6. hely - 134/150 pont - 95,0% (max. 141)
Találati arány: Álló 67% / Térdelő 100% / Ülő 90%

Világbajnokság, Debrecen-Bánk, 2. nap

A verseny folytatódik...

A mai versenynap: 6-10. hely - 46/50 pont - 95,8% (max. 48)
Találati arány: Álló 100% / Térdelő 100% / Ülő 90%

Összesítettben: 10-13. hely - 86/100 pont - 91,5% (max. 94)
Találati arány: Álló 63% / Térdelő 100% / Ülő 88%

Világbajnokság, Debrecen-Bánk, 1. nap

21-31. hely - 41/50 pont - 89,1% (max. 46)
Találati arány: Álló 25% / Térdelő 100% / Ülő 85%
Újdonságok a puskán: MK5 előagy (hosszú design, alul lekerekített élekkel) és MK4 pofadék (a gyárival azonos keresztmetszet)

Világbajnokság, Debrecen-Bánk, 0. nap

Újdonság a puskán: MK5 előagy (hosszú, peremmel) és MK4 pofadék (a gyári keresztmetszetével)

Vasnyúl Kupa záró forduló, Dabas

Dabason már sokszor voltam versenyen, főleg az első időkben, de akkor egy erdős részen lőttünk, a koronglőtéren a mai volt a második versenyem. Az év elején elég gyengén szerepeltem itt, éppen csak sikerült megnyernem egy szétlövés után. Pont akkor voltam lelkileg a mélyponton, nem igazán láttam perspektívát a hazai lövészetben. Az a csoda, hogy még úgy is első lettem. Ma viszont úgy mentem oda, mint a nyáron a bodajki versenyre, a harcra és a győzelemre felkészülten.

A vicc az, hogy a Vasnyúl Kupát eredetileg nem is akartam végiglőni, de mivel az első Magyar Kupa és az Országos Bajnokság eredménye egyben a Vasnyúl Kupa fordulóiba is beleszámított, mégis volt már két első helyem az öt fordulóból. Gondoltam, akkor már meglövöm a harmadikat is, van még egy kevés hely a fegyverszekrény tetején...

Magyar Kupa és Turul Kupa záró forduló, Tatabánya

Érdekes volt ennyi idő után újra Magyarországon lőni. Ági nem jött, egyedül utaztam a jól ismert tatabányai úton, és kb. egy órával a kezdet előtt már ott voltam.

Különösebb ováció persze nem fogadott, de azért sokan odajöttek és kérdezgettek, 'hát téged is lehet látni errefelé'-ztek, ahogy azt ilyenkor szokás. Próbáltam elfogulatlanul átgondolni, mi is az, amit nem szeretek a magyar versenyekben, de ez nem a társaság, legalább is nem az IRL megjelenése. A webes fórumokon viszont már kicsit durvább a hangulat. De élőben mindenki jó fej.

Magyar OB, Hatvan, 2. nap

Már tegnap is úgy gondoltam, és ez ma az odaúton gondolkodva csak biztosabbá vált bennem, hogy ez a verseny inkább a fejekben fog eldőlni. Mára is szeles időt mondtak, de enyhébbet, mint tegnap. Ez nekem kedvez, mert egy közepes szelet viszonylag jól tudok uralni, nem lesz még egyszer olyan, mint tegnap azon a hat célon, hogy fogalmam sem volt, merre fog menni a lövés. Nekem tehát könnyű dolgom volt, ráadásul az elég nyilvánvaló lehetett mindenkinek, hogy tegnap messze magam alatt teljesítettem, de mára összekapom magam és megmutatom mindenkinek.

Ezúttal Ágicza is eljött velem, ragaszkodtam a 'szerencsemalacomhoz'. És a tegnapi hiba okára is fény derült, ugyanis Ági párnáját vittem magammal, am viszont a sajátom volt nálam, innentől minden egészen más lesz...

Magyar OB, Hatvan, 1. nap

Esett egész éjjel, reggel is esőre állt az idő. Ági nem jött, kísérőnek sem. A lövésről már akkor letett, amikor nem lőtte be velem együtt a puskáját. Így hát egyedül mentem Hatvanba, az úton sem nagyon aggódtam, igazán remek lövőhangulatban voltam. A lőteret csak emlékezetből találtam meg, mert nem az útelágazás koordinátáit adták meg, hanem magát a lőteret a préri közepén, és így nem tudott oda navigálni. A lengyel rendszer okosabb, ott mindig azt az utolsó pontot adják meg, ahol még rendes út van, onnan pedig már úgyis ki van táblázva a verseny.

A lőtérre érve beköszöntem a társaságnak, és Pali odajött hozzám és teljesen komoly és őszinte hangon bocsánatot kért tőlem a fórumon általa írottak miatt. Azt mondta, megnézte a lengyel fórumos hozzászólásaimat és abszolút korrekten tájékoztattam őket, megadtam minden infót és címet. Mégis, mit hittél B+, kérdeztem, hogy hamis dátummal félrevezetem őket, vagy mi? Az első eset, hogy valakitől igazi bocsánatkérést hallok a fórumon nagyszájúak köréből.

Sziluett OB, Rétság

Kilenc felé kezdődik a verseny a rétsági lőtéren, de nem siettem annyira, talán fél óra késéssel értem oda. Ma csak puskás verseny volt, a pisztolyos számok holnap lesznek.

Még így is túl korán érkeztem, akkor állították fel a célokat a lőtér egyik félreeső részében, míg a fő pályán az 50 és 100 méteres kispuskás célok voltak kirakva. Előszedtem a felszerelést és lőttem pár bemelegítő lövést. Jól ment, kedvem is volt lőni.

Reptéri nyílt nap

Ma Szolnokon voltam Miki öcsém ezredénél, aki hivatásos katona és helikopterszerelőként dolgozik Szolnokon. Ma úgynevezett családi nyílt napot tartottak, vagyis elmehettek a rokonok és az ott dolgozó családtagjuk végigmutogatott nekik mindent.

Így ültem például Mi-24 helikopter vezető- és lövészülésében, az orosz technika ezúttal is kopott volt, de masszív és praktikus.