York

A North Yorkshire Moors-on átvágva bőven sötét volt már, mikor Yorkba értünk. Nagyvárosokat nem szoktunk látogatni, de vele kivételt tettünk, több okból is. Elsősorban azért, mert annyira útba esett, másodsorban azért, mert egy teljesen érintetlen, középkori utcácska nyújtózik a belváros legbelsejében.

Vasárnap este lévén már ezerrel készültek a fiatalok halloween-re (ez is egyetemi város), ami két koporsó cipelőből, néhány taláros személyből és egy gyakran előtűnő, csontvázba öltözött egyénben nyilvánult meg, akik a belvárosban itt-ott keresztezték útjainkat...

Whitby

A kikötővároska az Esk folyó tölcsértorkolatánál fekszik és ha az apátság nem magasodna fölé, akkor is vonzó turisztikai célpont lehetne saját jogán. Megfejelve azzal, hogy Cook kapitány is itt tanulta ki a hajózást, ez elég is ahhoz, hogy már jó ideje látogatókat csalogassanak a városkába. Van minipiaca, a kusza kis utcácskákon sétálva szuvenír- és ékszerboltok egymás hegyén-hátán, míg a kikötő némileg tágasabb placcára kiérve egymás után sorjázó bódékban árulják a sült halat, amiknek persze a sirályok nem kevésbé örülnek. A parton be lehet fizetni némi hajókázásra; egy-két korabeli hajó utángyártott modellje ilyen közelről igencsak lélekvesztőnek tűnik: hajótípusok itt

A torkolat utolsó hídját sajnos nem sikerült elcsípni működés közben, pedig a mellé települt kütyük mind azt sejtették, hogy ez bizony egy elforgatható híd... Múzeumba nem járunk, ha csak valami extrát nem tudnak mutatni, így a Cook-múzeumot mi kihagytuk, végső célunk a dupla karéjos móló legkülső pontja volt, ami oly kecsesen nyúlik be a tengerbe.

Whitby Abbey

Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt amikor tengerpart közelébe jutunk, mindig van a zsebemben egy B-terv, másik útvonallal egy esetlegesen hirtelen fellépő rossz idő esetére. Mára azonban a vizes útvonalhoz asszisztált minden körülmény, hát neki is vágtunk a tengerhez vezető útnak. Staithes-ben kötelező parkolási díjat kellett volna leszurkolni az önkormányzati kijelölt parkolóban még a legrövidebb ott-tartózkodáshoz is, és hiába tudtam, hogy a falucska lehetetlen fekvése miatt (olyan, mint Polperro) a régi negyedbe csak a helyieket engedik le négy keréken, mégis inkább úgy döntöttünk, kihagyjuk Cook kapitány szülőfaluját, ami egyébként sem a déli halászfalvak báját hozza. Itt érdemesebb még a falu előtt lekanyarodni az útról, mert ha csak átnézeti kép kell, azt az előző sziklaoromról kapjuk meg a legjobban: Staithes

Mi viszont mentünk tovább két öböllel arrébb, Whitbybe, hogy legalább azt meg tudjuk rendesen nézni az ősz beköszöntével egyre rövidebbre szabott világosságban. Első pontként a még nyitva tartó Whitby Abbey-t vettük célba.

Durham

Kastély is, katedrális is, folyópart is, ez kell nekem! Míg a lövészek a pirkadat első fényeinél dermedt ujjaikat próbálták melengetni a felkelő nap párás fényeinél, én elkötöttem a járgányt és nekivágtam a szomszédos egyetemi városnak. Teljesen elszoktam már attól, hogy egy városban csak fizetős parkolókat lehet találni, így keringtem eleget, amíg közvetlenül az Antiochiai Szent Kézigránát Margithoz címzett templom mellett le nem tudtam tenni az autót. Balsejtelmem igazolódni látszott: a város tipikus turista-célpont, ám szerencsére még túl korán volt a csoportos bámészkodókhoz. Ez sajna abban is megnyilvánult, hogy sem a kinézett kert, sem a kastély nem volt nyitva, bár utóbbi a diákok miatt, akik az ódon várat kollégiumként használhatják, így lakhelyük prominens részei csak vezetővel látogathatók és csak akkor, amikor őket nem zavarják a turistahordák. Így itt csak a bejáratig jutottam:

Sebaj, ennyi még belefért, hiszen még mindig ott a katedrális, egy komplett, román-kori jegyeket viselő, irdatlan nagy és gyönyörűséges, felfedezni- és bejárni való épület, csak nem hiába kaptattam fel a folyópartról a hegytetőre...

Pirkadattól alkonyatig

Észak-Angliában ilyenek a hajnal első fényei, az óra fél kilencet mutat:

Miket rejt a sherwoodi erdő?

Hétágra sütött a nap, úgyhogy felkerekedtünk egy kicsit túrázni, a környéken szétnézni. A sherwoodi erdő tőszomszédságában lakunk már bő fél éve, hát illett végre a terepet egy kicsit jobban felderíteni.

Creswell Crags-nél kezdtünk, ez Anglia legrégebbi, ember lakta barlangjainak lelőhelye, a helyszínen látogatói központ és múzeum várja azokat, akik pattintott kövekre és egyéb apróságokra kíváncsiak. Mi viszont a tóra és a meredek sziklafal üregeire voltunk kíváncsiak, és eleve arra vettük az irányt. Sajna utóbbiak rács mögé kerültek a rossz magaviseletük miatt (régészeti terep, belépni tilos), úgyhogy csak nyakat nyújtogatva bámultunk be, hátha legalább kicsit látunk abból, mi rejt a sziklahasadék mélye. A harmadik ilyen barlang után az ember a többit már meg sem nézi, inkább a tájra és a két barlangsor közé ékelt tavacskára koncentrál.

A felemás élmények után valami biztosabbra vágytunk, és ezt leginkább kastély formátumban szoktuk megtalálni, így a szomszédban levő udvarházat kihagytuk, mert nyitva tartási időt nem találtam hozzá, viszont a nottinghami önkormányzat tulajdonában jó néhány helyi nevezetesség áll...

Linkajánló

Százával sorjáznak a szebbnél szebb fotók Angliáról az Images of England c. válogatás-albumban a FlickR-ön.

Képes óda a Fachwerk-építészetről ugyanitt.

Egy oldal azoknak, akik templomot, világítótornyot avagy vízimalmot akarnának vásárolni a szigeteken: UK Unique Property bulletin

Csodás fák csokorba gyűjtve a Pinterest-en: Trees amazing and beautiful

Ősz

Ma reggel dérre és jégbe fagyott szélvédőre ébredtünk. A paradicsomoknak annyi, de van, ami dacol a hidegekkel:

Linkajánló

Napi fotó, kicsit másképpen: http://saltairedailyphoto.blogspot.co.uk/

Fotós a nagy tócsa túloldaláról, jelenleg fantasztikus színekben pompázó őszi lombokkal nyomul: http://didyoubringyourcamera.blogspot.co.uk/

Treenspiration... Michael Jordan: The Beauty of Trees

Vadim Trunov fantasztikus makrofotói a kert végéből, akár készülhetett volna Angliában is, az idő megvolt hozzá: itt

Ez pedig a nyár kert-vonatkozású összefoglalója képekben - máshol sem a paradicsomok éve volt ez: gardening winners and losers

És nagy kedvencem, a szintén kertmániás Galloping Gardener listája az általa eddig meglátogatott kertekről A-tól Z-ig. Van mihez felzárkózni, úgy gondolom.

Cikk III.

A Kertbarát Magazin legfrissebb, 2012/9-10. számában megjelent a cikksorozatom harmadik darabja, amiben a francia Le Clos du Coudray-t mutatom be. Nyúlfarknyi ízelítő a Lapszemlében: http://kertbaratmagazin.hu/hu